Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-01 / 152. szám

1981. július 1„ szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A 80-as évek közepéig Mi! terveznek a Tiszai Erőműben? A vállalat VI. ötéves terv- javaslatát ismertette a mi­nap Zagyva! Béla vezér- igazgató a Tiszai Erőmű bi­zalmi-főbizalmi testületé előtt. Szólott róla, hogy a termelési feladatok teljesí­tése érdekében feltétlenül javítani kell a hatékonysá­got, takarékosan, ésszerűen kell gazdálkodni. Nem ki­sebb teendő a széntüzelésű Tiszapalkonyai Hőerőmű teljesítményének fokozása, ez viszont megkívánja a ka­zánok és turbina gépegysé­gek rekonstrukcióját. Jó hír továbbá az is, hogy a VI. ötéves tervidőszakban befe­jeződik az elektrofilteres pernyeleválasztók beépítése. A környezetvédelmi célokat szolgáló beruházás egyben javítja a kazánok tüzelésé­nek hatékonyságát. A terv előirányozza a 860 megawattos Tiszai Hőerőmű kazánjainak átalakítását, melynek révén jelentős mennyiségű import szénhid­rogént tudnak majd helyet­tesíteni. A kazánokat ugyanis alkalmassá teszik a Közép-Alföldön feltárt nagy inerttartalmú (kisebb fűtőértékű) földgázok eltü­zelésére is. Ügy számolnak, hogy az OKGT évente mint­egy .500 millió köbméter inert-földgázt biztosít a Ti­szai Hőerőműnek. Ez a mennyiség lehetővé teszi mintegy negyedmilliárd köbméter impontíöldgáz megtakarítását. Kitért a beszámoló a lét­szám- és bérgazdálkodásra. Így további szervezési in­tézkedéseket dolgoznak ki a tröszt által előírt létszám­terv teljesítése érdekében. A középtávú tervidőszakban évenként ötszázalékos bér- fejlesztés látszik reálisnak. Az elkövetkező években kiemelt feladatnak tekintik a dolgozók szociális igé­nyeinek a lehetőségek sze­rinti kielégítését. A válla­lat 1985-ig 60 lakást juttat dolgozóinak. A gyermekek bölcsődei és óvodai elhelye­zése érdekében a Tiszai Erő­mű továbbra is hozzájárul a leninvárosi gyermekintézmé­nyek fejlesztéséhez, támo­gatja a városban működő sport- és kulturális létesít­ményeket. T. B. Hulladékfeldolgozó üzem létesül A fonodái KISZ-fialalok védnökségvállalása Á Miskolci Pamutfonodá­ban ez évben hulladékfel­dolgozó üzemet létesítenek. A VI. ötéves terv jeles be­ruházása ez, 125 millió fo­rintba kerül, 1800 tonnás termelésbővülést eredmé­nyez, javítani fogja a haté­konyságot, a termelékenysé­get, a minőségi paramétere­ket. A megvalósítás alapkö­vetelménye, hogy termelés- kiesés nélkül hozzák létre a létesítményt, miután a gyár dolgozóinak: építőknek, épü­letgépészeknek, energetiku­soknak, gépszerelőknek köz­reműködésével készül el az új üzem. A gyári KISZ-küldött­gyűlésen, egyetértve a gaz­dasági vezetéssel, a fiatalok úgy határoztak, hogy véd­nökséget vállalnak az új üzem létesítése felett. A na­pokban írta alá az igazgató, az szb-titkár és a KISZ-bi- zottság titkára a hulladék­fonoda védnökségi alapok­mányát. A védnökség célja elősegíteni, hogy a beruhá­zás határidőre elkészüljön, a tervezett költségkereten be­lül. A fiatalok a szükség­szerűen felmerült igények alapján közreműködnek, hogy a beruházás folyama­tos és tervszerű legyen. A KISZ-taggyűlések állandó napirendi pontja lesz az új üzem, a KISZ-fiatalok kép­viselői részt vesznek a 10 naponként megtartott beru­házási koordinációs értekez­leteken. Szükség szerint szervezik a társadalmi mun­kaakciókat. A szakirányú tevékenységet végző fiatalok munkáját figyelemmel kísé­rik és a minden érdekelt osz­tályon dolgozó fiatalok leg­jobb tudásuk szerint segítik a közös munkát. A gyár gazdaságvezetése és a szakszervezeti bizott­ság segítséget nyújt a véd­nökségi munka megszerve­zéséhez, rendelkezésére bo­csátja a KISZ-bizottságnak a beruházási terveket, kiké­ri véleményét, és erkölcsi, anyagi elismerésben részesí­ti a munkaversenyben ki­emelkedően teljesítőket Kezdeményezik a szocialista brigádok bevonását ebbe a munkába, úgy, hogy ösztön­zik őket értékes vállalások megtételére. A védnökségi alapokmány záradéka kifejti, hogy az aláíró felek kötelezettséget vállalnak, hogy minden ténykedésükkel elősegítik a szerződésben foglalt célki­tűzések teljesülését „Rugalmasabb” Zsiguliban Hiánycikkek gyártása Anyagbeszerzők emlékez­hetnek rá a legjobban, hogy volt olyan időszak, amikor pár filléres tömítésekért né­ha az egész országot be kel­lett járni, minden eredmény nélkül. Ezen igyekezett segí­teni a bekecsi Hegyalja Ter­melőszövetkezet, amikor Le- gyesbényén létrehozta műsza­ki gumiáru üzemét, ahol első­sorban hiánycikkeket gyárta­nak. Három műszakban nyolcvanon dolgoznak itt, 250-féle termék gyártásával foglalkoznak. A különböző gumiáruk, tömítések készíté­séhez helyben tervezik a lár­mát, amelyet a jól felszerelt üzemben sajtolnak, préselnek le. A jó minőségű termékek­nek volt köszönhető, bogy a SKÁLA COOP szakemberei is felkeresték a szövetkezetét, s szerződést kötöttek olyan gu­mi bakok gyártására, ame­lyekkel a Zsiguli gépkocsik rugózása nagymértékben ja­vítható. Az országban így egyedül a bekecsi tsz üzemé­ben készítenek ilyen termé­ket — egy megvásárolt ta­lálmány nyomán —, amelyből idén 120 ezer darabot szállí­tanak a szövetkezeti áruhá­zakba. ital! a megyei szállítási bizottság Jó néhány borsodi vállalat, mint például a Lenin Kohá­szati Művek, a Miskolci Bá­nyaüzem, a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár, a Miskolci Pa­mutfonó, az Ózdi Kohászati Üzemek, a TVK július 1-től, illetve a hónap első napjai­ban áttér az ötnapos munka­hétre. Több más üzem az év hátralevő részében, vagy 1982. januárjában tervezi a csök­kentett munkaidő bevezetését. Az ezzel kapcsolatos közleke­dési, szállítási feladatokról tárgyalt tegnap a megyei szál­lítási bizottság. Az ötnapos munkahétre va­ló áttérés a szállítást végző szervezetektől gondos felké­szülést és a fuvaroztatókkal való jó együttműködést igé­nyel — hangsúlyozták a ta­nácskozás résztvevői. Ebben nincs is hiány, ugyanis a vál­lalatok nagy többsége egyez­tető tárgyalásokon koordinál­ta az átállásból adódó felada­tokat. A MÄV Miskolci Igaz­gatósága például már a nem­régiben életbe lépett új vas­úti menetrend összeállítása­kor figyelembe vette a sza­bad idő növekedéséből adódó várható igényeket. Így első­sorban a hétvégeken — szombaton és vasárnap — új vonatokat indítottak az or­szág különböző részeibe. A miskolci igazgatóság képvise­lője arra kérte az üzemeket, hogy kellő időben jelezzék a szállítással kapcsolatos kéré­süket, hogy azokat a menet­rend-változtatáskor figye­lembe vehessék. Többen szóltak arról, hogy a Volán 3. számú Vállalata, amely meghatározó szerepet tölt be a közúti személyszál­lításban, az eddigi tapaszta­latok alapján zavartalanul, jól ellátja feladatát, s a vál­lalatokkal történt egyeztetés alapján minden esetben vál­lalta az ötnapos munkahétre való áttérésből adódó szállí­tásokat. Ugyanakkor a sráTTftási bi­zottság tényként állapította meg, hogy a közlekedési vál­lalatoknak nincs módjuk újabb szállítóeszközök be­szerzésére, vagyis az átállás­sal kapcsolatos igényeket a szállítókapacitás bővítése nélkül, a meglevő lehetősé­geken belül kell kielégíteni­ük. Többek részéről felmerült a kérdés, vajon az ötnapos munkahétre történt átállás mennyiben módosítja a lép­csőzetes munkakezdés ed­dig kialakult rendjét, csök­ken, vagy éppen növekszik-e a csúcsidőszakban eddig is tapasztalt zsúfoltság. Ez a gond elsősorban Miskolcon, az MKV autóbuszjáratain je­lentkezik. Ezért, a megyei szállítási bizottság határoza­tot fogadott el arról, hogy a közeljövőben megvizsgálják a lépcsőzetes munkakezdés helyzetét és javaslatot dol­goznak ki a nagyfokú zsúfolt­ság csökkentésére. A martinászok gondosan ellenőrzik az acél összetételét. Berak óda ru halad el ^ előttünk, a hatalmas kanalak színültig rakva ócskavassal, s ami­kor a gép belefordítja ter­hét a martinkemencébe, óriási lángnyelvek csapnak ki egy-egy pillanatra és hőség vesz körül mindent. A martin a Lenin Kohá­szati Művek első acélgyár­tó egysége — mondja kí­sérőnk, Pongó G-yula, az acélmű gyáregység főmér­nöke. — Százkét éves ez az üzem, a jövőt a kombi­nált acélmű jelenti, bár mindaddig szükség van a martinra is, amíg az acél iránti igények az üzemel­tetését megkívánják. A diósgyőriek a martin­ban az elmúlt évben 720 ezer torma acélt termeltek. Az idei terv jóval saené- nyebb: 540 ezer tonna. A Lenin Kohászati Művekre háruló feladat ugyanakkor nagyobb a tavalyinál, mert nem egészen 1,1 millió ton­na acélt kell adnia a nép­gazdaságnak. Ehhez szük­ség van a modem konver­tere* acélgyártásra és tech­nológiára. A korszerűtlen Siemens-Martin eljárás las­san kiszorul az acélgyár­tásból. Jelenleg négy mar- tinkemence állít elő acélt, négyszáz acélgyártó és ki­segítő szorgoskodik a mun­kahelyen, s együtt vannak jóban-rosszban. Ahhoz, hogy jelentőseb­ben növelni lehessen a ter­melést, szükség van a kor­szerű módszerekre, techno­lógiákra, mert ezzel lehet kiszorítani az elavult ter­mékeket Napjaink fö követelmé­nye, hogy ott legyen maga­sabb a termelés növekedése. Acélgyártók az LKM-ben fae*ő István efőehrosriár, aki 32 éve dolgozik a martinban. ahol az értékesítés kedve­zőbb és ott csökkenjen a termelés, ahol a kereslet is lanyhult — Harminckét éve dol­gozom a martinban — mondja Jacsó István, az I-es számú kemence eló- olvasztára. — Négyen va­gyunk a csapatban és ál­talában 125—130 tonna acélt tudunk legyártani a nyolcórás műszak alatt. Ilyenkor nyáron melegebb van a szokottnál, inni kell a sós szódavizet Embert próbáló munka, de az acél­gyártók minden körülmé­nyek közt helyt szoktak állni. Mesélik, aki egyszer Ide­szokik, innen megy nyug­díjba. A martinászokat vasárnap és ünnepnapokon is a szolgálati helyükre szólítja a kötelesség, a ke­mencékben sohasem alud­hat ki a tűz. Családokat ismerünk, ahol apáról fiú­ra szállt és száll ez a mes­terség. A maiak is tiszte­lettel beszélnek a Jen«, a Lapos, a Fäzes, a Kamóczi családról és még volna név bőven, akiket le­hetne említeni. Dinasztiák egész sorának férf i tagjai a martinban keresték meg kenyerűket elismert mar­tinászok voltak. — Két év híján húrom évtizede dolgozom a nagy­olvasztóban — mondja Le- velényi Ferenc csapolóse­géd, majd így folytatja: — Végigjártam a ranglétrát Az én reszortom csapolás­kor a csapolónyüás kibon­tása. Vigyázni kell na­gyon ... A martínacélmfftjen meg­szokott a ritmus: az dó- írásnak megfelelően ada­golják a nyersvasat a hul­ladékvasast, a különböző adalékanyagokat. Gondosan ellenőrzik az összetételt hogy az előírt minőségben készüljön el az acél. Nagy itt a felelőssége az acél­gyártóknak: egy csapolás- nyi selejtes termék jelen­tős anyagi veszteséget okoz a gyárnak, s gyártójának. A mintavételt nekünk is megmutatják: izgalmas, látványos folyamat. Nagy Istvánnal is meg­ismerkedtünk. ö hat hó­napig acélgyártó-gyakor­nok. Ha majd sikeresen le­teszi a vizsgákat, acélgyár­tó lesz. Óhatatlanul is rá­kérdezünk: megbecsülik-e a martinászokat? Hajdú Lajos erre így vá­laszol: — Haza visszük ha­vonta az 5—6 ezer forintot. Keményen megdolgozunk érte, megérdemeljük. Az acélmű főmérnöke megjegyzi: — A martin már megtette & magáét. Ideje lassan lejár, de nem szabad elfelejteni: innen indult útjára a hírnév. A diósgyőri acél ma már el­jut a világ minden tájára. K. L. Frissítöanyagot adagolnak a martinászok a kemencébe. Fotó: F. L. ót

Next

/
Oldalképek
Tartalom