Észak-Magyarország, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-30 / 151. szám

1981. június 30., kedd A CSZAfC^MAGYARORSZÁG 3 Az ormosí Sztahanov brigád felajánlása Egy műszak a mozgássérültekért 1981. június 27., szombat. A nap kelte: 4 óra 48 perc, a nap nyugta: 20 óra 45 perc. Várható legmagasabb nappa­li hőmérséklet: 22—27 Celsi- us-íok kozott. Egyszóval: igazi nyári idő­járást „jósolnak” a meteoro­lógusok. Ráadásul: itt a nagy szabad szombat. Alkalom a kikapcsolódásra, a heti mun­kában megfáradt szervezet regenerálódására. Alkalom a családi kirándulásra, a tel­ken, a kiskertben való fog­lalatoskodásra. Megmártózha­tunk a strand hús vizében, s végre kifoghatjuk azt a meg­álmodott nagy halat, melyre egész héten nem volt idő. Szabad szombatot tartanak megyénk szénbányáiban is. Pihennek a gépejt, pihennek az emberek, ötvenhat ormos­bányai szénbányász azonban ezen a napon is termeL Egy műszakot dolgoznak a rok­kantak nemzetközi éve alkal­mából, s a munkabért az ar­ra rászorulók megsegítésére fordítják. Seper László; a megyei pártbizottság tagja, az Ormosi Bányaüzem pártbizottságá­nak titkára: — Messzemenően támogat­juk a Sztahanov szocialista frontbrigád felajánlását, büszkék vagyunk a kollektí­vára. Vállalatunk félmillió forintot ajánlott fel a me­gyénkben élő rokkantak tá­mogatására, de Nagy István, Forrós István, Rémiás József és társai még ezt is megte­tézték vállalásukkal. Egyúttal felszólították a többi brigá­dot, hqgy kövessék a példá­jukat. Június 23-án Égerszögön rendezte kihelyezett brigád­értekezletét a közösség. Az üzem műszaki-gazdasági ve­zetőinek jelenlétében számolt be Nagy István brigádvezető az elmúlt öt évben végzett munkáról, adott számot az elismerésre méltó muftkasi- kerekről. Minden szónál éke­sebben beszél a nagyszerű eredményekről a kongresszu­si és felszabadulási munka­versenyben elért országos ha­todik helyezés, a szénbányá­szati tröszt vezérigazgatójá­nak dicsérő oklevele. Mind­ennek betetőzése volt a Ma­gyar Népköztársaság Kiváló Brigádja cím elnyerése. Itt, Égerszögön tolmácsolta Nagy István a bányaüzem vezetői­nek a brigád legújabb fel­ajánlását, melynek teljesíté­sére június 27-ét választot­ták. És eljött ez a nap ... Állítólag valaki megszá­molta: háromszázhúsz lépcső vezet lefelé az ormosi Vll-es akna kettes körletébe. Most, műszakkezdéskor még kisi­multak az arcok, frissek a te­kintelek. Nem igy lesz a nyolc óra elteltével, amikor már fáradtságtól ólomnehezek a kezek, a lábak, levegő után kapkod a tüdő. Ki tudná megmondani, hogy az elmúlt évek alatt hányszor mentek le a föld mélyébe, és jöttek fel a napszintre ezek az em­berek, mászták meg a lép­csőfokokat? Aligha van rá statisztikai adat, hogy meny­nyi vagont lehetne megrakni azzal a sok-sok szénnel, amelyet ez idő alatt kibá­nyásztak. Mert ezek a bányá­szok az év legtöbb napján dolgoznak, hiszen egyre na­gyobb a rájuk háruló feladat. Dolgoznak, hogy meleg és fény legyen a lakásokban, az óvodákban, az iskolákban, a közintézményekben. Rájuk mindenkor lehetett és lehet számítani, amikor két erős karjukra, az értelmükre, az akaratukra van szükség. — Egy híján húsz éve ala­kult a csapatunk — mondja a tanáros külsejű brigádve­zető, aki egyaránt otthono­san mozog a bányában, a vállalati és a megyei pártbi­zottság üléstermében, s nem idegen számára a Parlament sem. — Tíz évig ifjúsági bri­gád voltunk, s ez idő alatt hatszor érdemeltük ki a Vál­lalat Kiváló Brigádja címet. Átlagos havi teljesítményünk közelíti a 120 százalékot, igaz, a munka után kapjuk a fi­zetést. Igyekszünk a közösség számára hasznosan élni: mindig patronáltunk óvodát’ iskolát, támogattuk a gyere­keket, a nyugdíjasokat. — Miért tették a mostani felajánlásukat? — A rokkantak segítése olyan cél, ami mindenkihez közel áll. Nekünk, egészsége­seknek nem sajnálkoznunk kell a mozgássérültek iránt, hanem tennünk, cseleked­nünk értük. Mintha árkádok alatt jár­nánk, olyan óvón borulnak a fejünk fölé a pajzsbiztositó berendezések acéllemezei. A deréknyi vastagságú hidrau­likus tárnok katonás rendben sorakoznak egymás mellett, bizonyítva, gondos a gazda. A simára mart szénhomlok tompa feketén csillog az elektromos lámpák fériyében. Az eddig élettelenül heverő jövesztőgép a következő pil­lanatban megmozdul, rette­netes acélfogaival, töri, zúzza a szénfalat. A szén pedig.csak hull, csak hull a kaparóra. És így megy ez egész nap. Termel a Sztahanov brigád, él, lüktet a bánya. Mert a bánya, ahol oly’ igazán férfi a férfi, és ahol oly’ igazán társa embernek az ember, örökké mozog, változik. Csak a kenyerüket itt kereső bá­nyászok maradnak ugyan­azok: egymásért, másokért, mindannyiunkért dolgozók. * Hétfőn kaptuk a hírt, hogy Nagy István szocialista bri­gádja a szabad szombati há­romharmados műszakon 2504 csille szenet küldött a fel­színre. A műszakok bére mintegy 20 ezer forint, me­lyet vállalásuknak megfele­lően, átutalnak a rokkantak megsegítésére nyitott egy­számlára. It. L. Haiárszemfe Péter-Pál napján Kezdetét vette az idei gabonacsata Tegnap volt Péter-Pál napja, a mezőgazdaság — néphagyomány szerint —- ta­lán legjelesebb napja. E na­pot — akárcsak évtizedekkel korábban — ma is, mint az aratás kezdetét tartjuk nyil­ván. Még akkor is, ha olykor­olykor nem egyezik ez a páro­sítás. Tavaly például ország­szerte jóval Péter-Pál után ért „kasza alá” a gabona, idén viszont sokfelől június közepi aratásokról kaptunk hírt. A napokban mi is be­számoltunk róla, hogy itt ná­lunk, az ország egyik legésza­kibb megyéjében, Hejőbábán, az őszi árpa betakarításával kezdetét vette az idei gabona­csata. Persze megyénkben az őszi árpa területi aránya el­enyésző a tavaszi társához, s főleg a búzához viszonyítva, így az aratás dandárjára itt Borsodban néhány napot, sőt hetet még várni kell. Tegnap három termelőszövetkezetben érdeklődtünk az időszerű munkák — ezen belül az utol­só aratás előtti tennivalók — felől. E telefonon kapott in­formációkból a következőket tudtuk meg. Tiszakeszi, Tiszamenti Tsz, Farkas Mihály főagronómus: — Nálunk — mivel őszi ár­pát nem termesztünk — jú­lius 4-én, 5-én indulnak meg a kombájnok. Szám szerint kilenc darab. Ezeknek, vala­mint a szállítójárműveknek a gépszemléjét július elsején tartjuk meg. A felkészülés­nél, a gépek javításánál saj­nos, voltak gondjaink, hiszen az alkatrészellátás korántsem volt zavartalan. A különböző hidraulikus berendezések, ék­szíjak, behordólánc ma is hi­ánycikk ... Búzát ezer, tava­szi árpát négyszáznyolcvan hektáron termesztünk. A ter­méskilátások? Sajnos csapa­dékot idén tavasszal, nyár elején keveset kaptunk. Kü­lönösen a kötődéskor hiány­zott ez. így a kalászok felső harmada, mondhatom azt, üres. Ha termésátlagokat kel­lene mondanom, én 3,5—3,7 tonnás hektáronkénti átlag­termést várok ... Egyébként a szárazság a takarmánynö­vényeknél is érezteti hatását. Míg a lucerna első kaszálá­sakor 2,6 tonnás hektáron­kénti szénatermést takarítot­tunk be, a mostani második kaszálásnál ez a mennyiség csak 1,7 tonna ... Ahol tud­tunk, ott öntöztünk, illetve öntözünk most is. Elsősorban a kertészetünket, karalábét és téli káposztát, valamint kar­fiolt termesztünk — és a 25 hektáros dohány területünket. Selyeb, Virradat Tsz; Zsit- nyár Sándor főagronómus: — Mi itt fenn északon július 10-e körül tervezzük az aratás megkezdését. A gépszemlénk megtörtént, 8 kombájnunk — ebből két darab E—516-os egészen új — felkészülve vár­ja a bevetést. A terméskilá­tások közepesek. A 480 hek­tár búzából vannak táblák, amelyek 4,5—5 tonnát is ígér­nek, persze ettől lényegesen gyengébbek is találhatók. A tavaszi árpa egyharmada kö­rülbelül 30 hektár — ez ta­vasszal tárcsázott földbe ke­rült — gyenge, viszont a töb­bi elég szép. Ugyancsak jó­kat mondhatok a 450 hektár napraforgóról is. Jó volt a kelés, egyenletes, ígéretes a fejlődés. Újság még ná­lunk, hogy a lucernaterületet az első kaszálás után feltör­tük, a másodvetésként tyfon kerül a helyére. Ez az új nö­vény a juhnak jó takarmány, ősszel majd legeltetéssel „ta­karítjuk be”. Putnok, Egyetértés Tsz, Gönczi József kerületvezető: — E héten, valószínűleg csü­törtökön kezdjük meg a 370 hektár őszi árpa betakarítá­sát. A terméskilátások jó kö­zepes termést ígérnek. Ná­lunk a tavaszi vízkárok je­lentettek elsősorban gondot. Ai búza aratásának kezdetét jú­lius közepére várjuk. Az idei betakarításhoz 12 arató-csép­lőgép áll rendelkezésre... A kapások közül a 150 hektár kukorica fejlettsége közepes, az 500 hektár napraforgó vi­szont nagyon egyenetlen. A későbbi vetéseknél a száraz­ság miatt a kelés nagyon el­húzódott, így a szép, egy mé­ter magas állományok mel­lett vannak 20 centisek is. <»>*) Remkö György és Bassó Árpád or MTZ-tipusú traktor vízhűtőjét xseeati A MEZŐGÉP encsi gyáregységében: A környezet csodálatos, kí­vánni sem lehelne különbet. A betonutakat, a járdákat gondozott virágágyások szegé­lyezik; tucatnyi színben pom­páznak most a rózsák. Az üde zöld pázsitot nemrégiben nyírhatták; a levegőben még érezni a frissen kaszált fű il­latát. Fenyőfák, díszcserjék mindenfelé.'Egyszóval: az em­bernek óhatatlanul is olyan érzése támad, mintha üdülő­ben, vagy szanatóriumban járna. Pedig sokkal prózaibb célt szolgál a létesítmény — itt székel a miskolci Mezőgazda- sági Gépgyártó és Szolgálta­tó Vállalat encsi gyáregysé­ge. Nem egészen másfél évti­zede viseli ezt a nevet, azelőtt gépállomásként látta el a fel­adatát. Jelenleg 180 fizikai beosztású dolgozónak és 38 alkalmazottnak ad munkát, biztosít kenyeret a gyáregy­ség, melynek az idén már 110 millió forint termelési érté­ket kell előállítania. — Hogy’ érzi magát, fő­mérnök elvtárs ? — Köszönöm, most már egészen jő) — feleli Láng La­jos főmérnök, s mosolya el­árulja, érti a kérdést. — Ko­rábban voltak gondjaink az . anyagellátásban, csak nehe­zen tudtuk beszerezni a spe­ciális vörösréz szalagokat. »■> acéllemezeket. Ezeken a proo- I lémákon azonban mar sike- I rült túlverekednünk magun- I kát, egyenesbe kerültünk, j Kisebb csúszás így is lesz a ! szállítási Határidőket illetően, de igyekszünk minél hama­rabb pótolni a tőlünk függet­len okok miatti,mulasztást. — Kérem, adjon rövid hely­zetjelentést a gyáregység ter­meléséről ! — Mielőtt a konkrét kér­désre válaszolnék, hadd mondjam el: az utóbbi idő­szakban jelentősen korszerű­sítettük termékszerkezetün­ket. Vagyis azt gyártjuk, ami­re leginkább igény van, ami kelendő. A különféle mező­gazdasági gépek pólalkatrész- ellátásának biztosítása hagyo­mányos teendőnk, s az marad a jövőben is. Ugyancsak mindmáig előállítunk egysze­rűbb mezőgazdasági gépi be­rendezéseket, mint például a szemes termények, a műtrá­gya továbbítására egyaránt alkalmas csöves szállító be­rendezést. Folytatjuk a szét­szedhető, könnyen mozgatha­tó, az új felállítási helyén gyorsan összerakható mobil- raktárak gyártását, amelyre elsősorban az építőipar vevő. Régebben a mezőgazdasági pótkocsikhoz használatos fé­kező szelep jelentette szá­munkra a legfőbb bevételi forrást, még az elmúlt évek­ben is mintegy 25 ezret ké­szítettünk belőle. Az idén viszont visszaesett iránta a kereslet, igaz, csak átmene­tileg. Az első számú termé­künk manapság a víz- és ©lajhűtó, a kiegyenlítőter­tály — ezek teszik ki ter­melésünk 60 százalékát. A jövőben pedig még csak növekszik majd a szerepük, ugyanis tervezzük a fejleszté­süket, gyártásuk fokozását. — Ázt hiszem, érdemes kör­bejárnunk ezt a témát. — A lényeg: nagyjából 30- féle hűtőt készítünk, évente tízezres nagyságrendben. A partnerek között megtalálha­tó a győri Rába Vagon- és Gépgyár, a Ganz-MÁVAG, a MÁV, s még hosszan sorol­hatnám. A harmadik ne­gyedévben megkezdjük a Rá­ba—250 típusú traktorokba, továbbá az IFA-tehergépko- esikba való hűtők gyártását. Az-előbbire 320 darab az idei megrendelés. Az LFA-hűtők iránt úgyszintén nagy a ke­reslet, több növénytermeszté­si rendszertől már a jövő évi igény is megérkezett. Mivei növelnünk kell a hűtőkből a termelést, s ez a jelenlegi fel­tételek mellett már nem va­lósítható meg, ezért a hatodik ötéves terv végén 20—25 mil­lió forint ráfordítással fej­lesztjük a gyártókapacitást. Időközben is várhatók kisebb korszerűsítések; perforáló gé­pet, speciális maró- és fúró­gépet állítunk üzembe. Ugyan­csak új termékünk lesz a ha­jóemelő berendezés, amelyet 10—300 tonna teherbírásig gyártunk, a Magyar Hajó- és Darugyár megrendelésére. Ezek után Láng Lajos fő­mérnök megemlíti: nemcsák a termékszerkezet korszerűsíté­sében, hanem a munkavéde­lemben és az újítómozgalom­ban is a legjobbak közé tar­tozik a gyáregység a válla­latnál. Azt már Takács Zot­tan technológus sorolja: — Tavaly mind az éves újí­tási versenyben, mind az újí­tási hónap eredményei alap­ján, az elsők voltunk. A leg­jobb újító Szunyogh Sándor és Bánjai András volt. ötle­teik nagyban hozzájárultak a hűtők gyártásának fejleszté­séhez. A kollektívák közül a Május 1. és az Augusztus 20. szocialista brigád nev*e kíván­kozik az élre. Meg kell emlí­tenünk a Zója női brigádot is, melynek .tagjai magukra vállalták az üzemtér parkosí­tását, a virágok, füvek, fák gondozását. Mert a kellemes környezetben jobban megy a munka. ... Kolaj I-,ászló Fotó: Fojtán László 25 országban szabadalmaztatták Sikere va az új drótgyári kábelnak Értékes exporttermék Eddig huszonöt országban szabadalmaztatták és még az év végéig néhány kilométe­res távvezetéket kiépítenek hazánkban, és Dániában ab­ból az új kábelből, amelyet a „December 4.” Drótművek egyik kollektívája alakított ki. Kis és nagy sorozatú gyár­tására berendezkedik a Ma­gyar Kábel Művek. A két vállalat erről megállapodást kötött. A szabadalmaztatás­ban, a gyártás megszervezé­sében, illetve a partnerek összehozásában jelentős sze­repet vállalt az Alkotó Ifjú­sági Egyesülés, az Állami Fej­lesztési Bank és a KISZ Köz­ponti Bizottságának gazdasá­gi társulása. Barkóczi István gépész­mérnök-üzemvezetőnek és munkatársainak szolgálati szabadalmát három évig vizsgálta a Villamosipari Ku­tató Intézet és néhány kül­földi cég, két éven át pedig több, Magyarországon kiépí­tett, úgynevezett referencia vezetékszakasz vizsgázott. Az új anyag- és energiata­karékos kábeltípushoz ha­sonló még nincs a világon, így a sorozattermelés beindí­tásával nagy megrendelések­re számíthatnak. A kábel iránt máris igen nagy az ér­deklődés például japán cégek részéről, nemrég exportaján­latot tettek pakisztáni válla­latoknak. Az új kábelt a korábbi tí­pusoktól eltérően, nem kell horganyzott huzalbevonattal ellátni, hanem csőszerű alu­míniumbevonattal készitik. Így az nemcsak hogy jobban vezeti az áramot, hanem a kábel előállításához mintegy 25 százalékkal kevesebb acél­betét kell, s alkalmazásával mintegy 10 százalékkal csök­ken a szállításánál az elekt- romosenergia-veszteség. To­vábbi igen nagy előnye kor­rózióállósága. Ha most a 35 kilométeres dán tengerparti vezeték be­válik, már jövőre nagyobb megrendeléseknek tehetnek eleget az exportpiacon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom