Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-12 / 162. szám

ESZAK-MAGYÄPvORSZÄG 6

1981. Július 12., vasárnap

Az öreg ott ült, közvet- ; lenül az ivó bejárata mellett. Előtte üres féldecis pohár árválkodott. Keze az ; asztalon íeküdt, tömzsi, merev ujjai hol a poháron játszottak, hol az asztal világos műanyaglapját kopogtatták. Ott ült, hátát a hideg falnak vetve, ki tud- ja, már mióta. A szokásos napi fél decijét — talán cseresznye volt, talán szilva — már régen megitta, akár mehetett volna a dolgára. Dolgára? Ugyan mi i fontos dolga lehetne már : neki, ebben a korban? Valószínűleg így gondolkodott ő is, mert rendíthetetlen nyugalommal .ült továbbra is a kocsma leltári székén, hallgatta, hogy átellenben a pult melletti asztalnál miről diskurálnak a tőle fiatalabbak. Különösebben ! nem érdekelte a beszéd, bár néha közbeszólt ő is,

; tett valami megjegyzést, de i inkább csak megszokásból.

Négyen voltak mindössze : vendégek! Helybéliek va- ; lamennyien. Délelőtt volt, dologidő. Persze ő nem gondolkodott különösebben i rajta, hogy azok mért vannak ott. Talán délutáno- ' sok valahol, én meg rá- i érek — legfeljebb ennyit morfondírozott magában.

| Elnevette magát azon, amit í a lanya lehetne fiatal kocs- 5 márosné jegyzett meg: ide f az jön, aki ráér. Ügy igaz,

? csakugyan az jön. aki rá- S ér. No, persze az is, aki I szomjas.

Jól gondolkodott az öreg,

. mert mi is szomjas ember- ; ként vetődtünk be ebbe az f egyszerű berendezésű, de

I tiszta, irotai italboltba, hol az odakinti ránkszakadt

I kánikulával szemben kellemes hűvös bjzsergette az ember átizzadt testét.

Míg a sörünket kortyol- | gattuk, az öreg nem szólt ! (sőt magától később sem), j de alaposan megfigyelt a szeme sarkából. Olykor a szemöldökét is összehúzta, mintha csak belülről is meg akarna vizsgálni. Mi szólítottuk meg. Pontosabban a tőle kérdeztük meg, hogy merre található az a ren- 1 geteg erdei szamóca, ami- f ről az ivó többi vendége | beszélt.

— Hát — frúzta az első i szót sokáig, fontosságot ad- | va mondókájának — az van \ sokfelé. Van az a Diósban I is, meg aztán a Kisvölgy- 1 ben. De maguk itt idege- íj nek, biztos nem tudják azt merre van.

I

®, Valóban nem. De tulajdonképpen nem is állt szándékunkban szamócát j) keresni. Viszont úgy gon- * dőltük, a szamóca utáni ; érdeklődés elegendő alapot r szolgáltat az ismerkedéshez. — Maga nyilván idevalósi? — firtattuk tovább az öreget.

— Ide hát! — vágta rá a ; választ rögtön és hetykén.

•— Egyébként Jóczik va- , gyök. Jóczik András —mu- 8 tatkozott be kérés nélkül.

I A mutatóujját Is felemelte . a nagyobb nyomaték kedvéért. — Én vagyok az idősebbik Jóczik, a 70 éves.

; Mert, hogy a fiam is itt : lakik a faluban. Ö itt a i tsz-ben bacsó. Azaz, hogy a I tömöri tsz-ben, mert ma 6 már minden közös. Tudja

Tömör, meg Lak azok az erősebbek. Ott van minden tsz is. meg tanács is.

— És itt?

— Itt? Ilyen vének, mint én. Nekem is már csak a szemem fiatal.

Kacsint a kocsmárosné felé. — A szépet még el-el nézegetem, -de egyebet már nemigen tudok.

Nevettünk.

— Tudják, itt Irotán nincs bevándorló. Inkább elvándorló van. Például itt vannak a kocsmárosnéék is. Itt vannak? Edelénybén már áll a házuk. S hány ilyen van, akiről csak én tudok.

— A fiatalabbja miért mond búcsút Irotának?

— Megmondom én maguknak! — erősen a szemünkbe nézett, s már előre bólogatott az igazára. — Mert nem akarnak dolgozni. Ez az igazság. Ez a paraszti munka már nem ízlik a fiatalabbjának,

— Maga még csinálja?

— Már mit? Ja, a paraszti munkát. Amikor nem vagyok a kocsmába, csinálom — válaszolta. A ember nehezen igazodott el rajta, komolyan beszel-e, vagy csak tréfálkozik. Aztán mégis csak komolyra fordította a szót. — Van még egy fejőstehénkém... De régen! — pattant ki belőle hirtelen a dicsekvés. .— Olyan bikákat hizlaltam, hogy csudájára jártak ... Az igazság az, hogy nagyon szerettem a jószágot.

így beszélgettünk egy rövid ideig az irotai italboltban. Jóczik Andrással. Az öreg Jóczikkal, Amikor felálltunk, ő is ^elállt. Kezet fogott velünk és a kalapját is megemelte. Akkor vettük észre, hogy kötényt visel. Surcot. Büszke volt rá, hogy észrevettük.

— Ilyet itt Irotán már csak én hordok, aztán Fehér Gyula, meg Demkó Gyula... Mi hárman fiatalok.

Ahogy ezt mondta, jóízűen elnevette magát. Valósággal csillogott a szeme. Ott az italbolt ajtajában, a júniusi napfényben tényleg észrevettük: a szeme még ma is fiatal.

Hajdú Imre Fotó: Fojtán László j

KALÁSZ LÁSZLÓ;

Amidőn szökkent

szebba

effort egyVirág szára

és is hogy megszülettem fioláira lévő lettem

nem élhetünk ezentúl gyökérből: sorhadt múltból

magunkból kell a mábaa «átülnünk egyfolytóbara

Ági

Mezey István rajza

Táncos hírek

BENCZE JÓZSEF;

Apám

Apám fáradt szívétől született a kenyér.

Örök élet jussa, akkor is, ha nem él. Keveset ölelt meg, gyöngyöket sír.

Lebegő hó hullja be képét.

: Felhő vakondtúrás puffasztja az eget.

A nyár szíve forró,

, dobogása meleg.

Kitúrja a csillaghagymák gyökerét, s kivágni kapájával édesapám az égre lép.

SALLAI FERENC:

Nyároszlás

| Az éjszakák a földhöz melegednek

mezítlábas szerelem jár a kert alatt

nyárosztás van

karókat ver a Nap a föld szívéig

Csővezetéken szállítható a napfény, így természetes világossággal láthatja:: cl a metró föld alatti állomásán, a raktárakat és a pincéket. A berendezés működési elve egyszerű. A Nap sugarai az épület tetején elhelyezett heltosztát homorú tükréből visszaverődve a. koncentrátorba kerülnék, ahol többszörösére nő sűrűségük. Az erős fénysugarak tükröző réteggel bevont csöveken keresztül jutnak el a kívánt helyre. Szeged ismét néptáncfesztiválra készül. A rangos fórum' immár nyolcadszor várja a szakszervezeti táncosokat a Tisza partjára. Á július, 20-ig tartandó rendezvénysorozatra kilenc külföldi és öt magyar együttes 700 táncosa érkezik érdekesnek ígérkező folklór- műsorral; részt vesznek valamennyien a nemzeti hág programjában, a gálaműsor napján pedig a délutáni vásári sokodalomban; a külföldi együttesek ez után az ország más megyéiben is bemutatkoznak.

Az iuén Lengyelország, Csehszlovákia, Jugoszlávia,

Szovjetunió, Bulgária, NDK, Svájc, Hollandia és Románál táncosain, énekesein kívül a Bihari, a Bartók Béla, a Kertészeti Egyetem és a MEDOSZ, valamint a Szeged Táncegyüttes vesz r.észt a fesztiválon. Borsod megyét a szokásokhoz híven ismét a Vasas Művészegyüttes Tánckara képviseli.

Szentesen, Makón, Nagylakon, Mindszenten, Szegváron, üllésen és Mórahal- mon szerepelnek a külföldi együttesek és a szomszédos megyékbe is ellátogatnak.

Ötszáz külföldi és magyar rész. -evővei zajlott Budapesten az Európai Környezeti Mutagén Társaság XI. kongresszusa. Az öröklődés egységei a gének, ezek rendkívül stabilak. szerkezetüket azonban különféle behatások átalakíthatják. ami a hozzájuk kapcsolt tulajdonságok megváltozásához vezethet. Dióhéjban: ezt jelenti a mutáció, és a kiváltó hatásokat nevezik mutagének- nek.

A XX. század orvostudományának. a mai napig legfontosabb . eredménye volt a súlyos fertőző betegségek felszámolása. Azonban újabban ember által előidézett betegségek jelennek meg. ellenálló mikroorganizmusok és mérgező anyagok bukkannak fel a környezetben és sokasodnak a különféle ártalmas sugárzások. Az utóbbiak súlyos mutagén károsodásokat okoznak. Az emberiségnek nemcsak a jelenről, hanem a jövő generációk megfelelő higiéniás környezetéről is gondoskodnia kell. A rohamos technológiai fejlődés különféle káros genetikai mellékhatásokkal is jár. Például a mezőgazdaságban használatos kémiai anyagok növelhetik a mutációk számát, aminek következtében a káros Í hatások kerülnek előtérbe. A mutagén növényvédő és gyomirtószérek mérték, télén használat esetén a mezőgazdasági termelésre is kihatnak, és a káros mutációk gyakoriságának növekedése az értékes törzsállományok leromlását ered. ményezheti. Fontos feladata a tudósoknak kidolgozni a védekezés alapelveit és módját.

Négy esztendő- alatt O — naptári számításunk , pontatlansága miatt —, majd huszonnégy órával kevesebbet élünk, mint amennyit a földíorgás közben kialakult csillagászati év szerint élnünk kellene. A csillagév: 265 nap 6 óra 9 perc és 11 másodperc. így lesz a négyszer hat órából négyévenként egy szökőnap. Február 29- én. Vajon ez a szökőnap olyan, mintha nem is lenne?

Négyévenként beiktatjuk a hétköznapi életrendünket jelző dátumok közé ezt a huszonnégy órát, és utolérjük a csillagéveket.

Négyévenként egy nap lehetőség — legalábbis naptárunk szerint —, hogy utólag továbbélhessünk egyet, s mást. Tetszés szerint, amit 1 éppen emlékezetünk kiválaszt, vagy amit érzelmi robbanásaink túlságosan az emlékezetünkbe véstek. Most magam is ezt teszem. Talán, hogy helyrebillenjen az egyensúly naptári éveim és a csillagévek között. Vagy köztem és a naprendszer között?

Hirtelen fékezett, alig pár lépéssel előttem egy francia rendszámú, ezüstszürke Buick. Csak egy női kezet láttam, ahogy megkocogtatja az ablaküveget, és kicsit kapkodva kinyitja a kocsi ajtaját.

— Szervusz, ülj gyorsan be, itt pem lehet megállni.

Bebújtam. A kocsi máris indult Most mondhatnám, hogy meglepődtem és köszöntem, vagy csevegni

kezdtünk, mintha csak megbeszélt találkozóra érkeztem volna, esetleg ösz- szevissza , kérdezősködtem, a lány pedig —, vagyis már asszony — lyukacsos bőrkesztyűben markolászta a kormányt, kurtán válaszolt, vagy ő kérdezősködött, csacsogott, csivitelt, trillázott, kicsit éneklő hangsúllyal, mely a nyolcéves külföldi tartózkodás eredménye lehetett. De egyik leírásom sem közelítené meg azt a pillanatot. Kérdezett ő is, én is, miközben szűk mellékutcákon a Béke-szálló irányába vezette a dögnagy kocsit, és időnként egy „merde al- lors”-t. motyogott maga elé, ha valaki váratlanul lelépett az úttestre. Ilyenkor; pár pillanatig hallgatr tunk, aztán teljesen ostoba és közszerű kérdésekkel faggattuk egymást: — Mikor jöttél, mióta vagy itthon, hol laksz, mit dolgozol, megnősültél, hány éves a férjed, eleget keresel?

A Szondi utcában, valamivel a sarki patikán túl, megálltunk. Kávét ittunk a szálloda presszórészében. Ö cukor nélkül, én kevés cukorral, pontosan úgy, mint tíz évvel ezelőtt. Rágyújtott. Tíz évvel ezelőtt nem dohányzóit. Ügy szívta a cigarettát, mintha sóhajtozna. Szeme körül két, acélt kék festékmonokli terpeszkedett, pofacsontján, mint a játékboltok hajasbabáin, piros foltok. Természetesen az is gondosan szétkent festékből. Egy pillanatra -elnézést kért, és felment a

Győrffy László:

«*

szobájába. Meghízott. Vastagabb lett és szélesebb. A combja, a háta. A szája duzzadtabb, a Szeme nagyobb. Igaz, emlékezetem festék nélkül őrizte a szemét. Akkor alig volt húszéves, két évvel később pedig egy francia autóügynökhöz ment feleségül. A tíz évvel korábbi testét nemcsak emlékezetem, de egy fénykép is őrzi valamelyik fiók alján: a Du- na-kanyar egyik víkendhá- zának teraszán készült a felvétel. A korlátnál áll, fürdőruhában, kicsi a melle, keskeny a válla és a felsőtestéhez képest széles a csípője, vastag a combja. ,De azóta az arányok eltolódtak: melle felduzzadt, karja, válla erősebb lett, combja vészjóslóan puha és széles. Az emlékezetemben csak a combja, a szája és a szeme maradt.

Visszajött. Erős kölniil- lat lebegett körülötte. Másik ruhát vett fel. A kölni illata éppoly ismeretlen volt számomra, mint a sok t

ö

festék az arcán. Konyakot rendelt. Közös ismerősök felől faggatott. A közös ismerősökkel csak néhányszor találkoztam az eltelt évtized alatt, azért amit tudtam róluk, elmondtam. Megint konyakot rendelt. Átmentünk a Szondi-pincé-' be, ebédeltünk. Észre sem vettem, hogy menetrendszerűen rostálja közös emlékeinket. „Húsé vő-virág’*

■— csak yalami ilyesmire gondoltam. — „Az újrata-j lálkozás csak attól függ, hogy maradunk meg egyJ más emlékezetében".

— Emlékszel? — kérdi;

■— Éjszaka, amikor a többiek aludtak, kimenteni hozzád a Balaton-partra. Te ott aludtál éjszaka?

— Sehol, azaz vágtam egy gödröt a meleg homokban. Nyáron éjszakára mindig meleg marad a homok,' Bekuporodtam a lyukba; ott aludtam. Amikor kijötJ tél hozzám, hoztál egy pok-’ rócot magaddal.

— Igaz, így igaz. Kicsit aludtam, akkor éjszakai