Észak-Magyarország, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-11 / 135. szám
/ 6SZAK-MÄGYARORSZÄG 3 ~ 1981« június 11„ csütörtök munka szinte minden területén jelen vannak a nők. Általában kevés szó esik róla, hogy még az építőiparban is miiyen jól megállják helyüket. Az SZMT megyei nőbi- zotitságának legutóbbi ülésén az Építő-, Fa- és Építőanyag- ipari Dolgozók Szakszervezete megyei nőbizottsága számolt be az iparágban dolgozó nők helyzetéről. Ehhez a megyei bizottsághoz 25 szakszervezeti alapszervezet tartozik, s a tagok 25 százaléka, több mint hat és félezer nő. Legtöbben — az építőanyag-iparon belül — a finomkerámia-iparban, az üveg- és bútoriparban dolgoznak. A kivitelező építőiparban természetszerűen kevesebben vannak, a házgyárban zömmel segédmunkát végeznek. Ebben az iparágban talán nem is kívánatos létszámuk emelése, inkább az, hogy az ott dolgozók elégedettek legyenek munkakörülményükkel. Ennek érdekében sokat tesz a nőbizottság, s nem utolsósorban a gazdasági és pártvezetés. A fizikai munkát végzők többsége segéd-, illetve betanított munkás. A szakmunkásoknak csak 20— 25 százaléka nő, 62 százaléka férfi. Ez az iparág jellegéből is adódik. Ennek ellenére dicséretes az a törekvés, hogy a lehetőségekhez képest a nők is szakmunkássá váljanak. Az a tapasztalat, hogy a dolgozó nők részére kedvezőbb a vállalaton belül szervezett szakmai képzés. Hollóházán például a kihelyezett gimnáziumi és politikai oktatáson kívül porcelánfestés, finomcsiszoló szakmunkás- tanfolyamot is szerveztek. A BVM-nél betonelemgyártó és targoncavezető, a BÁÉV-nél szintén targoncavezetői tanfolyamokat szerveznek nők részére. A továbbtanulóknak munkaidőkedvezményt, tan- folyamköltség-hozzájárulóst és jegyzeteket biztosítanak a vállalatok. Ha nődolgozókról beszélünk, természetes, hogy figyelembe kell venni azt is, hogy nemcsak termelő munkások, hanem gyermeket nevelő családanyák is, akik amikor igénybe veszik a gyest, hosz- szabb ideig távol vannak az üzemtől. Gondoskodni kell arról, hogy a kapcsolat ne szakadjon meg. Az utóbbi időben éppen ezért rendszeresebbé vált az úgynevezett kismamatalálkozó például a HCM-ben, Hollóházán és az ÉPFU-nál. Amikor visszatérnek a munkába, segít a vállalat a gyermekelhelyezésben, hiszen ez is érdekük. Egyes vállalatoknál, mint például a bútorgyárban, az ÉPFU-nál és a tervező vállalatnál rugalmas munkaidőbeosztást készítettek. Az építőiparhoz tartozó vállalatoknál működő művelődési bizottságok jól koordinálják a szakmai, politikai továbbképzés feltételeit. Ennek is köszönhető, hogy az elmúlt években fokozódott a nők részvétele a politikai oktatás különböző formáiban. A szakszervezeti oktatásban különösen aktívan vesznek részt azok a nők, akik szocialista brigádban dolgoznak. Az iparágon belül növekedett a középiskolát és egyetemet végzettek száma. Ezzel magyarázható, hogy a BÁÉV- nél például az elmúlt 10 év alatt 12-ről 29-re emelkedett a vezető beosztásban foglalkoztatott nők száma. Hozzá kell azonban tenni, hogy főleg középvezetőkről van szó. Jobb a helyzet a közéleti szereplésben. Jelenleg az építőiparban a választott tisztségviselőknek több mint 30 százaléka nő. A szakszervezeti bizottságokban az arányuk 35 százalék. A nők közéleti aktivitását bizonyítja az is, hogy a szakszervezeti bizalmiak 30 százalékát képviselik. Igen jól élnek a szak- szervezet megnövekedett hatás- és jogkörével, megfelelően támaszkodnak a csoport véleményére, s ezzel kivívják dolgozótársaik elismerését. A. I. GpiazÉkoiási tanácskozás A Szikszói Állami Gazdaság boldvai kerületében mintegy 150 mezőgazdasági szakember részvételével a minap gyepgazdálkodási tanácskozást és bemutatót tartottak. Békési Gyula igazgató, a MAE Gyepgazdálkodási Szakosztály elnökének megnyitója után Kopasz Béla, a megyei tanács osztályvezető-helyettese tartott előadást a megyénk gyepgazdálkodásának helyzetéről. Előadásában részletesen szólt a közeljövőben végrehajtandó feladatokról, tennivalókról. Ezután dr. Barcsák Zoltán egyetemi docens ismertette a Boovina gesztorságában végzett gyepgazdálkodási kísérlet eddigi eredményeit. A kísérlet alapvető célja: a húsmarha és a gyep ökonómiai összefüggő vizsgálata különböző füfa- joknál. A kísérlet keretében 1979-től 12 fűféleség vizsgálatát végzik nagyüzemi szinten, nagyparcellás méretekben. A kísérletek során fehérhere, réti csen kész, angol perje, nádascsenkesz. magyar rozsnok, zöldpántlikafű, csomósebir, szarvaskerep, vö- rösesenkesz, tarka korona- fürt, rétiperje fűfajokat és pillangósokat vizsgáltak tiszta telepítésben, valamint réti komócsinnal társítva. A vizsgálat kiterjedt a termés mennyiségére, az optimális műtrágya-hatóanyag felhasználósára és összetételére, a beszáradási veszteségre, valamint a szárazságtűrésre. Igen lényeges vizsgálati szempont volt a füvek ízletességi sorrendjének meghatározása, az egyes fejlődési stádiumok beltartalmi értékváltozásainak és az ízletességnek ösz- szehasonlító vizsgálata. Az előadások után gyakorlati bemutatóra került sor. A bemutatót dr. Kertész István, a MAE Gyepszakosztály titkára vezette, aki ismertette a különböző íűfajok gyakorlati jelentőségét. A résztvevők a helyszínen tanulmányozhatták a fűfajok szárazságtűrő képességét is. JEGYZET Fű, kasza nélkül... Ha az ember mostanában autóbuszon, vagy személygépkocsin utazik, országútja- ink két oldalán — az útszegélyen és az árkokban —• olyan üde, sok helyen félméteres magasságú zöld fűszőnyeget lát, hogy rögvest kedve lenne elnyújtózni benne. Már annak, aki csak a zöld természetet szereti. Mert akinek valami köze van a mezőgazdasághoz, vagy éppen állattenyésztési szakember, vezető, esetleg a háztájiban állatokat nevelő téesztag, bizony csóválja a fejét, s még jó. ha csak halkan, magának szólva mond véleményt Azokról, akik a füvet, a drága takarmányt így lábon „felejtik”, s azokról, akik eltűrik. hogy a füvet lábon hagyják ... Nem idei és új jelenség ez persze. Éveken át sokszor esett szó róla. hogy az árokpartokat, a műveletlen, csak füvet termő területeket hasznosítani kell. hiszen sok ezer, sok tízezer liternyi tejjel termelhetnének többet derék holstein-fríz és más fajta teheneink, ha a fűhöz lenne kasza, a kaszához ember, s olyan határozott utasítás, rendelet, amely végérvényesen biztosítaná, hogy a tengernyi takarmány ne vesszen kárba. A minap a szomszédos. Szlovák Köztársaság útjait jártam, s a következő két dolog ragadta meg a figyelmemet: ahol még fű volt az árokpartokon, ott emberek kaszáltak, és a határállomástól Poprádig több olyan szállítójárművel találkoztam, amelyek a mezőgazdasági nagyüzemek központjai felé tartottak, lekaszált fűvel megrakottan. — Ez természetes, kötelező dolog — mondotta kísérőm. — S az ember azonnal fogalmazta is magában a kérdést: nálunk vajon miért nem kötelező. Tudom, sok vita folyt, ki legyen a felelős, ki gondoskodjon a valóban aranyat érő takarmány betakarításáról. A KPM, a tanácsok, a gazdaságok, irányító szakemberek sok mindent próbáltak: felhívás, ellenszolgáltatás nélküli kaszálási engedély, satöbbi. Mindez azonban — amint azt árokpartjaink, nem müveit, nem haszPutnok-akna történetében egyedülálló rekord született június 8-án. A P—13-as jelű komplexen gépesített frontfejtésen dolgozó Szemere Zoltán vezette szocialista brigád 24 óra alatt 7,5 vágási végzett, s ezzel 40,5 tonnás homloki teljesítményt ért el, ami 1660 tonnának felel meg. Ezzel együtt az aknából ösznosított területeink bizonyítják — eleddig hatástalan maradt. Minden a véletlenre, az esetlegességre van bízva. Annyi azért változott, hogy a főutak mentén, az útpadkákról a KPM gépekkel levágja a füvet — hogy az ne rongálja az utat. Kérdés: nem volna-c itt végre az ideje annak, hogy fordítsunk a dolgon. Ne a kérés, az ösztönzés, a felhívás módszerét alkalmazzuk, hanem esetleg a felelősség útjára tereljük az ügyet. Olyasformán, hogy anyagilag vonják felelősségre azt, aki elmulasztja betakarítani — és hasznosítani — a területén levő értékes zöld takarmány ezer és ezer tonnáit, így talán mindenütt akadna kasza is az árokpartok füvéhez... B. S. szesen 1900 tonna szén került ki huszonnégy óra alatt, ami az 1433 tonnás napi tervhez viszonyítva 149.5 százalékos teljesítményt jelent. A termelési csúcs mellett szállítási rekord is született, ugyanis a kötélpályán 3454 csille szén került a szem z- tályozóra egy nap alattTermelési rekord Putnokon Akik nem járnak a strandra napozni Szenet kutatnak, vizet csapolnak Ezt a kőzetmintát 100 méter mélységből vettük - mutatja Réti Géza fúrómester Dusnok és Edelény között félúton, átellenben a szénbánya hegvnyi meddőhányó- já—al, fúrótorony magasodik a napraforgótáblában. Közelebb érve már halljuk a gép zúgását, s látjuk a sebesen forgó fúrószárat. Öten haj- longanak az acélmonstrum tövében, mint később kiderül: négy íúrós és egy szerelő. — A Szuhavölgyi Bányaüzem fúrócsoportjához tartozunk — közli kérdésünkre Réti Géza fúrómester. — Általában a föld mélyében levő széntelepek minőségének vizsgálata, kiterjedésének behatárolása a feladatunk, fúrólyukak mélyítésével. Itt viszont merőben más a tennivalónk, hiszen műszaki fúrást végzünk. — Ha megmagyarázná kicsit bővebben... — Olyan nagy átmérőjű fúrólyukat kell készítenünk, amin keresztül lecsapolják majd a szemben levő akna kettes széntelepének rétegvizét. Amennyire mi tudjuk: a már egyszer művelt, széntelepben ismét megkezdik majd a fejtést. Ennek előfeltétele azonban a nagy mennyiségű víz leszivattyú- zása. Ehhez fúrjuk mi a fúrólyukat. — Hol tartanak pillanatnyilag a munkában? — Túl vagyunk a háromnegyedén. Vagyis 170 méteres lesz a fúrólyuk, s most a 138. méternél tartunk. Egyébként huszonkét nappal ezelőtt vonultunk fel a helyszínre, s még csaknem ugyanennyi ideig itt maradunk. A már átütött egyes telepben ugyanis elfolyik az öblítővizünk, jóformán szárazán fúrunk. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor kenőolaj nélkül jár a motor. Rendkívül óvatosan, lassan haladunk. A fúrósok közben leállítják a szavunkat a dübörgésével minduntalan elnyomó meg- hajtómotort. Jól jön a röpke pihenő gépnek, embernek. A túrósok ülőhelyet keresnek maguknak a csötartó bakon, cigarettát vesznek elő zagytól sáros munkásnadrágjuk zsebéből, rágyújtanak, s átszellemülten eregetik a füstöt. Szívem szerint szóval sem zavarnám meghitt magányukat, de mégis kérdeznem kell, ez a dolgom. — Honnan jöttek ide és hová tartanak? — Korábban Ormosbányán dolgoztunk — feleli a köpcös, fekete hajú Nikulik József íúrómesler. — Ott úgyszintén műszaki fúrást végeztünk. Legközelebb Feketevölgyön állítjuk fel a fúrótornyot, ahol négyszáz méteres lyukat mélyítünk. Ez a munka már az igazi lesz, hiszen szén után kutatunk. Fúrósok. Kicsit nem mindennapi szakma művelői. Legalábbis kevesebbet tudunk róluk, mint az esztergályosokról, az építőkről, a vasutasokról, a szénbányászokról. Amikor kimondom a véleményemet, Pores Pál elneveti magát. — Nincs ebben a mesterségben semmi rendkívüli. Meg lehet tanulni. Többen is azelőtt szénbányászok voltunk. Egészségügyi okok mi(Folytatás az 1. oldalról) kell a vállalatok, üzemek és a lakosság támogatására. A középtávú tervidőszakban fejlesztési célokra 375.5 millió forint áll a Leninvárosi Tanács rendelkezésére. Ez azt jelenti, hogy az előző ötéves tervhez képest 55 százalékkal csökkent a tanács bevétele, ami arra készteti az illetékeseket, hogy a legfontosabb feladatokat helyezzék előtérbe. s ezek figyelembevételével használják fel a szűkösebb pénzügyi eszközöket. A terv hangsúlyozza a célcsoportos lakásberuházás elsődlegességét. továbbá az ellátásban elért szint megtartását. illetve — ha erre lehetőség nyílik — minimális növelését, 'valamint az egészség- ügyi helyzet javítását, amely magában foglalja a meglevő orvosi rendelőintézet bővítését. A fejlesztési terv az elkövetkező öt. évben 406 tanácsi célcsoportos és 210 OTP társaslakás megépítését írja elő. A hagyományos családi lakóházépítés! akció keretében Ti- szaszederkény városrészben att az orvos kitiltott berniünket a bányából, így kerültünk a fűröcsoporthoe. Nem könnyű élet ez sem, de a szenet vágni, kézzel csdfpzni mégiscsak nehezebb volf. — Itt viszont a szabaő ég alatt vannak. Kitéve a Hidegnek, a melegnek, az esőnek, a hóesésnek... — Az már igaz — bólint rá Dányi József szerelő —, a mi műhelyünk teteje a csillagos égbolt. Van ugyan lakókocsink, de az csak a zápor ellen véd. Aztán itt vel- kőzünk-öltözünk, s lavórban mosakszunk. A fúi’ószár«hosz- szításához és rövidítéséhez azonban ott kell lennünk a plusz harmincöt és a mínusz huszonöt fokban egyaránt. Láthatja, mi mindannyian négerbarnák vagyunk. De nem járunk a strandra napozni. Es az izzadságunk minden napolajnál egyenletesebben barnit. — De bizonyára jól keresnek — vetem közbe. — No, azzal igazán nem dicsekedhetünk — vágja rá Pores Pál: — Nekem például 121 forint a műszakbérem. Többeknek még ennyi pénze sincs. Ha már itt -tartunk, szóvá teszem a sérelmünket. Nem értjük, miért kapunk mi csak tíz százalék tereppótlékot, holott a mélyfúrósoknak húsz százalékot adnak. Holott ők is ugyanolyan helyeken dolgoznak, mint mi. Magának mi a véleménye? Nem tudok felelni. Mindenesetre a kérdést ezennel tovább adom. Mert azt hiszem, ezeknek az embereknek valóban igazuk van. A fúrósok csoportvezetője megmutatja még a mélyből vett mintákat, amelyek alapján a geológusok meghatározzák a kőzetrétegeket. Megismerkedünk Fóris Imrével is, aki húsz éve szakmabeli, s a jövő hónapban megy nyugdíjba. Búcsúzás előtt csak felteszem a talán szokványos kérdést: mit tartanak szépnek, érdekesnek a munkájukban? — Ha közvetve is, de oda jutunk le, ahol még előttünk ember nem járt — válaszolja elgondolkodva Réti Géza. — És az általunk vett fúrásminták alapján tervezik a bányákat, biztosítja saját és családja megélhetését sok évtizeden át sok száz ember. Kolaj László Fotó: Laczó József (az óvárosban) telekkisajavítással. illetve rendezéssel 150 családi ház elkészítésével számolnák. Egészségügyi és szociális ellátásra összesen 16 millió forintot fordítanak. A tervben szerepel a jelenlegi orvosi rendelőintézetnek további hét munkahellyel történő bővítése, valamint a pénzügyi lehetőségek függvényében a városi-járási tüdőgondozó kialakítása. A terv számol azzal, hogy a tervidőszakban az eddiginél is nagyobb szerepet kap a társadalmi összefogás, amely már az ezt megelőző középtávú tervben is megnyilvánult a városfejlesztési célok valóra váltásában, a település tisztaságának, környezeti kultúrájának megóvásában, a fenntartási és felújítási feladatok teljesítésében. Erre való tekintettel, a várospolitikai célok maradéktalan megvalósítása érdekében a következő öt év során 55 millió forint értékű munkát vár a helyi tanács az üzemek, vállalatok dolgozóitól, Léniává ros lakosságától. L. b. I Elfogadták Leninváros - Vi. ötéves tervét
