Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-07 / 184. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. augusztus 7., péntek Ha boltunkban MINTA UTÁN VÁSÁROL, SZOLGALTATASAINKKAL IDŐT TAKARÍT MEGI Minden vásárlás után SZERENCSESORSJEGYET húzhat, és 1500, 1000, 500, valamint 200 Ft-os VÁSÁRLÁSI UTALVÁNYT NYERHETI _xV 0V A,-A Mozart és Schubert műveit hallottuk Muzsikáló udvar Igazán nem lehet okunk panaszra, ebben az esztendő­ben ragyogóan prosperált a Muzsikáló udvar, szinte fel- virágzott a Miskolc városi Művelődési Központ hagyo­mányokban sem szűkölködő rendezvénysorozata, s a két- három hangszerre írt kamara­művektől az operáig, az elő­adó együttesek változatossá­gától a műfaji gazdagságig — minden az élénk és szín­vonalas zenei életet szolgál­ta. A ciklus befejező estjén (július 31-én) Sebestyén Já­nos, Kovács Lóránt és Koó Tamás illúziókeltő kosztü­mökben Haydn muzsikáját és Haydn korának hangula­tát igyekeztek megidézni azon a pódiumon, ahol nem sok­kal azelőtt még Cimarosa A titkos házasság című ope­rája volt a sláger, június és július két-két péntekén pe­dig a város egyik legnagyobb művészeti társulatát, a Mis­kolci Szimfonikus Zenekart köszöntötte a taps. A szimfonikus muzsika kedvelői — az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan — az idén is csokorba kötve kapták a zeneirodalom egy- egy kimagasló egyéniségének művészetéből mindazt, amit a zenekar repertoárja, a fel­lépő karmesterek és szólisták esetleges ambíciója, valamint a helyszín vélt atmoszférája együttesen lehetővé tett. Az így kikerekedett program — a Mozart—Schubert-ciklus — több szempontból is igen iz­galmasnak ígérkezett. Ha el-' tekintünk ugyanis — az egyébként rendkívül fontos és figyelemre méltó — köz- művelődési, ismertető funk­ciótól, és a zenekar mostani négy koncertjét mintegy hoz­záillesztjük az együttes né­hány évvel ezelőtt készült hanglemezéhez, s az elmúlt idényben hallott Mozart-elő- adásaihoz, akkor — úgy vé­lem, jogosan — számon kér­hetünk egyfajta, ha nem is sajátos, de mindenesetre ön­álló, a miskolci együttesre kizárólagosan jellemző Mo- zart-felfogást, ami átsugár- zik valamennyi Mozart-inter- pretáción. Tehát remélhető volt, hogy a Muzsikáló ud­var idei hangversenyei nyo­mán esetleg beszélhetünk majd egy olyan Mozart­ivagy épp Schubert-) képről, amelyet a Miskolci Szimfo­nikus Zenekar alakított ki bennünk, s a két, mindenki előtt ismert bécsi komponis­tát új .oldalról, egy új fel­fogásbeli mozzanattal kiegé­szítve vallhatunk magunké­nak. Nos, jó előadásokról, érzé­keny és hatásos megoldások­ról kétségkívül beszélhetünk, de az egységes, a koherens produktum, amit az imént igyekeztünk vázolni — az el­maradt. Lehet, hogy ennek a dirigensek, az estéről esté­re más inspirációjú karmes­terek voltak elsősorban az okozói? A hallottak alapján ugyanis elképzelhető, hogy nem mindig következetesen' végiggondolt dirigensi kon­cepció mellé kényszerült tár­sulni az együttes, bár dicsé­retére legyen mondva, hogy mindig nagy segítő szándék kai, és igen rugalmasan. Ta­lán túlságosan is „kiszolgál­va” ezáltal a vezénylő gon­dolkodásmódját, s nyilván e gondolkodásmód hiányossá­gait is. így lett Mozart 338 as Köchel számú C-dúr szim­fóniája kicsit felületes (Hol- lerung Gábor vezényelte), s itt-ott fáradt a K. 99-es Cas- sazione (Molnár László volt a dirigens). De beszámolha­tunk jó Mozart-interpretá- ciókról is, például a 201-es A-dúr (a karmester Török Géza) és az 550-es Köchel- jegyzékű g-moll szimfónia (Martos László irányításával) kimunkált, invenciózus be­nyomást keltett. A verseny- művek közül a D-dúr fuvo­laversenyt hallottuk a leg­jobb előadásban (Gyöngyösi Zoltán volt a szólista), egy fokkal halványabbra sike­rült az A-dúr klarinétver­seny (Kuszing János játszot­ta). Kiegyensúlyozott, precíz muzsikálás volt a Szimfónia concertante (Szergej Davidov, Novak József, Halász István és Mészáros Imre közremű­ködésével). A jó teljesítmé­nyek ellenére is elmondhat­juk, hogy sokkal világosabb, érthetőbb felfogásban élvez­hettük a program Schubert- blokkját. Mind a négy fia­tal karmester szerencséseb­ben nyúlt Schubert szimfó­niáihoz, aminek eredménye­ként plasztikus építkezésű, szellemes részletmegoldások­kal gazdagított darabokat hallhattunk. Mint megjegyeztük, egysé­ges Mozart-, vagy Schubert- kép még nem alakult ki a zenekar játékg nyomán, de bizonyos profilírozó’ szándék és törekvés egyértelműen ki­rajzolódik. Az elmúlt évek­ben Beethoven kompozíciói, majd Haydn művei, végül az idei Mozart—Schubert-ciklus — a bécsi klasszicizmus mes­terei tehát rendre bevonul­tak a Muzsikáló udvar prog­ramjába. Hogy azután ez jó műsorválasztás-e, vagy sem, szüksége van-e a közönség­nek az ilyen darabokra a nyári hangversenyidényben vagy sem, arról természete­sen lehetne vitatkozni, érve­iket pro-kontra felsorakoztat­ni. Egy azonban bizonyos: a Miskolci Szimfonikus Zene­kar felvállalt valamilyen koncepciót, s azt ugyan vál­tozó sikerre], de változatlan kitartással meg is valósítja. Az ilyen munka kicsit min­dig műhelyjellegű, feltáró­kíváncsiskodó a muzsikusok részéről, amibe készségesen beavatják a hallgatóságot. Ebben az évben- már töb­ben csatlakoztak hozzájuk mint tavaly. Lehet, hogy jö­vőre telt ház lesz minden es­te? D. Szabó Ede (Folytatás az L oldalról) is buzdított, hogy érezzék az úttörők sajátjuknak, s te­gyenek is megóvásáért, gaz­dagításáért! Az úttörőtábor létrehozá­sán fáradozó kollektívák kö­zül 36-an kapták meg a Kö­zösségért emlékplakettet, s a közösségért' végzett mun­káért 89-en részesültek sze-. mélyre szóló elismerésben. Az úttörőszövetség dicsérő oklevelét 10 kollektíva és 10 személy kapta meg. A kitün­tetettek egy része a tegnapi avatóünnepségen, a többiek a vállalati ünnepségeken kap­ják meg az elismerést, ame­lyet Porkoláb Albert, a me­gyei tanács elnökhelyettese adott át. Az avatóünnepség a sajószentpéteri úttörők műsorával zárult.' Az előtérben ... Művelődési háznézőben Ózden A színházteremben ... Csalódást leplező, még- # is bizakodással tekin­getünk egymás felé fo­tós kollégámmal az ózdi Liszt Ferenc Művelődési Ház előtt. Mozgásnak, építőmun­kának semmi jele, csak a ház körüli kerítés sejteti, valami azért történik itt. Az Ózdi Népművelési Intézmények igazgatója — a szomszédos Technika Házában — aztán megnyugtat: persze, hogy dolgoznak az építők, csak kintről ez nem érzékelhető, s igazából a helybeliek sem láthatják, mi munkát végez­tek már odabenn. Idegenek­nek ugyanis — a veszélyes munkaterep miatt — tilos a bemenet... Nekünk is „en­gedély” és kisérő kell. Míg telefonra várunk, György Józsefné igazgató saját ta­pasztalatait mondja el: — Amikor itthon vagyok, szinte naponta átmegyek megnézni az építkezést, én meg vagyok elégedve. Igaz, kis lemaradás van az ütem­tervhez képest de ezt a szak­emberek tudják pontosan megmondani, a laikus szem­lélőnek fel sem tűnik __ M i is laikusként indulunk széjjelnézni,' de két szakem­ber segitségével. A művelő­dési -hᣠhátsó bejáratánál az Ózdi Kohászati Üzemek beruházási főosztályának két munkatársa — Dancsok Sán­dor és Kovács Ignác — vár ránk. Azonnal a közepén kez­dik mondandójukat: . — A mi elvünk az: min­den építés, így a Liszt Fe­renc Művelődési Ház felújí­tása esetében is az elejen kellene előnyt szerezni. Nem pedig lemaradást. Ebből az alapállásból beszélhetünk most lemaradásról. Ez azon­ban most még nem veszé­lyes. A bontás mindenütt befejeződött ezáltal olyan munkaterület áll rendelke­zésre, amelyen megítélésünk szerint háromszoros létszá­mot is lehetne foglalkoztat­ni. Ez az egyik „kifogásunk”. Továbbmenve: a tetőt telje­sen át kell építeni; mi sze­retnénk, ha ezt máj- meg­kezdték volna, hogy az őszi- téli idő beálltakor biztosítva legyen a belső építés-szere­lés. Ugyanígy: a hőközpont építését is meg kellene kez­A Mályi-tó partján, a kis üdülőházban találkoztunk. Kisfiával, Csábival éppen kis biciklitúrára indult vol­na. Mivel tölti az idejét? — Június elején műtéten estem át. most a színházi nyári szünetben itt lúbado- zok, pihengetek kis házi­kónkban családostól. A fe­leségem bejár munkába Miskolcra, én meg a fiam­mal, meg a kilátogató kol­légákkal, barátokkal töltöm az időt. A házon még akad jócskán biitykölgétni való, a környezet is rendezésre vár, van, mivel lekössem magám. Meg járkálgatok. Horgászfelszerelések van­nak a közelben. — A horgászás nem az én hobbim, a fiúk járnak a tóra. A Csabi, .meg itt volt a nagyobbik fiam is. Mire készül még a nyá­ron? — Elmegyünk családostól Püspökladányba az édes­anyámhoz. De ha azt kér­dezi, hogy a színházban mire készülök, csak azt vá­laszolhatom: az évadnyitó társulati ülés után majd megmondják, mire kell ké­szülnöm ... Remélem, meg­mondják ... (bni—Ij) deni, hogy a központi fűtés is segítse a télén dolgozó­kat .. . Mindezzel együtt el­ismerjük, hogy nehéz, nagy munkát végeztek a BAÉV dolgozói eddig is. Egyébként jelenleg készül az a szocia­lista szerződés az ÓKÜ és a BÁEV illetékesei között, amely a Liszt Ferenc Műve­lődési Ház teljes felújításá­nak határidőre történő befe­jezését segíti elő ... Kovács Ignác hozzátette még — már a benti munká­latok megszemlélésekor —, hogy általában is jó a kap­csolatuk a BAÉV-vel, több­ször tapasztalták már, hogy „jöttek, láttak és győztek’’; s ilyen bravúrt várnak most is az építőktől. Es akkor 1982. december 31-én túl lesznek a műszaki átadáson ... (ténagy-c-fojtán) Nyári találkozás A folyosórészen ... A házon akad bütykölhetni való Huszonkét esztendeje tag­ja a Miskolci Nemzeti Szín­háznak. Táncoskomikusként, vígjátékok ifjú szereplője­ként mutatkozott be, na­gyon hamar megismerhet­tük már orosz klasszikusok öreg epizódjaiban. Tyele- ginje, Firstje évtizedek után is felejthetetlen, s közben volt Svejk, meg Vajnön- nen, a finn matróz az Op­timista tragédiában és sok minden. Csaknem két évti­zeden át a túl foglalkozta­tott színészek ,közé számí­tott a színházban Varga Gyula. Mostanában keve­sebbszer láttuk színpadon. — Nem az én dolgom megválaszolni, miért, de tény, hogy az elmúlt évad­ban két szerepet játszottam. Az egyiket a Lila ákácban, a másikat, ami viszont több figurát jelentett egy szere­pen belül, a Birkanyirás című bolgár szatírában, ahol a sokarcú, ám örök bürokrata hivatalnokot je­lenítettem meg. Ennyi volt. / I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom