Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-25 / 198. szám

W&L auguuttos 25., kedd ESZAK-MAGYARQRSZAG 3 A gazdasági építőmunka egyik alapvető köve­telménye a hatékony­ság. Sokszor és sokat beszél­tünk, beszélünk erről és nem alaptalanul. Ahol ugyanis en­nek jegyében szervezik a munkát és döntenek a gaz­dálkodást érintő bármilyen kérdésben, ott ha nem is azonnal mérhetően, de hosz- szabb távon maradandó eredményekről számolhatnak be. Nem mindegy ugyanis, hogy miként fejlődik a ter­melőmunka, milyen színvo­nalon dolgoznak az üzemek, a vállalatok, az intézmények, illetve az általuk megtermelt termék milyen minőségben jut el a fogyasztókhoz. A minőség az a mérce, ami befolyásolja nemcsak a ha­zai, hanem a világpiac ér­tékítéletét is. Éppen ezért soha nem árt, ha erre való figyelemmel történik a gaz­dálkodás és a gazdálkodás legapróbbnak tűnő mozzana­tában is a termelő tevékeny­ség. Persze, hogy kifogásta­lan minőségben minden pia­cod értékesíthetően kerüljön le a gépsorokról a termék, ahhoz meg kell teremteni a szükséges feltételeket. En­nek érdekében Borsodban is általában arra törekednek, hogy megfelelő módon hasz­nosítsák saját erőforrásaikat, a rendelkezésre álló anyagi eszközöket. Az is igaz, hogy rövidebb, vagy hosszabb táv­ra szólóan nem mindig ele­gendő a „saját kasszában” levő pénz. Ilyenkor a válla­lati és a népgazdasági ér­deknek megfelelően igényel­hető az állami segítség. Ek­kor kerül előtérbe a hitel, amelynek visszafizetéséhez az egyetlen és legfőbb biz­tosíték a jól végzett munka. A különféle hitelformák között van egy, amely az el­múlt években nagyfokú se­gítséget jelentett azoknak a vállalatoknak, amelyek jelen­tős mértékben igyekeztek növelni exportjukat. Az exportárualapot bővítő hitel­ről van szó, amelynél a le­hetőségek a közelmúltban megtartott minisztertanácsi határozat értelmében tovább bővültek. A Minisztertanács ugyanis növelte azt a pénz­összeget, amely ilyen célra vehető - igénybe. Megyénk­ben — elismerésre méltóan — mind több vállalat törek­szik arra, hogy — pályázat útján — részesüljön az ex­portárualapot bővítő hite] összegéből. Az is elmondható, hogy az ilyen tartalmú tevé­kenységnek Borsodban már hagyományai vannak. A vegyiparban, a kohászatban, a mezőgazdasági gépgyártás­ban és még egy sor ágazat­ban van példa arra. hogy az exportárualap növelésére igénybe vették ezt az állam által biztosított lehetőséget. Figyelemre méltó, hogy ■ je­lentősebb — hitellel is támo­gatott — exportkapacitást bővítő fejlesztést a Borsodi Vegyi Kombinát indított, min­denekelőtt a petrolkémiai program részét képező pve- készlermék gyártó kapacitás növelésére. A több milliárd forintra tehető hitel megté­rülési ideje a számítások sze­rint nem egészen öt év. Az ilyen „rövidre szabott” át­futási idő természetesen nö­veli a vállalat jövedelmét, de növeli a népgazdasági bevé­teleket is. Tudvalévő ugyan­is, hogy az exportárualapot bővítő hitel felhasználását csak akkor engedélyezik, ha a megtérülési idő 3—5 év. Ennek megfelelően tervez­nek a vállalatok, ennek alap­ján készítik el a pályázato­kat, hiszen nem mindegy, hogy az ilyen anyagi erőfor­rásból megtermelt termék a terveknek és előírásoknak megfelelően indul-e útnak a külföldi megrendelőkhöz. A Borsodi Vegyi Kombinát­hoz hasonlóan a miskolci Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat is nagyarányú fej­lesztést valósít meg. Megfe­lelő előkészületek után meg­kezdték a hidraulikus mun- kahengerek és búvárszivaty- tyúk gyártásánál a korszerű­sítést. Ha a fejlesztés siker­rel jár, a vállalat 19855-tól kezdődően több mint 200 millió forint összegű több­lettermelést tud elérni, amelynek — a jelénleg ren­delkezésre álló adatok sze­rint — 37 százaléka tőkés exportra megy, ugyanakkor e fejlesztés által az említett érték megtermelésénél 29 százaléknak megfelelő tőkés importot tudnak megtakarí­tani. Természetesen e termé­kekből belföldi értékesítés­re is jut mintegy 29 száza­léknak megfelelő arányú ter­mék. A hitelek igénybevételénél bizonyos fokú élénkülés ta­ten a hitelállomány további növekedése várható. Termé­szetesen nemcsak exportáru­alapot bővítő hitellel dolgoz­nak és gazdálkodnak a vál­lalatok, üzemek, intézmé­nyek. A hitelkérelmek elbí­rálása szigorú szabályok sze­rint történik. A gazdaságilag és pénzügyileg megalapozat­lan kérelmeknek a bank ter­mészetesen nem tesz eleget. Az ilyen hiteligény fokoza­tosan csökken, amit az is ta­núsít, hogy amíg a múlt év­ben a hitelkérelmek 11 szá­zalékát utasították el. addig ebben az évben a beérkezett kérelmeknek már csak 8,6 százaléka került elutasításra. A vállalati éves tervek — amibe természetesen beletar­tozik a fejlesztés, beruházás stb. is — a népgazdasági terv előírásaival összhang­ban készültek Borsodban is. A gazdálkodó szervek a ter­melési és piaci lehetőségek­nek függvényében, lényegé­ben a népgazdasági tervnek megfelelő termelésbővülést irányoztak elő. Megtették a szükséges intézkedéseket a külpiaci egyensúly javításá­ra is. Ebben fontos szerepe van annak, hogy a vállalatok fokozták a másodlagos, ma­gasabb feldől gozottságú ter­mékek arányát. Ezek közül — különösen a vegyiparban •— több cikk jövedelmező exportot is biztosított. Javult a változó piaci feltételekhez való alkalmazkodás is. A gazdálkodó egységek rugal­masan, élénken figyelve a világpiac változásait, teszik meg intézkedéseiket. Ennek megfelelően például a Lenin Kohászati Müvek növelte ko­vácsolt termékeinek arányai, a TVK fokozni tudta külön­féle műanyag termékeinek kivitelét, míg a Borsodi Ve­gyi Kombinát a jó jövedelme­zőségű műtrágya termékek értékesítésében ért el figye­lemreméltó eredményeket. M egyénk gazdálkodó egy­ségeinél tehát megvan a készség és törekvés arra, hogy a mindenkan helyzetnek megfelelően dol­gozzanak és eleget tegyenek azoknak a követelmények­nek, amelyek egyetlen szó­ban is összefoglalhatók: ha­tékonyság . T. F. Az ősz munkái előtt (Folytatás az l. oldalról) TAKTAHARKÁNYI PE­TŐFI Termelőszövetkezet, Szatmári Dezső elnök: — A jövő héten kezdjük meg a napraforgó „permete­zését” a levegőből, regioné­val. A szárperzselő szer há­lására egyszerre . érik be a termény. így könnyebb lesz a betakarítás. Az 550 hektá­ros napraforgó-terület a becslések szerint jó, 22—25 mázsa közötti terméssel fi­zet majd. Kielégítő ütemben haladunk a talajmunkákkal. Területünk egy részét alta­lajlazítjuk. A Rába Steiger vontatta Vibroláz munkagép idén 600 hektáron lazítja fel 50—60 centiméteres mélység­ben az- altalajt. Még ősszel. 220 hektáron a nagyobb ter­mések érdekében meszezzük tábláinkat. A jövő héten — a magágy előkészítése után — megkezdjük a repce veté­sét is. amelynek magját kö­zel 130 hektáron juttatjuk földbe. A legsajátosabb helyzetben a négy gazdaság közül két­ségkívül a tiszapalkonjfai No­vember 7. Termelőszövetke­zet van. ahol idén az időjá- *as alaposan „leegyszerűsí­tette” a vetésszerkezetet. Ujj Gyula elnök: — Az árvíz és a belvíz mindössze 650 hektár kalá­szosterületet hagyott meg. Viszont a víz levonulása után gyorsan újra bevétettük a kárt szenvedeti táblákat. Így alakult ki az a furcsa hely­set, hogy a munkáik túlnyo­mó többsége az őszi hónapok­ra jut. ötszáznegyven hektá­ron vetettünk szóját, amely a folyó közelségének köszön­hetően rendkívül jó, 18—20 mázsás termést ígér. Nehéz az őszi betakarítást megszer­vezni, hiszen 900 hektár ku­koricánk is van. de remei­Halak a Mintegy félmillió halivade- kot — a tizdekástol. a fél­kilósig — vásároltak abba a tóba, amely Tárcái közelében található. A szép fekvésű ál­lóvíz lényegében egy belvíz- tározó, amely a környék vízgazdálkodását hivatott szolgálni. A mélyfekvésű te­rületen, egy 50 hektáros hor­padásban alakították ki ezt a tavat, amelyet a taktaközi főcsatorna a közeli Tiszából táplálhat, s amelynek fölös­leges vizét szintén a folyó­ba, a prügyi főcsatornán ke­resztül engedhetik le. így egy természetes vízmozgás a bel­vízmentes időszakokban min­denképpen biztosítható, s ép­pen ezért akarja a tarcali To­kai-hegyaljai Egyesült Ter­melőszövetkezet a 750 ezer köbméteres tározót hasznosí­tani. A sekély, -90 centiméteres vízmélység egyelőre megaka­jük nem lesznek nehézsé­geink, hiszen nyári ..vendég- szereplésünk” után, tíz cseh­szlovák kombájn érkezik majd. A gyors betakarítás, a költségcsökkentés érdekében 1500 tonna kukoricát nedve­sen, fólia alatt fogunk majd tarolni. belvízben dályozza a nagyobb szabású terveket, de már ennyi hal­telepítéssel is megoldható az a félintenzív hasznosítás, amely évi egyszeri lehalá­szással 175 mázsa busa. ponty, s amur halat biztosít. Mivel a tó felhínárosodott, sok ben­ne a vízinövény, az első ütem­ben növényevő halakkal te­lepítették be. de a későbbi­ekben csuka- es harcsa- ivadékokat. süllőfészkeket raknak le. hogy a biológiai egyensúlyt, a természetes ki­választódást fenntartsák. A közeljövőben fasorral veszik majd körül a tavai, s haiász- tanyát építenek, hogy a ter­melőszövetkezet dolgozóinak kellemes-időtöltéséről is gon­doskodjanak. A tavon amely esetlég kotrásra is ke­rül — a tilalmi időket* ki­véve, engedéllyel horgászni is lehet majd, — Tiszából — Tiszába A vadászat szinte egy­idős az emberiséggel. Nem­csak a létet, az élelmet je­lentette valaha a vadász­zsákmány, hanem az elej­tett állatok lenyúzott bőre és préme a ruházkodást is Ma már nem a mindennapi szükséglet megszerzése kész­teti az embert, hogy vadász- szón, hanem ennek a szép és nemes sportnak az él­menye. Az idén százéves a szer­vezett magyar vadászat. Mit jelent ez a vadásztársa­ságok és a vadgazdálkodás szempontjából? Ezt kérdez­tük a jubileum alkalmából dr. Koller Mihálytól, a Ma­gyar Vadászok Országos Szövetségének főt, tkárátói. — 1881-ben alakult meg az Első Magyar Vadászai; Védegylet. Akkoriban ugyanis még nem volt va­dászati törvény, csak két esztendővel később jelent meg hazánkban a vadászs- tot szabályozó 1883. évi XX. törvénycikk. Kezdetben meglehetősen kevés tagot számlált a védegylet, alig lehettek kétezren. Mégis je­lentős volt az egylet meg­alakulása, mert szervezett formát és egységet terem­tett. A múltból ránk maradt sok fontos és hasznos sza­bály, irodalmi és képzőmű­vészeti alkotás, melyek a magyar vadászhagyomá­nyok emlékét őrzik. — Milyen a hazai vadá­szat jelene? — Szövetségünknek har­mincezer tagja van. De a vadászai hozzávetőlegesen mintegy százezer embernek — a vadászok barátainak és hozzátartozóinak — is le­hetőséget nyújt a szabad idő hasznos eltöltésére. Va­laha a vadászat kimondot­tan úri sport volt. Dzsent­rik, földbirtokosok, gyáro­sok kiváltsága. Ma a tag­jainknak több mint ötven százaléka fizikai munkás. Anyagilag ugyanis nem je­lent semmi különösebb meg­terhelést ez a sport, ezert valóban minden rátermett ember kedvére űzheti. — A zsákmányból meny­nyi illeti a vadászokat? — Ezt szabályzat írja elő. Egy vadász egy szezonban hatvan apróvadnál többet nem kaphat, viszont ahány kilo nagyvadhúst visz e! annyi darabbal kevesebb apróvad illeti. A tények azt igazolják, hogy a vadá­szok lényegében meg env­nyire sem tartanak igényt, * mert nerp a hússzerzes vá- i gya fűti őket, hanem a zsák- ] mányszerzés szenvedélye, i öröme. Ezenkívül minden ' vadásztársaság — hétszáz- , ötven az országban — anya- ' gi érdeke, hogy minél több J húst tudjon eladni. S ha * azt vesszük, hogy* a vadex- [ portunk — mely állandóan i növekszik — évente négy- 1 venmillió dollárt jelent a , népgazdaságnak, akkor ezt » a törekvést csak elismerés J illetheti. — Külföldi vadászok is J szívesen látogatnak ha- i zánkba. Mi vonzza őket Ma- ' gyarországra ? — Egyrészt az, hogy rend- ' kívül gazdag a vadállomá- { nyunk, s különösképpen, i hogy a vad nálunk valóban J vadon, a természetes kör- i nyezetében él. Évente álta- J Iában tizenkét-tizenhárom- j ezer külföldi vadász keresi 1 fel hazánkat. — S milyen zsákmánnyal > távoznak? — Amikor ez kerül szóba, i elsősorban mindenki a kül- J földi kocsik tetején hatá- i von túlra vitt csodálatos 1 agancsokra gondol. Ezek ér­lókét a trófeabíráló bizott- i «•'•«ok határozzák meg. me- J Ivek mind a tizenkilenc me- i gyében működnek. Persze J az érték relativ, mert olv- i kor egy szabálytalan agancs. I mely a formája miatt egye- » di. ugyancsak lehet, hogy [ valaki számára éppen ezért i különösen becses. — Miként jelölné meg az < elkövetkezendő idő felada- J tait? i — Ügy kell gazdálkod- J nunk a vadállományunkkal. ■ hogv ne zavarta a mező- 1 gazdaságot. Ezért az aoró- , vadállományt kell inkább 1 szaporítani. Es erre meg is van minden lehetőségünk i és adottságunk, melveket azonban az eddigieknél i sokkal jobban kellene ki- * használnunk. A másik na- J gyón fontos feladatunk a 1 szakmai képzés növelése. J Célunk, hogy a hivatásos > vadászok mindegvike leg- J alább a szakmunkás kép- ■ zett.sóget elérje. De kétéves 1 felsőfokú továbbképzés is , folyik a Gödöllői Asrártu- 1 dománvi Egyetemen, ahol [ már végzett agrármérnökök. • állatorvosok és biológia sza- J kos tanárok megszerezhetik i a vadászmérnöki diolomát. 1 Mindezek mellett azonban a legfontosabb tennivalóink a J természet- és vadvédelem, amely nélkül a, munkánk elképzelhetetlen. ! A. T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom