Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-01 / 152. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. július 1., szerda Veszprémi feljegyzések Ősbemutatók és gondolatcserék Sárospataki lakások Sárospatak történetében az elmúlt tervidőszak hozta a legtöbb eredményt. Egyebek között a lakásépítésekben is szép sikerek születtek, több mint 300 lakás épült meg. Ebben a tervidőszakban sem csökken az új lakóházak szá­ma, bár az arány itt is válto­zik a magánerős építkezés ja­vára. Folytatják a imrnkás- lakás-épitési akciót is, jelen­leg mintegy 50 ilyen lakás megépítésére kötöttek szerző­dést. A családi házak épitését ugyancsak fokozottan támo­gatják. Több mint nyolcmillió forintot fordítanak telkek ki­alakítására, ezeket legalább alapközművel ellátják. Mint­egy 300 telek parcellázása a cél. Felvételünk Sárospatak új lakótelepén készült. Óvodai felvételek után Jelentősen csökkent a zsúfoltság A XI. veszprémi tévétalál­kozóról szóló első értékelő beszámolóban a zsűri dönté­se nyomán közelítettük meg a versenymezőnyt. Most a versenyen túl, a találkozó egyéb eseményeiről adunk számot. Elsősorban az ősbe­mutatókról és a gondolatcse­rékről. Már tizenegy évvel ezelőtt kezdeményezte a tévétalálko­zó rendezősége, hogy a ver­senyművek mellett módja le­gyen a szakmai közönségnek, valamint az érdeklődő nagy- közönségnek olyan műveket is megismerni, amelyek a nagy nyilvánosság előtt még nem ismeretesek, csak a ké­sőbbiekben kerülnek adásba és ez ősbemutatókat általá­ban alkotó—közönség találko­zóval kapcsolták össze. Az idén öt ilyen ősbemutatót tar­tottak, abból egyet állami gazdasági majorban, egyet munkásszálláson, egyet szak- szervezeti üdülőben, egyet falusi és az utolsót városi művelődési házban. Tartottak még egy játékfilm-ősbemuta­tót is gyártelepi művelődési házban, ez azonban nem a te­levízió produkciója — Gábor Pál Kettévált mennyezet cí­mű játékfilmje —, ezért itt most nem szólunk róla. Üjabb kezdeményezés az ősbemuta­tók sorában a Fiatal Művé­szek Stúdiója keretében ké- j szült új tévéalkotások szak- I mai bemutatója. Ezek sorá- ! ban most négy új művet lát­hattunk. Először talán a fiatal mű­vészek négy filmjéről rövi­den. A négy film közül egy volt kifejezetten játékfilm, a Mrozek-mű alapján Gothár Péter rendezésében készült Rendőrség, amely egy képze­letbeli államban játszódik. ' A groteszk játék nagyon meg­nevettet, de nagyon el is gon­dolkodtat. Értékes, ám igen felnőtt gondolkodású, értő nézőknek való alkotás. Nagy ■ örömmel nézhettük és bizo­nyára majd a képernyőn is nézzük a Jászt Dezső rendez­te, Árvái Jolán riporteri köz­reműködésével készült Fülöp Viktor című portréfilmet, a Kossuth-díjas balettművész küzdelmeiről, a pályára való visszatalólásáról. Moldova Agnes és Gém György közös munkája a Börtönben az uram című dokumentumfilm, amely a visszaeső bűnözők társadalomba való visszaté­résének lehetőségeit kutatja a hagyományos dokumentum­film eszközeivel (szemben a nemrégen látott Bűn című té­vésorozat agyonrendezettsé- gével, túlkomponáltságával!), igen őszinte, emberi módon tárva fel ezeknek az embe­reknek a gondját és velük' kapcsolatban a társadalom gondját. Végül ebben a soro­zatban láttuk Xántus János filmjét, a Csodálatos énekest, egy Grimm-mese modern fel­dolgozását, amelyben a cím­beli énekest Szalma Ferenc jelenítette meg, s ez volt a mű értéke. Mint említettük, öt tévé­film. illetve tévéjáték ősbe­mutatóját láthattuk, időben elsőként a Déry Tibor novellá­ja alapján Makk Károly ren­dezésében készült Vendéglá­tást. Az ötvenes évek elején játszódik; az akkori tragiko­mikus kis történetke napja­inkra már kellemesen szó­rakoztató groteszk adomává, ugyanakkor a történés idősza­kát igen markánsan'jellemző tünetté módosult. Heltai Jenő A lll-es című kisregényéből Málnay Levente készített té­véfilmet. E két mű körül nem bontakozott ki vita, annál in­kább a további háromnál. Thurzó Gábor még a hatva­nas évek elején írt regényé­ből, amelyet később színpadi változatában a Vígszínház is bemutatott Hátsó ajtó cím­mel, Koródi Ildikó írt és Aít- hályfi Imre rendezett Vj- kendszerelem címmel tévé­filmet. A viharos életű, köny- nyelmű fiatal lány és a csa­ládos mérnök furcsa szerelmi kapcsolata nem talált egyér­telmű fogadtatásra a mun­kásszállási vitán, s bizonyá­ra vitázva fogadja majd a nagyközönség is. Cseres Ti­bor ugyancsak a hatvanas évek elején írta Fekete rózsa című regényét, amelyből most Szőnyi G. Sándor készített filmet. A magyar falu akkori életét és különböző lakóinak emberi tartásait egy bűnügy hátterében felrajzoló film igencsak polemizálásra kész­tette a nézőket. Végezetül egy osztatlan sikerről kell beszá­molni: Bárczy János miskolci író Vádindítvány című, két évvel ezelőtt megjelent regé­nyéből Hajdufy Miklós ren­dezett tévéfilmet; a kétrészes film a kitűnő regényhez mél­tó alkotás, rendkívül drámai módon ábrázolja történel­münknek azt az 1941-es sza­kaszát, amikor a pápai ejtő­ernyősök oktalan vállalkozá­sa, tragédiába fulladt. A Veszprémi Állami Gazdaság­ban tartott ősbemutató kö­zönsége — a jelen volt tör­ténészek, repülők, film- és tévés'zakemberek, a gazdaság dolgozói — hozzászólásaiból kitűnően, ez a film a nagykö­zönség őszinte érdeklődésére tarthat számot. Az említett öt plusz négy ős­bemutatóból közvetlenül nap­jainkra utaló igen kevés van. Jóllehet, a Víkendszerelem valahol áthelyeződött a hat­vanas évek elejéről napjaink­ba, a Fiatal Művészek Stú­diójának keretében látott fil­mek közül pedig a portré és a börtönéletről szóló doku­mentumfilm idézi meg a je­len magyar valóságot, tehát kilenc ősbemutatóból három, már-már azt mondatta volna ki velem, hogy nem éppen jó arány. De eszembe jutott ak­kor, mielőtt leírtam, a talál­kozó nagy szakmai tanácsko­zása, amelynek bevezetőjét Ancsel Éva tanszékvezető egyetemi tanár tartotta, és amely ankétnak egyik alap­vető tanulsága, hogy az itt es most jelleget nem lehel me­reven értelmezni, mert nem­csak az óramutató jelez kor­szakos időt. Ancsel Éva rend­kívül szemléletesen vezette le tételet, és a szemle ver- senyíilmjeinek rövid sorával bizonyította, hogy a múltról szóló történet is lehet mai, a mához szoló es a ma játszó­dó is lehet időtlen. Hivatko­zott József Attilára, aki sze­rint a művészét korszakossá növesztett valóságdarab. S ezért csak az a napjainkbeli dráma maradhat fenn és nő­het korszakossá, amely a va­lóságot tükrözi. Veszély fe­nyegeti az alkotót, ha belera­gad a fejlődés adott szakaszá­ba, de ugyancsak veszély fe­nyegeti, ha ellebeg az időtlen felé. Nincs mód Ancsel Éva értékes előadását itt részlete­sen idézni, mindenesetre fi­gyelmet érdemel, hogy a ki­váló tudós a tévétalálkozó versenyműveinek tükrében megfelelőnek és rendjénvaló- nak ítélte a televízióművé­szetnek napjainkat bemutató szerepét. Hozzá kell azonban tenni, hogy a bemutatott ver­senyművek csak önmagukat képviselték és nem a televí­zió drámai termésének egé­szét. A 80-as évek problémái a tévédrámákban című tanács­kozáson Ancsel Éva előadását követően élénk vita bontako­zott ki, amelynek során elő­kerültek a veszprémi vitákon mindenkor felbukkanó prob­lémák — a televízióművészet elismertetéséről, a nagy mű- sorfoiyanfban a tévédrámák helyének másfajta meghatá­rozásáról, az alkotás és a kri­tika viszonyáról és hasonlók — s a vitát záró Szinetár Miklós elnökhelyettes szavai­ból is az érződött, hogy An­csel Éva előadása, az abban foglalt megállapítások sora a tévé drámai munkájának el­ismerése, pozitív mérlege. (Sajátos dolog volt e zárszó­ban Zerkovitz Bélával meg­lehetősen pejoratív megköze­lítésben foglalkozni, mert alig ért véget a tanácskozás, a te­levízió nyilvános műsorában megkezdődött a Zerkovitz- emlékest a meglehetősen ie- csepült komponista születésé­nek évfordulója tiszteletére.) Igen érdekes előadást hal­lottunk Prof. Wilfried Scheib- tól, az ORF zenei főosztály- vezetőjétől, az TMZ főtitkárá­tól a zenés játékok tévés be­mutatásáról, sok-sok összeha­sonlító filmrészlettel illuszt­ráltan. A XI. veszprémi tévétalál­kozó munkaértekezlet volt. Ha hellyel-közzel beszürem- lett valami kis önelégültség. az egésznek a mérlege őszin­tének tűnik, jó tükörképet mutat. S a tükörben a szép vonások meg a pörsenések egyaránt látszanak. Amire még nem volt pél­da: június végére mar a fel­lebbezéseken is túl vagyunk. Döntöttek Miskolcon az óvo­dai felvételekről. Idén csen­desen zajlott le a korábbi években sok izgalommal kí­sért esemény. Beértek ugyan­is azok az állami és társa­dalmi erőfeszítések, amelyek csak az elmúlt, az 1980—81- es óvodai évre — a terve­zett 400-zal szemben — 850 új óvodai hely létesítését jelentették. A város az el­múlt években is törekedett arra, hogy minden jogos igényt kielégítsenek. Ennek ára a zsúfoltság volt. Most, a döntések után nyugodt szívvel elmondhatjuk: nem­csak a jogos igényeket si­került teljes mértékben ki­elégíteni, hanem — a de­mográfiai hullám tetőzese idején — jelentős mérték­ben csökkent gyermekintéz­ményeink zsúfoltsága is, s jó körülmények között, jó feltételek között foglalkoz­hatnak a gyermekekkel az óvónők. Környey László, a Miskol­ci városi Tanács művelődés­ügyi osztályvezetője elmond­ta: a felvételi kérelmek elbí­rálásánál igen nagy köny- nyebbséget jelentett, hogy Hányféle vezetőtípus van, milyen tényezők motiválják a vezető és a vállalati maga­tartást, ki a sikereket elérő vezető és mi kell ahhoz, hogy valaki simán haladjon előre a hierarchiában? Ilyen és eh­hez hasonló kérdésekkel fog­lalkoztak a miskolci nyári egyetem e témához meghí­vott előadói. Vezetői szerepfelfc Tts és vállalati magatartás címmel dr. Nemes Ferenc kandidátus, az Országos Vezetőképző Köz­pont tudományos igazgatója tartott előadást hétfőn, teg­nap pedig a Vezetés és krea­tivitás volt a témája dr. Bor­gos Györgynek, az OVK tu­dományos főmunkatársának. Milyen a jó vezető? Erre ma főár nehéz egyértelmű vá­laszt adni, hiszen olyan szé­leskörűen kutatták napjaink­ban ezt a témát, amelynek egyetlen végső konklúziója van: a vezető kiválasztásánál eddig alkalmazott hármas követelmény igénye ma már kevés. Kevés, ha csak a hár­mas követelmény sémájában gondolkodunk, s nem vesz- szük figyelembe azokat az új igényeket, amelyekkel a há­rom követelménynek szük­elsősorban az Avas-délen — ,,menet közben” is be­léptek új gyermekintézmé­nyek, s ötszáz gyermeket év közben is fel tudtak venni. A városnyi lakótelepen idén októberben is sor kerül egy új, 200 gyermeket befogadó óvoda átadására. Mindezek eredményeként szinte telje­sen megszűnik az utaztatás és az iskolákban sem kell csoportokat fenntartaniuk. A felvételi bizottságokhoz 2734 kérelem érkezett be, 2376 gyermeket vettek feL Mindössze 331 gyermek át­irányítására került sor, de ezekre is elsősorban a köze­li, vagy a szülők munkahe­lyi útvonalába eső óvodák­ba. Elutasítást csak a gyes­en levő szülők gyermekei, a vidékiek kaptak. illetve azok, ahol az egyik szülő nem dolgozik. A gyes lejár­tával természetesen újból kérhetik a szülők az óvodai felvételt, s a város a nem óvodás hatéveseknek meg­szervezi az iskolára való elő­készítőket is. Indokoltnak tűnt az is. hogy az óvodai Kérelmek elbírálásánál pozi­tívan foglalkozzanak a bükk- szentlászlói gyermekek ké­relmével, hiszen a szülők a két diósgyőri nagyüzemben dolgoznak. ségszerűen ki kell bővülőié. A hármas követelményrend­szert nem lehet elvontan, se­matikusan kezelni. Le kell bontani, elemezni, konkreti­zálni szükséges minden ele­mét. Hazánkban mások voltak a vezetővel szemben támasztott igények az ötvenes évek ele­jén, végén, a hatvanas évek elején, derekán, mások ma, s közben mindvégig aktuális, hogy politikailag megbízható, szakmailag képzett legyen, s megfelelő vezetői készséggel rendelkezzék. Egy érdekes szociológiai vizsgálat (10 vállalatnál “vé­gezték, s közel 700 különbö­ző szinten dolgozó vezetőt érintett) megkülönböztetett két típust. Az úgynevezett belülről irányított embert, aki kezdeményező, energikus, ha­tározott, önálló, ötletes, sajá' értékrenddel rendelkezik. A másik a kívülről irányított aki alkalmazkodó, barátságos együttműködő. megfontolt tapintatos. Már ebből is ki­tűnik. mennyivel összetettebb ez a téma az' egyszerű hár­mas követelményrendszerhez viszonyítva, amelyiknek mindkét típus megfelelhet. A most befejeződött óvo­dai „tanévben” 126 százalé­kos volt a gyermekintézmé­nyek kihasználtsága. Szep­temberben csak 113.6 száza­lékos lesz. A zsúfoltság csökkenése szembetűnő, • ezen belül csökkentek a fe­szültségek a korábbi neural­gikus helyeken, az új lakó­telepeken is. A városi óvodahálózaf nagyarányú és átgondolt fej­lesztésének igen örvendetes eredménye ez a mostani helyzet, amely országosan is figyelemre méiltó. Már csak azért is, mert a VI. ötéves tervben is kiemelten foglal­koznak a gyermekintézmé­nyek fejlesztésével. A zsú­foltság további csökkenése érdekében például a belvá­rosi Tanácsköztársaság lakó­telepen már most szeptem­berben csoportbővítésre nyí­lik lehetőség a Vörösmarty utcai régi óvodában: meg­szüntetik a szolgálati lakást, helyén óv*riai csoportot hoz­nak létre. A VI. ötéves terv­ben pedig összesen kétezer új óvodai hely létesítését tervezi a város. A tervidő­szak végére így az óvodás­korúak 96 százalékát tudják majd felvenni. Az izgalmas kérdés most már az, hogy melyik ember a maga munkaterületén sike­reket elérő, úgynevezett sike­res vezető, s ki az, aki előbb­re jut a vezetői hierarchia rendszerében ? Hogy melyik? A szocioló­giai vizsgálat választ adott rá, s a választ részletesen, téte­lesen is bizonyította a 10 vállalat esetében. A kérdést motiválja a végzettség és még az életkor is. Minél felkészül­tebb egy vezető, annál job­ban belülről irányított. Az életkor növekedésével viszont közelednek a kívülről irányí­tott típushoz. A gazdaságpolitikai szán­dék és néhány vezető gya­korlata között, eltérés mutat­kozik — pz előadók szerint. Ennek okát abban látják a szociológusok, hogy olykor a szabályozórendszerek ellen­kezőre ösztönöznek, mint a politikai elvárás. Dr. Borgos György előadá­sát színesítette, hogy egy kü­lönlegesen érdekes tesztelési kísérletet folytatott a nyári egyetem hallgatóival. A ked­den délután sorra került kon­zultáción értékelte az ered­ményeket. Ezt követően meg­vitatták a következtetéseket Benedek Miklós Kifünietés politikai könyvek terjesztéséért1 A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Sár­közi Gizellának, a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltsége vezetőjének a politi­kai könyvek terjesztésében hosszú évek óta végzett érdemes és eredményes munkás­sága elismeréseképpen, nyugdíjba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend arany fo­kozata kitüntetést adományozta. A kitün­tetést tegnap délután Miskolcon, a megyei pártbizottság székházában Grósz Károly, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára adta át. A Kossuth Könyvkiadó vezetésének jó­kívánságait Méth Sándor, a kiadó igazgató- helyettese tolmácsolta. (csntorás) Ember — Munka — Társadalom szer

Next

/
Oldalképek
Tartalom