Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-19 / 168. szám
r ESZAK-MAGYARQR5ZAG ^ 1981. július 19., rasarnap ^ A színház korabeli képe Színészeink a múlt század első felé• ben sanyarú viszonyok kört tengőd- ték.í Adósságokkal küszködő vándor- táfsulalok járták az országot, amelyek a kisebb helyeken egy-két napig, a na- gyobbakon ugyanannyi hétig vagy hónapig vendégszerepeitek öltöző nélküli csűrökben, vendéglőkben. Színházépülettel csak íjrdély rendelkezett, Kolozsvárott, és 1828-tól Miskolc. Legnagyobb üdülőhelyünk Balatonfüredi volt. 182Vben a nádor felesége is ott nyaralt, s ez még jobban divatba hozta Füredet Nyaranta-több ezer vendég kereste fel, nemesi társadalmunk színe-java, amely a magyar színészet felkarolását hazafias kötelességének érezte. Teátristáink minden nyáron ellátogattak ide pár hétre, az előadásokat deszkából összetákolt fészerben tartották, amely esős időben beázott, napsütéskor tűrhetetlenül forgó volt A színészek ebben a fészerben laktak is, olyan nyomorúságos körülmények kört, hogy sokszor az évad közepén felbomlott a társulat Kisfaludy Sándor, a kor egyik legünne- peltebb költője, megfordult olasz, francia, német színházakban is, s így jól látta a hazai viszonyok tűrhetetlen voltát Ezért 1830- ban a nyaralók kört gyűjteni kezdett az állandó füredi színház építésére. Beadványt intézett Zala megye közgyűléséhez (Füred akkor Zalához tartozott), ebben előadta: minden hazafi kívánja, hogy a Színészek ne nyomorogjanak „silány deszkákon, kitéve a szél és eső alkalmatlanságainak, sőt néha veszedelmének”. Párhuzamot vont köztük, s a német színészek kört, „akik roppant palotákban kévéiykedve lépdelnek, s a királyi városokat még jobban elnémetesítenék, ha lehetséges volna”. A megye pártolta a tersei, mindenkit adakozásra szólított fel, és a létesítendő színházat Kisfaludy igazgatása alá rendelte. A megyei gyűjtés nem zárult nagy eredménnyel, de jelentős összeget adtak a szomszédos Arács földesurai, és még többet a veszprémi káptalan. A tihanyi apátság, Füred földesura, ingyen telket ajánlott fel e célra. Bizonyságot tett hazafias érzelmeiről á helybéli jobbágyság: száz lovas és ezer gyalogos napszámmal szolgálta az építkezést. A tervezést és a munkálatok vezetését Fülöp József veszprémi postamester vállalta magára, mégpedig ingyen. Nem volt színházi . szakember, ezért Komióssy Ferenc színigazgató, aki ebben az időben Zalaegerszegen játszott, társulatát pár hétre otthagyta, és Füredre utazott, hogy tanácsokat adjon a belső berendezésre. Sok kelléket maga készített el. Az alapozást már 1830 őszén elkezdték, éa a munka 1831. július 3-án olyan állapotba jutott, hogy megnyithatták a színházat. A teljes befejezésre csak a következő években került sor. A mai körtemplom környékén foglalt helyet az épület, melynek alapja 11,5X35,5 méter volt, 400 személyt tudott befogadni. Balatonra néző, görögös stílusú homlokzatát hat ión oszlop díszítette — Festetieh herceg ajándéka —, az oszlopok fölött felírás: „Hazafiság a nemzetiségnek” (Nemzetiség helyett ma nemzetet mondunk). Győr, Sopron, Zala, Vas és Veszprém megye már korábban létrehozott jó erőkből álló vándortársulatot „Dunántúli színjátszó társulat” névvel Ennek vezetője Komióssy Ferenc volt, főigazgatójává Kisfaludyt nevezték ki. Az első években ez a 20 tagú társulat jtászott Füreden. Tagjai közt találjuk Bárányt Pétert, Lendvay Mártont és későbbi feleségét, Hivatal Anikót, Komlóssynét, Pergő CelesaUrrt — A megnyitó előadásokon a Kisfaludy által irt prológot a színigazgató szavalta el, a végén Kisfaludyra nézett, s a következőket mondta: „Éljen, akire gondolok, de akit megneveznem nem szabad, mert megtiltotta.” A közönség nem törődött a tilalommal, és viharosan éljenezte kedves költőjét. A prológ után Karl Töpfer németből átdolgo- • zott vígjátékát adták elő „Magyar hölgy” címmel. Valószínűleg Kisfaludy szerénysége nem engedte meg, hogy a megnyitáske* valamelyik színdarabja kerüljön színre. A társulatnak különösen kapóra jött a füredi színház megnyitása. Minden évben a két nyári hónapot vészelték át a legnehezebben, ekkor csak gyér közönség gyűlt ösz- sze. Most ez teljesen megváltozott, mert a Balaton mellett július—augusztusban állandó nézőkre találtak. Komióssy utóda később Latabár Endre lett, a híres színészdinasztia alapítója, majd a kiváló Shakespeare-szí- nész, Molnár György. 1844-ben a zárt színház mellé egy nyitott, arenaszerű színpadot építettek, és nagy forróságban itt tartották az előadásokat. Zivatarok idején gyakran megtörtént, hogy a szabadban elkezdett előadást a zárt színházban folytatták. Mind a fedett, mind a nyitott színház a hatvanas évek elejére annyira megrongálódott, hogy alkalmatlanná vált előadások tartására. Ezért 1861-ben egy új, fedetlen színház készült, 8 a régit 1878-ban lebontották. Az első világháború Óta nem tartotta*! rendszeres színielőadásokat a savanyúvizes fürdőhelyen. Ennek fő oka, hogy az 1861- ben készült színház is düledezni kezdett, és nem építettek helyette újat Balatonfüred nyári élete azóta tovább fejlődött, minden évben a szakszervezeti beutaltak és nyaralók tízezrei keresik fel, sok a beutalt a szívkórházban is, de egyre több a panasz, hogy kevés a kulturális program. Különösen esős időben hiányzik ez nagyon, önkéntelenül felvetődik a kérdés: nem lehetne új színházat építeni, s ott nyáron állandó előadásokat tartani? V. M. Landvor Márton jiinészportréja < ”j Nyári találkozás Zsúfolt íróasztal mellett A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen június 27-én hivatalosan befejeződött a tanév. Terplán Zénó professzor, a Gépelemek Tanszék vezetője azonban nem kezdte meg akkor nyári pihenését, mert még Dunaújvárosban, az ottani főiskolai karon, meg Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen vizsgáztatott. Lakásán kerestük fel a minap. íróasztal mögött ült. Példás rendbe rakott iratgyűjtők, kéziratkötegek tornyosultak előtte. A könyvespolcok tetején Kovács Margit szobrai figyelmeztetnek: a tanszékvezető egyetemi tanár, a miskolci egyetem legrégibb, alapítása óta itt tanító professzora a műszaki tudományokon túl sok egyéb iránt érdeklődik. Erről árulkodnak a könyvespolcok is. Ez a zsúfolt íróasztal jelenti a nyári pihenést? — Két évvel ezelőtt nyáron Kanadában jártam egy kongresszuson és több egyetemet meglátogattam. Tavaly Svájc és,az NSZK néhány városát kerestem fel turistaként és akkor is felkerestem jő néhány egyetemet. Most a Balatonon töltöttünk nyolc-tiz napot, majd részt vettem két szakmai ülésen. Az egyik az MTESZ rendezvénye volt, a másik a Gépipari Tudományos Egyesületé, amely május közepén elnökévé választott. Eddig csak a helyi csoportban viseltem tisztséget, most országos megbízatást kaptam. Ezekre utaztam eL De most már itthon vagyok, nines szándékomban a nyáron utazni Néha kimegyek az egyetemre, a tanszéken, meg a Miskolci Akadémiai Bizottságban akad kisebb tennivalóm. — Mindez nem úgy tűnik, mint pihenés ... — Amit az ember kedvvel csinál, az pihenés is. Én pedig ezt jókedvűen végzem. Három alapvető feladatom van a. nyárra: őszszel Magdeburgban lesz előadásom egy tudományos ülésszakon, amelynek címe és témája A gépek megbízhatósága. Tatár Ivánnal, munkatársammal készülünk erre. Befejezem egyetemtörténeti munkámat, ugyanis az egyetem első két évtizedéről korábban készült kötetet most a harmadik évtized feldolgozásával folytatjuk. Ezen dolgozom. Készülünk a Miskolci Akadémiai Bizottság ötödik ülésére, amely a kampóit! kutatóintézetben lesz, s amelyen a mezőgazdasági szakbizottság ad számot munkájáról. Nyomdába adtuk a MAB eddigi munkáját összefoglaló első kötetet. Különféle tisztségeim, megbízatásaim sokat utaztatnak — most néhány hetet itthon töltök. Ez a nyaram. (bm — If) I Hajdú Gábor; 9* Marika megszaporázta a lépteit a járdán, a kihalt utcán húzta maga után a cipője gyors koppanásait, a hangok kitartóan követték. Még öt percem van, gondolta, talán visszaérek a munkakezdésre, a főnököm nem szereti, ha nem ülünk az asztalnál egy órakor. Olyan, mint egy rossz őrmester, talán az órát nézi odabent, és ha megközelíti a nagymutató a tizenkettest, kinyitja az ajtót, végigvonul a szobán, szemrevételezi az alattvalóit és jaj akkor, ha kivetni valót talál. Üjra az órájára pillantott, az ember nem számíthatja ki az időt a varrónőnél. Visszatért ide, évekkel ezelőtt gyakran megfordult ebben az utcában, de elköltöztek innen, csak eszébe villant egy emlék, ami ösz- szekapcsolta ezt a helyet, meg Joiánkát, a varrónő személyét, aki mindössze egyetlen ruhát készített neki, de igen olcsón, és most ez a ki varr ja meg, a régi rongy, meg ki tudja mi, összebogozta ezeket a képeket, mintha egy láthatatlan vezérlőpulton kevernék igy egybetartozóvá. Amikor megvette az anyagot, napokon át sajnálta a kidobott pénzt. De hát van, aminek nem tud ellenállni az ember, megfogta, odavonzotta a kirakat elé, képtelen volt szabadulni a látomástól, az az anyag maga a kavargó, teogotó őszi erdő, mintha nekem találták, volna ki, gondolta, és valami delejes erő vonzásától vezérelve benyitott, a kezébe vette és le- biokkoítatta az anyagot. Csak amikor kibontotta a munkahelyén és begyűjtötte az apró sóhajtásokat, irigyellek, neked milyen marha szerencséd van, illik-e ez a te korodban, hol vetted, szavak pergőtüzében gondolt arra, a neheze hátra van, kivel varratom meg? Két hét is eltelt, elhamvadt az első fellángolása, a gyakorlati tanácsok is mind kudarcot vallottak: az túl drága varrónő, az a balkezes meg elfuserálja, egyensúlyát sehogysem találta, mert olcsó húsnak híg a leve, ekkor kapcsolta össze ez a láthatatlan telefon az eddig külön vonalon futó gondolatait, Abban sem volt biztos, hogy öt-hat év mit hagyott meg változatlanul itt, és mit változtatott., Fél óra ebédidőben megjárhatom, gondolta, és elindult Szerencsém van, megtaláltam, és azt adja, amit vártam, megértette áz elképzelésemet, mi, hogyan gombo- lódjon, hogyan álljon. Csak aki sohasem varratott ruhát, az nem tudja, milyen rettenetes egy fafejű varrónő, akit nem érdekel, mit mond a vendég, csak hajtja, hajtja a magáét, Marika sietett, kellemes bódulatban szaporázta a lépteit, majd bekapok egy szendvicset később, most az a fontos, hogy elintéztem) Hamarosan odaért a ki tudja mi okból néptelen utca sarkához, tétován körbetekintett, át kellene vágnom itt a közön, megrövidíthetném az utat. Elindul, váratlanul egy öregasszonnyal tá-J láita szemben magát. Mint-; ha a falból lépett volna elő, valami nem látható repedés burkát szakítva át, hogy megállítsa, vagy a pince homályló tört üvege vetítette eléje, mint egy látomást, meglibbent rajta a fekete ruha. De nem, hús-vér ez az öregasszony, a keze, a nyaka, az arca minden a helyén, kendővel bekötve a haja, talán egy gondolattal több látható a homlokából) mintha ugyanez az öregasz- szony egy zempléni faluban toppanna ugyanígy eléje, csak a szeme mosolyog. Do mosoly-e ezen a töppedt szilvaarcon a ráncok átrendeződése. Marika megtorpant. hogy elengedje maga mellett, és hirtelen valami hiányérzete támadt, ahogy a másik arcába tekintett. Talán egy villanás volt csak ez a tétova üresjárat benne, de éppen elég ahhoz, hogy a másik megszólaljon: — Nem ismersz meg, ugye nem ismersz meg? Pedig ... — motyogta amaz, mint a lemez fennakadt tűje. Marikát egyszerre elöntötte a szégyen forrósóga, hogyan történhetett ez vele. — Dehogynem. Teleki néo ni — hadarta egyetlen mon-j
