Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-08 / 158. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. július 8., szerda Nem a statisztikát, a közművelődést hell szolgálni EHoglaítságorn elég gyakran szólít olyan helyekre, afcfcol a közönség nemcsak művekkel, hanem az azok alkotóival is találkozik. Tárlatok megnyitásakor rendszeres a találkozó a kiállító művész és a közönség között, ám üyen esetekben igen ritkán txmtafcozik ki valamilyen érdemli gondolatcsere, mert a néző meghallgatja az emelkedett hangú megnyitót, az ünnepi ruhában álldogáló művész vizslatja a közönséget (kik jöttek el a protokoll- ból?!, vagy nehezen palástolja megbántottságát, hogy csak ennyien jöttek el, s ha egyáltalán sor kerül ilyen alkalmakkor valamilyen közeledésre, úgy az a művész által foganatosított tárlatvezetés, amely még mindig csak egyoldalú, hiszen a néző csak legritkább esetben aktív az ilyen együttléten. Sokkal tartalmasabb és érdekesebb hát, ha a tárlatlátogató közönség •ütisebb csoportjai találnak módot a kiállító művésszel való találkozásra, amikor minden ünnepélyes külsőség nélkül kétoldalú beszélgetésben fejthetik ki véleményüket a látottakról, fogadhatják be, vagy utasíthatják el a művész mondandóját, vagy győzhetik meg egymást érvekkel. Azt hiszem, ez nem gyakori jelenség napjainkban. Az iró és az olvasója közötti találkozás ugyancsak sokszor formális. Mint hallottuk, hatvannál több író— olvasó találkozó volt például a közelmúltban Borsodban a könyvhéten, de igen kevés volt az olyan, amelyen az ünnepi feszélyezettségen túl, igazán tartalmas eszmecsere bontakozott volna ki egy konkrét műről, vagy a vendég író életművéről, az olvasók véleményéről és ne általánosságokba csúszott volna a beszélgetés. Jobb már nem is említeni az olyan alkalmakat, ahol meglehetősen nehéz munkával verbuvált „érdeklődők" szinte forgatókönyvszerűén, előre kiosztott szerep szerint mondják el a rá- jukbízottakat. A formalizmusba csúszó író—olvasó találkozók helyett is kívánatosabb lenne a számszerűleg talán kevesebb, de inkább őszinte érdeklődésről tanúskodó olyan találkozók szervezése, ahol a közönség az író és műve, illetve művei ismeretében, kettőjük közös gondjairól, örömeiről cserél gondolatot, feszengő-fanyalgó „kérdezz-felelek” játék helyett. Leggyakrabban filmek vitáin veszek részt. Játékfilmekén, tévéalkotásokon, dokumentumfilmeken egyaránt. Roppant változatosak ezek a viták. Tagadhatatlan, a film bemutatása utáni azonnali vitának van nem egy veszélye. Alapvető gond az, hogy a friss élmények még_ nem ülepedtek le, a közönség nem tudja magában a benyomásokat rendszerezni, nem egy filmnél talán > hosszabb idő is szükséges a gondolatok elrendezéséhez, így aztán sokszor értékes művek vitája is félrecsúszik. Éppen a közelmúltban, a veszprémi tévétalálkozón ősbemutatóként láttunk egy filmet, amely a hatvanas évek elejéről ad mindmáig ható tanulságokkal gazdag társadalmi képet. Igen kevesen figyeltek fel a film alapvető gondolataira a Balaton-felvidéki kisközségben, ahol az ősbemutató volt, de mert kényszerét érezték a megszólalásnak, hát elhangzott olyan észrevétel, hogy például „a Pannónia motornak akkoriban még nem olyan volt az ülése, meg a benzintankja”. Ilyen és har sonló apróságokat feszegettek többen, elvéve az időt az érdemi vitától, s kicsit félreterelve a gondolatmenetet. Persze, ellenpéldát is tudok hozni éppen a veszprémi tévétalálkozóról, ahol Bárczy János Vádindítvány című filmjének bemutatásán, illetve az azt követő vitában rendkívül értő módon szólaltak föl egymás után a résztvevők. A bemutatót az állami gazdaság majorjában tartották, a felszólalók döntő többsége azonban vendég volt ott, egyenesen a filmbemutatóra jöttek. S ez nem ritka eset. Számos üzemi és egyéb „kihelyezett” filmvitán nem a helybeliek, hdnem a vendégként odaérkezők a hangadók. Olyanok, akik máshol is elmondhatják esetleg a véleményüket az adott műről. Természetesen joguk van nekik is felszólalni ott, de a kihelyezett bemutatót és vitát feltehetően az ott lakók kedvéért rendezték meg ott. Érdemes lenne talán azon is elgondolkodni, jó-e újra meg újra ősbemutatókat és vitákat szervezni egy-egy tize. mi kultúrotthonban, munkás- szálláson. egyéb helyen, ha a helybeli közönség nem érdeklődik a vita iránt, a vetítés után azonnal elmegy, s csak idegenek vitáznak, vagy akár már a vetítésre is szinte lasz- szóval kell összefogdosni őket. A műalkotók és a műélvezők, a művész és a közönség személyes találkozásairól lemondani aligha szabad. De okvetlenül felülvizsgálandó a jelenlegi — sokszor bizony mennyiségi szemléletű — gyakorlat, s inkább kevesebb legyen az ilyen találkozó, de otf rendezzük, ahol valóban igény van rá, ahol azt biztosan fel lehet kelteni, nem pedig ahol csak formális rendezvény jön létre, amelyet ki lehet pipálni. A művész és közönség találkozónak nem a statisztikát, hanem a közművelődést kell szolgálnia. Ez a szolgálat pedig csak akkor valósulhat megt ha mindkét fél őszinte közeledésén és érdeklődésén alapszik. Benedek Miklós Gellérthegyi álmok A Borsod megyei Tanács művelődésügyi osztályának szervezésében július 4-e és 31-e között huszonegy helyen és alkalommal kerül bemutatásra Karinthy Ferenc Gellérthegyi álmok című, kétszemélyes játéka. Az előadást Gyarmati Béla rendezte, szereplői pedig Molnár Zsuzsa, a Miskolci Nemzeti Színház tagja, valamint Zsolnay András, a debreceni Csokonai Színház tagja. A Gellérthegyi álmok első előadását július 4-én Szalonnán tartották, 10-én pedig Igriciben, 11-én Martonyiban, 12-én Hangácson. 13-án Ede- lényben. 16-án Boldván, 18- án Bódvaszilason, 19-én Sző- lősardón, 20-án Borsodszirá- kon, 21-én Ároktőn, 22-én Hejőbábán, 23-án Mezöcsá- ton, 24-én Tiszatarjánban, 25-én Aggteleken, 26-án Lakon, 27-én Sajószögeden, 28- án Sa.jóőrsön, 29-én Leninvá- ros-ó városban (Tiszaszederkényben), 30-án Leninváros- ban a TVK-ban délután, este pedig a TIFO-ban. 31-én Tiszapalkonyán mutatják be. Fényképek Jókai Mórról Az év második felében több újdonsággal jelentkezik a Népművelési Propaganda Iroda. Ezek közé tartozik, és a napokban kerül forgalomba a Jókai Mórról készült összes fényképet közreadó könyv. A képek mellett a fotók keletkezésének történetét is ismerteti a kiadvány. A sorozatban a tervek szerint ez évben Karinthy Frigyes fényképeit is közreadják. A Filmbarátok kiskönyvtára sorozatában monográfia készül Ruttkay Éva és Lati- novits Zoltán művészi pályafutásáról. * Kiállítás születik Ezrek láthatták az elmúlt hetekben a Diósgyőri Vasas Mű* velődési Központban a XT. országos amatőr képző- és iparművészeti kiállítást. A tárlat anyagának egy nagyobb részét — a hagyományoknak megfelelően — most a Tokaji Galériában mutatják be, hogy a nyári művésztelep idején ott megforduló ízakkörvezetők és szakköri tagok, valamint Tokaj más lát.oga- 'ói legalább egy részét megismerhessék ennek az országos tükörképet adó tárlatnak. . A kiállítás a Tokaji Galériában vasárnap, július 5-én nyílt meg a Népművelési Intézet, valamint a helyi Zilahy György Művészetbarátok Köre rendezésében, Kiss Mihálynak, az Amatőr Képzőművészeti Tanács (AKT) titkárának bevezetőjével. Felvételeink még a kiállítás rendezése idején készültek a Tokaji Galériában: <bm—lj) A táblaképek még a paravánokhoz támasztva várják, hová kerülnek A kiállítás egyik díjazott darabja: Bada Márta Cigányok a kocsinál című festménye Az igaz-szép elkötelezettjei Antikváriumi pillanatok Egységár és Szinnyei-lexikon Tizenkét évvel ezelőtt alakult meg Túrkevén a „Kevi- kör” nevet viselő amatőr képzőművészeti alkotócsoport, amely most Szerencs nagy- közönsége előtt mutatkozik be. " Akkor hatan kezdték meg közös munkájukat, saját kedvtelésükre, de egymás és a közönség gyönyörködtetésére, művelésére is. A körnek ma húsz tagja van: általános és középiskolai tanárok, nyugdíjas sütőipari szakmunkás. tsz-tag, könyvelő, múzeumigazgató — ahogy magukat nevezik —, művészlelkű emberek. Közöttük él és dolgozik Bodnár Lajos fafaragó, Fehérvári Béla festő, Iván Sándor szobrász, valameny- nyien amatőrök. Alkotásaik azonban csak egy részét teszik ki közművelődési tevékenységüknek. 1972—76-ig önálló lapjuk jelent meg, amely ugyanezt a célt szolgálta, de a kör helyet ad az amatőr filmes mozgalomnak, valamint az irodalmi próbálkozásoknak is. A kiállított mintegy hatvan kisplasztika, fafaragás, fotó, festmény szőkébb hazájukról, Szolnok megyéről és Túrkevéről beszél. A „Kevi-kör” tagjai valamennyien lokálpatrióták, egyszerű, mély érzésű emberek és ezen egyszerűségük ragadja magával a gyárak, üzemek munkásait, tsz-dolgozókat — tárlataik rendszeres látogatóit — A művészek így fogalmazták meg ars poeticájukat: „...csak azt tudjuk csinálni, amit átéltünk, éreztünk, tapasztaltunk, mert emberek vagyunk”. Az ő és ez alkalommal a Szerencsi Édesipari Vállalat művelődési . háza igazgatónőjének, Mezei Zsófiának lelkes szándéka találkozott és öltött formát most egy nagyszerű kiállításban, melyet három héten át láthatnak az amatőr művészet kedvelői. Azután a „Kevi-kör” új tájakra viszi alkotásait, megismertetni másokkal is a nagykunsági embert és tájat — kőben, fában, és vásznon, s mindezzel adni, ha csak egy morzsányit is — valamennyiünknek. (K. CS.) Csendes délelöttnek ígérkezett — nekem. Délelőtt 11 órakor szinte lépni sem lehetett a miskolci Antikvárium igazán hangulatos, de — s ez már jó néhányszor bebizonyosodott! — parányi helyiségében. Mintha az egész utca „rászakadt” volna a régi könyvek boltjára. Mármint az utca járókelői. Hoztak és vittek. Erre mondta Novak At- tiláné, a miskolci Antikvárium vezetője: forog a könyv. Ami persze egyáltalán nem baj, sőt!... A könyvgyűjtő és a könyvet eladó érdeke egybeesik. Az a jó, ha nem üresek a polcok. Hát, mostanában éppenséggel van miből válogatni. Pedig ha rosszat álmodnak, akkor valami olyan álmuk van. hogy jön egy telefon; valaki egész könyvtárát el szeretné adni ... Ilyen forgalom mellett bizony nehezen nélkülöznének bárkit is. A tapolcai egységáras pavilonba is úgy vettek fel egy fiatalembert... Az egységáras akció ugyanis — ámbár azt hisszük, ez cseppet sem meglepő — óriási sikert, érdeklődést hozott. — Miért éppen Tapolcán? — Mert nyár van, és megnövekedett a turistaszezon. Tapolcán telt ház van, s az üdülők ritkán hoznak magukkal könyvet. Olvasni viszont gyakran van alkalmuk, a strandon napozás közben is, meg rossz időben is, ha visz- szahúzódnak a szobájukba. Äs még valamit: ilyenkor a miskolciak is gyakran választják programnak a tapolcai sétát, ők is hozzájuthatnak a könyvekhez. Igazán jutányosán, hiszen az egységáras akcióban egy eredetileg 65—120 forintos könyvet 30 forintért vehetnek meg. Gyakorlatilag újonnan. Hiszen a könyvek a könyvesboltokból kerülnek hozzájuk: az 1978 előtt kiadottakat veszi át az antikvár. S ilyenkor — szokás szerint — kiderül; az elfekvő könyvek között jó néhány izgalmasan jó is akad ... Az öt, tíz, húsz és harminc forintért árusított könyveket persze nemcsak a turista- szezon miatt kellett kivinniük a boltból. Semmi túlzás; ha a Széchenyi utcában árusítanák, ki lehetne tenni a táblát: belépni lehetetlen.. A júniusi forgalmuk akkora volt, mint decemberben. Az „ínyenceknek” egyébként most igazi csemegével is szolgálnak. A Magyar t Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete utánnyomásban megjelentette Sziny- nyei József 14 leötetes lexikonét. A Szinnyei-lexikont — Magyar írók élete és munkái —, amely 1900-ig tartalmazza mindazoknak az adatait, akiknek valamilyen munkájukat publikálták vagy kéziratban hátrahagyták —esetleg idegen nyelven is megjelentették —, mindmostanáig a legteljesebbnek tekinthető. Adatai megbízhatósága miatt, elfogulatlan, objektív értékelése miatt pedig ma is jó! használható. Csakhogy az eredeti kiadás nemcsak csillagászati összegekbe kerül — kikiáltási irányára könyvaukción 12 ezer forint volt —, de gyakorlatilag hozzáférhetetlen. Novak Attiláné emlékezete szerint a miskolci boltban az elmúlt húsz évben egyetlen alkalommal sem bukkant fel a teljes kiadás. Az utánnyomás, amelyből hatvan példányt kapnak a miskolciak, így nagy érdeklődésre számíthat. A közművelődési könyvtárak egyébként más csatornán kapják meg a lexikont. Viszont jó néhány nagy iskolai könyvtár figyelmét szívesen felhívjuk a lexikonra, amelyből hat kötet már meg is érkezett. A tervek szerint egyébként az év végéig mind a tizennégy kötet megjelenik. — Melyek érkeztek már meg? — A kapott tájékoztatás szerint nem sorrendben érkeznek meg a kötetek A boltban van már az első. a második, a harmadik, az ötödik. a hetedik és a nyolcadik kötet. — Az ára? — Kötetenként 250 forint. Elfogadható. Azért is. mert nem kell egyszerre kifizetniük. S aki megrendeli, innak félretesszük a következőket ... A délelőtt .délutánba hajlik. Az Antikváriumban változatlanul jönnek-mennek az emberek. Könyvet hoznak, könyvet visznek. Még !ó, hogy a nyár amolyan „uborkaszezon” ... Csutorás Annamária MÉHÉSZEK! Miskolcon 1981. július 11 -én ismét vegyszeres SZÚNYOGIRTÁST VÉGZÜNK! Gondoskodjanak a méhcsaládok szakszerű és biztonságos elzárásáról 1981. július 10-én 19 órától iúlius 12-én 10 óráig! I Egyetértés Mgtsz PUTNOK
