Észak-Magyarország, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-20 / 195. szám
.1981. augusztus 20., csütörtök ESZAK44AGVAROKSZAG 4 3róje(jyr<et A számvetés ünnepe A z ünnepek az évezredekben egymásra rakódnak. A győzelmes új vallások, új hitek megőrzik a régiből legalább a megszokott ünnepi napokat, s azokat töltik új tartalommal. így vette át a kereszténység a pogány ünnepeket, elkeresztelve a saját mitológiája szerint. De az újabb idők sem változtattak a régi szokásokon. Az én nemzedékem ünnepelte már augusztus húszadikán első királyunk emlékére Szent István napját . „ Ünnepeltük az aratás-betakarítás vége, az ú j kenyér ünnepét is... s ha végül tartósan és hivatalosan az épülő szocializmus alkotmánya létrehozását és későbbi módosítását ünnepeljük is, az augusztus 20. megtartott valamit és folytat is valamit a régebbi ünnepek maradványaiból. Annál könnyebben, mert ha államunk alaptörvényét, az alkotmányt ünnepeljük, azt úgy tehetjük, hogy nemcsak az országgyűlés által megteremtett legfőbb jogi vívmányunkat ünnepeljük, hanem népünk munkájának eredményeit is. Hiszen az új kenyér ma is ünneplésre méltó fordulója az esztendőnek... vagy még ha sokan, különösen az idősebbek, az első királyra emlékeznek is elsősorban, benne és általa az egész történelemre, népünk oly fontos és megható rugalmasságára, alkalmazkodó-, alakulókészségére, hogy megtalálja helyét és életlehetőségét a világ mindig változó viszonyai között A népvándorlás nomád pésztorkodásától a keresztény Európa feudális világába illeszkedés nem mehetett kevés nehézséggel... S azóta megannyi alkalmazkodás... háborúkhoz, hódítókhoz, világáramlatokhoz. A történelem mai pillanatában azonban nemcsak alkalmazkodni szeretnénk a világ születő, új, szocialista formájához, hanem egyben sokat szenvedett-bűn- bődött népünk számára megmaradása és megerősödése feltételeit, legalkalma- -safob kereteit is meg akarjuk teremteni. Micsoda hatalmas vállalkozás ... egy nép kialakítja a termelés új módját, kialakítja a saját életigényeinek megfelelő szocialista termelési viszonyokat, megalkotja és fii az új körülményekhez igazodó életmódot. Az ünnepek egymásra rétegződése történelmileg ebből a szempontból különösen hasznos. Az új a régi által is dúsul, gazdagul. Hiszen az a tudatossá érett tapasztalat, hogy az elmúlt évszázadokban képesek voltunk hatalmas változásokra és alkalmazkodásra, miközben megőriztük önmagunkat, létünket és életformártk lényegét, ez a tapasztalat erőt adhat, segíthet a történelem időszerű, új feladatainak elvégzéséhez. Nem elméleti absztrakció és nem jogi formula hát számunkra a szocialista alkotmány, hanem törvénye és rendje állam- és társadalomalakító tevékenységünknek. Az egész nép tevékenységének. Biztosan javítunk — mint ahogyan javítottunk már — rajta; de léte indokolja, hogy soha egy pillanatra se feledkezzünk el, s időnként •— évenként — ünnepi módon is megemlékezzünk róla. Mert ha az alkotmányra emlékszünk, arra emlékezünk, hogy minden tettünk egy megfontolt és tudatos cselekvésláncba áll össze. A történelem és társadalom teremtésének tervszerű, állhatatos, fáradhatatlan folyamatába. Az ünnep pedig magának ennek az összetartó, felemelő. továbbvivő tudatnak az ünnepe. De egyben ünnepe mindannak az ország- építő munkának is, amelyet ez a közös tudat kormányoz. Nem a nagy hozsannák és parádék ünnepe ez... talán inkább az új kenyér- ünnep maradványaként is — a számbavételé. Mit termeltünk? Mit teremtettünk? Milyen utat jártunk be? Mit, hogyan folytassunk? Mit és miként változtassunk? Talán legjobban ülik hozzá a számba vevő, nyugodt meditáció. A gondolkodás, a töprengés a múltak tapasztalatain, jelen harcain, jövendő utak formálásán. Járta mban-keltem ben az országban fóliasátrakat láttam. Néhány év alatt félelmetesen elszaporodtak. íme bizonyság, ezt az országot az új iránt fogékony, szorgalmas emberek lakják, ök építik ezt a rengeteg új házait, rakják tele tévéantennákkal, állítanak az udvarra autókait, nevelik a palántákat Itt-ott, már magukhoz térve, emberpalántákat is. A ugusztus 38. Állj meg | egy pillanatra, tekints » szét, vizsgáld meg a fegyveredet, szerszámodat, ellenőrizd. Egy jóízű sóhajtás, nekifohászkodás a további munkának. Tudjuk, hogy mit cselekszünk. Molnár Zoltán — Ä másik utcában; olyan új házban lakik. Biztosan megtalálják — igazított útba minket a sajóhidvégi tanácsháza előtt egy asszony. Könyvtáros, de tanító, tette még hozzá, amikor Varga Imréné után érdeklődtünk. Az alig ezerlelkes faluban végül is nem nagyon okozott gondot, hogy megtalálj uk, akit kerestünk, de szó ami szó, a könyvtár mellett bizony úgy mentünk el, hogy észre sem vettük. Amikor később, már a fiatalasszonynyal visszatértünk — a két és fél éves Márton mutatta az utat —, nemigen tettünk szemrehányást magunknak. Ugyan melyikünk gondolta volna a kis földbe süppedt házról — a rozsdamarta tábla amúgy is egybefolyt a fal színével —, hogy egyik helyiségében működik a könyvtár. Rögtön az első ajtó; egy négyszer négyméteres, alacsony kis szobába nyílik. A fényből is kevés jön be az ablakon, s a kinti meleg még nyáridőben is megáll a küszöbnél. Uramisten, milyen lehetett, amikor egy egész télen át. rossz volt a kályhái Mert átéltek olyan telet is, de azért csak kinyitottak hétfőn is, meg pénteken is ... — Rég volt — legyint rá a fiatalasszony, aki bizony először szabadkozott egy kicsit, hogy jó lenne kérdezni a húgát is, mert bizony sokszor ő segítette ki, felváltva melengették a körmüket az otthonról hozott hósugárzónál, főleg ha a gyerekek miatt otthon márasztotta a dolog. De hát a gyerekek, a más gyerekei, többnyire nyitás előtt is ott toporogtak már az ajtó előtt, könyvcserére várva. Hogy nézett volna ki, ha dol- gavégezetlenül kellett volna elmenniük! De hát régen volt, az elmúlt télen már megint duruzsolta kis kályha, meg különben sem érdemes annyit beszélni a múltról. Mert most költözés előtt állnak. Es Varga í-mré- né olyan ékesszólóan ecseteli, hol lesznek a gyerekkönyvek az egyik kis helyiségben, a negyobbikban pedig a felnőttek is elüldögélhetnek, mert amolyan olvasónak rendezik be, hogy már látjuk is magunk előtt A közös „kalapba” betett húszezer forintból pedig — á járásiak tartalékolták — kerül új polc, asztal, szék is. A műanyag pille- székek persze maradnak, csak ott nem kell majd szétszedni, s polcok iába alá be- gurítgatai egy-egy gyermekfoglalkozás után. A sajóhidvégi könyvtáros: Varga Imréné A kis pilleszékek tényleg ott vannak most a polcok lábánál, pedig elképzelni is nehéz, hogyan fér be ide egy- egy alkalommal lő—20 gyerek is! De beférnek! Jönnek mesét hallgatni, könyvekkel ismerkedni, diafilmet nézni, amihez otthonról hoz fehér vásznat a könyvtáros. Igaz, ő egy könyvbarátszakkör-félét szeretett volna igazából, állandó résztvevőkkel. Hát az nem sikerült. De a gyerekek mégis összeverődnek, s bizonyára jól érzik magukat, ha a körömiek nem szállnak fel, csak az esti buszra. Van könyvtár pedig az ő falujukban is, amíg nem voltak benne a társulásban, éppenséggel hozzájuk, a sajóhidvégi könyvtárhoz tartozott a körömi is, de hát micsoda dolog lenne, ha elküldené őket! A gyerek az gyerek, egyforma, bárhol is lakjék. Meg különben is ide járnak iskolába, illetőségük szerint „két- lakiak”. A társulás egyfijkésrt jó-dó- log. Két éve adják a járásban közös kalapba a könyvtárfejlesztés re szánt pénzt, ök évente harmincat kapnak ^öííöfcbé*, ötvenet meg cserébe, letétbe. De ba keH, akkor bemegy és kiválasztja magának, amire úgy gondolja, szüksége lebet így sántán igaz, hogy kicsi a könyvtár- helyiség, de könyv az van elégséges, külön gondol a kötelezőkre a gyerekek miatt és a kézikönyvek bee sincs hiány. Könyv van — szakmai ellenőrzéseknél benne is v«* mündig a jelentésben —, a Ózdi zenészek Sstraváfcn Az Ózdi Népművelési Intézmények koncert-íúvósze- nekara — a Népművelés: Intézet megbízásából — augusztus 26—3L között részt vesz Ostravában az V. nemzetközi zenei fesztiválon, a fúvós- zenekarok „Ostrava ’81” ver senyén. A nagy jelentőségű fesztiválon a Szovjetunió, Japán, Magyafország, Ju goörömmel olvastuk a híradást : kiemelkedő muzeológusi, illetve a múzeum fejlesztése érdekében végzett tevékenysége elismeréséül Móra Ferenc-emlékérem kitüntetésben részesült dr. Szabadfalvi József, a Borsod megyei Múzeumi Szervezet igazgatója. A véletlen hozta, hogy röviddel a kitüntetése előtt interjút közöltünk vele, amelyben a múzeumigazgatáson kívüli munkásságáról, tudomány«? publikációiról, kutatómunkájáról esett szó. Így ezt a tevékenységét most nem kell újra bemutatni, és tulajdonképpen magát Szabadfalvit sem, hiszen a múzeum munkájáról elég gyakran esik szó lapunkban, és a Borsod megyei múzeumi tevékenységben mindenütt jelen van dr. Szabadfalvi József irányító, szervező és tudományos munkássága. II Móra Fnnc-eÉlrá püji Régóta ismerem dr. Szabadfalvi Józsefet. Idestova harminc esztendeje. Kapcsolatunk még abból az időből származik, amikor Debrecenben, az egyetem néprajzi intézetében dolgozott, és fő kutatási területe a népi kerámia volt. Az eltelt három évtized alatt Szabadfalvi Józsefből dr. Szabadfalvi József lett, a történettudományok kandidátusa, egyetemi oKtató, akadémiai kutató, címzetes egyetemi docens, igen sok tudományos könyv szerzője, megszámlálhatatlanul sok egyéb, tudományos publikáció írója. Sokat beszélgettünk, mielőtt 1973 elején Miskolcra jött, hogy átvegye a Merman Öttő Múzeum igazgatását Nyolc és fél év telt el idejövetele óta, és munkássága nyitott könyv mindazok előtt, akik a múzeumok ügye iránt érdeklődnek. Tevékenységének kezdete egybeesett azzal a tanácstörvénnyel, amely létrehozta az egységes megyei múzeumi szervezetet, és már az ő irányításával nőtt naggyá a megyei múzeumi élet, születtek meg a múzeumi hálózat értékes tudományos és befnu- tatóhelyei. Ma már csak Miskolcon hozzá tartozik a régi Papszer utcai múzeumon kívül az új, Felszabadítók útjai múzeum, a Diósgyőri Vármúzeum, a Borsod—miskolci Múzeum, a Herman Ottó-em- • lékház, s a Déryné-ház. A múzeumi hálózat munkatársainak száma ötszörösére emelkedett, ás a megyei múzeumi szervezet nemcsak a megye tudományos és közművelődési munkájának igen nagy értékű intézményévé nőtt, hanem országos feladatot ellátó tudományos kutatóhellyé is lett. Ezt a szervező, irányító, igazgatási munkát honorálta most a muzeológusok legmagasabb kitüntetése, a nagy példa és előd nevét viselő Móra Ferenc- emlékérem. (benedek) polcok tetején is! Majd az új könyvtárban persze lesz könnyen hozzáférhető helyük, ámbár igyekszik itt is rendet tartani,- ahogy kell. Külön a szépirodalom, külön a gyerekkönyvek, a társadalmi témájúak, A szakkönyvek. A szakkönyvek, amelyből itt a technikai jellegűek a kelendőek, pedig mezőgazdaságból élnek a sajóhidvégiek. Hogy mit olvasnak, s menynyien? Szépirodalmat, kalandosat, történelmit... Most százkilencven beiratkozott olvasó van, gyerekek meg felnőttek. Tavaly év végére volt ennyi, s ennél többen még sohasem voltak 1973 óta. Azóta könyvtáros. Akkor jött a helybeli iskolába tanítónak, szinte mindjárt könyvtárosnak is. Férjhez ment, s nemsokára gyesre Veronikával. Azután Dóra született Veronika iskolatáskája egyébként fő helyen díszeleg a nagy szobában. Néhány nap, és a vállára akasztja. Szóval gyesen volt, így azután különösen ragaszkodott a könyvtárhoz; meg a gyerekfoglalkozásote- hoz is. ök voltak a kapocs az iskolával. A megtartó erő, amiről semmi pénzért nem mondott volna le. Mi volt még? Hát, például megfordult már jó néhány iróvendég is a faluban. Járt itt Kalász László, Papp Lajos, Takács Tibor, utoljára a mezőgazdasági könyvhónapon Gonda Irén. Azután izgalmas feladat volt, amikor egy nyíregyházi főiskolás járt a í.iiubay, s kölcsönösen tartottak gyermekfoglalkozásfc. Nem tehet róla, folyton a gyerekekhez kanyarodik visz- sza, de hát mióta az eszét tudja, mindig tanítónak' készült, s nála ez a kettő, a tanítás meg a könyvtár, egybefonódik. Nem is mondana >e egyikről sem. Különben most visszamegy a gyesről, a két és fél éves Mártonra a nagymama vigyáz majd. Ez remek- lesz, mert biztosan jól együtt dolgozik majd a napközisekkel. — A napközisekkel? — Hát persze. Én leszek » napközis. Varga Imréné augusztus 20-a alkalmából Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott. Azt mondta: nagyon örül a kitüntetésnek, csak nem tudja, rászolgált-e? Onttorás Annamáriái Főtér: Fo jtán László j Augusztus 20. szlávié, Bulgária, Lengyelország, az NDK, az NSZK, Hollandia, Belgium egy-egy, a házigazda Csehszlovákia három zenekarral képviselteti magát. Az ózdiak a kötelező verseny mű vön kívül Weiner Leó, Kodály Zoltán, Bartók Béla és Holló Lajos műveivel is szerepelnek. Szikszói Károly rajzó
