Észak-Magyarország, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-15 / 164. szám

1981. július 15., szerda r ESZAK-MAGYARORSZAG 3 ,Nem válogathatunk..." Építők új feladattal Kalonakoromban oly gyak­ran hangoztatott Zrínyi­mondás, miszerint: fegyelem nélkül a had nem had, ha­nem zűrzavar — járt a fe­jemben, miközben Ale Ká­rolyt, a szendrői Szabad Föld Tsz elnökét hallgattam. S ez nem volt a véletlen műve. Ha valahol, akkor az elmúlt évek szendrői gazdasága ese­tében találó ez a megállapí­tás. Ezt a gazdaságot többek között a fegyelmezetlensége, szabálytalanságok sorozata juttatta oda, ahová végül is jutott. Számokban kifejezve ez az elmúlt évben 17 millió forint veszteségben „reali­zálódott”. De vannak, annt a számok nem tudnak ér­zékelni ! HAT TRAKTOR KOSÁRBAN Mi elsősorban ezekről, er­ről az „örökölt” állapotról faggattuk a tsz — nevezhet­jük még új — elnökéi, aki ottjártunkkor a tizennegye­dik hónap második napját töltötte a gazdaság élén. Nem csodálkoztunk rajta, hogy hirtelen nem is tudta, hol kezdje el. — Ami azt illeti, az ember nem ilyen „örökségre” vá­gyik. Mert itt gondból, prob­lémából kaptam a legtöb­bet. A korábbi szakvezetés eléggé elöregedett volt. Mind­emellett hiányzott a sze­mélyzeti vezető, belső ellen­őr, gépészeti szakember. A hatmilliós építési tevékeny­séget például gépésztechnikus irányította. Az építési tervek felülvizsgálata elmaradt, a fixáras szerződések tervei­ben hemzsegtek a tervezői hibák. Nem csoda, hogy a tervezett kétmilliós nyereség­gel szemben 1,7 milliós vesz­teséget produkált az ágazat. Egyébként a szakvezetés egy jelentős részéről elmondha­tó, hogy nem azon a terüle­ten dolgozott, amihez ér­tett ... Egy teljesen lerob­bant állattenyésztést örököl­tem. 1980 végén — bár ko­rábban már öt éve folyt ke­resztezés itt — egyetlenegy Fl-es üszőnk nem volt, mi­vel azokat minden évben a „mérlegjavítás” érdekében eladták. A két szarvasmar­ha-telepünkre az elmúlt tíz évben semmit nem költöttek. A 322 férőhelyes tehenészet­ben mindössze 202 tehén volt, annak is a 67 százaléka tíz évnél öregebb... A gép­parkról ugyancsak nem mondhatok el semmi jót. 1979-ben például nem vásá­roltak gépet. A 14 meglevő MTZ-traktorból idejövete­lemkor nyolc volt üzemké­pes, a többit kosárban ta­láltam. Nem volt a gazda­ságnak egyetlen Hamster- kocsija sem, pedig ezer juh és ezerötszáz szarvasmarha száraztakarmányáról kellett gondoskodni. Igaz, takar­mány sem volt elég. A ko­rábban telepített gyepek, az elmaradt tápanyag-utánpótlás miatt leromlottak, tönkre­mentek. A szántóterületek számottevő része a helytelen agrotechnika miatt elgyo­mosodott, eltarackosodott. Míg a környéken a maszek földeket a tsz-ből származó Anjou kukorica-vetőmaggal vetették be, addig a tsz-táb- lákba olyan mag került, arni éppen maradt... Nagy min volt a háztáji elhanyagolása is. Itt nem létezett semmi­féle felmérés, elv, hogy ki, mit, miért kaphat. Aki ki­nyitotta a száját, az többet kapott. A területkimérést anarchia jellemezte, főleg a nyugdíjasokat semmizték ki... A gondokat csak tovább tetézte, hogy 1980-ban a ko­rábban kedvezőtlen termő­helyi adottság után éven­ként kapott 8 millió forint állami támogatás elmaradt. A földhivatal ugyanis 1*978 végén megnövelte, felérté­kelte a gazdaság aranykoro­na-értékét, így átestek a 14- es átlaghatáron. A régi ve­zetés belenyugodott ebbe is. Azóta ugyan a földhivatal újra az eredeti állapotokat állítatta helyre, azonban mindezt: a PM, a MÉM má­ig nem szentesítette. Már­pedig addig állami támoga­tást nem kaphatnak. GÉPPARK VAGY GLYALKA? A tavalyi 17 milliós vesz­teség ellenére — az előző évekhez képest — plusz­veszteség már nem képző­dött. Elkezdődött a talpra állás folyamata Szendrőben? A szándék, az akarat, a már megvalósult, vagy megkez­dett tettek ilyesmit ígérnek. — Jelenleg minden főága­zatunk élén képzett szak­ember áll. Van már sze­mélyzeti vezetőnk, belső el­lenőrünk, üzemgazdászunk is. Az emberi tényezők ol­dalán persze még sok a te­endő. A tsz-érdekközpontú- ság szemléletét kialakítani, elültetni minden termelés- irányító tudatába, nehezebb munka, mint földjeinkből kiirtani a tarackot. Nem csoda, itt korábban minden­ki azt nézte, mit vihet. A fegyelem kérdése kulcskér­dés. Még ma is kapok név­telen leveleket. Ezek zöme tele van jó szándékkal, a tsz féltésével. Bizony, ez a tag­ság sokat és sokszor csaló­dott ... Idén a háztáji föl­dek kiosztása előtt minden tagot megkérdeztünk, mit, hogyan kér. Bár, most nincs független háztáji agronómu- sunk, mégsem kaptunk any- nyi reklamációt egész tava­szon, mint tavaly egy nap alatt... A növénytermesztésben az idei őszi árpa termésátlagok is igazolják, hogy a korábbi, 15 százalékos arányát a ku­koricához^ 50 százalékra kell növelni. A lejtős terü­leteiken a búza, repcevál­tást — időnként közbeékel­ve vörösherét — látszik legmeggyőzőbbnek. Ezenkí­vül csökkentik a napraforgó területét, s igyekeznek nö­velni, javítani a takarmány- bázist. « — Nagy gond a területe­ink eltarackosodása. Ellene fejlett géppark, vagy sok glyalka segítene. Egyikhez, gép. a másikra pénz nincs. Engedéllyel ezért igyekszünk száz hektárokat, úgynevezett Alig" néhány évvel ezelőtt a magánkereskedelem rész­vételét az ellátásban szinte megyénként másként ítélték meg. Szükségességét ugyan nem vitatták, s további fej­lődését sem gátolták, de nem mindenütt tartották szüksé­gesnek. Ez a szemlélet je­lentős mértékben megválto­zott, amikor megjelentek a magánkereskedelem helyét és szerepét pontosan meghatá­rozó rendeletek és rendelet­módosítások. Hat év után ismét ki le­het adni magánkereskedői igazolványt kötöttáru, mű­szaki, népművészeti és házi- iparcikk-kereskedésekre, sőt felsőruházati, cipő és la- kásfélszerelési üzletek nyi­tására is adnak engedélyt. Az új rendeletek bővítették a magánkereskedelem lehe­tőségeit a vendéglátásban is, vendéglők, kávémérések, eszpresszók, kempingek és penziók nyithatók. Ezek az intézkedések nem­csak a szemléletváltozást se­gítették elő, hanem a kez­deményezőkedv élesztősére is szolgálnak. Ennek tulaj­donítható, hogy amíg az el­múlt évben például csak 12 146 magánkereskedőt tar­tottak nyilván az országban, fekete ugartartással rendbe hozni ... Egyébként a gép­parkunk bővült, hiszen ta­valy négy. idén két Hamster- kocsit vásároltunk, illetve vásárolunk. Ezeknek is be­tudható, hogy a szálastakar- mány-szükséglet 60 százalé­ka már megvan, s ennek 80 százaléka jó minőségű ... A szarvasmarha-ágazatban jelenleg a férőhelyek feltöl- tésénél tartanak. Ez évben megteremtődtek, illetve meg­teremtődnek az elsődleges fafeldolgozás feltételei is. A Szabad Föld Tsz 1300 hek­tár erdejéből évente 3000 köbméter fa kitermelése le­hetséges. Ebből elsősorban deszkákat, alátétfákat, palló­kat készítenek. S ezzel el is jutottunk az ipari tevé­kenységhez. A melléküzemág, a szendrői tsz-ben is „tőke­teremtő” lehetőség! Ez év ja­nuárjában már beindult Szu- hogyon egy 15 fős lakatos­üzemük, amit tovább kíván­nak fejleszteni. Ennek az üzemnek az idei árbevételét 10 millió, nyereségét másfél millió körül várják. Ugyan­csak jó munkaalkalom lesz az erre élőknek a szuhogyi majorban létesülő szövő­üzem, ami 160 asszonynak- lánynak biztosít munkahe­lyet. A JÓ SZÁNDÉKHOZ PÉNZ IS KELL! Kellene! Mert a jó szándék, akarat, úgy vesszük észre, nem hiányzik Szendrőben. A pénz viszont igen. — A pénztelenség a leg­nagyobb gátunk — mondta az elnök. — Tulajdonkép­pen kevés pénz kellene, de igen sok dologhoz. S így már a pénz is sok. Itt van pél­dául a még nem említett meliorációs ágazat A ko­rábban épüK csatornák el­iszaposodtak, vizesednek a területek. Hatszár. hektár sürgős javításra vár . „ Egyszóval a gond. a tenni­való egymást éri. Sok min­den vár egy időben megol­dásra. A szendrői termelő­szövetkezet most „ rezek !i” a korábbi esztendők mulasz­tásait. S ilyen „ tiszti t.ótűz- ben” lenni, bizony nem ép­pen irigylésre méltó állapot. De kiút csak ezen keresztül van! addig ez a szám egy év aiatt 13 080-ra emelkedett. S en­nek arányában növekedett a segítő-családtagok száma. Bár az új rendelkezések le­hetőségei adtak több alkal­mazott foglalkoztatására, a kereskedők, úgy tűnik, nem élnek ezzel. Az alkalmazot­tak száma csak igen cse­kély mértékben növekedett, s ez azt bizonyítja, hogy a magánkereskedések, a kis­vendéglők — jó hagyomá­nyokat őrizve — családi jel­legűek maradnak. Nem érdektelen, hogy szakmánként miként válto­zott a magánkereskedők ösz- szetétele. Az utóbbi évben például 47 új vegyeskeres­kedés nyílt az országban. A 47 azért nagy szám, mert ez a kereskedelem egyik leg- munkaigényesebb szakmája. Aki ilyen bolt létesítésére vállalkozik, kemény munká­val keresi meg a kenyerét, hiszen a vegyeskereskedések profiljába általában csak szoros haszonkulcsú áruféle­ségek tartoznak. Néhány sza­badáras termék — például gyümölcs-, vagy zöldségféle — ugyan található a vegyes­kereskedések polcain, de ezek forgalma az egésznek csak töredéke. További változás, r ünnepélyes zóróprogrommol ért véget a Magyar Úttörő Szövetség Borsod megyei elnökségének nemzetközi jubileumi úttörőtá­bora a csanyiki KISZ Vezető­képző Iskolában. Négyszázötven úttörő táborozott, megyei cso­portok, tamperei kerületi, volog- dai, neubrandenburgi és nagy- mihályi úttörők, A Magyar Út­törő Szövetség megalakulását tíznapos táborral ünnepelték. A képen: táborzárás előtt. Reovven országból Kedden az Áüatorvorrtu dományi Egyetemen meg­kezdte tanácskozását az Ál­latorvos Parazitológusok Vi­lágszövetségének IX. kong­resszusa, amelyen 40 ország­ból 300 küldött — kutató és gyakorlati szakemberek, vala­mint az állategészségügy irá­nyítói — vesznek részt. A vendégeket dr. Dénes Bajos mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszterhelyettes kö­szöntötte. hogy tizenkilenccel több tra­fik működik, mint az el­múlt évben. Sajnálatos vi­szont, hogy némileg csök­kent a zöldség-gyümölcs magánkereskedők száma, pe­dig az ellátásban az ilyen boltok szinte nélkülözhetet­lenek. Márcsak azért is. mert a magánkereskedők árai gyakran nemhogy ma­gasabbak lennének, mint az állami, vagy szövetkezeti boltoké, hanem jobb minő­ségű, friss árut olykor ol­csóbban is kínálnak. S ez főleg rugalmasságuknak, al­kalmazkodóképességüknek köszönhető. Külön szót érdemel, hogy a tavaly megjelent rendele- lek hatására százhuszonket­tővel gyarapodott a magán­kezelésben levő kifőzdék, büfék és eszpresszók száma. Ezeknek az új üzleteknek különösen az idegenforgalmi szempontból jelentős vidé­keken, üdülőhelyeken van hiánypótló szerepük, ezért a tanácsi szakigazgatási szer­vek külön támogatásban ré­szesítik azokat, akik a jobb ellátás érdekében ilyen üz­leteket nyitnak. Egyelőre olyan szakmák iránt élénkebb az érdeklő­dés, amelyek eddig „tabu­A hatodik ötéves népgaz­dasági terv mindenekelőtt az ország külső és belső gazdasági egyensúlyának megteremtését jelöli meg. A visszafogottabb beruházás­politika hatásait a vállala­tok — közöttük az építőipa­ri vállalatok is' — hajlamo­sak aggódóan megítélni. Igaz, a beruházási túlkeres- let mérséklődése az építő­ipar számára nem kis ne­hézségeket tartogat. Az is igaz, hogy nemcsak gondok­kal kell számolni, mert olyan lehetőséget is teremt a visz- szafogottabb beruházási ütem, amelyekre az elmúlt évtizedekben nem volt pél­da. Ilyen lehetőség például a rendelkezésre álló építő­ipari kapacitások és az épí­tési igények globális egyen­súlya: amit az ötödik öt­éves tervidőszak utolsó évé­ben is érzékelhettek a vál­lalatok, ugyanis a számok szerint, a visszautasított épí­tési igények jelentősen csök­kentek. Természetes, hogy az épí­tési igények alakulása gon­dot okoz az építési kapacitá­sok fejlesztésében. Az úgy­nevezett igényhullámzás, a vállalati gazdálkodás és fej­lesztés középpontjába a ru­galmasság követelményét ál­lítja elsősorban. Magatói ér­tetődő célkitűzés, hogy az építőipari vállalatoknak töre­kedniük kell a korszerű és nagy hatékonyságú termelő­kapacitások kihasználására, ám e feladat teljesítése az alacsonyabb termelésnöve­kedés, illetve az építési igé­nyek viszonylag lassú növe­kedése miatt új tennivalókat követel. Az új körülmények előtérbe állítják az ésszerű és rugalmas váílalkozóked- vet, a termelőerők, emberek é6 gépek területi mozgé­konyságának növelését. Nehéz terme olyan gyárat, ipari üzemet találni me­gyénkben, amelynek építé­sében, fejlesztésében ne vál­lalt volna aktív tevékenysé­get megyénk egyik legna­gyobb építőipari vállalata, az Eszak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat. Joósz Gábor igazgatóval arról be­szélgettünk, milyen feladat elé állították az ÉAEV dol­gozóit az oly gyakorta em­legetett megváltozott köve­telmények. rv»k" számítottak. Követ­kezménye, hogy ma négy- százötvennyolccal több ru­házati bolt van, mint ta­valy. Ez egyben azt is je­lenti, hogy éleződik az üz­leti verseny és ez minden­képpen egészséges jelenség. Mert a konkurrencia élve­zője mindig a fogyasztó. A magánkereskedők né­pes táborába tartoznak a használtcikk-kereskedők is; bár számuk csökkenő ten­denciát mutat. Tevékenysé­gükre szükség van, hiszen rengeteg olyan holmit vásá­rolnak fel, amely sokak sza­mára feleslegessé vált, de mások még használni tud­ják. S ugyancsak hasznos, egyes területeken nélkülöz­hetetlen tevékenységet foly­tatnak a tüzelő- és építő­anyag-kiskereskedők, akik — szerencsére — egyre többen vannak. A KISOSZ megyei szer­vezetei évről évre együttmű­ködési szerződéseket kötnek a területükön működő, alap­vető fogyasztási cikkeket forgalmazó nagykereskedel­mi vállalatokkal a zavarta­lan ellátás érdekében. Még­is: nem egy kereskedő pa­naszkodik a hátrányos meg­különböztetés miatt, mert a „maszek” megjelölésnek nem egyszer még mindig rossz mellékíze van. A szemlélet- változás tehát még koránt­sem általános. A. T. — Eddig több kisebb és nagyobb beruházáson dol­goztunk Borsodban. E beru­házások építése nagyrész.t befejeződött,. de embereink még ott vannak a kombi­nált acélmű építésénél, ahol 350—400 millió forint érté­kű építési munka vár el­végzésre — mondja. — Ügy érzem, e nagyberuházáson teljesítettük kötelezettsege- inket és több munkaterüle­ten elöretartással számolha­tunk. A folyamatos acélöntő művet már átadtuk a tech­nológiai szerelőknek, jó ütemben halad az ívkemen­ce alapjának és a pódium­rész építése is. Az acélmű úgynevezett keleti részénél a tervegyeztetéseknél tarta­nak, s emiatt embereink még nem tudnak dolgozni. Az acélmű építésére, mint mondani szokás, nagyon oda­figyelünk, s örömmel mond­hatom, hogy feladatainkat határidőre teljesítjük. — Az acélmű csupán egyetlen nagyberuházás. Is­merve az ÉÁÉV valós kapa­citását, ez korántsem elegen­dő ahhoz, hogy a nagyérté­kű gépeket és természetesen a rendelkezésre álló szakér­telmet teljes egészében hasznosítsák... — Ez jelenő az új fel­adatot, a rugalmasságot, a vállalkozókedvet. Mert nem válogathatunk a munkában, nem százmilliós értékekben kell számolnunk, hanem meg kell ragadnunk a kisebb te­hetőségeket is. Persze, ez korántsem egyszerű, s ebből adódnak gondjaink. Az ne­vezetesen, hogy félország- nyi területen tíz-tizenöt millió forintos munkákra is vállalkozunk, így a korszerű építőipari gépeket nen. tud­juk kihasználni. Az emberek többet dolgoznak, mégis ke­vesebb a mérhető produk­ció. Ügy is mondhatnánk, hogy ez a munka egyálta­lán nem látványos, és hosz- szú távon nem kifizetődő,' nem jelenthet megoldást. Éppen ezért nagyon várjuk, hogy több tervezett beruhá­zás. mint például az ózdi sa­lakfeldolgozó üzem építése, vagy a BEM beruházása megkezdődjék. Persze nem elegendő csupán csak vára­kozni, addig is dolgozni kell. Amint már említettem, egy félországnyi területen, szá­mos helyen. Dolgozunk Bu­dapesten. a Ganz-MAVAG- ban. a Tiszai Vegyi Kombi­nátban, ahol szakipari, szi­getelési munkát vállaltunk és több más, kisebb-nagyobb beruházáson, - fejlesztésen. De van még kapacitásunk: mezőgazdasagi, vegyipari, ko­hászati. út- es vasútépítéstől kezdve mindent elvállalunk, ha igény van ró. — Mostanában számos pél­dát hallottunk a tekintetben, hogy magyar építőipari és technológiai szerelővállala- tok, gyárépítő vállalatok külföldön vállalnak munkát. Van-e ilyen lehetősége az ÉÁÉV-nak? — Van. Egy osztrák cég­gel, közösen 30 millió schil­ling értékű beruházási mun­kát vállaltunk Csehszlová­kiában, megpályáztuk, és úgy tűnik, sikerrel Nyugat- Némelorszógban egy kohá­szati üzem építését, ahol a Kohászati Gyárépitö Válla­lattal dolgozunk majd együtt.' — Jó üzlet-e a külföldi munka ? — Igen. A külföldi vállal­kozás mind a vállalatnak,' mind pedig a népgazdaság­nak nyereséget hoz. Eljutot­tunk oda. amit korábban csak kevesen hittek, hogy az építőipar devizát is tud ter­melni. A magyar építőipari szaktudást, úgymond el is lehet adni, a tőkés orszá­gokban. a Közel-Keleten, vagy bárhol, ahol építenek. A tapasztalatok azt bizo­nyítják. hogy a magyar épí­tőmunkás helytáll mindenütt a világon. Szarvas Dezső ) Ttejrtn Imre Magánkereskedők a közellátásért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom