Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-09 / 186. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1981. augusztus 9., vasárnap I Ilii eseményei képekben Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára hétfőn a Krím-félszigeten a kétoldalú kapcsolatokról és nemzetközi kérdésekről tanácskozott. Ismét Menahem Begin (szemben) alakított kormányt Izraelben. A miniszterelnök a kisebb vallási pártok bevonásával tudta a koalíciót létrehozni. A képen: folyik a parlamenti vita. Mohammad Ali Radzsai, az új iráni elnök letette a hivatali esküt. Képünkön: a politikus kézcsókkal tiszteleg Khomeini ajatol- lahnál, az ország vallási vezetőjénél a beiktatás után. Észak-frországban ismét kiéleződött a helyzet, miután újabb foglyok haltak meg a belfasti Maze-börtönben. Képünkön: az egyik IRA-tag, Kevin Lynch temetése. A lengyel kormány állásfoglalása Tájékoztató az ötnapos munkahét bevezetésével kapcsolatban felmerült kérdésekről (Folytatás az 1. oldalról) a nem fizikai dolgozókra vonatkozik. E rendelkezés alapján ugyanis — eddig is és továbbra is — a munkájuk jellegéből fakadóan csak azoknak a dolgozóknak nem jár munkaközi szünet, akik egészben vagy részben kötetlen munkaidőben vagy készenléti jellegű munkakörben dolgoznak, s így a munkavégzés megszakítása nélkül tudnak étkezni. Az előbbi körön kívül eső nem fizikai dolgozóknak korábban és az új szabályok szerint is munkaközi szünetet kell biztosítani. Az eddigi szabályok azonban lehetővé tették, hogy ezt a munkaidőn belül adják ki. Az új rendelkezések a munkaközi szünet kiadásának ezt a módját megszüntették: az ötnapos munkahét bevezetésétől a nem fizikai dolgozók részére is a munkaidőn kívül kell tehát a munkaközi szünetet kiadni. 1981. július 1-től csak meghatározott munka-, illetve műszakrendben dolgozók térhetnek át az ötnapos munkahétre. A gazdálkodó szervek statisztikailag elkülönített üzemeiben, gyáregységeiben, üzemrészeiben akkor kerülhet sor áttérésre, ha az adótt egységben a termelés folyamatosan, három vagy ennél több műszakban folyik. A gazdálkodó szerv valamennyi egysége akkor térhet át a rövidebb munkahétre, ha a három, vagy ennél több műszakban, valamint a folyamatos munkarendben dolgozók száma több a fizikai dolgozók 50 százalékánál. A létszámarányt vitás esetekben az 1981. évre tervezett átlagos állományi létszám alapján kell meghatározni. A gazdálkodó szervek egy része jelenleg is ötnapos munkahétben dolgozik. E munkáltatók az ötnapos munkahétre vonatkozó új szabályokat (munkaidő hossza, munkaközi szünet kiadása, szabadság számítása) az általános előírásoknak megfelelően alkalmazhatják 1981. július 1-től vagy 1982. január 1-től. A gazdálkodó szervek fokozatosan is áttérhetnek az ötnapos munkahétre. A fokozatosság vonatkozhat a munkaidő-csökkentés mértékére, a szabadnapok számára, az egyes területileg, statisztikailag elkülönített egységekre, munkakörökre is. Törekedni kell azonban arra, hogy minél kevesebb lépcsőben és minél rövidebb idő alatt valósuljon meg a teljes körű áttérés a gazdálkodó egységnél. A folyamatosan, a több műszakban üzemelő, vagy az idényszerűen dolgozó, valamint a lakosság ellátását és szolgáltatást végző munkáltatóknál a munkaidő-beosztás az általános szabályoktól eltérő is lehet. Ennek keretében az általánosnál több, de kevesebb szabadnap is biztosítható. A gazdálkodó szerveknek — e lehetőségek mellett is — célszerű törekedni arra, hogy az ötnapos munkahét a dolgozók számára hetenként két munkától mentes napot biztosítson. Vannak azonban olyan munkaterületek, ahol ilyen munkarendet nem lehet megvalósítarli. Az egyműs^akos munka- területeken is a gazdálkodó szerv a szakszervezet munkahelyi szervével közösen alakítja ki az ötnapos munkahét bevezetésének megoldási formáját. Ha a gazdasági és dolgozói érdekek úgy kívánják, akkor a kollektív szerződésben kell rögzíteni, hogy az éves munkaidőalapot a napi munkaidő meghosszabbításával vagy meghatározott (évenként mintegy 6—8) szabadnapon történő munkavégzéssel teljesítik-e. A,z 1982. január 2-i szombati munkanapot azoknál a gazdálkodó szerveknél kell ledolgozni 1981. december 12- én, akik 1982. január 1-ig bezárólag nem térnek át az ötnapos munkahétre vagy akiknél ez a szabadnap más szerv tevékenységét vagy a lakosság ellátását, a szolgáltatásokat zavarná. A lengyel kormány szombaton hajnalban a PAP hír- ügynökség útján közzétette a Szolidaritás ' szakszervezettel való együttműködésének feltételeit tartalmazó állásfoglalását. ' — A mélyülő gazdasági válság és a növekvő politikai feszültség leküzdése érdekében a társadalmi erők széles körű összefogására van szükség — mutat rá a kormánydokumentum. A lengyel Minisztertanács sürgeti, hogy a Szolidaritás mielőbb lépjen az építő együttműködés útjára, és hagyjon fel az alapszabályának kereteit túllépő politikai tevékenységgel. A kormány követeli, hogy a Szolidaritás tagjainak és kiadványainak állásfoglalásai ne irányuljanak a Lengyel Népköztársaság szövetségi kapcsolatai ellen, és ne kérdőjelezzék meg a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetőszerepét. — A lengyel kormány elvárja — folytatódik a dokumentum —, hogy a Szolidaritás vegyen részt a gazdasági reform megvalósításában. A kormány követeli, hogy e szakszervezet tartózkodjon a sztrájkok és utcai tüntetések szervezésétől. S ha már tüntetésekre kerül sor, a Szolidaritásnak mindent el kell követnie annak érdekében, hogy azokon ne hangoztassanak a szakszervezet hatáskörét meghaladó politikai jelszavakat. A lengyel kormány szorgalmazza, hogy a Szolidaritás segítse elő a mezőgazdasági termé(Folytatás iaz l. oldatról) Az el nem kötelezett országok jószolgálati küldöttsége szombaton ipar el is utazott Teheránból Bagdadba. A küldöttség harmadszor próbált tűzszünetet elérni Irán és Irak között, de te- heráni tárgyalásai teljes kudarccal végződtek. Szombaton kivégezték Iránban azt a 38 személyt, akit a teheráni központi forradalmi bíróság ítélt halálra. A nyék betakarítását és a szén- termelés növelését. Varsóban szombaton nyilvánosságra hozták a pénteki sztrájkok által okozott károkról szóló jelentést. A feketeszén-bányászatban a pénteki négyórás termeléskiesés 200—250 ezer tonna veszteséget okozott, A varsói televízió beszámolója szerint a Szolidaritás sziléziai regionális szervezetének félhívása ellenére több üzemben a dolgozók nem csatlakoztak a figyelmeztető sztrájkokhoz, számos vállalatnál pedig lerövidítették a' munkabeszüntetés időtartamát, A televíziós riport tanúsága szerint a munkások között a sztrájkot illetően olyannyira megoszlottak a vélemények, hogy a vita tettlegességig fajult. Az ágazati szakszervezetek egyeztető' bizottsága pénteken nyilatkozatban ítélte el a politikai ' feszültség elmélyítését szolgáló tüntetések szervezését, s egyúttal határozottabb fellépést követelt az ország politikai vezetésétől. Az autonóm szakszervezetek konföderációja ugyancsak az utcai tüntetések és a sztrájkok szervezésével szemben foglalt állást. Jozef Glemp, a lengyel katolikus egyház vezetője, munkára, a betakarítás gyors elvégzésére szólította fel a lakosságot. Glemp televíziós nyilatkozatában kijelentette: mindent meg kell tenni azért, hogy Lengyelországot elkerülje az éhínség veszélye. kivégzettek között volt az iszlám alapokon álló baloldali szervezet, a Modzsahedin1 Khalk központi bizottságának az egyik tagja, valamint egyike azoknak a fegyvereseknek, akik július 20-án merényletet követtek el az elnökválasztás egyik jelöltje, Habibollah Aszgarolladi ellen, és két személy, aki fel akarta robbantani a teheráni vasútállomást. Kivégzések Iránban VILÁGHÍR ADÓ Mi volt a célja a Koppenhága—Párizs békemenetnek? A békemenet június 23-án indult Koppenhágából és augusztus 6-án érkezett Párizsba. Kezdeményezője három norvég asszony volt, akik — mint mondották — nem akarnak atomfegyverek árnyékában élni. A békemenet indulásának és érkezésének is jelképes dátumot szabtak: a Szovjetunió elleni hitleri támadás évfordulóját, illetve a Hirosima elleni amerikai atorntárnadás napjait. A menet résztvevőinek száma az 1990 kilométeres úton jelentősen megszaporodott: néhány százan indultak Köp1 penhágából és több mint háromezren érkeztek a francia fővárosba. De ezen túlmenően is ezrek és milliók támogatták a békéért gyaloglókat Mind-mind oiyan emoerek, akiknek meggyőződésük, hogy a fegyverkezési őrületnek valahol véget kell vetni. A békemenet hatása messze túlnőtt az ötletadók, s a hozzájuk csatlakozók vállalkozását. Hogy mennyire így van, arról tanúskodik Leo- nyid Brezsnyev üzenete, amelyet a résztvevőkhöz, s személyükön keresztül a világ valamennyi békeszerető emberéhez intézett. A szovjet államfő biztosította őket, hogy a szovjet nép támogatja követeléseiket, azt, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket ne fegyverrel, hanem egyenjogú és hatékony tárgyalások útján oldják még. Sajnos, az Egyesült Államok és néhány nyugat-európai ország kormánya nem vette túlságosan komolyan az európai békemenet követeléseit. Sőt, Washington ezen a héten is újabb példáját adta elszántságának, hogy a Szovjetunióval szembeni „technológiai és ipari fölényére” építi a kormány kelet—nyugati tárgyalási taktikáját. Reagan elnök a Washington Star, hasábjain tudtul adta: nem hiszi, hogy az Egyesült Államok valaha is ratifikálná a SALT—II. szerződést, azt legfeljebb „kiindulópontnak” hajlandó tekinteni. ■Amikor az amerikai fővárosban a héten hírül vették, hogy Bonn — súlyos gazdasági gondjai miatt — a katonai kiadások mérséklését tervezi, Weinberger hadügyminiszter azonnyomban reagált: „Ha Bonn valóban csökkentené hadikiadásait, az minden körülmények között kiábrándító lenne a NATO központi frontjának erősítésével kapcsolatos feladatok és a megnövekedett szovjet fenyegetés fényében”. A Szovjetunió — bár egyre nagyobb aggodalommal figyeli az amerikai kormányzat militarizálódását — még mindig nem mondott le a tárgyalások felújításának lehetőségéről. Ez derült ki Leonyid Brezsnyev és Erich Ho- necker kedden, a Krímben folytatott megbeszéléseiből. A két államfő újból síkraszállt az enyhülés elmélyítéséért és a fegyverkezési hajsza megfékezéséért. Reményüket fejezték ki, hogy Washington felismeri a Szovjetunióval folytatandó tárgyalások szükségességét az európai nukleáris fegyverkorlátozás kérdéseiről. 2 Milyen eredményt hozott Szadat elnök washingtoni tárgyalása? Mindenekelőtt arra a kérdésre kell választ keresnünk, hogy milyen céllal utazott Washingtonba az egyiptomi államfő. A hivatalos bejelentés szerint feladata az úgynevezett Camp Da- vid-i folyamat meggyorsítása lett volna. Szadat tényleges célját azonban másutt kell keresnünk. Megfigyelők szerint egyrészt személyes kapcsolatot próbált teremteni Reagan elnökkel, másrészt újabb amerikai gazdaságikatonai segélyt próbált kijárni. Szadatot Carter elnök választási veresége igen érzékenyen érintette, úgy érezte — és joggal —, hogy Egyiptom ezzel megszűnt központi szerepet játszani az amerikaiak közel-keleti politikájában. Washington pillanatnyilag sokkal inkább figyeli az izraeli—libanoni, s az izraeli—szíriai fejleményeket Szadat azt is bizonyítani akarta, hogy valójában nem árulta el a palesztin ügyet továbbra is szószólója maradt a palesztin népnek. Erről próbálta meggyőzni hallgatóit a csütörtöki záró sajtóértekezleten is, ahol hangsúlyozta: a Camp David-i autonómiatárgyalásokba be kellene vonni a palesztinokat is. Sietett azonban hozzátenni — a házigazdák nem kis megnyugvására —, hogy a PFSZ a palesztinoknak nem az egyetlen képviselője. Szadat fenti kijelentése Washington és Kairó formálódó új taktikájáról tanúskodik, amelynek valóságos célja a palesztin mozgalom megosztása az izraeli megszállás alatt élő gázai és „nyugati-parti” lakosság, illetve a szomszédos arab országok területén élő palesztin közösségek elválasztása útján. Az Egyesült Államok — a kiszivárgott hírek szerint — a megszállt területek lakosságának képviselőit hajlandó bevonni a tárgyalásokba, ha nem a PFSZ képviselőiként lépnek fel. A taktika sikere részben azon múlik, hogyan reagálnak erre a megszállt területek izraeli börtönöket megjárt vezetői: hajlandók-e feladni a PFSZ- szel vállalt közösségüket az izraeliek által kínált korlátozott önállóság fejében. A másik kérdés az: vajon Izrael hajlandó-e „kockázatot” vállalni, azaz a palesztinai mozgalom egy feltételezett új frakciójával tárgyalni?
