Észak-Magyarország, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 Aczél Gábor: TAVASZ! telefon I Unalmas délután volt. A napsütés már melengetett is valamelyest, de ez a tény Wurm Dezsőt kevéssé érdekelte. Az ablakban könyökölt, figyelmét az elrobogó autók rendszámára összpontosította, és örült, amikor végre felfedezte a szeren- cseszámát, amit évek óta rendszeresen megjátszott. Ekkor szólalt meg a telefon. — JÓ napot — mondta egy kellemes női hang. — Nem lenne kedve velem tölteni az estét? — Éppen ezen gondolkozom vagy fél órája — mondta töprengve Wurm —, hogy töltsem, vagy ne tőftsem. Egyébként kit tisztel hetek önben ? — Nem fontos. Egyelőre érje be azzal, hogy a bennem rejlő értékeket még nem tárta fel senki. Talán azért, mert nincs lila ruhám. — Látja, nekem sincs. De azért még remélek. '— Tudtam. — Ismer engem valahonnan ? — Nem, de pontosan ilyennek képzeltem. Ha valakit Wurm Dezsőnek hívnak, az akkor is remél, ha nincs lila ruhája. Bizonyára papagája sincs. Ebben a városban kevés a papagáj.. Nem vette még észre? — Nem figyeltem. Mondja, miért pont engem hívott? — Véletlenül. Tetszett még a Szépmicsicsák Vince, de a Dezső miatt maga mellett döntöttem. A nagyapámat hívták Dezsőnek. Tudja. unatkozom és lapozgattam a telefonkönyvben. Maga nem unatkozik? — Most nem — mondta Wurm őszintén. — Amióta felhívott, nem. — Ne udvaroljon, mert belémszeret, és itt állunk a legnagyobb bajban. Hová tette a szövegét? Inkább kérdezzen! — Hány éves? — Számítsa ki. Három éve, hogy utoljára őszinte voltam a szüléimhez. Még náluk lakom, ők meg mindenáron nevelni akarnak. — Szűz? Képzelje. De emiatt legfeljebb jövőre fogok szégyenkezni. — Tizenhatra saccolom, — Ne nevettesse ki magát. Persze annyiban igaza van, hogy a neveltetésem az egész jövőmet determinálja. Erre csak nemrég jöttem rá. És, amennyiben nem tudná, az ember élete a neveltetése elleni harc jegyében folyik. — Kellemetlen lehet. — Ne gondolja. Lázadni jobb, mint rohadni. — Akkor húszéves. — Maga meg elmúlt harminc. Sok nőjexVoK? — Nem számoltam. — Hazudik. — Mit sérteget, maga tak- nyos? — Legfeljebb nem találkozunk. És nem is sértegettem. / — Milyennek képzel? — Magas, széles vállú, dús hajú, kis pocakkal. És szőrös a melle. Természetesen vastag, keretű, sötét szemüveget visel. Wurm Dezső vigyorogva nézett a tükörbe. Alacsony, enyhén kopaszodó férfi volt, meglehetősen keskeny vál- lakkal. A jellemzés csak a kis pocakban nem tévedett. — Nem viselek szemüveget — mondta a kagylóba. — Baj. Akkor sajnos a többi sem stimmel. — És maga milyen? — Jelentéktelen kis szürke pont vagyok. / Ezért fázom/ / Mindig fázik az / ki oly kicsiny, / hogy nem találja meg / önmagát. — Ez mi volt? — Vers. Én írtam, mit szól hozzá ? — Semmit. — Akkor nem ért hozzá. Mit csinál, amikor dolgozik? — Müvezetek. Még mindig akar randevúzni velem? — Hál persze. Kapcsolja már ki a kisebbségi komplexumát! Tavasz van, nem? — Hát... — Ne dadogjon. Jogunk van a játékhoz. Magának is. Félóra múlva várom a cukrászda előtt. > — De... Miről ismérem meg? — Farmerben leszek. Hosszú lábak, rövid haj. nagy mellek. Maga meg begyen egy csokor ibolyát és fogja a jobb kezében. — Tudja, én nem vagyok egészen olyan, mint amilyennek leírt. .1 — Tudom hát. Bizonyára golyvája is van. — Nem. az nincs... — Akkor meg mit akar? Felteszem, hogy nem az a kimondott férfiszépség, de mint tudja, a belbecs is fontos. Az pedig van magának. Azt mondja, elmúlt negyven? Nem számít! A hangja egészen fiatalos, és hogy úgy mondjam: tud fiatalul. Szóval hét órakor várom, ne felejtse el az ibolyát. Wurm Dezső tiszta inget keresett és- fütyörészve. állt a tükör elé. Lám, gondolta, és még azt mondják rám, hogy nem értem a fiatalokat. Igyekezett keskeny csomót kötni a nyakkendőjére. Másodszorra sikerült, ez újabb örömet jelentett a számára. Más valószínűleg elítélné ezt a kislányt, ! aki ismeretlenül felhívta, a i kollégái egészen biztosait 1 tisztességtelennek tartanák, pedig egyszerűen csak unatkozott. Persze, ő is tisztességesen fog viselkedni, nem, az erőszakoskodás mindig is idegen volt tőle. Nevetett. így felöltözve egészen elfogadható volt. Igen. Az ilyen embert, mint ő, megbecsülik a nők. Érthetetlen, hogy eddig miért nem volt sikere. Igaz, ; még sohasem beszélt ilyen nyíltan, ilyen könnyedén, mint az előbb a telefonba. Majd most. Beülnek a cukrászdába, megisznak egy | konyakot, vagy kettőt, tér- j mészelesen az ő számlájára'. Még a kezét is csak j ! akkor fogja megérinteni, ha a kislány is akarja. Azt , látja az ember., A sarkon vásárolt egy csokrot, és fiatalos léptekkel indult, a cukrászda fe- | lé. Lehet, hogy elveszem , feleségül, gondolta.' Nem várta senki. Tétován forgolódott. A cukrászda teraszán Hálálok ültek — fiúk és lányok vegyesen. Hangosan nevettek. Wurm Dezső válla egy csöppet, megereszkedett és azt suttogta: — Sífemetek. Mire hazaért, az ibolya- csokor telismerhetetlen péppé aszalódott. a marká- I ban. 1981. május t„ petitek Kapaszkodik a meredeken a család. Elő] a gyerek aztán a mama, végül a családfő. Tisztéhez illőn rá-ránéz az elől igyekvőkre, de hát nehéz a hátizsák, le-lemaradozik. A kaptató aztán csak végelér, amott már a tisztás. A tisztáson mészégető boksa. Arrább, a fák alatt, a hatalmas fenyő árnyéké ban reggelizik egy ember Tizenegyre jár már, de csak most volt ráérése, mondja, mert szóba elegyednek. Jött hajnalban, mutatja, hogy túloldalról, valahol azon az ösvényen jött ő is. Egyedül, mert a többieknek másfelé volt dolguk, de tapasztani csak kell, 5 talán a hét végére begyújtják a kemencét.^A gyerek lapogatja a formás, cipóra hasonlító boksa falát, sehogy sem érti, hogy van az, hogy olyan szépen illeszkednek. Az ember türelmes. így azután magyarázza, törni kell a' követ, meg egymásra rakni, nem kapkodva, megadva a módját, s magyarázza, hogy mekkora tűz kell, és milyen meleg, hogy a kőből mész legyen. A gyerek hallgat, meg nagyokat bólogat, hogy érti. Azután megszólal. — Bácsi kérem, és ezt, hogy tetszett megtanulni? Az ember meghökken egy pillanatra, azután egy egészségeset nevet. — Tudod öcsi, a nagyapám sokszor kihozott magáival, amikor olyan-legény? ke voltam, mint te. Tőle lestem el, nem ördongős dolog ... Nyúl a kosárért, mert ballag útján a nap.' Indul a család is. A gyerek még visszaszól: —Vasárnap? — Gyere fel, meglátod . Szárnyalás Csohány Kálmán rajm Ifjú vöröskeresztesek vetélkedői A miskolci járás iljú vöröskeresztes csapatainak rendeztek kétnapos versenyt a csanyiki KISZ-is- kolákban elsősegélynyújtási, valamint csecsemőgondozási és ápolási témakörökből. A versenyeken a kisdobos csapatok közül elsősegély- nyújtásból 'Sajópelriböl, az ulsózsolcai 1. számú iskolából és a szirmabesenyői iskolából nevezett csapatok nyertek az első helyeken. Úttörők között első lelt a Hajőszentpéteri ' 3. számú iskola csapata, a második a gesztelyi. harmadik m sajószentpéteri 4. számú iskola csapata. A legügyesebb csecsemőgondozó ifjú vöröskeresztesek a mályi, a nyékládházi és a bocsi általános iskolákból érkezett úttörők voltak. Az elsősegélynyújtó verseny városijárási győztesei május Fián a megyei vetélkedőn mérik össze tudásukat a KISZ-iskolában. A csecsemőápolási verseny győztesei május 15-én az egészségügyi szakközépiskolában.--------------------------------------------: M ájus elsejét, a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepét minden évben felszabadultan üljük meg. Az első, 1890-es ünnep óta nem mindig volt ez-így. némegyszer áldozatokat. követelt a megemlékezés. Az ünnep módja maga is tükrözte, hogyan küzdi ki jogait a munkásság, hogy aztán a hatalmat is kivívja magának. Ezt a folyamatot tükrözik a régi május elsejék szemtanúinak emlékei, a korabeli újságcikkek, dokumentumrészletek. 1890, A május 1-re előkészített munkásünnep méltóságteljesen megtartatott. ,a munkás- gyűlés nagyszerűen végbement, és most a meglepetés, bámulás benyomása alatt áll mindenki, ki a megtörtént dolgoknak tanúja volt. Nagyszerű volt a részvétel, nagyszerű a munkások higgadt, komoly és önérzetes magatartása és mindez még a legmerészebb várakozást is felülmúlta. Örömmel konstatáljuk, hogy a munkásosztály érettségének oly bizonyítékát szolgáltatta, hogy ellenfelei tájékozatlanul és bámulva állnak a végbement tények előtt. A végbement: imponáló tüntetés még arról is tesz örvendetes tanúságot, hogy a munkásosztály a munkaidő megrövidítésének szükséges voltán felismerte és a nyolcz órai normális munkanapnak behozatalát elodázhatatlannak találja. (Népszava, 1890. május 4.) 1894 1894! Hódmezővásárhely. Május egyre készül a nép, jó vezérük Szántó Kovács. Régi májusok Jön a csendőrkülönftmériy: elviszik ió Szántó Kovácsot! Bilincselve. Városháza kapuja zárva. Harsogja vagy ezer ember, munkás, paraszt, öreg. itjú: — Vezérünket, az ártatlant, adják ki rögtön ! Döngetik a bezárt kaput, kővel, bottal. Futva jön két csendórosztag! Fegyvc dördül, sok a halott. Vér-iszapos a Városház tér! ■ Rendeletét diktál Pesten Bánffy báró miniszterelnök: „Statárium lesz a törvény az egész magyar Alföldön.” (Barla Lajos: Májusok emléke) 1912 Nagyváradon piros volt a májusi ünnep.’ A süvöltő, gyilkos golyó kipattant, s leteri- tett egy jóravaló, derék embert. Kik öltek? A nyomorult lázongó szocialisták? Dehogyis ők! A kérges kezű munkásemberek egy-két pohár sört ittak, egykét beszédet meghallgattak, elábrándoztak a jövendőn, mikor majd a munkáé lesz a becsület, ? énekelték a Marseillaise-t, mely bizony isten meghatóbb és vért hevítőbÜ
