Észak-Magyarország, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-02 / 205. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. szeptember 2., szerda Gyarmati Béla igazgatói megnyitóját tartja Fotó: Laczó L Az emlékplaketl A Magyar UNESCO Bizottság javaslatára az UNESCO főigazgatója két magyar gimnáziumnak adományozott oklevelet és emlékérmet a békéért, a nemzetközi megértésért és a nevelésben kifejtett húszéves aktív munkájukért. A budapesti I. István Gimnázium és a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium tanulói és tanári kollektívája részesült a megtisztelő elismerésben. Az oklevelet és az emlékplakettet a Zrínyi Ilona UNESCO Asszociált Gimnázium tegnapé tanévnyitó | ünnepségén adta át dr. Fodor Mihályné, a Magyar UNESCO Bizottság Nyíregy- j házán levő Dokumentációs I Központjának vezetője. | Az UNESCO szellemében a | világon közel hetven ország- : ban mintegy 2000 középiskola és felsőoktatási klub működik. Hazánkban — amint azt dr. Fodor Mihályné elmondotta — jelenleg 26 asszociált középiskola és hat felsőoktatási intézményben alakult klub dolgozik. Hazai intézményeink 1953 óta kapcsolódtak be, folyamatosan az UNESCO munkájába. Hazai iskoláink, valameny- nyien magukénak vallják az UNESCO azon célkitűzéseit, hogy a nemzetközi barátságot és megértést erősítsék, hangsúlyozzák a béke gondolatát. Így az UNESCO asszociált iskoláknak többet, s mást is kell tenniük. A miskolci Zrínyi Ilona Gimnáziumban például ebben a tanévben már az 50. Nép>ek hazája estet tervezik, s egy-egy alkalommal egy-egy ország, nép kultúrájával, történelmével ismerkednek meg a tanulók, akik nemcsak előadói, hanem kutatói, szerkesztői is e műsoroknak. A jubileuminak szánt, ötvenedik est egyébként „magyar” lesz, hazánk kulturális, szellemi életének gyöngyszemeiből válogatnak. A hazai aszszociált intézmények között is példamutatóan dolgozóiak a fcrínyisek. Rendszeresen megemlékeznek például más népek kiemelkedő személyiségeinek, művészeinek évfordulóiról, jelentős történelmi eseményeiről. A 634 tanuló közül közel négyszázan rendszeresen leveleznek a világ különböző pontján élő diáktársaikkal. Tízéves jó kapcsolat fűzi őket egy szovjet iskolához, rendszeresen diákcserékre kerül sor. Másik testvérintézményükkel, egy kassai gimnáziummal mostanában építik ki a kapcsolatot Igen nagyra értékelték a Zrínyi Gimnázium munkáját abban is, hogy elsőként ők szerveztek — orosz nyelven — UNESCO-tábort. E kezdeményezésük országos folytatásra talált. Idén nyáron angol nyelvű táborozást szerveztek Miskolcon — szép sikerrel. Dr. Fodor Mihályné elmondotta: a hazai asszociált intézmények közül korábban két intézmény kapta már meg az UNESCO főigazgatójának emlékplakettjét. A címbeli szokatlan társítás nem valami tréfás törtó- netkét kíván bevezetni. Nagyon is komoly esemény során került egymás mexlé ez a két fogalom. A felszabadulást követően az első lépéseiket tevő szakszervezeti könyvtárak rendkívül nehéz anyagi helyzetben voltak. Részben a háborús dúlások, részben a korábbi fasiszta „szelektálások” tönkretették a könyvállományt, romosak voltak a helyiségek, az infláció lehetetlenné tett minden fejlesztést. Minden könyvtár úgy segített magán, ahogyan tudott, ahogyan helyileg lehetőség nyílt. Például a nagy múltú farkaslyuki könyvtárban — merőben szokatlan módon — úgy szereztek pénzt a könyvtár fejlesztéséhez, hogy szikvízüzemet rendeztek be, abban a könyvtáros dolgozott és az eladott szódavíz árából, illetve e tevékenység hasznából vásároltak könyveket. Máshol — az újdiósA bölcsődéstül a kamasz iskolásig csak Kazincbarcikán, több ezer szülő gyermeke éli élete nagy részét városunk intézményeiben, az általános közfelfogásnak azzal a kimondott, vagy kimondatlan bizalmával, hogy így nőnek majd embemyi emberré. A sok ezer szülő között, bizonyosan azok vannak többen, akiknek naponta többször is, munka közben is a gyerekre gondolva fülükbe cseng a kérdés: Vajon most mit csinál? Kíváncsian hangzik e kérdés, ha este nem jutott idő a beszélgetésre, aggódva, ha reggel sápad- tabbnak látta a szokásosnál, büszkén, ha ünneplőbe öltöztette az oly ritkán gondtalan szülő az alig látott gyermekét. A közel harminc év alatt bekövetkezett gyökeres életmódváltozással a szülőknek nemcsak kevesebb idejük és energiájuk maradt gyermekeik nevelésére, a velük való együttélésre, hanem ezzel együtt sokat veszítettek a hagyományos családi nevelési módszerekből is. S valljuk be, még nem tudtunk helyettük másokat, újakat kialakítani és elsajátítani. Nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy széles körű társadalmi összefogás, intézményes segítség szükséges ahhoz, hogy a szülői ház, a család nevelő szerepe, a megváltozott életkörülmények között is, továbbra is meghatározó, döntő legyen a gyermekek és fiatalok személyiségfejlődésében. Ezeket az összefüggéseket világosan kell látnunk akkor, amikor a közművelődési intézmények gyermek- és ifjúságnevelési feladatairól szólunk — az ötnapos munkahétnek, az óvodai és iskolai tanévkezdésnek, az új köz- művelődési évad indításának küszöbén. A közművelődési intézményeknek teljesíteniük kell a velük szemben támasztott követelményeket: rugalmasan, gyorsan, a lehetőségekhez kép>est megfelelő színvonalon kell megvalósítani a megnövekedett gyermek- és ifjúságnevelési feladatokat. Kazincbarcikán — ahol a „gyermekek és fiatalok városa” jelző nem mai keletű — szerencsésnek mondható helyzet az, hogy a közművelődési intézmények ezt a felkészülést nem most kezdik el: vannak már kipróbált módszerek, hagyomány jelleggel ismétlődő események, és olyan újabbgyőri SZDP-nél — meg irodalmi estet rendeztek Tímár József fellépésével és annak bevételét fordították könyv- beszerzésre, az érdeklődést pedig tombolával fokozták és annak keretében egy pár félcipőt sorsoltak ki. 1946— 1947-ben történtek ezek. Minderről a Borsod-Abaúj- Zemplén megye és Miskolc munkáskönyvlárainak története című sorozat most megjelent, legújabb, 8. számú füzetében olvashatunk. Szerzője Magyar András, az SZMT Központi Könyvtárának igazgatója, a címe pedig: Adalékok Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Miskolc olvasóköreinek megszűnéséhez és a szakszervezeti könyvtárak megalakulásának kezdeteihez, 1945—1948. A szerző a menál újabb kezdeményezések, amelyek megfelelő alapot biztosítanak a további munkához. Gyermekek és fiatalok részére tanulmányaikhoz kapcsolódó színház-, hangverseny-, mese- és iskolamozi programot biztosítunk. Népszerű foglalkozás a játszóház a gyerekek, a nyitottház a fiatalok körében. Az érdeklődök két könyvtári fonotéka lemezgyűjteményei között válogathatnak. Gyermekek és fiatalok részére külön szakköröket és műkedvelő művészeti csoportokat működtetünk. A felújított gyermekklubkönyvtárban rendszeresen vannak bábelőadások és bábkészítő foglalkozások. Szeretnénk, ha szülők és nevelők egyaránt élnének azzal a lehetőséggel, hogy a játszóházak és más foglalkozások tevékenységi formái megtanulhatók, lemásolhatok, variálhatók (bábkészítés, fonás, szövés, gyöngyfűzés, logikai játék stb.) kevés fáradtsággal eredményesen gazdagítható ezekkel az otthon, a napközi otthon, a gyakorlati foglalkozás hagyományos programja. Mind a gyerek, mind a fiatal szereplési vágya kimeríthetetlen. Ügy véljük, az eredményesség, a siker kevésbé volna bizonytalan, ha időben és rendszeresebben vennék igénybe a felkészülés alatt a közművelődési intézmények ilyen irányú segítségét a szülők, a nevelők, az ifivezetők — egyéni és csoportos pályázat során egyaránt.. Rendkívül szomorú érzés unatkozó gyereket, lézengő fiatalt látni. Ám rögtön hozzátehetjük azt is, e mai nemzedéktől korukat sokban felülmúló önállóságot várunk el. Nem feledkezhetünk hát meg a legelemibb segítségről: az este még átgondolt, de reggel már oly sietve odavetett és már-már hiábavalónak tartott intelmekről: a jótanácsról, a kérésről, a biztatásról, a figyelmeztetésről. Ezek látszólagos felszínességükkel akkor sem fölöslegesek, ha nem teljesítik őket mindig maradéktalanul, mert nem a teljesítés a valódi értékük. Fontosabb az, hogy nélkülük egész nap. a tanulás rejtelmeibe elmerült, „gyötrelmeibe” belefáradt és a játék hevében kipirult gyermek fülében nem hangzik fel a kérdés: Vajon mit is mondott Édesanya? Hegedűs Mária közművelődési felügyelő Kazincbarcika gye munkáskulturális hagyományainak régi kutatója, e sorozatban több régi munkáskönyvtár történetéi jelentette már meg, a sorozaton kívül is több kiadványban mutatta már be megyénk munkáskönyvtárait, sőt — Kovals Györggyel — dokumentumfilmet is készített erről. Sajátos, hogy a megye szak- szervezeti könyvtárainak 1948-tól 1955-ig terjedő történetét már korábban publikálta, így új kötete mintegy előzménye korábbi munkájának. A korabeli sajtó közleményeire, a levéltári adatokra, a munkás olvasókörök fennmaradt okmányaira támaszkodva vázolja fel Magyar a munkás olvasókörök felszabadulás utáni állapotait, a (Folytatás az 1. oldalról) minősítik, amely nem zárkózik el a kísérletektől, amelyek által tartalmában és eszközeiben gazdagodhat színházművészetünk, ekÖ7.ben régi közönségének megtartására, új közönsegrétegek megnyerésére törekszik. Beszélt arról, hogy Egerben milyen szeretettel fogadják a színházat és most, amikor az évad kezdetén hosszabb ideig Eger jelenti a munkaterületet, ez különösen értékelendő. Azzal a gondolattal fejezte be beszédét, hogy a színház hajdan volt elődeinek alázatosan folyamodni és kilincselni kellett, hogy valahol felverhessék a színpadot, vagy magyarul szólalhassanak meg, s hogy ne kelljen szűkölködniük vagy éhezniük. A mostani színháznak azonban biztos mecénása van: maga a nép, mely uralkodóvá vált, s amelynek a színház felelősséggel tartozik; jól kell hát sáfárkodni ki- nek-kinek a tehetségével, a művészeti műhely alkotóerejével, minden reánk bízott értékkel. Ezt kővetően Csiszár Imre, a színház művészeti vezetője emelkedett szólásra. Előadását igen nagy érdeklődés előzte meg, hiszen a júniusi évadzárón nem volt szó az 198'—82-es évad terveiről, így a művészeti vezető egri beszéde egyben az évad programadását is jelentette. Csiszár arról szólt bevezetőhelyi lehetőségek szerinti első lépeseket az új munkáskulturális élet megindításához. A bevezetőben említett két példa természetesen kicsit szélsőséget is jelent, ám szerte a régi munkás olvasóköröknél hasonló gondok adódtak és a sok-sok egyéb or- szágépitési, élelmezési, köz- biztonsági és más gond között fokozottan nehéz volt a könyvtári ér, a munkáskultu•• ralis élet újraszervezése és -indíiása. A most kiadott füzet, amelyhez Szalai István, az SZMT agitáoiós, propaganda- és kulturális osztályának vezetője írt előszót, rendkívül sok értékes adalékkal gazdagítja a korra vonatkozó ismereteinket és segít még jobban becsülni azt a munkát, amit a szakszervezeti könyvtári élet úttörői végeztek. (benedek) ben, hogy az egri jelenlét mire kötelezi a színházat, mennyire kell bekapcsolódniuk a tagoknak a város életebe, egyáltalán a színház együttesének miként kell Eger élete integráns részévé lenni. Ezt követően arról beszélt, hogy a világpolitika és a kulturális élet változásai, a fegyverkezés, a világgazdaságban jelentkező gondok begyűrűznek a színház eietébe is és a világ irodalmában mind több pesszimista hang jelentkezik. Ezek között a körülmények között csak annak a színháznak van létjogosultsága, amely tudja, látja és értelmezni is képes a körülményeket, tudja, hogy az adott politikai körülmények között mi a feladata. Rendezőre és színészre egyaránt kötelező, hogy érezze és tudja ezt. Brachtet idézve utalt a színház fontos feladatára, a szórakoztatásra, az emberiség képmásának megfogalmazására. Arra figyelmeztetett, hogy a világpolitikára és a hazai életre figyelni a műsorpolitikában és a közönséget szórakoztatni — ez jelenti a színház feladatát Figyelmeztetett rá, hogy a szellemiséget semmiféle modern formajáték nem pótolhatja, hogy a klasszikusoknak is a mához kell szólniok, s nem hagyható figyelmen kívül az emberek kuriozitás iránti igénye. Ezek meghatározzák egy színház műsortervét. A rendező feladata a szöveget a maga olvasata szerint tol- mácsoltatni. Mindezeket a feladatokat csak ütőképes együttessel lehet teljesíteni, s érzése szerint a miskolci együttes megteremtődött, társulati szellemében megerősödött, sokféle feladatra képes. A továbbiakban a művé- sz.et.i vezető arról szólt, hogy új színész nem jött a társulathoz, mert nem volt rá szükség. Egy új ügyelő, egy segéd rendező és néhány táncos és énekes jelenti a növekedést. Ismertette, hogy az előző évadból mely darabok maradnak továbbra is műsoron, elsősorban Egerben, maid az új bemutatók várható rendiéről adott tájékoztatást. (Miskolcon már az utcán vannak a bérleti plakátok: a műsortervet augusztus 29-i számunkban ismertettük.) A társulati ülés végén Bő- gel József a Művelődési Minisztérium képviseletében szólt a színház iránt megnövekedett figyelemről és a színház. felelősségéről. Az 1981—82-es miskolci színházi évad ezzel megkezdődött. (bm) Cs ti tor ás—Fojtán Könyvtár és szódavíz Üdüljön Hajdúszoboszlón! A VOLÁNTOURIST VÁLLALAT fizetővendég-szolgálata vállalatok, üzemek, ktsz-ek, termelőszövetkezetek dolgozóinak, valamint privát vendégek szervezett üdültetését vállalja. Elhelyezés 2—3—4 ágyas, komfortos fizetővendég-szobákban Hajdúszoboszlón, a gyógyfürdő közelében. Kívánságra gyógykezelést is biztosítunk. Címünk: VOLÁNTOURIST fizetővendég-szolgálata Somogyi Gyuiáné kirendeltségvezető Hajdúszoboszló, Attila utca 50. szám Telefon: 60-465
