Észak-Magyarország, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-30 / 151. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG 4 1981. június 30., kedd A veszprémi képernyő előtt A második Az immár hagyományossá lett nyilvános díjkiosztó ünnep­séggel, illetve annak egyenes közvetítésével szombaton este vé­get ért a XI. veszprémi tévétalálkozó. Az elmúlt évi, a jubi­leumi találkozót záró, gálaesttel egybekomponált záróünnep­séghez képest talán szerényebb volt a minap látott díjkiosztás, de nincs minden évben jubileum, meg azóta sem sikerüli a televíziónak olyan szombat esti, magas művészi értékekkel je­leskedő műsort produkálnia, mint az emlékezetes 1980-as volt. A néző azonban most mégis nagyobb érdeklődéssel nézhette a díjkiosztást, hiszen azokat a műveket, amelyek a zsűri mér­legébe kerültek, maga is láthatta, illetve újra láthatta, ugyan­is az elmúlt héten hétfőn az első, keddtől péntekig pedig a második műsor sugározta a veszprémi bemutatással egyide­jűleg a versenyműveket. Erre először volt példa, de hihetőleg állandósul ez a gyakorlat. A díjkiosztás ténye, a zsűri döntése már az adásból ismere­tes: tizennyolc mű szerepelt a versenyprogramban — tizen­négy a drámai, négy a zenés művek kategóriájában —, s ki­osztottak három fődíjat, nyolc kategóriadíjat, két közönség- díjat, a vendéglátó város díját, tehát összesen 14 elismerést, ami talán soknak tűnik a versenyművek számához képest, de nem az egész évi terméshez viszonyítva, amit ez a válo­gatás reprezentálni kívánt. (Az persze elgondolkodtató: jó-e előre meghatározni, hogy a három fődíjból egyet zenés mű kapjon, mert a négy darab közül egy eleve fődíjas ezzel a módszerrel, s mert további két más díj is jutott zenés műnek, e műfaj négy versenyzője\ közül három kapott díjban jelent­kező elismerést, s így már nem egészen reális a kép.) A tizen­négy drámai mű mintegy félszáz alkotásból kiemelt válogatás, azoknak alig egyharmada. Nincs módunk azt számon kérni, mi, miért nem volt jelen a mezőnyben, azt viszont örömmel kell regisztrálnunk, hogy a kritikusok korábbi — áprilisi döntése alapján legjobbnak minősített és díjazott Indul a bakterház című játék — éppen e döntés alapján — meghívást kapott a találkozóra és a közönség tetszését ez nyerte el, megkapta a közönség díját. Ritka alkalom, hogy a kritikusok és a néző véleménye ennyire találkozzék. A IV. Henrik király fődíjjal való honorálása bizonyára az értékes, magvas művek kedvelői­nek egyetértésével találkozik, az Oroszlánszáj című bűnügyi játék fődíja kapcsán pedig örömmel jegyezhető fel, hogy ezt a filmet a Fiatal Művészek Stúdiója tavaly még informatív vetítés keretében hozta Veszprémbe, s íme, nemcsak adásba került, hanem ilyen kitüntetést, is elért. A műfaj határain belül egyet kell érteni A koldusdiák című operett fődíjával is. A közönség saját friss élményeit szembesíthette az elmúlt héten a zsűri döntéseivel. A Magyar Televízió drámai és zenés drámai alkotásainak'ön fel mérő egy hete tizennyolc mű tük­rében kívánta felmutatni, egy esztendő ilyen jellegű, illetve műfajú munkásságát. Cseres Tibor író, a zsűri elnöke a díj­kiosztást megelőző rövid értékelésében arra intett, hogy a szüntelen műsoráradat, amely a képernyőről árad, ünnepet varázsolhat az otthonokba, ugyanakkor meg is koptatja az érdeklődést, köznapiságával az önmaga iránti érdeklődést is szürkíti, illetve szürkítheti, ezért kel] olyan müveket alkotni és sugározni, amelyek képesek megőrizni az ünnepnek leg­alább a ritka óráit. Mennyire rímelt a versenymezőny a zsűri- elnök. emelkedett gondolataira? Nem egészben, csak jórészt. Hiszen maga a zsürielnök is említette, hogy olyan darabok is voltak, amelyek a kaján ízlés prédáiul szolgálhatnak. Tény, hogy a találkozó versenyműsora igyekezett őszinte lenni, olyannak mutatni a Magyar Televízió dramatikus termését, amilyen, erőszakolt szépítés nélkül. A versenyidő korlátozott, ennélfogva a bemulatható művek száma is. Most ez fért be, amit a közönség a második műsoron láthatott. A díjak száma és értéke viszont nem igazodik évről évre a versenymezőny tényleges értékeihez, nem is igazodhat. A tizennyolc versenymű bemutatásán kívül sok egyéb is volt Veszprémben. Megtartották a ielemeetinget, tizenhárom ország félszáznál több szakemberének részvételével a tévé­művek vásárát, s volt néhány — kilenc — ősbemutató, meg egy tájékoztató előadás és egy izgalmas ankét. Ezekről majd legközelebb. Benedek Miklós i Rétszenkizt - ábrákká Vonalak, formák, valami ritmus. Feladat, amely megoldásra vár. Gondolkodtató és játék, fejtörés és szórakozás. Kislány a nyárban, szemben a teher papírra irt formákkal, vonalakkol. Rajz? Már hogy lenne az? Vagy mégis? A vonalakból, a formákból kibukik a ritmus. Fotó: L. J. Nyári kollégium Sárospatakon Sárospatak nyáron sem marad diákok nélkül, mert bár az itthoni fiatalok szep­temberig a vakáció örömeit élvezik, helyüket a kollégi­umban külföldről érkező diá­kok foglalják el. Ugyanis a Magyarok Világszövetsége az anyanyelvi konferencia véd­nökségével ez idén is meg­rendezi a nagy múltú diák­városban a külföldön élő magyar szülők középiskolás korú gyermekei számára az immár hagyományos nyári kollégiumot. Kellemes környezetben, az Iskolakerti Kossuth Lajos Kollégi umban laknak az Egyesült Államokból, Kana­dából és több nyugat-európai országból érkező fiatalok, akik július 17-től augusztus 17-ig tartózkodnak hazánk­ban. A nyári kollégium prog­ramjának nagy részét, napi három órát a magyar nyelv tanulásával töltik. Ezenkívül megismerkednek Magyaror­szág történetével, irodalmá­val, művészetével, mai életé­vel. A délutáni órákban ma­gyar népdalokat, táncokat tanulnak. A hétvégeket tanulmányi kirándulásokkal töltik. Ellá­togatnak a Zempléni-hegység nevezetes vidékeire, továbbá Miskolcra, Aggtelekre, Eger­be, Debrecenbe és a Horto- bágyra. Az óhazai tartózko­dás befejezéseképpen ország­járásra indulnak, s megte­kintik Budapest, valamint a Dunántúl és a Balaton ne­vezetességeit. ? (Folytatás az 1. oldalról) Az értelmiségről szólva — s itt már beleértendő a hu­mán értelmiség is — han­goztatta, hogy bár jók a po- ! litikai törekvéseik, felismer­ték az új követelményeket, de még néhány feszültséget fel kell oldani. A munkahe­lyi közérzet sok helyen rossz, nehéz a pályakezdő fiatalok helyzete, helyenként kisszerűség. demagógia is szűi’kíti a légkört. Az itt el­hangzó előadások is segít­hetnek ezeken a gondokon. A nyári egyetem munkájá­hoz sok sikert kívánt. A megnyitó után elsőként dr. Huszár István, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a Társadalomtudományi Intézet főigazgatója tartott előadást. Politika — gazda­ság — életmód címen, amely címet még a következőkkel egészítette ki: Társadalmi, gazdasági folyamatok a kö­vetkező évtizedekben. Bevezetőként kifejtette azt a véleményét, hogy — kü­lönösen egyetemi szinten — lehetne és' kellene olyan is­mereteket is tovább adni. amelyek esetleg még csak a hipotézis szintjén vannak, a gyakorlat nem igazolta. Szük­ség lenne az oktatók és hall­gatók együttgondolkodására. Előadásában példát is muta­tott erre, mert egy sor olyan témával foglalkozott, amelyek arra késztették a jelenlevő­ket, hogy ne csak befogad­ják -a hallottakat, hanem önmagukban továbbgondol­kodva foglalkozzanak a kér­désekkel. Azt leszögezte, hogy a tár­sadalomban a célrendszert a politika fogalmazza meg, még akkor is„ ha az egyéni célokat nem a politika, ha­nem a társadalomban kiala­kult értékrend befolyásolja. A továbbiakban hosszasan és részletesen vitázott azzal az új jelenséggel, amely a gazdaságot depolitizálni igyekszik. Hivatkoznak nem­zetközi gazdasági kapcsola­tainkra, arra, hogy külgaz­dasági stabilizációnk csak gazdasági kérdés. Ez a küz­delem azonban szintén a politikai kapcsolatok megőr­zésével lehet sikeres. A gaz­dasági összefüggések nem depolitizálhatók. Belső viszonyainkban pe­dig egyáltalán nem lehet közömbös a politika és gaz­daság kapcsolata. Az termé­szetes, hogy nem lehet min­den gazdasági ügyet a. poli­tika színvonalára emelni. A konkrét gazdasági tennivaló­kat bizalommal a szakembe­rekre kell bízni. Amelyik gazdasági szakember politi­kai eszmerendszerünket ma­gáévá tette, az külön utasí­tás nélkül is azt fogja szol­gálni tevékenységével. Ha a társadalmi folyama­tot totalitásában szemléljük, akkor egy tevékenységi kör alakul ki: gazdaság, kultú­ra, ideológia és politika. Ezek elválaszthatatlan ele­mek, körforgásba kerülnek, átszövik egymást. Az előadó ezt követően ed­digi társadalmi, gazdasági fejlődésünkről beszélt, majd rátért» a nyolcvanas évekre, amelyek új helyzetet terem­tenek, de nem lesznek men­tesek még azoktól a gazda­sági konfliktusoktól, amelyek a hetvenes években alakul­tak ki-, s még nem záródtak le. Ezek az áthúzódó gaz­dasági. kulturális problémák hatnak a politikára is. Mire utalt konkrétan? Például a még meglevő társadalmi egyenlőtlenségekre, a kör­nyezeti ártalmakra, érték- orientációs romlásra. Pártunk XII. kongresszusa határozott koncepciót adott — de számokat, nem hatá­rozott meg. így nagyobb mozgást biztosított a gazda­ság részére. A nyolcvanas évektől a társadalom fejlő­dését nem lehet a korábbi léptékkel mérni. A társadal­mi haladást generálják töb­bek között az emoei'i ténye­zők, mint például a terme­lési kultúra, a szocialista demokrácia fejlődése. Ahogy változnak a társadalom fej­lődésének külső és belső feltételei, úgy kap különféle jelentőséget a generálódás jelentősége is. Fontos a társadalom sta­bilitásúnak védelme, erősíté­se, a nemzetközi presztízs védelme. Ez a kettő össze­függ, s ahol szilárd, ott tár­sadalmi probléma nem lehet. A nemzetközi presztízs a belső stabilitást is erősíti. A külpolitika a belpolitika folytatása. Ha belül egyér­telmű. kifelé is az, s így le­helünk megbízható, kiszá­mítható partnerek a külgaz­dasági kapcsolatokban. Végezetül az előadó fel­sorolta azokat a gondo­kat, amelyekkel most a gaz­daságirányítás küzd. tüzek megoldására hosszú távra megadja a választ a párt progra ran y i 1 a tk oza ta. Szólt még arról, hogyan ágyazód­tunk be a nemzetközi mun­kamegosztásba. Ezeket a szövetségi rendszereket kell erősíteni, ' így lehet tár­sadalompolitikánk egyszer­re nemzeti és nemzetközi. „Első színtere: az alapszervezet” Közművelődés a KISZ-esek Két hónappal ezelőtt Sá­rospatakon, a diáknapok ren­dezvényeinek sorában egy olyan programpont is megta­lálható volt, ami az esemé­nyek gazdag kínálatában nem is elsősorban magukat a diá­kokat, hanem a „kívülálló­kat” buzdíthatta jelenlétre. Azokat, akik kíváncsiak vol­tak, milyen munka van a kul­turális fesztivál mögött; a szereplők — egyének és cso­portok — megmutatható pro­dukciója mögött. A jelenlevő középiskolák KISZ-titkórai találkoztak ekkor egymással, hogy kicseréljék tapasztala­taikat. A „kívülálló” pedig egy idő után lohadó lelkesedéssel ma­tatott tolla meg a jegyzetfü­zet körül, a valóban feljegy­zésre érdemes megnyilatko­zások mintha kívülrekedtek volna erről a gondolatcseré­rői. Végeredményben két, eredeti mondandója mellett, többször is voksoló fiatalem­ber kézfelnyújtásai uralták „a mezőnyt”. Egyikük arra kapacitálta társait — lévén ő zeneiskolás —, hogy a saját iskolai rendezvényeken több teret engedjenek a komoly zenének ... A másik megszó­lalás pedig arra biztatta a titkártársakat, hogy ne az egy-biztos-terem hiányán „köszörüljék a nyelvüket”, hanem próbáljanak meg a gyakorlatban lazítani a be­vett rendezvényszokásokon, azzal, hogy az iskola tanter­meit' használják fel szimul­tán programok megrendezé­sére; bízzanak abban, hogy sokféle diákot sokféle prog­ram érdekel... Ezek az emlékek köszön­tek vissza gondolataimban, miközben azt a jelentést ol­vasgattam, ami a közelmúlt­ban a KISZ megyei bizottsá­gának ülésére készült, s ami a KISZ közművelődési tevé­kenységet szervező, segítő munkájáról adott számot. Ez a helyzetfeltáró jelentés sok gondolatban egyezett az em­lített középiskolai KISZ-til- kári eszmecserén leszűrhető tapasztalatokkal: természete­sen tovább-tovább bővítve a megállapítások körét. Nem érdemtelen ezek közül ki­emelni néhány megállapítást, abban a reményben, hogy ez is azt a végső szándékot erő­síti, ami a megyebizottsági ülés anyagában így fogalma­zódott meg: „... Legfonto­sabb feladatunk az, hogy a megyei szintű rendezvények csökkentése mellett, az eddi­giektől sokkal nagyobb és hatékonyabb segítséget ad­junk az alsóbb szintű KISZ- bizottságok és -alapszerveze­tek közművelődési munkájá­hoz. Folyamatos szervező, felkészítő munkával, ötletek­kel, akciók indításával segít­sük az alapszervezetek köz­művelődési tevékenységét.” A fenti gondolatnak kél lényeges eleme van. Az egyik az, hogy csökkenteni kell — hétköznapi nyelvre lefordítva — a látványos, demonstratív, nagy tömegeket egy-egy al­kalommal megmozgató kul­turális rendezvényeket. A má­sik az: sokkal több figyelmet, s nem csupán szemlélő, de cselekvést segítő figyelmet kell szentelni a kisebb „egy­ségek” munkájának. Mert „a munka legfontosabb színtere az alapszervezet’’... Ott dől el, mennyire tudnak hatni az általános és szakműveltség fejlesztésére, az önképzésre; mennyiben válik élővé, vagy marad csak papírstátuszúvá a klubmozgalom; kapnak-e inspirációt a fiatalok az ama­tőr művészeti mozgalomban való részvétéire, és így to­vább :.. Ott dől el, az alap­szervezetekben — mondtuk, s talán ezt így kellene ponto­sítani: ott dől el első fokon. Mert, s ez a megyebizottsági ülésen elhangzottakból is megerősítést nyert, a KISZ- esek sem a világtól, a kör­nyezettől elzártan élnek; a KlSZ-es fiatalok közművelő­dési tevékenysége sem szorít­ható csak e szervezet keretei közé. A kapcsolatoknak, a partneri viszonyoknak, a mű­velődési intézményekkel és társszervekkel való együtt­működésnek meghatározó je­lentősége van. Nem véletlen, hogy a „további feladatok” című részben gyakori... szere­pel a „kapcsolattartás”; a „rendszeres kapcsolat”; az „alakítsuk ki” megfogalma­zás .. . Hol, mely területeken van ezekre a legnagyobb szük­ség? Ismét csak példákra szorítkozhatunk. A megyei ta­pasztalatokat összegző jelen­tés szerint máig nincs pontos kép az ifjúsági klubmozga­lomról, igen sok e téren az esetlegesség, a különböző szintű klubtanácsok munká­jából hiányzik a koordinálás. Az esetlegesség nyomja rá bélyegét a műkedvelő művé­szeti mozgalomra is, kifogá­solható a tervszerű és folya­matos munka, van mit javí­tani a KISZ-szervezetek és a művelődési intézmények együttműködésében is. Ez utóbbi hiány fokozottan je­lentkezik a fiatalok szabad idejének hasznos, kulturált eltöltését illetően, nem meg­oldott a szórakozás-szórakoz­tatás problémája. Mint a je­lentés egyik megfogalmazá­sában olvashatjuk: „Késve, és ekkor is félénken reagál­tunk a fiatalok megváltozott irányú érdeklődésére. A di.s- cót, a popzenét a mai napig sem tudtuk a tevékenysé­günkben megfelelő tradicio­nális elemekhez kölni.” A szemléletváltoztatás szükségessé génele hangsúlyo­zása hatotta át a mégyebi- zottsági ülésen szót kérők mondandóját. Túl kell lépni a rendezvénycentrikusságon, az alapszervezeti munkában több kezdeményezésre van szükség, nagyobb aktivitásra és „életszerűbb” életre. A KISZ megyei bizottsága — ha lehet így mondani — „problémaérzékenyen” tárta fel a mozgalmi munka kultu­rális területének helyzetét, s ennek megfelelően határozta el a legfontosabb tennivaló­kat. Ehhez annyit tehetünk hozza: most már a gyakorla­ton a sor . . . Hiszen a jelzett gondok évek óta visszakö­szönő viszonyban vannak ve­lünk ... Tón agy .lózsef Tanévzáró az oktatási igazgatósáséi) A május 27-től. június 29- ig tartó vizsgaidőszakkal be­fejeződött a tanév az MSZMP megyei bizottsága oktatási igazgatóságának miskolci és vidéki tagozatain. Az 1980— I) 1 -es tanévben a megyében 3319-en tanultak a különböző esti egyetemi oktatási for­mákban. az egyéves és öthó­napos pórtiskolán 163-án tel­tek eredményes vizsgát.. Az elmúlt héten pénteken tartot­ták a miskolci öthónapos és az . ózdi egyéves pártiskolák tanévzáróját; a miskolci egy­éves pártiskola ünnepségén tegnap dr. Vancza János igaz­gatóhelyettes értékelte a hall­gatók munkáját. Az elmúlt tanévben az esti egyetem ál­talános tagozatán 626-an. a szakosító tagozaton 144-en, a speciális kollégiumokon 39S- en fejezték be tanulmányai-; kát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom