Észak-Magyarország, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-02 / 127. szám

mfC.TA 1981. június 2., kedd E5ZAK-MAGYARORSZAG 4 A képernyő előtt a Tereiére, az öreg kókler, meg az összeállítások Növekvő bosszúsággal néztem a Terefere csütörtöki adását, amely a címben jelzett könnyed beszélgetés helyett sokkal inkább valami fegyelmezett szerepfelmondásra sikeredett, megtűzdelve jobban és kevéssé jól sikerült jelenetekkel, ma­gánszámokkal, középpontban a színházzal, mint a beszélgetés gerincét nyújtó témával. A produkciók közül legjobban Ga­lambos Erzsi Frau Schmidt-sanzonja tetszett, jobban, mint a Molnár Ferenc-jelenetek. Nem tetszett a műsor már említett fegyelmezettségén kívül néhány más dolog. Például a kitűnő és igen sokoldalúan tájékozott műsorvezető riporter, Rap- csányi László mindentudása, amivel szinte alig hagyott időt a vendégeknek mondataik befejezésére, kérdéseire többször önmaga válaszolt (különösen Galambos Erzsi esetében.) Nem tetszett, hogy a Terefere eddigi legsikeresebb állandó műsor- számát, a szinte önálló kisfilmet jelentő Unokáink sem fogják látni című városkép-kritikai összeállítást halálra ítélték, s most jelentkezett nyolcadik, egyben utolsó adását meglehető­sen rideg hivatalossággal búcsúztatták. Szeretném hinni, hogy Ráday Mihály műsora a későbbiekben a Terefere kerete nél­kül, önállóan jelentkezhet bizonyos időközökben, mert az az emlékfeltáró és -megőrzésre felhívó tevékenység, amit nyolc adásbem végzett, hasznos és szükséges — akár a főváros hatá­rain túl is. Es nagyon nem tetszett Szakonyi Károly csevegé­séből at a „feltárulkozás”, amellyel elárulta, hogy a miskolci színházhoz lejáró dramaturgként hajdan mint merített témá­kat a hozzá bizalommal forduló színészek megnyilatkozásai­ból; a bemutatott Drámai hős és a Nyugdíjas című jelenetei­ben nem volt nehéz a vele egyidőben itt működött színészeket felfedezni. Hálás és nem túl nehéz írói feladat lehetett ezeket szatirikus jelenetbe átfogalmazni és a Terefere műsorában a színházi témához való hozzászólásként eljátszatni. * Ki tudná megszámolni, hogy Páger Antal hányadik kedves öreg csirkefogót, szélhámost, hazudozót és mindezekkel együtt kedves jótevőt játszotta el a képernyőn, amikor vasárnap este A messziről jött ember című, Vészi Endre írta és Marton László rendezte tévéjátékban úgy-ahogy rendbehozta Ábrankó János családjának meglehetősen szétzilált életét, s utána, mire lelepleződött, hogy notórius hazudozó, hirtelen meg is halt?! (Es miért halt meg?) A lebontásra ítélt öreg bérház-jókora lakásában ellenséges hangulatban él egymás mellett három generáció, vad gyűlöletben marják egymást, hazahordva a munkahelyi sérelmeket is, s a naiv mesével betoppanó isme­retlen öregember valami angyali szelídséggel, mindenhezérbés- sel, sőt anyagi javakkal is egyszerűen betelepszik e családba, s igen rövid idő alatt annak szinte középpontja lesz. Valami­féle mai környezetbe ültetett nagyvárosi mese, amelybe a családfő hivatali konfliktusainak emlegetésével szűrődik be napjaink életének némely ellentmondása. (Ehhez kell egy ajtó is persze, amelynek a kulcsát sosem fordítják el, s így min­denki szabadon bejöhet a lakásba.) A házat le fogják bontani, eltűnik, akárcsak a kedves öreg hazudozó sosem volt emlékei, de az Ábrankó család majd újabb környezetben éli tovább a maga eddigi életét. Vagy az öreg nem egészen hiába járt ná­luk? Reális mai kérdés meseízű keretben, korrekt rendezésű tévéjátékban, jó színészi alakításokkal. Jó ötletnek bizonyult az Előttem az utódom című összeállí­tás. Legalábbis az első jelentkezése erre utal. Ismert művé­szek mutatták be azokat a fiatalokat, akiket szívesen vallanak utódaiknak. Ha nem is a stafétabot átadását láthattuk az összeállítás egyes darabjaiban, de megismerkedhettünk a már ismert fiatalok mellett ígéretes még újabbakkal is, s láthat- tuk-hallhattuk Simándy Józsefet szeretettel vállalt új szere­pében: új énekesek tanáraként. Várjuk a folytatást. Hangulatos vasárnap délutáni órákat adott a Bezzeg az én időmben! című gyermeknapi összeállítás. A Gálvölgyi János vezette keretjáték gördülékeny, ötletes volt, a részvevő gyere­kek kedvesek, játékosak, s bár alaposan kinőttem a gyermek­korból, valamennyi számot érdeklődve figyeltem, mert meg­érte, nem csak gyermekeknek jelentett szórakozást. De hol volt belőle a sokszor és igen nyomatékosan meghirdetett Ruttkai-hármas ? Benedek Miklós Balkon Tegnap este megkezdődött Miskolcon a stúdiószínpadok találko­zója és annak nyitányaként a Stúdió „K" együttes mutatta be J. Genet Balkon című darabját a Játékszínben. (Abból való ké­pünk.) A bemutatót ma este hét órai kezdettel ugyanott meg­ismétlik. Gyermekrajzok tárlata Az idén ismét meghirdet­ték megyénkben is a gyer-' mekrajzpályázatot, majd a sok érdekes, értékes munká­ból a gyermeknap alkalmából kiállítást rendeztek meg a megyei művelődési központ színháztermének előcsarno­kában. A pályázatra megyénk is­koláiból — ahonnan már szintén bizonyos válogatás után továbbították az anya­gokat — 1.500 rajz érkezett a rendezőkhöz. Ebből a bő­séges anyagból mintegy 130- at mutatnak be a művelő­dési központban. Főként ka­zincbarcikai gyerekek neveit olvashatjuk a szép munkák alatt, de ott vannak a sze­rencsiek is, más helységek úttörői, kisdobosai is. A mis­kolci iskolákat egyebek kö­zött a 6-os, a 29-es. a 2-es számú pajtásai képviselik. A kellemes élményt nyújtó kiállítás június 14-ig tekint­hető meg, 10—18 óra között. és tudományos poblikációk A Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei sorá­ban a Kohászat 26. kötetének első füzeteként jelent meg a Pattantyús-Ábrahám Imre professzorról szóló megem­lékezések összeállítása. A 25 évvel ezelőtt elhunyt profesz- szor, aki dékáni tisztséget is betöltött, több éven át taní­tott a miskolci egyetemen, azt megelőzően Sopronban. A közelmúltban, halálának 25. évfordulóján emlékkiállítást rendeztek az egyetemen, és az ott elhangzott megnyitó be­szédet, amelyet Kiss Ervin professzor tartott, a 25 év előtti temetésen elhangzott búcsúbeszédek kivonatait, a professzor munkásságának méltatását — Kiss Ervin és Terplán Zénó írása — vala­mint életrajzának főbb ada­tait és szakirodalmi munkás­ságát adja közre a füzet, ame­lyet angol, német és orosz nyelvű összefoglalás egészít ki. Dr. Földvári Aladár pro­fesszorra emlékezik hasonló módon a Bányászat 29. köte­tének 1—2. füzete. Földvári professzor 8 évvel ezelőtt hunyt el; hosszú ideig voft. az egyetem tanára. 1973. júliu­sában a Kaukázusban járt ta­nulmányúton, ott hunyt el. Emlékére már korábban meg­rendezték az emlékkiállítást (annak idején lapunk beszá­molt róla), most pedig közre­adták a kiállítás megnyitó be­szédét. több visszaemlékezést a professzornak a Magyar Ál­lami Földtani Intézetben, a Kossuth Lajos Tudomány- egyetemen, az uránkutatás­ban és más területeken vég­zett munkásságáról; adaléko­kat találunk közéleti szerepé­hez és természetesen számos írás méltatja miskolci mun­kásságát. Megtalálható a kö­tetben életrajzának több fon­tos adata, munkáinak iroda­lomjegyzéke, s e kötetet is több nyelvű összefoglalás zárja. Ugyancsak most jelent meg a Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményeinek so­rában a Karszt- és barlang- kutatók I. országos tudomá­nyos diákköri találkozójának anyaga, valamint a Bányá­szat 29. kötetének 9 tanul­mányt közreadó 3—4. füzete. Az évad utolsó miskolci bemutatója Egy szerelem három éjszakája Az Egy szerelem három éj­szakája mindent-tudó szer­zők kiváló darabja, s művük a Miskolci Nemzeti Színház színpadán, Hegyi Árpád Ju- tocsa rendezésében is az ma­radt — mármint profi elő­adás, a szónak abban a hol­lywoodi értelmében, ami ese­tünkben a mesterség csínjál- bínját tökéletesen ismerő, és horribile dictu a szórakoz­tatás „ódiumát” is vállaló művészek előtti tiszteletadást hivatott kifejezni. A broad- wayi jelzőt — bár esetleg stílusosabb volna t— már csak azért sem használhatjuk, mi­vel a szerzők, Hubay Miklós, Vas István és Ránki György bevallása szerint a mű nem musical, hanem zenés tragé­dia. És most ezt a műfaji meghatározást tekintsük ki­csit felmentésnek is, tehát a „zenés” kifejezést tartsuk a tragédia jelzőjének, nem pe­dig • ikertestvérének. Ebben az esetben ugyanis nem ró- hatjuk fel az előadás bűné­ül, hogy kicsit hamiskásan szól az ének, a plánoknál el- elcsuklik a hang, s átcsap halk beszédbe, a forték pe­dig túl ércesek és harsá­nyak. Arról sem szólhatunk tehát szigorral, hogy a vo­kális részek általában adósak maradnak az érzékenyebb és érzékletesebb dinamikai meg­oldásokkal, s itt-ott megla­zul az énekesek és a zenekar közötti kapcsolat. A mű — a magyar szín­házművészetben mondhatni követők és tanítványok nél­kül, sajátosan teremtve is­kolát — immár két évtizede járja a hazai, és határainkon túli színpadokat, mindenütt teljes sikerrel. Nem kell te­hát nagy bátorság, hogy — a látottak alapján — a mis­kolci produkciónak is győ­zelmet jósoljunk. Ehhez a szereposztásnak is van né­hány kiváló aduja. Ilyen elő­nyös lépés volt, többek kö­zött a költő, Bálint szerepét Mihályi Győzőre osztani. A finom tónusokkal és vissza­fogott, de kifejező gesztu­sokkal dolgozó fiatal mű­vész eredményesen kívánja elhitetni a nézővel, hogy ő az a világ sorsáért, az ifjú­ság naiv tisztaságával aggó­dó költő, akiről a darab szól, s aki oly szenvedélyes sze­relemre képes a háború iszonyatai közepette. Szerel­mét, Júliát a remekül tán­coló, nagyon jól mozgó, szinte bakfistemperamentu- mú Molnár Zsuzsa alakítja. Alt színezetű, rekedtes hang­ja azonban nem segíti, sőt, sokszor gátolja a meggyőző szerepformálásban. Szeren­csére van olyan tehetséges színésznő, hogy az eredeti textusnál keményebb és szögletesebb jellemábrázo­lással ugyan, de következe­tesen játssza szerepét, sehol sem negédeskedik, nem töri meg a magaíormálta karak­té rt. Dégi István — a közönség legnagyobb örömére — szem­mel láthatóan élvezi Viktor­nak, a dél-amerikai kalan­dornak szerepkörét, élvezi^ 1 hogy énekelhet és jótéko­nyan blöffölhet — tökéletes ura a figurájának és sok­szor az egész színpadnak. Jó alakítást láthatunk Si­mon György bírójaként, s örömmel nyugtázhatjuk, hogy a feleségét, Melittát formáló Komáromy Éva is szeren­csésen találta meg helyéi a produkcióban, s kiegyensú­lyozott játékával fontos po-; zícióvá növelte szerepét, Nem mondható el ugyanez a két költőt megjelenítő művészről. Bár a szelíd poé­tát alakító Szirtes Gábor — valljuk be, a hálásabb posz- ton — kellemes perceket sze­rez az előadás során, és a keserű költőt játszó Körívé- lyessy Zsolt is mindent meg-\ tesz, valahogy mégsem kel­tik a poézissel, rímekkel bí­belődő, fiatal íiterátusok be­nyomását, ahhoz mindket­ten túl erőteljesek. Általá­ban is úgy tűnik, kicsit mintha harsányabb figurák népesítenék be a színpadot, mint ami a mű alapján in­dokolt lenne. Csapó János a légós szerepében például egy tipikus nyilas házmestert ala-' kit, de talán már túl tipikus is ez az alak, hiázen a há­borús éveket idéző filmek, könyvek hasonló figuráinak kliséit is magára vette a nyilas ' karszalaggal együtt. Ugyancsak túlhangosított Tardy Balázs, Galkó Galázs, és Rudas István alakításá­ban a Három királyok je­lenetének színrevitele. Szö­vegük. kosztümjük, s az a dramaturgiai erő, ami a da­rabban feladatul rájuk há­rul, épp elég ienne a szi­tuáció feszültségének, trage-' diájának érzékeltetéséhez. A túljátszott, már-már corn- media deíl’artés előadásmód viszont előnytelen műfaji át- szüremlést okoz. Ráadásul Molnár Zsuzsa is csak — egyébként indokolatlan — kiabálással tudja érvényesí­teni mellettük szerepét. Henker századost Somló Ist­ván emlékezetes játéka kelti életre. Epizódszerepekben Teszary László, Major Zsolt, Bodor László, Milviusz And­rea és Strébely Csilía meg­bízható alakításait láthat­juk. Júniusi Napjaink A Napjaink júniusi számát mint több témakört egyforma könyvét, valamint Török L. Gábor Domaházi hegyek kö­gyarság és emberi egyetemes­ség című kötetéről. Czere Bé­hangsúllyal feldolgozó lap­számot olvashatjuk. Hiányzik most belőle az olyan mar­káns germeanyag, vagy az ilyen anyagok sora, amelyek az adott szám arculatát meg­határozhatják. Változatosabb, színesebb talán így a tarta­lom, amelyből azért ki kell emelni a Tüztánc és a Tiszta szigorúság című, hajdani an­tológiák szerzőihez írott kör­kérdésekre kapott válaszok sorából Garai Gábor és Nyer­ges András nyilatkozatait. Szepesi József Mi, vagonpa- kolók című riportját, Berko- vits György és Lugossy Ist­ván Lakihegyiek című doku­mentumfilmjének szöveg­zött című elemző írását, a Gulyás-testvérpár azonos cí­mű filmszocíográfiájáról. Elbeszéléssel Horváth Pé­ter jelentkezett, írásának cí­me: Színház a magasban. In­terjút olvashatunk Körmendi Lajossal, Magyar József tol­lából, Berecz József a száz év előtti Borsodmegyei La­pokról ír, Takács József a pe­dagógus Németh Lászlóról, Gyulai Éva pedig a miskolci Vörös Őrség eseménynapló­jának tükrében mutatja be a tanácshatalom második sza­kasza 74 napjának rendőri krónikáját. A könyvkritikai rovatban találjuk Taxner Je­nő írását, Fenyő István Ma­te a fiatal írók isten tenyerén című antológiájáról szóló elemzését, valamint Fűzi László írását öt, vidéken megjelent antológiáról. Köz­li a lapszám Gergely Mihály naplójegyzeteit. Versekkel Csanády János, Vasadi Péter, Choli Daróczi József, Gittái István, Kőrössi P. József, Egyed Péter és Körmendi La­jos, grafikákkal Feledy Gyu­la, Mezey István, Drozsnyik István. Gácsi Mihály és Má- gci Ágnes, fotógrafikókkal E. Szabó István és Kurucz Péter van jelen a júniusi Napjaink­ban. Khell Zsolt remek díszle­te egy ügyes és funkcioná­lis megoldással színpadra „állította” a zenekart is, melyet Herédy Éva vezényel. Az együttes fegyelmezetten és koncentráltan szól, igaz, még kicsit mereven. Néhol könnyedebb muzsikálással felszabadultabbá tehetnék az egész produkciót. Hegyi Árpád Ju tócsa ren­dezése célratörő és eredmé­nyes elemeket ötvöző mun­ka. A három felvonás foko­zásaival, ötleteivel jól il­leszkedik egymáshoz, a mű humora és a nosztalgia fáty­lával enyhített tragédiája kellőképpen érvényesül. Any- nyit azonban meg kell je­gyezni, hogy a tánckar ke- reljátékul és egyben értel­mezésként való „bevetése” hatásában felemás marad, a darabot kifejezetten a musi­cal felé viszi, s a zárókép­ben szentimentális színekkel gyengíti. O. Szabó Ede 19Q1. június 6-án vegyszeres szúnyogir Gondoskodjanak a méhcsaládok szakszerű és biztonságos elzárásáról 1981. június 5-én 19 órától június 7-én 10 áráig! Egyetértés Mgtsz PUTNOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom