Észak-Magyarország, 1981. június (37. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-03 / 128. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. június 3., szerda Ünnep múltával — tanulságokról T Az elmúlt héten kihunytak a 21. miskolci filmfesztivál fényei. hivatalosan véget ért a hazai közművelődési filmek, animációs filmek, kísérleti filmek kétévenkénti megméretése. A záró ünnepségen kiosztották a díjakat — a zsűri döntésével csaknem 100 százalékig egyet kell értenünk —, s most az egyes stúdiókon a sor, hogy a 6 napos miskolci fesztivál tapasztalatait összegezzék, s eljövendő munkájukban hasznosítsák. Az alábbiakban — a teljesség igénye nélkül — néhány tapasztalatot, észrevételt jegyzőnk fel a fesztiválról. Figyelmen kívül kell hagynunk a fesztivál sok-sok járulékos elemét, olyan rendezvényét, amely tulajdonképpen számszerűleg szaporította a közönség és a film találkozásának lehetőségeit, vagy inkább felhívta a figyelmet e j találkozásokra — mint pél- j ; dául a vasárnapi vidám ma- j j jálisnak nevezett kirakodó- 1 vásár és járulékai, vagy Farkas Bertalan űrhajós lá- j togatása, a Pannónia rajzfil- y, meseinek kitűnő találkozói a 1 gyerekekkel stb. —, marad- f junk maguknál a filmeknél, j illetve a film és a közönség i találkozásainál. Kitűnően választotta meg ! jelmondatát a fesztivál és ez ; j a szlogen, hogy „Filmmel a í \ közművelődésért” nem ma- ' i radt puszta jelszó, valóban ez • ' volt a — valljuk be — túl- i I zsúfolt rendezvénysorozat í j legfőbb motívuma, tulajdonit | képpen minden ennek érdekében történt és, ha manapság már a közművelődésre való hivatkozás itt-ott köz- ? hellyé devalválódik is, efesz- \ , tiválon tartalmat, értelmet I nyert. Ezt előre kell bocsátani és minden későbbi észrevé- i' telnél erre kell visszaemlé- ; | kezni. Még akkor is, ha az [ ; észrevétel esetleg negatív. : , Már szerepelt az eddigiekben a túlzsúfoltság. Nagyon is túlzsúfolt volt a fesztivál. Nyolcvanhárom film a versenyben és nehéz lenne utánaszámolni, hogy a különbö- i ző információs vetítéseken, kihelyezett vetítéseken, szakÍ | mai összeállításokban és i egyéb bemutatási keretek között a versenyfilmeken kívül vajon hány film szerepelt. Legalább annyi, mint versenyfilm, minden bizonynyal. így most előállt az a helyzet, hogy a zsűri, amely csak a versenyfilmeket ve- ! hette figyelembe, jóval szőkébb mezőnyből merített, mint a közönség, és ez akkor is feltűnő, ha a közönség a teljes mezőnyt eleve nem is láthatta. Nem, mert a fesztivál kettéosztottsága a Rónai Sándor Művelődési Központ és a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ között eleve lehetetlenné tette a teljes áttekintést. E kétfelé és párhuzamosan való rendezést viszont az indokolta, hogy túl sok volt a versenyfilm és, hogy a nem versenybeli bemutatókkal és egyéb rendezvényekkel a fesztivál igazgatósága, rendező bizottsága méginkább közel akart kerülni a közönséghez, a fesztivál jelmondatának realizálási lehetőségeihez. Nyolcvanhárom film a mezőnyben (eredetileg 84 volt, de Rófusz Ferenc, az Oscar- díj elnyerése után, nagyon tiszteletre méltó módon visz- szavonta A légy nevezését, s így azt csak információs keretben láthattuk), és ez igen sok egy versenyben. Az idén ugyanis elmaradt az előzsüri, ez pedig sajnos, a mennyiségi növekedéssel együtt minőségi visszalépést is jelentett. Ügy tűnik, nem elég az önkontroll. Kell az előzsüri. így bekerültek a mezőnybe érdektelen, elnyújtott, mondjuk ki bátran: semmitmondó alkotások is, kísérletezés címszava alatt a végtelenségig elnyújtott filmes dolgozatok, amelyek még nem voltak fesztiválérettek. Ha figyelembe vesszük a díjazottak listáját, ezekből nem is került oda egy sem. Sok volt a teljes műsor terjedelmű, hosszú dokumentumfilm is, amelyeknek az összevetése a 10—15 perces hasonló műfajú filmekkel kicsit körte-alma összehasonlítás, még akkor is, ha elvileg külön kategóriában versenyeznek. Egyébként a dokumentum műfaj fesztiváli szerepeltetése megérne egy külön szakmai vizsgálódást, hiszen míg animációs filmet, vagy népszerű tudományos filmet a sajátosan erre a profilra szervezett stúdiók készítenek, a dokumentumfilmen az erre hivatott stúdión kívül más szervek is dolgoznak, s azok filmjei a műfajon belül egyben stúdiók közötti versenyt is jelentenek, míg az említett két kategóriánál stúdión belüli, tehát jóval szelí- debb versengésről lehet csak szó. Az idén első alkalommal rendezték meg a stúdiónapokat, összekapcsolva információs vetítéssel. Mivel Diósgyőrött rendezték azokat — vajon miért? — a látogatottságuk a vártnál alacsonyabb volt, legalábbis ami a nagy- közönséget illeti. A szőkébb szakma és a sajtó érdeklődése nem indokolta a kitelepítést, s ha ez a közönséghez való földrajzi közelebb kerülést célozta, úgy még nem volt sikeres. Ezek a stúdiónapok egy-egy stúdió munkájáról nagyléptékű képeket adtak, a szakma számára érdekesek, hasznosak voltak, még akkor is, ha sokaknak elsősorban is- meretfelfrissitést jelentettek. A nagyközönség tartózkodása viszont feltűnő volt és oktalan. (Itt jegyzendő meg, hogy a kánikulai időjárás általában nem kedvezett a látogatottságnak és csak az esti programokon népesedett be elfogadható mértékben a nézőtér.) A fesztivál nagy szakmai vitája szinte két részre osztható. Egy alapos, tanulmányértékű bevezető előadás a közművelődés és a film kapcsolatáról, mai helyzetképéről, hozzászólásként a stúdió- vezetők szorosabban szakmai jellegű kiegészítése, majd rövid vita arról, hogy a közművelődési film, mint propagandaeszköz, s a kamera, mint az elkötelezett filmesek fegyvere a napjainkban adott terepen miként használandó fel meggyőzésre, miként használandó fel a problémafelvetéssel együtt járó eredménypropaganda szolgálatában. Milyen is volt hát a 21. miskolci filmfesztivál? Feltétlenül eredményes. Jelszavát igyekezett jól megvalósítani, még hogyha a nagy-nagy igyekezetben sokkal több akarás, sokkal több számszerűségre törekvés is volt, mint megvalósult lehetőség. Ugyanezzel az erővel több és minőségileg más közönséghez is eljuthattak volna a filmek. (Gondolunk itt egy-két nagyon foghíjas, vagy „rosszul vattázott”, iskolás gyermekekkel feltöltött nézőtérre.) A kettészakí- tás tagadhatatlanul növelte a bemutatók számának a lehetőségét, de nem biztos, hogy a számbeli növekedés minőségi növekedéssel is jár. Ez a kétfelé való rendezés és a nagy mennyiségi törekvés mindenképpen téma kell, hogy legyen a fesztivál szakmai értékeinek mérlegelésénél és az elkövetkező hasonló fesztiválok megtervezésénél. Benedek Miklós Első díj Jugoszláviából Rímes és iúiia f " A miskolci és a kassai színházak közötti csere- egyezmény keretében június ; 8-án, hétfőn este hét órai kezdettel a Miskolci Nem- , zeti Színházban vendégszerepei a Kassai Állami Színház balettegyüttese és bemutatja Prokofjev Rómeó és . Júlia című balettdrámáját. Két Kraelz-jálék f A stúdiószínpadok találkozója keretében ma este a debreceni Csokonai Színház együttese mutatkozik be a Í i miskolci Kamaraszínházban. Előadásukban Frantz Xaver Kroetz két drámája, a ,Fel- ső-Ausztria és a Fészek látható. Az előbbit a televíziós változatból, mindkettőt a Modem Könyvtárban megjelent Kroetz-kötetből ismerhetjük. A keddre virradó éjszaka érkezett haza a jugoszláviai Celjéből a miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium leánykara. A hír — egy gyors telefon formájában — már megelőzte őket: a nemzetközi ifjúsági kórusfesztiválon arany fokozatot kaptak. Bíró Tibomé, a gimnázium igazgatónője boldogan válaszolt a kérdésekre, hiszen az 1976-ban alakult kórus — akkor indult az iskolában az ének-zene tagozat — első alkalommal vett részt nemzetközi versenyen. Karnagya Homródiné Engi Zsuzsa. — Azt hiszem érthető, nagyon izgultunk. Kilenc országból voltak résztvevők. öt alkalommal léptűnk közönség elé: a versenyen kívül egy díszhangversenyen, a záróünnepélyen, egy egészségügyi kombinátban és készített velünk felvételt a ljubljanai rádió. Torma Gabriella kísérte a gyerekeket — nagy sikerrel. — Az eredményhirdetés? — A leánykarok kategóriájában 95,6 pontot kaptunk. Nagyon fénylik- az arany ... Nekünk nagyon. Azt a pillanatot egyébként nem felejtem el, a lányok először sírtak, azután sírtak és nevettek ... A végén persze énekkel búcsúztatták az eredményhirdetésről távozó közönséget. Kinyvsálor élőit Az ünnepi könyvhét első „hagyományosan” esős napja után nyárias melegben válogathatnak az érdeklődők a miskolci Szabadság téren felépített sátrak kínálatában. Sok a böngésző, a megfontoltan érdeklődő, de nem kevés azok száma, akik itt szerzik be a könyvheti könyveket, vagy örömmel fedeznek fel egy-egy, a boltokban már nem talált kötetet. Képünk jobb oldalán - úgy látszik — már létrejött a vásár. Bíiyatirléneli eitiiékgyííjtss A Mákvölgyi Bányaüzem szakszervezeti bizottsága és az Egyesített Művelődési Intézmények vezetősége a borsodi bányászat történeti emlékeinek gyűjtésére hívta fel a bányaüzem dolgozóit es nyugdíjasait. A banyatörténeti emlékek gyűjtését a vállalat néhány aknájának a megszűnése és a gyors technikai változások sürgetik, mert igen rövid idő alatt tűnnek el a bányászati vonatkozású építészeti, műszaki, technológiai emlékek. A történeti emlékek gyűjtésében részt vehetnek a bányaüzem dolgozói, hozzátai'to- zoi, a bányatelepek lakosai, nyugdíjasok, szocialista brigádok, egyéni és csoportos formában. A szervező munkát az alberttelepi Hunyadi János Művelődési Ház végzi. Ugyanott fogják a begyűjtött anyagot is bemutatni. Parttalan irodalompolitika ? Vajon a Kisfaludy szerkesztette Auróra nélkül létezne-e magyar irodalom? Létezhetne-e? S hogy mást ne említsünk példaként, ha a Nyugat nem lett volna, hogyan alakult volna nemzeti irodalmunk története? S vajon csak irodalmunk lett volna szegényebb? A kérdés izgalmas, s mivel irodalom- politikánk időszerű kérdéseiről beszélgetve vetette fel a kérdést — legalábbis első részét! — Fábián Zoltán, a Magyar Írók Szövetségének titkára, joggal várhattuk, mi, e beszélgetés résztvevői a folytatást is. Annak vizsgálatát, hogy napjainkban hogyan tölti be ezt a feladaGyermekfilmek, gyermekrajzok A gyerekek még szeretik a filmeket legyenek szereplői akár élő alakok, akár rajzfigurák. Nézik és várják a filmeket, megvannak kedvenc figuráik. Mindezt lehetne statisztikákkal bizonygatni, tanúskodhatnának a szülők is erről. És a gyermekfilmek szere- tetéről tanúskodnak azok a rajzok, amelyek a gyermeknapon a miskolci Tokaj vendéglátóházban fogadták a napi programra érkezőket és várják a látogatókat még az elkövetkező héten is. Gyerekek, óvodás és általános iskolás gyerekek sokszínűén, változatos formában vallanak arról, hogy mind a mozikban, mind a televízióban vetített — nekik szánt — filmek fantáziát megmozgatok, emlékezésre érdemesek. Természetesen e rajzos megemlékezésekből is kitűnik, hogy jelenleg mi a „sláger”, kik a kedvenc figurák-ala- kok ... Így sok képen találkozhatunk Balanellel, a Mackókaland-dal, Hófehérkével, Vukk'al. és természetesen nem hiányzik az Orion űrhajó sem. A megyei moziüzemi vállalattal közösen megrendezett kiállítás — s annak gyermeknapra időzítése — jó kezdeményezés volt, sikeres „kivitelezésben”. (t. n. j.) tát, funkcióját az irodalmi folyóirat-hálózat? Szó volt ugyan arról, hogy miért nincs — vagy ha van, hát miért olyan, amilyen — a vidéki kiadás (könyvkiadásokra gondolunk itt elsősorban), de csak felületesen. Annyi azonban bizonyos, és ez megfogalmazódott: helyi erőfeszítésekből igenis születtek dolgok, amelyek nélkül valóban szegényebbek lennénk, visszavonhatatlanul szegényebbek s talán pótolhatatlanul is azok. Ezek a kiadványok persze többnyire nem a szigorúan vett irodalom területéről valók. Történelmi tradíciók ugyan igazolják a Budapest-cent- rikusságot, de vajon nincs-e, nem lenne-e meg vidéken is (ezúttal nem minősítve, pusztán helyrajzilag pontosítva) az a szellemi kapacitás, kontroll, amely szervezője és istápolója lehetne a közéleti érzékenységű irodalmi életnek. Igaz: az Írószövetség azon fáradozik, hogy az írók, költők, a publikáló gondolkodók eszmecseréi ott legyenek (az írótáborok hagyományaira gondolunk itt elsősorban), ahol az adott témák szakértői is vannak. Ahol a legtöbb szellemi kapacitás haimozódik fel háttérként. Azaz: a vendéglátó hely ne csak kulisz- szaként, ne csak háttérként szolgáljon, ne csak helyszín legyen, hanem valamiképpen bázis is, szellemi potencia. Nyilvánvaló lett volna a következtetés — kérdés formájában —: az irodalom szervezésének helyi letéteményese, az irodalmi lap, ha van ilyen, a maga eszközeivel hogyan próbálja szélesíteni a bázist a vitákhoz, hogyan tudja, hogyan akarja megszervezni a meglevő vagy lappangó szellemi erőket? E kérdés azonban nem hangzott el, s így válasz sem fogalmazódhatott. Sajnos. Helyette viszont indulatoktól fűtött, de pontatlan, s nem tudni honnan levont megállapítások hangoztak el. Például arról, hogy „alig kétszázezer forint az áfész könyvforgalma”, hogy „nincs Borsodban irodalmi érdeklődésű közönség”. Viták, hogy írók nélkül van-e könyvhét, s viszont: hogy írók nélkül ugyan lehet-e író-olvasó találkozót tartani. Kiket hívjanak meg, s értelmes párbeszéd kialakulhat-e, ha szűkre, túlságosan is szűkre szabott a beszélgetésre szánt idő? Ez utóbbiak felvetését nyilván az időpont igazolja: az ünnepi könyvhét napjait éljük, s e beszélgetésre hétfőn délután került sor a Miskolci Galériában. A válasz — s ez' nem protokolláris megfogalmazás! — nyilván nem lehet más, mint hogy az írók jelenléte a könyv ünnepén nem formai, hanem lényegi kérdés, kardinális követelmény. S hogy a helyben élő alkotók jelenléte is ugyanilyen esszenciális kérdés. De ugyanilyen az is: hogy olyan írókat hívjunk meg, akikre — s ezúttal mindegy, hogy miért? —kiváncsi az olvasó. Az olvasó pedig elsősorban a publikáló alkotóra kíváncsi. Mert van vele miről eszmét, gondolatot cserélni. (Még ha néha rosszul is sikerednek kérdései.) A publikációk körül szintén fellángolt a vita. Volt azután még szó arról, hogy mi kapcsolat van a miskolci jogi intézet és a dzsentrizmus között (valahogy nem sikerült mederben tartani ezt a beszélgetést!), s igen halványan, de arról is szó esett, hogy milyen a könyvkiadók jelzése az olvasók felé, s hogy létezik-e visszajelzés? S hogy mindebben az Olvasó Népért mozgalomnak milyen feladatai vannak? Az Olvasó Népért mozgalom országos bizottsága tárgyalni fogja e kérdéskört. „Törvénybe tette” — mondta . Fábián Zoltán. Nyilván e beszélgetés is hasznos adalékokkal járulhatott volna hozzá. De érzésünk szerint nem tette. Régi igazság ugyanis — nem szívesen vonjuk le konklúzióként! —, hogy vitatkozni csak érvekkel és indulatokkal lehet, de felelősséggel. A tények tiszteletben tartásával. Megalapozatlan és pontatlan tényekből csak pontatlan és téves megállapításokat lehet levonni. S igaz ugyan, hogy parttalan az irodalom érdekeltségi területe, de az irodalompolitikáról folytatott beszélgetés nem lehet ugyanaz. Mert ha igen, akkor éppen a legfontosabbakról esik kevés szó) S egy lehetőség kihasználatlan marad. Csutorás Annamária MÉHÉSZEK! 1981. június 8-án vegyszeres szúnyogirtást végzünk! Gondoskodjanak a méhcsaládok szakszerű és biztonságos elzárásáról 1981. június 5-én 19 órától június 7-én 10 óráig! Egyetértés Mgtsz PUTNOK
