Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-19 / 168. szám

- 1981. fúTrus 19., vasómap r ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Tapasztalatok, tanulságok Pártellenőrzés a szerencsi járásban A párt csak akkor képes felelősségteljes, irányító fel­adatát megvalósítani, ha ma­gas szintű és rendszeres ön- ellenőrzést végez. A szeren­csi járás kommunistái sem felejtkeztek el erről, amikor a járás pártszervezeteinek el­lenőrző tevékenységét vizs­gálva, saját munkájukból in­dultak ki. A megyei pártbi­zottságnak a pártszervezetek ellenőrző tevékenységének erősítésére hozott régebbi ha­tározatának végrehajtását el­lenőrizve, a járási pártbizott­ság mellett működő pártépí­tési munkabizottság, mintegy harminc alapszervezetnél végzett vizsgálatot. A járási párt-végrehajtóbjzottság a közelmúltban értékelte a ta­pasztalatokat: egyik fontos megállapításuk szerint, a já­rás pártszervezeteiben az el­lenőrzés a mindennapi mun­ka gyakorlatává vált. Kedve­ző tapasztalatokat és tanul­ságokat értékeltek. Csak el­vétve találni olyan pártszer­vezetet, amelynél az ellenőr­zés két formája; az általános, mindenre kiterjedő és az ön­ellenőrzés az átlagostól gyengébben megy. „Saját portán” kezdték, és ez azt jelenti, hogy nemcsak a járás pártéletét reprezen­táló harminc pártalapszerve- zet ellenőrző tevékenységét vizsgálták, „kifelé”, tehát nem csak azt: hogyan ellen­őrzik az irányításuk alá tar­tozó gazdasági egységek, in­tézmények tevékenységét. Át­tekintették a pártszervezetek belső életét: a működésükre, a pártéletre, a politikai mun­kára hozott határozataik és a pártmegbízatások végrehajtá­sát. Megállapításuk szerint, a partmegbízatások konkrétab­bak, céltudatosabbak, a vég­rehajtásban ezáltal is foko­zódott a kommunisták sze­mélyes felelőssége. A felmen­tetteken kívül, a párttagság több mint 80 százalékának van személyre szóló pártmeg­bízatása. s ebben ott vannak az új felvételesek, akiknek kivétel nélkül van valami­lyen pártfeladata. A párt­megbízatásokat általában évente egyszer pártcsoport- ülésen és taggyűlésen értéke­lik, de az utóbbi időben je­lentősen megnőtt azoknak a pártszervezeteknek a száma, ahol évközben-menet közben is értékelik a megbízatást. Az eredményes pártirányítás megvalósítása érdekében en­nek a ténynek különösen nagy jelentősége ván a tö­megszervezetekben és a tö­megmozgalmakban dolgozó kommunisták esetében. A Szerencsi járási Párt­végrehajtóbizottság tapaszta­latai azt igazolják, hogy mi­nél rendszeresebb és hatéko­nyabb a pártszervek és -szer­vezetek belső ellenőrzési munkája, annál inkább ké­pesek az adott népgazdasági, társadalmi területen folyó munka ellenőrzésére is. Pár­tunk szervezeti alapelvét szem előtt tartva, az elmúlt három év ellenőrzései meg­oszlottak a járás különböző szintű pártszervei, -testületéi között. A végrehajtó bizott­ság 85, a pártbizottság mun­kabizottságai 31 és a brigá­dok vizsgálatai során 23 terü­let került beszámoltatásra valamelyik párthatározat végrehajtásáról. Az ellenőrzés összhangjának megteremtése érdekében programot készí­tettek, amely nagymértékben csökkentette az átfedéseket. A járásban a pártellenőr- zés fő formája a testület előtti beszámoltatás, amikor Írásban, szóban tájékozódik az adott terület taggyűlése, vezetősége, végrehajtó bizott­sága, vagy pártbizottsága. Az elmúlt öt évben gyakran és •redményesen alkalmazzák a helyszíni beszámoltatást, amikor a testület és a mun­kabizottság tagjaiból, vala­mint az apparátus reszorto- sából és a testületfelelősből 4—5 tagú brigád valamelyik községben, üzemben, vagy intézményben kap tájékozta­tást az illetékes vezetéstől. A beszámoltatott vezetők az el­lenőrzésnek ezt a formáját eredményesnek tartják, mert lehetőséget ad — menet köz­ben is — saját tevékenységük áttekintésére és összegezésé­re, a hibák megelőzésére, s ezen túl, hasznos javaslato­kat is kapnak munkájuk job­bításához. A járási párt-vb a pártel­lenőrzés egyik formájának tartja a járás párt-, állami és társadalmi szerveivel foly­tatott rendszeres vélemény- cserét, de azt is megállapítot- * ták, hogy a függetlenített ap­parátus helyszíni ellenőrzés­re fordítandó idejének ki­használását gátolja az eseten­ként jelentkező túlzott admi­nisztrációs leterheltség. A hiányosságok között említet­ték: még nem tudták teljesen megoldani, hogy az új párt­tagok és az újonnan megvá­lasztott testületi tagok job­ban megismerjék a már ko­rábban megjelent, de még érvényben levő párthatároza­tokat. Az eredmények között szóltak arról, hogy az elmúlt időszakban az ellenőrzés de­mokratikusabb, átfogóbb lett: nagy számban vontak be tár­sadalmi aktívákat és olyan párttagokat, akik egy-egy té­mának szakemberei. • Az el­lenőrzésben növekedett a taggyűlések, vezetőségi ülések és a pártcsoportok szerepe, a párttagság aktív kezdeménye­zőkészsége: a pártszerveze­tek rendszeresen megtárgyal­ják és minősítik — a saját határozataik végrehajtása mellett — a felsőbb pártszer­vek munkáját. A felmérés tényei azt mu­tatják, hogy a szerencsi járás pártszervezetei kiemelten foglalkoznak a kádermunka, a nő- és ifjúságpolitika, az oktatáspolitika, a gazdaság- politikán belül pedig a taka­rékos gazdálkodás és a ter­mékszerkezet-váltás problé­máival. A pártszervezetek munkaterveikben 40 száza­lékban gazdaságpolitikai, 10 százalékban ideológiai, 20 százalékban tömegpolitikai, 30 százalékban pedig a párt belső életére vonatkozó ha­tározat végrehajtásának el­lenőrzését tervezik. Teljes mértékben meg akarják szüntetni a rutinszerű ellen­őrzéseket és széles körben al­kalmazzák majd a komplex vizsgálatokat. A járási párt- vb javasolta, hogy az ellen­őrzések tapasztalatai kerülje­nek feldolgozásra titkári ér­tekezleteken. Ottjártunkkor a járási pártbizottság titkára elmon­dotta, hogy esetenként az is tapasztalható, hogy egy bizo­nyos témakörrel kapcsolat­ban túlságosan sok a hatá­rozat, aminek következtében nehéz nyomon követni az adott feladat megoldását. A pártszervek ellenőrző tevé­kenységét áttekintve, szándé­kuk az volt: a tapasztalatok és a tanulságok levonásával segítsék elő, hogy a gyakor­lat egyre inkább megfeleljen az elvi döntéseknek. Ügy véljük, ez így helyes, hiszen nemcsak a szerencsi járásban, de általában min­denütt ma is időszerűek a lenini intelmek, amelyek sze­rint: „... most elsőrendű feladat nem rendeletek írá­sa, nem átszervezések, hanem emberek kiválasztása, a te­endőkért való egyéni felelős­ség megállapítása, a tényle­ges munka ellenőrzése.” Petra József i ■ ■ i i i i ■ i i i ■ i Hír: „A szentistváni VTL . Pártkongresszus Tsz cserép­váraljai területéit — idén első alkalommal — meg­nyílt a közép- és főiskolás KISZ-fiatalok mezőgazda- sági építőtábora.” * Babona ide, babona oda, odafelé menet a Tardon lá­tott két kéményseprő sze­rencsét hozott. Azt követően ugyanis bőségesen volt ré­szünk úgymond „esztétikai élményben”. Ne vegyék af­féle újságírói túlzásnak, az­nap valóban csak szépet lát­tunk. Itt van mindjárt az építő­tábor épülete. Jól emlék­szem a hajdani két erdész­házra. Nos. ebből a kettőből egy lett. Egy nagyobb, egy szebb. Kívülről is rendkívül mutatós, belül pedig egye­nesen szállodai szintű. A nyolc szoba, a folyosók ele­gánsak, tiszták, otthonosak. És a környezet? Nemigen hiszem, hogy az országban található még valahol ilyen csodás környezetű építőtá­bor! Történelmi miliőben, a hajdani Cserépvár tövében, a ma is ép XVIII. századi, egykori kis kápolna és a re­gényes történetű török kút tőszomszédságában fekszik. A tengerszinttől jóval fel­jebb, fenn a Várhegyen. Kö­rös-körül, ameddig a szem ellát, erdők, hegyek. A Bükk hegység. És a látnivalók felsorolá­sából nem maradhat ki a szőlő sem! Mert a szőlő mindig felkelti a figyelmet. Még idén is, amikor a téli fagy sebei nehezen gyógyul­nak. De az a vitalitás, ahogy a növény igyekszik kihever­ni a károkat, ámulatot ér­demel. Mondottam, minden cso­dálatos, és akkor még nem is beszélteti a lányokról 1 Pedig a jegyzetfüzetemben aláhúzva ott olvasható egy sor: szép a szőlő, még szeb­bek a lányok. Akik jártak ott fenn, az Egéstetőn, s látták ókét Dikiniben. nap­barnán a szőlősorok között dolgozni, azok hasonlókép­pen vélekedtek. Persze, az egyáltalán nem elhanyagol­ható, sőt lényeges tulajdon­ság mellett — lévén, mert építőtáborról és munkáról van szó — jelen esetben még fontosabb, hogy a lá­nyok nemcsak mutatósak, hanem szorgosak is. Ezt több pártatlan Illeté­kes is állította, sőt magunk is meggyőződhettünk róla. Persze, ebben a kérdésben számomra Besenyői Józsi bácsi véleménye n mérvadó, kivel a korábbi években — igaz, téli metszések alkal­mával, mostoha időjárási körülmények között — már találkoztam. Nos, a kerté­szeti ágazatvezető igen elé­gedett. — Sem a munka mennyi­ségével, sem a munka minő­ségével nincs baj. A korábbi Az épitőtóborozók lakhelyét két volt erdészházból alakította ki a szentistváni termelőszövetkezet Nemcsak szépek, szorgosak is n r* rra r iüvar t n r Aznap ebédre gulyáslevest, mákos tésztát, kajszibarackot, s hozzá Márka üdítő italt kaptak a lányok turnusban dolgozó szeren­csi és szikszói gimnazisták munkájával éppúgy elége­dettek voltunk, mint a mos­taniakéval ... A mostani 36 lány (négy hiányzik) a miskolci Her­man Ottó Gimnáziumból és a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnázium és Szak- középiskolából érkezett. Két hétre, őket a következő tur­nusban főiskolások követik. Tóth András, a szentist­váni VIL Pártkongresszus Tsz kertészeti főágazatveze- tője mondta: — Turnuson­ként negyven diákot tudunk fogadni. Számunkra jól jön a segítség, hiszen a szőlő- és gyümölcsültetvényeink je­lentős kézi munkaerőt igé­nyelnek. Az építőtáborozók a szőlő zöld munkáiból — hajtásválogatás, csonkázás, kötözés — és a meggy-, va­lamint őszibarackszüretből veszik ki részüket. A tábort a megyei KISZ-bizottsággal közösen, idén szerveztük meg először, s a jövőben minden nyáron újra létre­hozzuk. Az Egéstetőn — amely méltó nevéhez, mert ottjar- tunkkor szinte égetett a nap — hajtásválogatás, csonká­zás közben találtuk a lányo­kat. A két „legbarnábbiku- kat”, a két hermanos Éliás Katit és Lukács Mariannt például arról faggattuk, nem bánták-e meg, hogy építőtá­borba jelentkeztek. — Miért bántuk volna? Örökké nem kell itt dolgoz­ni. Mindössze hat órát na­ponta. s ebbe nem halunk bele. Egyébként is az egész egy jó buli... Persze hogy valóban „jó buli” lesz-e a két itt töltött hét, az az elhelyezéstől, el­látástól, a szabadidő-prog­ramoktól nagymértékben függ. Erről a táborvezetót, a leninvárosi óvónőt. Hor­váth Ibolyát kérdeztük. — Nem túlzás, minderről a leg-ekben tudok beszélni. Voltam már néhány építő­táborban. de ezzel kevés ve­heti fel a versenyt. A tsz-tól mindent megkapunk. A szo­bák gyönyörűek, a klubban színes tévé, magnó, lemez­játszó, a sportoláshoz pálya, pingpongasztal. A szövetke­zet autóbuszával az itt töl­tött két hét alatt elmegyünk Egerbe, a Zsóriba, Bogácsra. Lesz sportverseny, esténként diszkó, szóval minden, ami a mai fiatalnak kell. Az el­látás is kitűnő. A szentist­váni Rózsa étteremből hoz­zák az ebédet. A hangula­tos, XVIII. századi, hajdan­volt kápolna az étterem. Csodálatos környezet. A pa­taki Borostyán étteremhez hasonlítanám. Napi négy­szeri étkezést kapunk. „Ka­jajavításként” a tsz kerté­szetéből zöldség-gyümölcs, a pékségükből friss kenyér, a húsfeldolgozójukból tölte­lékáru ugyancsak rendsze­resen érkezik. Egyszóval, nagyon jó itt... Erre mondják azt; mind­két fél elégedett. S úgy gon­dolom. mindezekhez a Tar­don látott két derék ké­ményseprőnek nincs semmi köze. Ha pedig magunkat is „félnek” számítjuk, akkor három elégedett félről be­szélhetünk. hiszen a tábor- vezető utolsó gondolatát mi úgy módosíthatjuk: jó volt a váraljai építőtáborban, a „bikinis mezőgazdászok” kö­zött járni. A rosszmáiúak miatt persze kihangsúlyo­zandó: nem csupán azért, mert szépek a lányok. Hajdú Imre A miskolci és sátoraljaújhelyi középiskolás lányok táborozásuk két hete alatt a szőlő zöldmun­káit - hajtásválogatás, kötözés, csonkázás -1 végzik Fotó: Fajtán László

Next

/
Oldalképek
Tartalom