Észak-Magyarország, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-20 / 116. szám

1981. május 20., szerda ES2AMM0VARQRSZAG 4 \ J Ü i fi i í A rádió mellett: az éterben lépek - ftízaszeieÉii A szentendrei Maczó Mihályné különböző színűre festett buzo- szemekböl mozaiktechnikával készít képeket. Egy-egy iiyen búzás kép több ezer szemből áll. Képünkön: Az alkotó és képei. Micike elment... Harmad lj - Mii ' Egy műsor a tóélete. Ezzel a címmel kínálta hétfőn este egyik műsorát a rádió, a Hú­szas stúdió. Előtte néhány perccel az Esti magazinban röpködtek a hallgatók íelé a tel ág különböző pontjain tör­tént embertelen gyilkosságok, merényletek, politikai terror­cselekmények hírei és ezek kommentálása. Kegyetlen hí­rek a burjánzó, s aggasztóan szaporodó emberi kegyetlen­ségekről, az embertelenségről. Ezt követte csaknem közvet­lenül az Egy műsor utóélete arról, hogy nálunk, egy-egy a rádióban és más tömegkom­munikációs eszközökben el­hangzó jelzés, kérés, emberi gond, megoldatlan probléma megismerése után hogyan nyüaak ki a szívek, hogy sar­jad ki, s formálódik gyakor­lattá az emberi tettrekészség. Ripper Juditról, aki járó- képtelen, lakásügye megol­datlan, Trabant Hykomatja leégett, néhány nappal ko­rábban adott hírt a rádió. S -telefonhívások százai jelezték: ■ az emberek, a legkülönbözőbb - foglalkozású, tehetségű embe­rek sokasága akar és tud se­gíteni. Nem lehetett megin- daltság nélkül hallgatni a vé­leményeket, a segítségre sar­kalló miérteket, a véleménye­ket arról, hogy nem csak le- Heí, de kell is segíteni! Meg­mozdultak a fővárosi távfű­tőművek; a csatornázásiak, szánész, világtalan, idősebb ember, háziasszonyok, s mint a végén, kiderült: bürokráci­át, korábbi tehetetlenséget félretéve segített, intézkedett a biztosító, a tanács egyaránt. Ez az ami megkapó, ami üde, éltető, tettre, életkedvre ser­kentő szánfolt volt a hétfő es­ti rádióadásban a korábban a világ tájairól érkező lehango­ló embertelenségeket jelző hí­rekkel szemben. „Az ember­ség utóélete’? — töpreng az ember a műsor főcímének szavaival játszadozva?! Így A Hazaíiaá Népfront Orszá­gos Tanácsa, a Magyar Nem­zeti Múzeum és a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum 1983-ra és 1985-re országos pályázatot hirdet. Kiemelt té­mák: az életmód története; a kulturális egyesületek törté­nete; új- és legújabb kori tör­téneti emlékhelyek. Pályázni lehet egyéb témájú helytörté­neti feldolgozásokkal is, de a kiemelt témák az elbírálásnál előnyt élveznek. A pályáza­tot egyéni és csoportos tagd1 zathan hirdetik meg. Az egyé-' ni tagozaton belül, külön bí­rálják az ifjúsági pályamun­kákat. Fokozottan számítanak az iskolai és a helytörténeti szakkörök, a szocialista bri­gádok közös munkán alapuló pályaműveire. A történeti ku­tatással foglalkozó intézetek tudományos munkatársai a pályázaton nem vehetnek részt. Az országos pályázat a me­gyei pályázatokra épül. Tehát kétlépcsős. A pályázatokat az illetékes megyed múzeumi igazgatósághoz, Budapesten pedig a Budapesti Történeti Múzeumhoz két példányban kell beküldeni. A beküldés határideje: 1983. és 1985. jú­lius 3L azért talán nem egészen igaz, hiszen a mi alapelvünk, a szocialista humanizmus jel­szava nem utóélet, hanem élő valóság, s a jövő emberi kap­csolata, egyre közvetlenebb kapcsolata: az igazi emberség, emberiesség . .. Mégis, a ri­portot, a segíteni sietők sza­vait, a magyarázatokat hall­gatván támadhatott a hallga­tóban, — bennem legalábbis támadt — egyfajta gondolati disszonancia. Ügy érzem, nem alaptalanul, s nem is minden aggályoskodás nélkül. Számos, talán ezer, s egy — ha nem több — példa volt rá az utóbbi időben, hogy a tömegkommunikációs eszkö­zök, elsősorban a rádió, a té­vé egy-egy segítő hívása nyo­mán százak, ezrek mozdultak, s egyik napról a másikra „visszahúzta” fejét a tettet késleltető bürokrácia. S ép­pen ebben rejlik az aggály­keltő valóság. Miért csak ak­kor mozdulunk, ha felhívás­ként hasít fülünkbe a segély­kérő kiáltás. Miért csak a nyilvánosság előtt segítünk ? Miért mennek el, megyünk el százan és százan a közelünk­ben feszítő gond, alakuló, vagy már kialakult, tragédiát súroló bajok mellett? Miért csak kérésre, jelzésre mozdu­lunk? Miért mindig csak egy nyilvánosságra került baj, gond után van az ügynek utó­élete? Hiszen a természetes az volna, ha az a riport, az a híradás, az a megírt köszönő­levél arról tudósítana, hogy ez és ez történt, baj volt, de csendben, minden különösebb felkérés, nyilvánosság nélkül segítettek azok, akik a köz­vetlen környezetben élnek, s minden bírálat, sürgetés nél­kül intézkedtek a hivatalos szervek. A hivatalok, ame­lyeknek egyetlen feladatuk van: az embert szolgálni!... Barcsa S. A megyei és a fővárosi eredményhirdetés októberben, az országos műemléki és mú­zeumi hónapban lesz. A me­gyei múzeumi igazgatóságok és a Budapesti Történeti Mú­zeum az általuk elbírált pá­lyázatok egyik példányát to­vábbítják a Magyar Munkás­mozgalmi Múzeumhoz. A vég­ső döntést a pályázatot meg­hirdető szervek közös bíráló bizottsága hozza meg. Az or­szágos döntőhöz csatlakozik a KISZ által az országos diák­napokra meghirdetett pályá­zat is. Az országos eredményhirde­tés 1983-ban és 1985-bén a munka ünnepéhez, 1984., illet­ve 1986. május 1-hez kapcso­lódik. A kiemelt témák iránt érdeklődő egyéni és csopor­tos pályázók már munkájuk megkezdésekor keressék meg a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum (Budapest I., Buda­vári Palota A-épület, levél­cím: 1250 Budapest, Postaíi- ók: 23., telefon: 160-030, 160-100, 160-170) adattárát, ahol részletesebb tájékoztatást kaphatnak. További felvilágo­sítást a Borsod megyei Mú­zeumi Igazgatóság ad. Amikor kedden délután két óra előtt még nem volt bent szerkesztőségünkben, már éreztük, hogy valami baj le­het. Micike ugyanis a sze­rénység, a tettrekészség mel­lett, a pontosság példaképe volt. Gyors telefon, s a hír­től a kagylót tartó kézből ki­ment az erő, elsápadt a kör- benállók arca: Micike elment. Micike meghalt!... Nem tűnik fel többé a szer­kesztőség folyosóján. Nem si­et le a nyomdába a tördelő­szerkesztő asztalán összegyűlt, JLátnom és látnunk kellett volna, jobban figyelni, tisz­tábban látni, merészebben és távolabbra, jövőben bízó te­kintettel. Akkor kellett volna csak igazán látni, merni, ami­kor a kokárdás, vitézkötéses jrúzisszipor kák e Ivdkítottak, amikor a hamis és hazug tá­jékoztatások ködfejlesztöi a leg hangosabban sisteregtek, amikor az Árpád-sávosok ál­tal fellobbantott máglyák füstje fojtogató felhőben go- molygoti. Most látom mind­ezt tisztán, világosan. Most, amikor vak vagyok.” Ezzel a megrendítő gondolatsorral zá­rul Bárczy János Miskolcon élő író új kötete, a Zuhanó­ugrás, amely a M&gvető Könyvkiadó Tények és tanúk sorozatában az idei könyvhé­ten kerül a bizonnyal nagy­számú érdeklődő kezébe. A Tények és tanúk sorozat kötetei iránt évről évre na­gyobb az érdeklődés. Olvasó népünk mindinkább érdeklő­déssel fordul a • lényirodalom felé, mindinkább szeretne töb­bet megtudni közelmúltunk­nak, történelmünknek össze­függéseiből, „háttéranyagá­ból’', szeretne jobban tájéko­zódni egy olyan korban, amit magunk mögött hagytunk. A sorozatban megjelent vissza­emlékezések, emlékiratok, életrajzszerű visszatekintések igen sokat segíthetnek ebben. A Zuhanóugrás iránti érdek­lődést azonban indokolja a szerző személye is. Nem egé­szen két éve jelent meg Bár­mór nyomdakész anyagokkal, mint tette csaknem negyed­századon át. Ebben az évben készült nyugdíjba, s hányszor mondta: „ezután az unokáim­nak élek”. Micike, Sonkoly Józsefné elment. Az étet, a sors meg­változtathatatlanul, kegyetle­nül közbeszólt. Csak egy ma­rad meg mindannyiunkban, akikkel évek óta együtt dol­gozott: az emléke. Egy olyan ember emléiae, aki munlcájó­val, egyéniségével mindany- nyiunknak példát mutatott. kötete, amely rendkívül sajá­tos formában írt a magyar ejtőernyősök 1941-es szánan- dóan tragikus és negyven év távlatából is elgondolkoztató „hősi vállalkozásáról”, s e re­gény mind szerkesztésének és megírásának módjával, mind a benne feltárt tényanyaggal azonnal országosan ismertté tette a szerzőt. A regényből egyébként a Magyar Televízió filmet készített, amely a kö­zeljövőben kerül bemutatásra. Sok olvasóban merülhetett fel a kérdés, ki lehet az a Bárczy János, aki így ismerte az 1941- es magyar- katonai viszonyo­kat, és az akkor még alig- alig számottevő ejtőernyős- alakulat vállalkozásait. Az új kötet, a Zuhanóugrás választ ad ezekre a kérdések­re. Ebben az önéletrajzszerű hatalmas műben — 654 oldal — egy rendkívül sajátos élet­út tárul fel az olvasó előtt. Nyomon kísérhetjük, miként lelt az államtitkár fiából, a nagy hírű, a két világháború közötti miniszterelnökségi ál­lamtitkár unokaöccséből szán­déka ellenére Ludovikás-tiszt, hogyan élte katonai életét a Horthy-hadseregben,« majd milyen beosztásokban szolgált a háború alatt, miként került kapcsolatba az ejtőernyősök­kel; hogyan vált meg a hu­szonnegyedik órában a régi magyar hadseregtől, milyen részt vállalt az új magyar-had­sereg megszervezésében; ho­gyan élt és hogyan él a fel­Hétfőn. a késő éjszakai órákban érkezett haza Mis­kolcra a várnai nemzetközi kórusversenyről az Egressy Béni Zeneiskola gyermekkó­rusa. A 14. várnai nemzetkö­zi kórusversenyre az elmúlt héten kedden utaztak el a miskolci • gyereke!:, s amint azt dr. Farbaky Gézáné, a kó­rus vezetője elmondta, a vár­nai tartózkodás ideje alatt szinte egyfolytában énekeltek. Hiszen a csütörtöki hivatalos ,ver.seny.szereplés mellett, töb­bek között a Várna közelében levő Provadijában, s az őket „hivatalosan patronáló” Di- miter Kondov Általános Isko­lában is pódiumra léptek. De több koncertet adtak a ten­gerparti város üdülőiben, mű­velődési intézményeiben is. Ügy látszik, nemcsak a kó­ruséneklés hazai hivatásos A pécsi nyári színház ez évi programjának domináns mo­tívuma a Bartók-centenári- umra való emlékezés, s ennek jegyében kerül bemutatásra több műsor. Például a Sza­badtéri Táncszínen a Balett­est ’81 három Bartók-balettet kínál Eck Imre koreográfiájá­val, s ez lesz egyben a pécsi nyári színház nyitó és záró rendezvénye is. Ugyanitt ren­dezik meg a szövetkezeti nép­táncfesztivált, itt vendégsze­repei a poznani Teatr Polski, a Szenegáli Állami Tánc- együttes, itt mutatják be a Sztárcsinálók című rockope­rát és a Csókos asszony című operettel.. A Barbalcán bás­tyán három kamaraijaiét!; az Énekek éneke, a Magnificat és a Hegedüduók várja az ér­deklődőket. A Tcttyei Játék­színben a Csángó ballada el­szabadulást követően napjain­kig, amikor már hosszú-hosz- szú évek óta nem lát, mert az egyik háborús sebesülése során, a koponyájában ma­radt gránátszilánk megfosz­totta látásától, a szó első, fi­zikai értelmében vakká tette, ugyanakkor egyre, inkább lá­tóvá, a múltat mindinkább ér­tövé és megértővé. Lehetetlenség lenne egy új- ságrecenzióban akárcsak a legnagyobb léptekkel is fel­vázolni a Zuhanóugrás főbb pontjait. Bárczy János élet­útja mögött a magyar törté-, nelemnek egyik vonulata ol­vasható. Elég sokan megírták már a harmincas évek elejé­től a felszabadulásig, vagy akár azt követően megközelí­tően napjainkig országunk történetét, a Zuhanóugrást azonban az különbözteti meg minden korábbi történelmi visszaemlékezéstől, hogy szer­zője nemcsak kívülről szem­lélte az eseményeket, hanem végigélte. nem kívülről látta az egykori uralkodó osztály életét, hanem onnan indult, és az ország történelmi vál­tozásaival együtt változott maga is, és jutott el a szocia­lizmust. építő, azon csendben munkálkodó állampolgár „stá­tuszáig”, és tragédiája, hogy elérve a kiegyensúlyozottabb életet, azt már látásának el­vesztése miatt nem tudja egé­szében, maradéktalanul él­vezni. Bárczyt az a társada­lom. amelybe beleszületett, és amelyben bizonyos tekintet­kritikusai értékelik: igen rrra^ gasra az Egressy Béni Zene­iskola gyermekkórusát. Bár nagyon-nagyon rövid idő állt) rendelkezésükre, hogy erre a nemzetközi mértékkel mérve is a legnehezebbek közé tar­tozó kórusversenyre felkészül-j jenek, szép sikert könyvelhet­nek el. A nemzeLközi kórus-) verseny záróünnepségén — s ez gálaszerepléssel is együtt) járt, a Bolgár Rádió és Te­levízió is több ízben közvetí­tette éneklésüket! — a gyer­mekkórusok mezőnyében haru madikként szólították őkel; a díj átvételére. A nemzetközi versenyen, a nagyon erős me­zőnyben megszerzett harma­dik helyezés újabb, nagyon szép teljesítménye a gyermek- kórusnak. Szívből gratulálunk) mű balettfantázáa, a Dantei szimfónia című balett, a Szophoklész Antigoné jára Ítészült táncjáték mellett be­mutatásra kerül a Baranya Táncegyüttes összecsapások című műsora. A villányi szo­borparkban a Balettek kórus­muzsikára és a Bartók-zenére épült Szabadban című balett­kompozíció látható, míg a Barbalcán Várárokban Bar­tók-bábestet mutatnak be öt alkalommal. Kiegészítő programként lát­ható a nyári színház idősza­kában a Cvoci prágai Bur- leszkszínház vendégjátéka, Moliére A fösvény, és Csoko­nai Karnyóné előadása, a VII. országos kisplasztikái bien­nale, több, komoly és könnyű­zenei hangverseny. S újra megrendezik az országos cse- répvásár t. ben idegennek érezte magát, de amely igyekezett ót meg­tartani, tette fogékonnyá a változásokra, a saját társadal­mával való lassú szembefor­dulásra, s arra, hogy már L.U- dovikás-tiszt korában észre­vegye környezetének ellent­mondásait, s lassan érjen meg benne az a. meggyőződés, amely végül is olyan emberré változtatta, hogy a felszaba­dulást követően az elsők kö­zött állt az új magyar had­sereg szervezőinek sorába. Az ő visszaemlékezése tehát olyan történetírás, amely gyö­kereivel a letűnt társadalom vezető rétegeihez tartozó em­ber szemével láttatja mindazt, ami a harmincas évek elejé­től történt és belülről mond ítéletet afelett. A Zuhanóugrás nem regény. Izgaimassáéban mégis túltesz sok érdekfeszítő szépirodalmi művön. Egyes törtérfelmi rész­letei. különösen pedig a há­borús részletek, a szerző frontélményeinek leírása, a pápai ejtőernyős tábor élete, majd az 1945 tavaszi dunán­túli harccselekmények részle­tei forrásértéküek. Nincs okunk a Zuhanóugrás lényei­nek hitelében kételkednünk — egy-két egészen apró tévedés, mint például a budai gyógy­szertárban már 1944. március 20-án (!) látott sárga csillag, nem rontja a hitelt — és nincs okunk és jogunk kétel­kedni Bárczy János őszintesé­gében sem. Érdekes, izgalmas könyv. A kortársnak az ösz- szefüggések jobb megismeré­séért. a fiatalabb generáció­nak a jó ismeretszerzésért, s mindenkinek egy értékes könyv birtoklásáért érdemes elolvasni. Benedek Miklós Uj- És legíjaM kori tirtíieíi országis pályázat Miskolci író könyvnapi kötete Bárczy János: ezy János Vádinditvány című hozzá! Pécsi nyári szíiláz A SKÁLA COOP MATYÓFÖLDI ÁRUHÁZBAN 1981. MÁJUS 19-TÖL 31-iG Modul Sztár, Szuper Sztár, Uránus tv vásárlása esetén a vételárból leszámítjuk a cserekészülék árát. Használt, nagyképernyős tv átvételi ára: 1000 Ft Használt, kisképernyős tv átvételi ára: 600 Ft KERESSE FEL ARUHÁZUNK VILLAMOSSÁGI OSZTÁLYÁT! ÁFÉSZ, MEZŐKÖVESD

Next

/
Oldalképek
Tartalom