Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-03 / 154. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. július 3., péntek Ember — munka — társadalom Nézőtéri meditáció Társadalmunk adaptációs folyamatai r A miskolci nyári egyetem egyik legizgalmasabb, gazdasági és társadalmi valóságainkat legmélyebben szántó problémáit felvető előadás hangzott el tegnap, amelyet dr. Farkas János, a szociológiai tudományok doktora, az MTA Szociológiai Kutató Intézetének osztályvezetője tartott. Az intézet tíz éve több iparágban kutatja a műszaki fejlesztés problémáit. Azt tapasztalták, hogy a műszaki fejlesztés azért nem halad kellő ütemben, mert társadalmi, emberi ellenállásokba ütköznek egy bizonyos határnál. Az eddig feltárt jelenségek csak azért nem ijesztőek, mert az intézet feladatul kapta, ’"'hogy vizsgálja meg, hogyan képes az egész társadalom adaptálódni, képessé válni az innoválásra. megújulásra. Kutatásaik széles körűek, s feltárt eredményeiket népgazdasági szinten értékelik majd, s használják fel a legmagasabb szintű döntések meghozatalánál. Meglehetősen kényes kérdésekhez kell nyúlniuk. Hazánkban a felszabadulás óta két nagy jelentőségű innováció következett be. Az első a mezőgazdaság szocialista átszervezése, amely teljes sikerrel járt, a másik az új gazdasági mechanizmus, amely csak részben jelentett innovációt. Ez utóbbinak keresik az okait. A nagy kérdés, mennyire képes a társadalom alkalmazkodni a külső és belső változásokhoz. Példaként említette az előadó az új tanácstörvényt, amely szintén innovációs célokat szolgált a köz- igazgatásban, de a gyakorlatban kitűnt, hogy különböző okok miatt, nem tudják kellően érvényesíteni. A társadalom adaptációs folyamatában meglevő problémákat nem lehet csak szociológiai oldalról megközelíteni. Keresni kelr azokat a motívumokat, amelyek az érdekek mozgását befolyásolják, s vissza kell vezetni az alapvető gazdasági mechanizmusokra, törvényszerűségekre. A kihasználatlan gazdasági erőforrások együtt járnak a más helyeken jelentkező felesleggel. A témát két nagy fogalomkörben vizsgálta, az úgynevezett erőforrás-korlátos és a kereslet-korlátos gazdaság elkülönítésével. Mindkettőt vállalati szinten. Ha a vállalat közömbös az árral szemben, akkor a probléma áthelyeződik a piac szférájába. Itt a felek váltakozó pozícióba kerülnek, másként viselkednek, mint eladók, s másként mint vevők. Itt lép be a sokat emlegetett és bírált ajándékozás, amely nem magyar, hanem nemzetközi jelenséggé vált. Erre több példát is hozott. \ A világgazdaságban egy ideig előrehaladtunk a ranglistán — az utóbbi években azonban visszaesés tapasztalható. Ezt megállítani csak akkor tudjuk, ha a gazdasági innovációt megvalósítjuk, de úgy, hogy vele párhuzamosan bekövetkezik egy jelentős innováció a társadalomban is. Milyen gátak vannak? Többet említett, de érdemes odafigyelni a paternalizmusra. Ez azt jelenti, hogy az állam minden vállalatát — mint atya a gyermekét — magáénak érzi, nem hagyja tönkremenni a rosszát sem. Ehhez szorosan kapcsolódik a munkaerőhelyzet, a teljes foglalkoztatás kérdése. A teljes foglalkoztatás természetszerűen együtt jár a kapun belüli munkanélküliséggel. Sok a paradoxon. Na^y termelési győzelmek születnek, „kijárt beruházások”, más helyeken viszont tényleges munkaerőhiánnyal küzdenek. Elemezni fogják a munkaerő-mobilitás kérdését. A tapasztalatok szerint, innovatív gazdaságban mobil munkaerőre van szükség. Olyan munkaerő-tartalékot kell képezni. amelyik, ha kell, szakmát válthat. Olyan konvertálható munkaerőre van szükség, amellyel a népgazdaság szabadon rendelkezhet. (Ez nem jelent munkanélküliséget.) Nem alakulhat ki olyan helyzet hogy instabil népgazdaságon belül garantáltan stabil vállalatok legyenek. E^ek a dolgok természetesen konkrétan érintik az embereket. Bevett szokás a felelősségáthárítás, aminek következménye, hogy a döntéseket felfelé csúsztatják. Az eddigi innovációból a szervezetrendszer kimaradt. t csak az eszközrendszerhez nyúltak. Ez kevés. Ha ebben nem történik változás, a témához tartozó kedvezőtlen emberi viselkedési formák is újratermelődnek. Megnyugtató, hogy a versenyképességünkhöz elengedhetetlenül szükséges gazdasági és társadalmi innovációs igényt, most már felismerték, a szükséges kutatások folynak, s a feltárt eredményeket — megfelelő politikai mérlegeléssel — hasznosítani fogják. A. I. Ülést tartott Miskolc város Tanácsa A magánlakás-építés programja Az elmúlt hónapokban a különböző tanácskozásokon, rendezvényeken, társadalmi bizottságokban élénk vita folyt a magánlakás-építés helyzetéről, az építőközösségeknek, s az egyénileg építeni szándékozóknak nyújtható segítségről, támogatásról. Mintegy a vita záróakkordjának is tekinthető Miskolc város Tanácsának tegnapi ülése, amelyen a testület — több napirendi pont között — megtárgyalta és elfogadta a magánlakás-építés ötéves, konkrét programját. A következő öt évben — a jelenlegi elképzelések szerint —, a városban összesen 3262 magánlakás megépítésére nyílik lehetőség. Ennek több mint a felét. 1662 lakást telepszerű, társas formában, OTP-beruházásban hozhatnak majd tető aló. E lakásépítési forma lebonyolítása terén ugyanis a közreműködő szervezetek már nagy gyakorlatot szereztek, s az előkészítés, a közművesítés az állami lakásépítéssel együtt megoldható. A fennmaradó 1600 otthon többszintes társasházak- ben, korszerű családi házakban (sor-, lánc-, illetve átriumos épületek), valamint hagyományos családi házakban készülhet majd el. A számok természetesen nem véglegesek. A tanács építési és közlekedési osztályának jelentése szerint, a magánlakásépítési lehetőségek növekedhetnek, — ha a különböző vállalatok, intézmények a telkek előkészítését, közművesítését magukra vállalják. A szakigazgatási szervek lakásépítésre alkalmas telket csak közművesített területen adnak az építtetőknek bérbe. A fent leírt lakások megépítéséhez ezért a tanácsnak a következő öt évben — a költség becsült — 1,3 millió forintot kell költenie az elő- közművesítésre. A városban közel 30 kilométernyi ivó-t és szennyvízvezetéket, 32 kilométernyi csapadékcsatornát szükséges megépíteni. Ehhez járul még mintegy 30 kilométernyi elektromos hálózat, 20 kilométer gázvezeték, valamint a szükséges járdák és utak. A városi tanács a magánlakás-építők számára elsősorban azokon a területeken alakított, illetve alakít majd ki telket, amelyek már megkezdett lakótelepekhez jól illeszkednek, vagy fokozatosan biztosítják az építés további feltételeit. Hol találhatók ezek? Üj, úgynevezett induló lakásépítési terület lesz a Berekalja délkeleti része, az Avas-Ruzsin, valamint Hejő- csabán a Szputnyik és' a Csaba vezér utca környéke. Ide szánják a korszerű csoportos családi házakat, s egy korábbi döntés alapján a 3-as út mellett szanált területre kisiparosok építkeznek, úgy, hogy műhelyeiket a lakások alatt alakítják majd ki. Gö- römbölyön, a Madár utca környékén a MÉSZÖV 64 magánlakás megépítését szervezi majd meg, s ezeknek egy része — ha ezt igénylik —, KlSZ-lakás is lehet. Hagyományos családi ház építésére a Martintelepen szánnak nagyobb területet. A telkek helye jelenleg magántulajdonban van, a kisajátítási terveket már elkészítették, s az előzetes munkához a MIBER már hozzákezdett. Az elfogadott határozat szerint, a tanács végrehajtó bizottsága a magánlakás-építési programot, annak megvalósítását figyelemmel kíséri, segítségét az építőipari kapacitás, az anyagok és a hitelek, kölcsönök biztosításában megadja. n. j. Kóma-árnyékban Egy kocka a Kóma című amerikai filmből; jobb oldalon a női fő szereplő: Genevieve Bujold. A kóma, mint a lexikon szűkszavúan meghatározza, különféle betegségek, vagy mérgezések következtében beálló mély öntudatlansággal, eszméletlenséggel járó állapot-. Gyors orvosi beavatkozás hiányában halállal végződhet. Ennyit a kómáról, mint orvosi fogalomról. Egy másik tünetre is fel kell figyelni. Ez ugyan nem jár halálveszéllyel, de nyár elején évről évre visszatér, és abban nyilvánul meg, hogy a mozik vásznáról országosan eltűnnek a magvasabb művek, könnyed nyári szórakoztatás felkiáltással beözönlenek a könnyű kasszasikert ígérő készítmények, újra műsorra kerülnek korábbi értékes és kevésbé értékes sikerfilmek, kiseprüzve minden egyéb filmet, mozidarabot. Az idén elég korán megkezdődött ez a nyári mozibeteg- ség — nehogy kómát okozó mérgezés legyen belőle! — s ezen a héten, például Miskolcon mindkét nagy mozi a Koma című amerikai filmmel várja a nézőit, majdnem éjjel-nappal (sőt, már három nappal korábban kezdték vetíteni), míg a többi miskolci moziban dán, amerikai, francia és egyéb filmek kelnek újabb életre, s két kis moziban szerénykedik egy újabb és egy nagyon régi magyar film. A filmklubban a Titkos nyomda Szófiában című film jelzi némi bátortalansággal. hogy más fs van, mint nyugati filmek ismétlése. Egy új nyugati film, a Játékszer Kazincbarcikán kezd, majd Miskolcon próbál versenyezni a Kómával. Mi is ez a Kóma? Bűnügyi filmként hirdetik a Michael Chrichton rendezésében, Robin Cook regénye nyomán készült, meglehetősen hosszú mozijátékot, amelyben a rendkívül vontatottan induló, ám utána egyre inkább sodró, az utolsó húsz-huszonöt percében pedig erősen felpörgő történet arról ad képet, hogy egy bostoni kórházban miként gyilkolnak meg egyébként könnyű betegséggel odakerült embereket, hogy egyes szerveiket jó pénzért eladják az ezzel foglalkozó nemzetközi hálózatnak. Elsősorban veseátültetésekről van szó, ehhez idéznek elő mesterségesen kómás állapotokat, hogy aztán « modern egészségügyi technika eszközeivel gyilkoljanak, szerveket, raboljanak, ezekkel üzleteljenek. Egy fiatal orvosnő fedezi ezt föl, vívja meg Don Quijote módjára harcát és csaknem áldozatául esik ő is a maffiának. A történet erős társadalom- bírálatot is tartalmaz, sok benne az izgalmas fordulat, és sok az átlátszó „véletlen- ség”. Csak jó idegzetű, jó gyornrú, felnőtt nézőknek ajánjhatjuk az elegáns luxuskórházakban, és luxusmódra csomagolt hullák között játszódó történetet. (benedek) i Hangversenykrónika Uri Mayer vezényelt Sohasem lehet véletlen egy hangversenyforma tartós sikere, a népszerűség indokai között minden esetben igen kézenfekvő magyarázatokat találunk. Melyek lehetnek ezek a hosszú évek óta rendszeresen visszatérő várkon- certek esetében? Először is az optimális környezet, a hegyekkel övezett történelmi építmény romantikus hangulata, amelynek még az az előnye is megadatott, hogy bár nem kifogástalan, de azért meglehetősen jó akusztikával rendelkezik. Másodszor: a koncertek állandó szereplője, a Miskolci Szimfonikus Zenekar egyenletes, helyenként pedig kiemelkedő teljesítményével minden évben lehetőséget teremt egy- egy — esetleg már az ö előadásukban is hallott — mű újraértékeléséhez. A siker záloga továbbá az is, hogy minden nyáron kiváló külföldi és hazai karmestereket üdvözölhetünk a dirigensi emelvényen, némely alkalommal pedig ragyogó képességű szólisták játékában gyönyörködhetünk. Legutóbb, június 29-én a kanadai Úri Mayerrel találkozhattunk, az ő vezénylésével hallhattuk Beethoven Co- riolan-nyitányát, és II. szimfóniáját, valamint Haydn Rsz-dúr trombitaversenyét — a szólót Geiger György játszotta. A Coriolan-nyitány az a fajta mű, amely „viszi” magával a zenekart és a hallgatóságot. A zene drámai, hömpölygő folyamának Uri Mayer nem kívánt ellenszegülni, hanem látványnak sem utolsó (s némi manírtól sem mentes) intéseit igyekezett a kompozíció kulminációs pontjainak alárendelni, s azzal a motívumok ellentétes dimenzióit hangsúlyozni. Haydn trombitaversenyének frissen ható élménye — a játékos könnyedséggel megszólaltató Geiger György segítségével — arról győzhetett meg mindenkit,, hogy a jövőben is érdemes lenne versenyműveket bemutatni, természetesen olyanokat. amelyek hasonlóképpen bírják, (mint például egyes, kifejezetten ilyen körülményekre termett barokk kompozíciók) a vár szabadtéri léptékét. Apró fegyelmezetlenségek Délutáni Goethéről tartja a legenda, hogy .szívesen játszott lantján, s még idősebb korában is gyakran elővette, bár állítólag tovább bíbelődött a hangolással, mint amennyit végül is muzsikált. Benkő Dániel is tett említést e régi instrumentum hangolásának kényes és körülményes voltára; ő három hangszert hozott magával arra a hangversenyre, melyet június 25- én délután, a diósgyőri várban rendezett a Kossuth Művelődési Ház Komolyzenei Hanglemezklubja. Három hangszert tehát, köztük egy gitárt is. amivel sikerült eloszlatnia azt a hiedelmet, hogy a meghirdetett programot (Históriás énekek) szó szerint kellene vennünk, s Benkő Dánielt új minőségben, mint kobzos-énekest üdvözöljük. Műsorának első felében a századforduló idejéből vett fátyolos-romantikus gitárátiratokat szólaltatott meg. egyfajta esti szerenád muzsikát, melynek alkalmasint élénk ellenpontja akadt: ellenére az est kétségkívül legjobb produkciója a II. szimfónia volt. Itt élvezhettük a zenekar legszebb dinamikai megoldásait (többek között a második tétel cres- cendóit), s az alkotásra jellemző — mintegy felülemelkedetten szemlélődő — derű is igen érzékletesen valósult meg. Uri Mayer pontosan, ugyanakkor végtelenül egyszerűen dirigált, s a Corio- lan-nyitánynál még kissé modorosnak tűnő mozdulatai gracilis zenei gesztusokká nemesedtek. szerenád szinte vakító napfényben hallgattuk. Ezután kerültek elő a reneszánsz kompozíciók és a jellegzetesen reneszánsz hangszerek, előbb a lant, majd egy tizenhat húros, gitár alakú, a vihuelára emlékeztető hangszerkuriózuin. ’ Lágy, selymes tónusa, originális akusztikája a délután legszebb perceit idézte meg. Ha rövid „summáját írnánk” a rövid koncertnek, akkor körülbelül ennyit jegyezhetnénk le, hozzátéve még, hogy a különféle elektromosan „fel injekciózott” hangszerek, a s/tereólemezek, hangszalagok élményével telített környezetünkben majdhogynem egy ismeretlen és elfelejtett érzékszervünkre apellált Benkő Dániel. Játékára és hangszereire oda kellett figyelni — muzsikája csak így vált hallhatóvá és élvezhetővé —, s a mással meg nem osztott figyelmünk mintha tudatunk belső „lármáit” is lecsendesítette volna egy' rövid időre. Ez. is egy módja a zenehallgatásnak, talán nem is a legrosszabb. D. Szabó Ede
