Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-20 / 195. szám
T981. augusztus 20., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Ipartörténet a toronyszobában Azok tudják csak igazán, milyen nehéz hűen megőrizni valamit'a múltból, a mából a jövőnek, akik egy életen át szakavatottan közelítenek minden parányi, még elérhető értékhez, ami az utánunk jövőknek már a kutatható tegnapot jelenti. A régészt, a levéltárost, a történelmet faggató kutatót és a megszámlálhatatlan amatőrt ugyanaz a kíváncsiság hajtja, megismerni és felmutatni valamit a tegnapból, amit holnapra már másként őrizne meg az emlékezet. Ami ma még kézzelfogható része az életünknek, évek alatt észrevétlen kihullhat az idő rostáján, elnyelheti a közömbösség, a feledés. Egy-egy szerényebb családi gyűjteményben felcsillan néhány szép Kossuth-bankó, vagy egy 1848-as kard, a száz évek patináját némán viselő virágos katonaláda; megfizethetetlen érték. Am a múlt történelmi értékű tárgyain kívül, még hitelesebben idéz- hetők meg a tört viaszpecsétek alatt széthajható beszédes levelek, okmányok a maguk tapúságtevő soraikkal. A többségük első közelítésre szűkszavú, csaknem néma marad, és nem is tárulkozik ki igazán, csak annak, aki értőn és áhítattal kérdezi, faggatja. De hol teremnek majd a holnap, a távolabbi jövő számára napjainkról ilyen téved- hetetlenül pontos leírások, emberi és társadalmi életünk évszázadokra őrzésre érdemes epizódjairól, amelyek nemcsak az események krónikásainak hűségével kerülnek papírra, hanem többet is mondhatnak annál? Az igazi lokálpatrióták melegszívüsé- gével rótt monográfiák, a részletekre is érzékeny papírra vetések legfeljebb az általunk ismert fejlődés főbb útjait járják be, azokat mutatják meg. De mit talál, aki tovább akar menni, sokfelé leágazó, úttalan utakon, vagy dűlőutakon, a múlt szelíd gyalogösvényein. Ha ma komolyan veszik az arra illetékesek a szakirattárak sorsát, azokat megmentik, a mi generációnk életét kutató nem bolyong majd céltalan, nem kerül útvesztőkbe. (Bízvást nyújthat persze nagyon értékes anyagot a film, a magnetofonszalag, a dokumenlumirodalom, hiszen ezek bármikor segítségül hívhatók.) Napjainkban már szépen rendezett gyári, üzemi, házi gyűjtemények őrzik iparágak, települések, foglalkozások múltját, változásait, és ebben már a közelmúlt, a jelen Is mindinkább kézzelfoghatóan megtalálható. Mégis más a körbejárható, érinthető tárgyaknál az embereket, embercsoportokat összekapcsoló írásos anyagok értékes gyűjteménye. Ezek kész és magyarázatra sem szoruló .válaszokat adnak a változások iránt érdeklődőnek. Egy jól rendezett, karbantartott irattárban napról napra nyomon lehet követni beruházások sorsát megany- nyi levélváltásban, okmányban, számlákon stb. Utólag nemcsak a tények néznek vissza ránk, hanem az általánosba bújtatott „körülmények” finom rajzolata is előtűnik. Hollóházán megpróbálkoztak azzal, hogy önálló szakirattárat hoznak létre, ahol kérdések özönére kaphat majd választ a porcelángyár, a település életének alakulásával foglalkozó kutató, vagy amatőr, bárki, aki a levéltár anyagait hasznosítani tudja. A megyei levéltár szakmai, módszertani segítséget nyújtott a szakirattór születéséhez, fejlesztéséhez, gazdagodásához. (A közelmúltban egy, a tájegység központjában megrendezett szakmai értekezlet utón, a híres levéltárak megtekintése után Hollóházára is elmentek a résztvevők, hogy szómba vegyék, hol tart a szakirattár?) Meredek betonlépcsők kígyóznak a tűzoltótoronyba, a torony legmagasabb szobájába, ahol az őrzésre érdeme* iratokat vigyázzák, gondozzák. Az irattár anyaga nem öncélú gyűjtemény: annak, aki hasznosítani akarja kincseit, bármikor rendelkezésére áll. Nemcsak szakmabelieknek, ipartörténeti kutatóknak. A vaskos kötetek közt Harminc év - egy városért Amikor 1950-ben kézhez kapta friss oklevelét, az éppen épülő Kazincbarcikán kapott állást. Fiatal szakemberként az éppen frissen fejlődő, alakuló városban, ahol még kevés új ház állott, épült az üzem, nem volt könnyű végezni sok időt, energiát követelő munkáját Tele volt tervekkel, s hogy ezeket meg is tudja valósítani, rászánta az elmúlt harminc évet. Szívvel-lélekkel kazincbarcikai lett. Igyekezett a helyzethez, körülményekhez képest lehető legjobban formálni, alakítani az emberek szemléletét, viszonyukat a családhoz, egymáshoz, formálni a szépet és jót átadni az emberséget. Foglalkozni nőkkel, gyerekekkel, átsegíteni a családi döc- cenőkön , őket segítséget adni a gyerekneveléshez, apró- cseprő vagy egészen nagy gondokban tanácsot adni, ez az, amit vállalt és harminc éve végez. Idén, az egészség- ügyi világnapon egészségnevelési munkájáért kitüntetést kapott a megyei ünnepségen Oláh József né, kazincbarcikai vezető védőnő. — Szeretem az embereket, szeretem a fiatalokat — mondja Erzsiké védőnő. — A városiján ' nagyon sokakat csecsemőkora óta ismerek, van. aki, ha szemben jön velem az utcán, kisbabáját is tolja, és az az igazi öröm, hogy hasznosítja azokat a tanácsokat, amiket valamikor az anyjának adtam, vagy már neki is, amikor a babát várta. A mi munkánk így hozza az igazi sikerélményeket. ' A fiatalok Igyekeznek, dolgoznak, sietnek, az idejük is kevesebb egymásra, pedig a családi problémák nagyon sok bajnak az okozói, sérült lelldvilágú gyerekek nőhetnek fel, a problémákat nem lehet nagyon levetkőzni a munkahelyen sem, és egyszerre nem tudják, hogy vajon hol és mi romlott el. Ahhoz pedig, hogy egészségesek legyenek az emberek, nyugodtak és kiegyensúlyozottak, az apróságok megtanitása, elsajátíttatása is szükséges. Üj feladatok bőven vannak a városban dolgozó védőnőknek. Hiszen végül is az is egészségnevelés, ha az anya- és csecsemővédő ajtaján kilépve megszólítják ... Erzsiké, nem nagyon szereti a gyerek ezt, vagy azt a fajta ételt, mit főzzek neki ... vagy milyen anyagból készült ruhát adjak a hathónapos gyerekre, mert amit a múltkor vettem, nem jó neki... és Erzsiké védőnő, míg hazaér, addig is sok tanácsot ad, segít. Tart persze előadásokat, gondos statisztikákat vezet, mélyíti szakmai ismereteit, hiszen fiatal védőnőit is meg kell tanítania arra a munkára, munkastílusra, amit harminc éve végez ezért a városért. (köpöezQ tallózva, a gyár mindennapi életét felölelő anyagok mellett feltűnő címeken akad meg a tekinget. „Lótáp és széna”, hirdeti az egyik dosz- szié az anyagellátás, -beszerzés szerteágazó halmazában. Néhány évtizede még lóvon- tatású kocsikkal oldották meg a belső szállítás nagy részét a gyárban és a jámbor igavonóknak a nehéz munkához jó abrak kellett. De innen tudni azt is, hogy az idő tájt kinek volt a faluban első osztályú, eladó réti szénája, valamint azt: mennyi „lótáppal” kellett megtoldani az évente kikalkulált eleséget. Idáig hallani a kétkedő kérdést: kit érdekel, kinek fontos például ez a számitógépes rendszerek, az automata gépsorok, a matricával készülő nagy szériájú porcelán- gyártás korában? A kérdés mosolyogtatónak látszik, pedig nem az. Kell-e valaha ilyen részletekig ismerni, dokumentálni a múltat, amikor az éves beszámolók, a mérlegek hű képet adnak az évekről, a beruházásokról, a piac alakulásáról? Az automaták, a matricák korában is kell a jó készséggel, kézzel festett, érzelmeket is hordozó nemes porcelán. Kell holnap és holnapután is. Az ecset érintésével virág nyílik a porcelán szűz fehérjén és egy-egy inda, vagy szirom csak kicsinyke része a kész váza, vagy disztál szépségének, de nélkülözhetetlen része. Ilyen lehet vagy ehhez hasonló jelentőségű egy település, vagy a gyár történetében néhány őrzésre méltatlannak tűnő irat, okmány, levéL De ha hiányozna, úgy festene a nagyító alá kerülő műit, mint egy csorba váza, vagy az a díszes tál, amelyikről hiányzik egy lepattant, festett szilánk. így kell tekinteni minden sárguló, többrét hajtogatott, gondosan megőrzött gyári levélre, okmányra, számlán. Őrizni kell ezeket, hogy évek, j évtizedek múltával, hitelesen beszélhessenek majd a múlt még köztünk élő tanúi helyett is. Nagy József Hz sveggyárfean Nyár, meleg. Különösen nagy a hőség az olyan munkahelyeken, ahol vasat, vagy üveget csapolnak. A mintegy 1000 Celsius-fokra felhevitett, folyékony anyag ontja magából a hőséget, csaknem felforro- sltja a levegőt. Képünket az Üvegipari Művek Miskolci Gyárában készítettük, ahol az elmúlt hetekben különösen próbára tette a meleg a dolgozókat. Volt olyan nap, amikor 50 fokot mértek a gyártósorok közelében. Ennél is nagyobb volt a hőség az olvasztókemencénél, ott, ahol Má- tyus Miklós dolgozik. A főgépész nemcsak a saját munkájáért felelős, hanem a Veres Péter szocialista brigádot is irányítja, s nem kis sikerrel. Fotó: Szabados György Hazai körkép SZÉNNEl-FÁVAL FŰTHETŐ ASZTALI TŰZHELYEK „Salgó” elnevezésű szénnel- fával fűthető asztali tűzhelyek gyártását kezdték meg újra a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban. A hazai igények kielégítésére készülő tűzhelyek felületét — évekkel ezelőtt gyártott elődeikhez hasonlóan — zománccal borítják. Az új, esztétikus megjelenésű tűzhelyekből az idén tízezret készít a gyár, de jövőre az igények növekedésére számítva, már legalább 52 ezer „Salgó” asztali tűzhely kerül az üzletelt be. Döntés született a széntüzelésű tüzelőeszközök választékának bővitéséről is. Hamarosan megkezdik a „Tarján” elnevezésű zománcozott kályhák előállítását, amelyekből jövőre 38 ezret kért a kereskedelem. MEHEK BÉRELHETŐK Üj szolgáltatást vezetett be a llungstronektár a mezőgazdasági üzemek résiére, méhésztagjai rendelésre kaptáraikat azokon a táblákon állítják fel, ahol a méhek a mézgyűjtés mellett egyúttal a növények beporzását is elKilenc kő A patak hol csendesen, hol hangos csobogással fut keresztül a falukon, le a magaslatról a szépen elkerített víztározóba. A hangja mintha muzsikálná,, itt-ott szép vadvirágok is nőnek a partján. Dédestapolcsányoan, a falu közepénél a parttól nem messze álló férfi csendesen jegyezte meg: „Ja. a kilenc kő...” (Hogyhogy kilenc? A patakban legalább ezer van csak ezen a szakaszon. Hogyhogy kilenc?) „öregapáin, meg hát a többi öreg mindig azt mondták, ha nem volt tiszta a víz, ami eléjük került — folytatta a férfi —, hogy kilenc kő kell, s amíg ezeken átfolyik, kristálytiszta lesz a kilencedik után a víz. Hát ennek a pataknak kevés lenne már a kilenc kő.” Valóban, ha jobban szétnéz az ember, a vadvirágok sűrűjében itt-ott szeméthalmazra bukkan. És nem is akármilyen szemétre: mosóporos dobozok, gyógyszeres üvegek — némelyik még originált —, háztartások hulladéka mosódik be a patak medrébe, vizébe csendesen. (Miért?) „Nem könnyű igazságot tenni — vette fel újra a beszéd fonalát a férfi —, merthogy hová tegyük a szemetet? Völgyben van a falunk, minden víz itt áll meg nagy esőzések után. hát még akkor az itthoni hulladék; még az otthoni, ásott kutakban sem lehetünk biztosak, egészséges-e a vizük? A tározó meg itt van, rögtön a falu után, j ők minket szidnak, nekünk j pedig áldás lenne a vízveze- j ték, a szennyvíz elvezetése. í soroljam még ? Csak hát az \ anyagi fedezet... Tíz éve [ kellene.” A patak s falu felső végér J viszonylag tisztább, de ahogy kanyarog a falun végig, úgy kerül bele mindenféle. Kis hídjairól lenézve a látvány így nem valami megnyerő. Ha mindez kristálytiszta vízzel lenne tele... (Nem lehetne tenni valamit?) — „Tenni... ahhoz is pénz kellene, ez a vízdolog nagy gond nekünk, aztán egy-egy porta lakói hiába rendesek, elhordják a szemetet, meg ilyesmi, mindig van, aki kizúdftja a partra ... Pedig, látja milyen szép kis patak ez, ha tiszta lenne, büszkélkedhetnénk vele, de így ..(A csacsogó patak — szép hangja van a csobogó víznek — nem az egyetlen, számos helyen szennyezik a patakot, és így sajnos a tározókban gondosan gyűjtött vizet is fertőzhetik. Tárgyalások. Bírságok. Társadalmi munka. Egyre kevesebb a tiszta vizünk. A kilenc kő már régen kevés, de talán tehetnénk még valamit.) Amúgy szép lenne a Bán-patak. K. K. végzik. A biztonságos megtennék eny ülés nyomán, átlagban 15—20 százalékkal növekszik a termés. A beporzást elősegítő biológiai módszer gazdasági előnyeit már korábban ismerték, szélesebb körű alkalmazására azonban csak az elmúlt években teremtődtek meg a feltételek. Már több mint 40 gazdaságban méhek segítik a növények megter- mékenyülését A fokozódó érdeklődés láttán, a Hunga- ronektár több szolgáltatóirodát nyitott. Ilyen iroda működik a többi között B&ktaló- rántházán, ahol az idén 10 ezer hektárnyi almáskertet a helybeli áfész méhészszakcsoportja „vállalt fel”. Tavasszal az almáskertbe telepitették a méhcsaládjaikat, s ezzel nemcsak a gyümölcstermesztők jártak jól, hanem a méhészek is, hiszen a szolgáltatásért kapott díjazáson felül, az almavirágokról származó méz két-három kilogrammal növelte egy-egy méhcsalád hozamát. SZÍNTARTÓBB TAPÉTA Két új gépsort szereltek fel a kesztölci Jó Szerencsét Termelőszövetkezet tapétagyár- tó-üzemében. Az új berendezésekkel az eddiginél több és színtartóbb tapétát gyártanak. A korábbinál jobb alapanyaggal dolgoznak és korszerűsítették a szinezési technológiát is. A hagyományos festék helyett áttértek a műgyanta alapanyagú színezék alkalmazására, s így kopás- állóbb tapéták kerülnek le a gépsorokról. A tetszetősebb termékek nedves ruhával tisztíthatók. A választék bővítésére új mintahengereket vásárolt a szövetkezet, s ezekkel együtt a több nyomásos minta színeinek variálásával már 150-féle falborító anyagot készítenek. SZÁNTÓFÖLDI SZÁLLÍTÁSOK Üj szolgáltatásokat kínál a nagyüzemi gazdaságoknak a Szegedi Volán 10-es számú Vállalat: a most beszerzett billenőpótkocsis Összkerék- meghajtású speciális tehergépkocsijaikkal kifuvarozzák a műtrágyát a szántóföldre, s behordják a határból a cukorrépát, kukoricát, más terményeket. Különleges járműszerelvényeket is összeállít a vállalat, ezeken az. élő állatokat szállítják nagy távolságra, akár külföldre is. Egy-egy országúti szerelvénnyel szerre 45 szarvasmarhát vagy 250 birkát juttathatnak el a megrendelőkhöz. BATISZT ZSEBKENDŐK A RÁBATEXTBÖL A győri Rábatext Textilipari Vállalatnál már szerelik azokat a kártoló- és szövőgépeket, amelyeken még az idén megkezdik a különleges finomságú batiszt zsebkendők készítését. A gyár több mint 100 millió forintot költ a műszaki-technikai feltétele* megteremtésére: hazai gyűrűsfonó és angol kártológépeket szereztek be Ezeken készül majd a különleges minőségű tiszta pamutfonal; amiből a selymes tapintású zsebkendőkelmét szövik az újonnan megvásárolt svájci szövőgépeken. A gyárban másféle zsebkendőket eddig is készt tettető a pasztell árnyalatú, sokféle mintával díszített zsebkendő batisztból évente 1,2 millió négyzetméternyit gyártanak. Az új terméket — a piackutatások tapasztalatai szerint — a nyugati piacokon is jól értékesíthetik majd. HŐSZIGETELT FALAZÓ TÉGLAIDOMOK A Tégla- és Cserépipari Tröszt újabb külföldi berendezése* beszerzésével bővíti népszerű hőszigetelő terméke, az úgynevezett poroton falazó téglaidom gyártását. A solymári téglagyárban már felállították az új gépeket, és a próbatermelést is megkezdték. Az év végéig a mályi téglagyárban is berendez- kednek a poroton falazóanyagok gyártására. Az új solymári és mályi gépsorokkal lehetőség nyílik arra, hogy évente 60 millió kis méretű tégla térfogatának meg-, felelő poroton terméket állítsanak elő, tehát háromszor annyit, mint eddig a bátaszé- ki gyárban. Az új gépsorokkal rugalmasan alkalmazkodhatnak az igényekhez, mert nemcsak poroton falazóidomokat, hanem más termékeket is gyártanak. Az építkezők, s a népgazdaság is jobban jár azonban az energia- takarékos jjoroton termékekkel. A tömör téglához viszonyítva hagyományos vakolat esetén felére csökkenti z falazat hőenergia-veszteségét, ha pedig hőszigetelő vakolatot használnak, akkor további 20 százalékos energia megtakarításra nyújt lehetőséget
