Észak-Magyarország, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-03 / 128. szám

T9frl. Június 3., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Évenként 70 ezer tonna műanyag Fél nap is kevés lenne be­járai a műanyaggyár vala­mennyi termelőüzemét. A több tízezer négyzetméteren ’elterülő hatalmas gyárban megs zárni á I ha lattan berende­zés, gépsor ontja nap mint nap a korszerű csomagoló­anyagokat. A műanyag-feldol­gozás fejlesztése régóta köz­ponti kérdés a Tiszai Vegyi- kombinátban. Az 19,66-ban létrehozott gyár az eltelt más­fél évtized alatt a hazai mű­anyag-feldolgozás bázisává nőtte ki magát. A kezdet kez­detén — amikor mindössze né­hány ezer tonna különféle csomagolóeszköz készült éven­ként a vállalatnál — kevesen gondolták, hogy az egykori kis üzem évek múltán meg­határozó szerepet tölt be az ország műanyag-feldolgozásá­ban, A nagyarányú fejlődésre mi sem jellemzőbb, mint az, hogy míg lí)71-ben a TVK- ban feldolgozott műanyagok mennyisége mindössze 15 ezer tonna volt, addig az ötödik öléves terv végére a gyár ter­melőkapacitása több mint a négyszeresére növekedett. NEGYEDMILLIÓ TONNA KÉSZTERMEK — Az elmúlt ötéves terv­időszakban mintegy negyed- millió tonna készterméket ad­tunk a népgazdaságnak — mondja Kucsma János, a műanyaggyár vezetője. — El­múlt évi termelésünk már el­érte a hetvenezer tonnát, ilyen mennyiséget még egyetlenegy üzem sem gyártott eddig az országban. Ebben közreját­szott. hogy a kombinát tekin- tényes mennyiségű műanyag alapanyagot — polietilént, po­lipropilént — állít elő, s ezek feldolgozása, illetve az érté­kesebb, magasabb feldolgo- zottságú termékek gyártásá­nak fokozása alapvető gazda­sági érdeke a vállalatnak. A műanyag-feldolgozás fejleszté­sében kezdettől fogva arra tö­rekedtünk, hogy hozzájárul­junk a népgazdaság különbö­ző ágazatainak fejlődéséhez, ugyanakkor kielégítsük a la­kosság egyre növekvő igényét. — A műanyag-feldolgozás gyors ütemű és állandó fej­lesztését hosszú távú prog­ramnak tekintjük ■— jegyzi meg Tímár Ferenc, a TVK bei- u h á zási f őos ztál y vezető j e. — Ennek megfelelően, jelen­tős összegeket fordítottunk és fordítunk fejlesztési, beruhá­zási célokra. Csak az elmúlt öt évben vállalati erőből mintegy 800 millió forintot költöttünk a műanyaggyár bővítésére, melynek eredmé­nyeképpen, több mint kétsze­resére növekedett a termelő- kapacitás. ELŐTÉRBEN A POLIPROPILÉN- FELDOLGOZÁS A polipropiléngyár üzem­be helyezésével egy időben a kombinát vezetése megtette a szükséges lépéseket a nagy mennyiségben gyártott mű­anyag-alapanyag egy részének helyben történő feldolgozásá­ra. A vállalat ez irányú tö­rekvését tükrözi, hogy 1979- ben szerződést kötött a japán Mitsubishi konszernnel, az úgynevezett biaxiálisan orien­tált polipropilén-fólia gyár­tására szolgáló üzem, illetve gépi berendezések megvásár­lására. __ — Hol tart az új üzem épí­tése? — kérdeztük a beruhá­zási főosztályvezetőt. — A mintegy 600 millió fo­rint értékű beruházás az ere­deti programnak megfelelően tervszerűen halad — hangzott a válasz. — Az építészeti munkák már olyan stádium­ban vannak, hogy a szerelést, amelyet Gyár- és Gépszere­lő Vállalat szakemberei a ja­pán szakértők jelenlétében végeznek, a közelmúltban megkezdődhetett. A terv sze­rint 1982 januárjában kell megkezdeni az üzemi próbá­kat, mi azonban szeretnénk mér ez év végére megterem­teni az ehhez szükséges felté­teleket AZ ÚJ TERMÉK MÁRKANEVE: BIAFOL Mii, mond a leendő terntek- ról Kucsma János gyárvezető. — A szóban forgó polipro­pilén termék családnak, ideig­lenesen a Biafol márkanevet adtuk — mutat a gyárvezető a közelmúltban elkészült, tet­szetős külsejű termékismerte­tőre, amely magyar, angol, francia és német nyelven ad részletes tájékoztatást a fólia típus- és méretválasztékáról, tulajdonságairól és főbb fel­használási területeiről. — Az üzem elkészültével, vágy is 1982-től évi 4 ezer ton­nával növeljük a polipropi­lén-felhasználást— jegyzi meg a gyárvezető. — Ez azt jelen­ti, hogy csak polipropilénből több mint 10 ezer tonnát dol­gozunk fel évente késztermék­nek. 1— Hogyan készülnek e fó­liák értékesítésére? —• Az egyik neves francia céggel kötöttünk megállapo­dást a felvevő piac előkészí­tésével kapcsolatos munkák­ra. A francia féllel, amely a miénkhez hasonló technoló­giával működő Biafol-fóliákat gyártó üzemmel rendelkezik, egyebek között marketing együttműködést alakítottunk ki, szakmai tanácsokat ad ré­szünkre, sőt, a fóliák felhasz­nálásában jártas szakembere­ket bocsát rendkezésünkre. — Milyen célra lehet fel­használni a leendő terméke­ket? — A Biafol fóliák kiváló tulajdonságaik, minőségi pa­ramétereik és sokrétű feldol­gozhatóságuk alapján számos területen jól helyettesítik a celofántípusokat. Rendkívül praktikus a felhasználásuk, illetve alkalmazásuk a do­hányiparban, s igen alkalma­sak a tésztafélék, cukorkák és csokoládék, a kiszerelt élel­miszerek, az úgynevezett ap- ró dobozos áruk, mint példá­ul a filmek, magnókazetták csomagolására is. ÚJABB FEJLESZTÉSEK A Biaíól fóliák gyártásának bevezetésén kívül, egyéb fej­lesztésekre is sor kerül a mű­anyaggyárban. Így többek kö­zött megvalósíthatják a mű­anyag tejfölöspoharak gyár­tását: ez a termék várhatóan a jövő év elején jelenik meg. A műanyagipar eddig is gyár­tott tejfölöspoharakat, ezek azonban polisztirolból készül­tek, amihez a megfelelő mi­nőségű alapanyagot kizárólag tőkés importból kellett meg­vásárolni. A TVK most válla­lati fejlesztéssel a polipropi­lént teszi alkalmassá a poha­rak gyártására. Az elmondot­takon kívül, a hatodik ötéves tervben a tej csomagolására szolgáló újabb tejsíkfólia- gyártó gépsort szándékoznak üzembe helyezni. A gépvá­sárlásra vonatkozó szerződést a külföldi céggel már meg­kötötték. A berendezés elké­szültével további 3600 tonná­val nő a műanyaggyár tejsík- fólia-gyártó kapacitása. Jelen­leg ugyan a tejipar részéről jelentkező évi 5600 tonnás fó­liaigényt a TVK még ki tudja elégíteni, azonban számítani kell a tejfogyasztás emelkedé­sére, ami magával hozza e csomagolóeszköz iránti keres­let növekedését. Lovas Bajos Osndolkodás és fegyelem A gondolkodás folyamata az egyén egyik legsajátabb, legbensőbb folyamata. És az is' jellemző sajátja a való­ban alkotó jellegű gondolko­dásnak, hogy tele van szkep­szissel, kétellyel, kérdéssel, dilemmával. És ez így ter­mészetes: hiszen a valóságot „elsajátítani” alkotó módon csak így lehet. Aki készen, minden kritika vagy mérle­gelés nélkül, az ő személyes éleiének tapasztalataival való összevetés nélkül vesz át más gondolatokat, annak a meg­győződése sohasem lehet olyan megalapozott, olyan szilárd, mintha ö maga is mintegy megküzd a meggyőződéséért. Ezért is a gondolkodás nem fáradtságmenlés, nem vala­mi kényelmes folyamat, s nem is olyan folyamat, me­lyet egyszer elkezdhetünk s egyszer abbahagyhatunk. A gondolkodó embert job­ban jellemzi a kritikai kész­ség és érzék, amely egyéb­ként minden előrehaladás egyik feltétele és biztosítéka. Érdemes idézni Lenint, aki fontosnak'tartotta a bírálatot nemcsak az egyes ember, a kommunista, hanem az egész párt szempontjából. Egy he­lyütt így ír: ,,A politikai pártnak saját hibáihoz való viszonya egyik legfontosabb é* legbiztosabb isméivé a párt komolyságának és an­nak, hogy miként teljesíti, a valóságban kötelességét osz­tálya és a dolgozó tömegek irányában. A hibát nyíltan be- i smerni, okait, forrásait feltár­ni, elemezni azt a helyzetet, amely a hibát szülte, gondo­san megvitatni, hogy milyen eszközökkel lehet a hibát ki­javítani — ez jellemzi a ko­moly pártot, így teljesíti a párt kötelességét, így neveli és tanítja az osztályt, azután pedig a tömegeket is”. Minden leegyszerűsítés női­kül transzponálhatjuk ezt a máig érvényes, fontos gondo­latot az egyes kommunisták­kal szemben támasztandó követelményekre is. De leg­alább ekkora figyelmet és te­ret kell szentelnünk közéle­tünk egészségének megőrzése, a párt vezető szerepe további erősítése céljából annak is, hogy a személyes gondolkodás joga, sőt követelménye, a vi­ta, a kritika lehetősége és je­lentősége ne homályosíthássa el azt, amiért mindez szük­ségeltetik: a cselekvést! Nem feledhetjük, hogy a demok­ratikus és pártszerű vita nél­külözhetetlen, sőt természe­tes a marxista—leninista pár­tokban, de nem öncélúak, h«~ ivein kifejezettem ami» valók. az a funkciójuk, hogy egysé­gesebb cselekvésre irányulja­nak. A cselekvést segítsék, ösztönözzék, szervezzék. A cselekvéshez pedig fe­gyelem kell. Es a gondolko­dás nem zárhatja ki, hanem — ha valóban alkotó jellegű! —, akkor támogatja és ösz­tönzi a fegyelmet. Hiszen a fegyelem annál erősebb és valódibb, minél inkább meg­győződés áll mögötte, nem egyszerűen csak valamiféle parancs vagy utasítás. A fe­gyelmet azért is kell hangsú­lyozni, mert természetes, hogy a társadalmi munkamegosz­tásban elfoglalt helye szerint, továbbá képzettsége, életkora stb. szerint nem mindenki juthat el a gondolkodás azo­nos színvonalára. Fontos, hogy a pártban a legkülönfélébb érdekek, szán­dékok, gondolatok mérlegei- hetőek legyenek, mielőtt a nagy hatókörű politikai dön­tések megszületnek. De ha ezek a döntések megszülettek, akkor a lenini centralizmus elvi alapján álló párt minden tagjának kötelessége, hogy eleget tegyen az általa önként vállalt fegyelemnek, teljesítse, amit a párt tőle vár, minden erejével segítse a határozatok megvalósulását, elérni a párt céljait, ily módon • szolgálva népünk érdekét. Készül a sedrésép Siegedi József szerelőlakatos a DST-40 típusú telefonkábel-sodró gépen a dobbefogó rögzítésén dolgozik a Diósgyőri Gépgyár szereldeüzemében. Fojtán László felvétele Továbbképzés a kézműiparnál A Borsod megyei Kézméb ipari Vállalat idei termelési terve 12,5 százalékkal maga­sabb az elmúlt évinél, ér­tékben 236 millió forint. A nagyobb feladat teljesítése természetszerűen megköve­teli a nagyobb szaktudást, új ismeretek szerzését. A vállalatnál elsőként a mun­kahelyi vezetők részére szer­veztek továbbképző tanfo­lyamot, amely sikeres vizs­gával ért véget. A résztve­vők bővítették tudásukat a gazdaságpolitikában, a mun­kaszervezésben, a munka­jogban, a munkavédelemben, a vezetéselméletben. Az ál­talános tudnivalókon kívül megismerték a helyi lehető­ségeket a tervezésben, a be­ruházásban, a munkaerő- és bérgazdálkodásban, a szo­ciális és jóléti alap felhasz­nálásában. A másik tanfo­lyamot a konfekcióüzem dol­gozói számára indították, s a szervezésbe bevonták az Ipari Minisztérium Módszer­tani és Továbbképző Inté­zetét. Á viz /,fegyverszünete" Az utóbbi években, a Bod­rogköz termelőszövetkezetei­ben ugyan mi másról esne szó leginkább, mint a víz­ről? A víz, legyen a neve ár-, bel-, talaj-, pangó víz — sajnos negatív előjellel —, egyre elválaszthatatlanabbul hozzátartozik az itt élők, az erre gazdálkodók életéhez. V aradi Józsej, a cigándi Egyesült Termelőszövetkezet elnöke egy statisztikát, mu­tatott az elmúlt éveji kárté­rítéseiről. Ezek szerint 1975- ben 817 ezer, 1976-ban és 77-ben 3—3 millió, 1978- ban 3,5 millió, 1979-ben 13 millió, 1980-ban 15,3 millió forint kártérítést fizetett ki nekik az Állami Biztosító. Még énnél is beszédesebb a vízkárokat szenvedett mező- gazdasági területek nagysá­gának alakulása: 1977-ben 855 hektár, 78-ban 1314 hek­tár, 79-ben 2063 hektár, 80- ban 3365 hektár hasznosít­ható területet borított hosz- szabb-rövidebb ideig ár-, vagy belvíz. Mindezek ismeretében csep­pet sem tűnt meglepőnek a cigándi gazdaság egyik szak­vezetőjének a sikerélmények kapcsán tett megjegyzése: „Itt már az is óriási, ha si­kerül elvetni valamit.. Bizonyságképpen újabb té­nyeket sorakoztattak. Ta­valy az 1500 hektár búzá­jukból csupán 300 hektárnyit tudtak learatni. Pontosab­ban — itteni megfogalmazás szerint — lekínlódni. Ősszel pedig mindössze 150 hektár területen voltak képesek 1 földbe tenni a magot, s a víz miatt akkor szárítatlanul maradt területek nagyságát meg sem mertem kérdezni. Az elnök: — Idén is, a gazdálkodás általános költ­ségeit tekintve a növényter­mesztést veszteségesre ter­veztük. Ugyanezt mondhatom el az állattenyésztésről is ... Mi akkor a járható út? Egyáltalán akad ilyen? A szanálási bizottság annak idején szerkezeti módosítá­sokat írt elő. Például csök­kentették a szántóterületüket mintegy 900 hektárral. Eze­ket ma már rétként, legelő­ként, valamint kisebb részét erdőként hasznosítják. A szántóföldi növénytermesz­téshez képest az állattenyész­tésnek a szerepe — éppen a biztonságosabb tömegtakar- mány-termesztésre alapozva — a jövőben nagyobb lesz. A juhnál például 4800 anya a terv — jelenleg 3000 van —, sajnos azonban a víz miatt a vélt, vagy remélt, tömeg- takarmány-bázis is elég bi­zonytalan. Magyarul, a gyep „ellenállóképességét” •— vi­szonyítva a búzához, vagy más szántóföldi kultúrához — senki nem vitatja, de a gyep sem bír ki mindent. Márpedig itt nemegyszer ezt, a „mindent” kellene ki­bírni. Ami ma talán az egyes- egyedül járható út, a tartós veszteségből való kilábalás­hoz, ez a melléküzemági te­vékenység. Nem csoda, hogy itt Cigándon is igyekeztek belekapaszkodni. Helyben működik egy 35 fős láda­üzemük, egy hetven dolgo­zót foglalkoztató építőrész­legük és van még egy idény­jellegű, elsősorban télen munkát biztosító üzemecské- jük, ahol a tetőfedéshez hasz­nálatos viharkapcsokat gyárt­ják. A budapesti 170 fős részlegük gyártási és szere­lési munkákat végez. Ebbe a meghatározásba sok minden beletartozik, hiszen a vér- nyomásmérők szerelésétől a szájkosárig sok mindent ké­szítenek. Ezek a tevékenysé­gek a tervek szerint idén 10 millió forint nyereséget hoz­nak, s ezzel kompenzálják majd az alaptevékenységből származó veszteségeket Minap, hogy Cigándon jár­tunk, vizet csak elvétve lát­tunk. Közvetett nyomai * még vetetten szántók, a íel- feltörő vízinövények azonban jelezték, nem is olyan régen a víz volt az úr e tájon. Tervek már vannak a Bőd-' rogköz teljes vízrendezésére, mert hisz’ az köztudott, egyes-egyedül csak ez je­lent majd végleges megol­dást. Ez teremti meg a gaz­dálkodás biztonságát ezeken a jó talajú földeken, mely tájat nem is olyan régen még a megye éléstárának nevez­ték. A kivitelezés a nehe­zebb, az anyagi erők meg­teremtése. Csak a cigándi tsz 5 ezer hektárénak me­liorációja, vízrendezése 12(1 millióba kerülne, s ebből 36 milliót a tsz-nek saját erő­ből kellene fedeznie. Sajnos, erre a tavalyi évet 14,5 mil­lió forint veszteséggel záró gazdaság sem ma, sem be­látható időn belül nem lesz képes. Az országgyűlési kép­viselők megyei csoportja több alkalommal a helyszí­nen vizsgálta e táj — így a cigándiak — gondját-baját. Éppen ezért 'az erre élők — a saját anyagi erők hiánya ellenére — bíznak benne, hogy a vízzel folytatott há­borúban nemcsak a mosta­nihoz hasonló, aszály terem­tette fegyverszünetek lesz­nek, hanem lesz végleges, megnyugtató megoldás. Az az igazság, jó volna a Bodrogközt újra a megye éléstárának tudni. Hajdit Imre Uj, le«, jó lÉidonságú lizaíajÉ A bózanemes ítéeben — és a búzatermelés agrotechnikájá­ban elért kutatási eredménye­ket, és az ezzel kapcsolatos feladatokat vitatja meg a KGST tizedik esztendeje te­vékenykedő búzanemesítési és agrotechnikai szakbizottsága az Akadémia marlonvásári mezőgazdasági kutatóintéze­tében kedden megkezdődött négynapos ülésén. A tanácskozáson részt; vevő országok, — Bulgária, Cseh­szlovákia, .Lengyelország, Ma­gyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió — szakemfoe- fm baKzámoJjOiak • nemesítő munka és a termesztés leg­újabb eredményeiről, megvi­tatják az intenzív termesztési körülményeik között bő ter­mést adó, a betegségekkel szemben ellenálló, géppel be­takarítható búzafajták és hib­ridek előállítását szolgáló ku­tatási módszereket,, feladato­kat. A KGST-ors zágokba n egyébként az elmúlt években már számos ilyen tulajdonsá­gokkal rendelkező, s az eddi­gieket, biológiai és gazdasági tu 1 a j dons ágokban jelen tösen felülmúló fajtát állítottak a koztermeszié&ba. Az új fajták jelentősen Kosi zájár.ultak ahhoz, hogy a munkabizottságban részt vevő országok mindegyikében nőt­tek a hozamok, nagyobb lett a termésmennyiség. E téren a legjobb eredményt a magyar mezőgazdaság érte el: öt év alatt 628 kilóval növelte az egy hektárra jutó hozamot. A tanácskozáson két évre szóló munkaprogramot f.s ki­dolgoznak. A munkabizottság tagjai megismerkednék a ma­gyar búzanemesítés gyakorla­ti munkájával is. A tanácskozás péntek«! le; jezödik be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom