Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-04 / 80. szám

eSZM-MMWÄBOftllÄ© 6

1931. április 4„ srörreböt--------------------------------------- 1 1 ..........

í

gy indult meg az élet Miskolcon

Egy kenyeret négyfelé

„Miskolc város ellátásával kapcsolatosan a katonai parancsnokság hozzájárulásával megbíztam Sholcz Pál és Udvarházy Lajos miskolci lakosokat, hogy a környéken feltalálható és feleslegként mutatkozó gabonakészleteket kutassák fel és annak Miskolcra történő beszállításáról gondoskodjanak.”

(Gálííy polgármester kérése az alispánhoz, a miskolci'közellátás részére ter mény vásári ás támogatása

tárgyában. Miskolc, 1944. ! december 20.)

A Kolozsvári utca Miskolc talán egyik legcsendesebb területén található. A Búza tér zsivalya már nem

I

ér el ide, s a Szentpéteri kapui lakótelep keleti részén is alig látni embert. Benedek József egy földszintes, kérdés házban lakik, ahogy ő mondja: szerényen. Azt a telet — 1944 sorsfordulót hozó telét — annak idején egy tetemvári i légópincében vészelte át, j sokadmagával.

— A szó kimondott, igazi értelmében vett éhezés nem volt, de sok éhes embert láttam azokban az időkben. Nemcsak az ennivalóra vágytak, hanem valami bizonyosságra a holnapot illetően. Mindenki érezte, az orosz csapatok bevonulásával véget éri. eddigi életünk és valami teljesen más, teljesen új köri vetkezik. Hogy milyen lesz valójában, azt akkor még nem sokan tudták, csak erősen reménykedtünk, hogy jobb lesz, emberibb.

— A boltok vagy üresek voltak, vagy romokban he- i vertek — emlékezik felesége, Ilonka néni. — Egy ideig abból főztem a családnak, amit még előzőleg si- : került összekaparni, amikor pedig elfogyott, csak széttárhattam a kezem. Később, már 45 tavaszán lassacskán kezdett megélénkülni a miskolci piac. Igaz,

! nagyon keveset hoztak, és I azt is drágán adták, de azért ha türelemmel és erővel

I bírta az ember, volt mit tenni a szatyorba. Ez egészen addig tartott, amíg be nem jött a jó forint. Azért aztán már kaptunk mindent.

— Miskolc nem szenvedett olyan nagy károkat, mint például Budapest — veszi át a szót újra Benedek József —, de azért ezt a várost is keményen megsuhintotta a háború. Legjobban a bombázástól, are- i peszektől féltünk. Elmon*- dók egy jellemző eseményt, amit soha életemben nem fogok elfelejteni. A Búza téren, ott, ahol most műhe- ! lyek vannak, dolgozott egy pék, Marinovnak hívták.

[ Állandóan hosszú sorok álltak az ajtaja előtt. A kenyereket négyfelé kellett vágnia, s mindenki csak egy darabot kaphatott. Egy délelőtt ugyancsak sokan álltak a járdán. Minden előzmény nélkül, pontosan a sor közepébe csapott három-négy gránát. Szerencsémre a sor vége felé álldogáltam. nem ért sérülés, de a többiek .. . sokan meg- - haltak és súlyosan megsebesültek.

*

V

„A vármegye állatállománya, mondhatni a mini- : murora zsugorodott össze és ; az állatállomány megmentése tárgyában még a múlt év végén olyan rendeletet adtam ki. amiben az állatok levágását megtiltottam és csak a kimondott kényszervágást. engedélyeztem”.

(Borsod vármegye Törvényhatósági Bizottságának alakuló közgyűléséről készült jegyzőkönyv. Miskolc, 1945. április 3.)

A harmadik emeleti, kétszobás, házgyári lakásban fényképek, dokumentumok sokasága emlékeztet a múltra. Mráz Ferenc 1944- ben a közigazgatás új szerveinek, a Nemzeti Bizottságoknak alapító tagjai közé tartozott.

— A német csapatok Eger felé menekültek. Előtte persze elpusztítottak mindent, amit csak tudtak1. Az állatokat elhajtották. Jól emlékszem, a disznó-, a marha- és a juhcsordákra, amelyeket mind nyugat felé tereltek. A szovjet csapatok bevonulása után viszont azonnal megindult az új élet szervezése. A legfontosabb feladat volt a közellátás biztosítása. A Vörös Hadsereg parancsnoksága már a felszabadulás másnapján hozzálátott ehhez a munkához. A mostani városi tanács épületében összehívta azokat az elvtársakat, akikre számítani lehetett, és akikben meg lehetett bízni. Megalakult a közellátásért felelős bizottság, köztük volt Oszip István, Kopácsi József, Balogh István. Mit mondjak? Emberfeletti munkát kellett végezni ahhoz, hogy ne éhezzenek a miskolciak. A szovjet katonai parancsnokságra mindig számíthattak, nem beszélve az élelmiszer- és nyersanyag-szállítmányokról, amelyek később nagy segítséget nyújtottak az élet, a termelés megindításához.

*

„Ugyanakkor Miskolc ellátásának biztosítása érdekébén megszerveztük a piac biztosítását, olyan értelemben, hogy minden héten szerdán és pénteken, másmás község köteles volt ötöt szekér fontosabb élelmiszert Miskolcra behozni, és a piacon hatóságilag előírt áron értékesíteni?’

(Borsod vármegye Törvényhatósági Bizottságának alakuló közgyűléséről készült jegyzőkönyv. Miskolc, 1945. április 3.)

Ároktő, 1944. november 6-án szabadult fel. A községben volt az egri egyházmegye birtokainak magtára, tele búzával. Voltak olyanok is, akik széthordták volna a terményt, de a községben már ekkor szervezkedni kezdett a kommunisták csoportja. Közéjük tartozott Berki Mihály- né is.

— Az uram a miskolci gépgyár építésén dolgozott, mint kubikos, ő mondta el, hogy milyen nehéz a helyzet a városban — kevés az élelem, hosszú sorok állnak a boltok előtt. Sikerült elérnünk azt. hogy a búza a magtárban maradjon. Gyalogfutárok segítségével vettük fel a kapcsolatot a miskolci elvtársakkal. A búzát beszállítottuk a miskolci malomba, ahol azonnal megőrölték. Ez csak csepp volt a tengerben. Később — már 1945 tavaszán — gyűjtést indítottunk a városiak számára. Két teherautónyi lisztet, olajat, burgonyát, babot adtak össze a községben, segítségül az ínségben szenvedő városnak.

Udvard.v József

A cikkben szereplő jegyzőkönyvi részleteket „Az élet megindulása Miskolcon és Borsodban a felszabadulás után” című kiadványból idéztük.

________________

V

árosszépítés

Veres Károly rajza

Az utóbbi öt évben elért fejlődés eredménye, hogy az ország települései több zöldterülettel: parkokkal, játszóterekkel rendelkeznek, lakosonként 12 négyzetméterrel. A megyénkénti és településenkénti vizsgálatok azonban nagy szóródást mutatnak. A VI. ötéves tervben 10 millió négyzetméteren épül új park. Központi forrásból 2 milliárd forintot fordíthatunk rekonstrukcióra. Azonban véges anyagi lehetőségeink szükségessé teszik, hogy a lakosság társadalmi összefogása is még többet tegyen környezetének csinosításáért.

Sok sikeres akciót szerveztek eddig is a tanácsok.

A vállalatoknál már ott van a miskolci városi tanács környezetcsinosítási programja. A.z eddigieknél nagyobbak lehetnének az eredmények, jobb szervezéssel, előkészítéssel. Számos városban a háztömbök környékén az összes parkot társadalmi munkában alakítják ki a lakók. Ezekben a hetekben sok ezer facsemetét és világpalántát ültetnek el. Sajnos, a felelőtlen parkrongálók még nem tűntek el, sokmilliós kárt okoznak. Értékeink megőrzésében sem nélkülözhetjük a társadalmi összefogást. A közösség ereje, fellépése megfékezheti a felelőtlen rcmgálókat. ____

A

páti Miklós:

Legszívesebben egy történettel válaszolnék kérdésedre, szerkesztő uram, mondta kissé léhán L. M. a szeplős kisfiú, de akkoriból — 1945 április — még nincs saját történetem, tplán féléves ha voltam, vagy kicsit több, hát csoda-e, ha nem emlékszem pontosan az első szülői házra, csak annyit tudok, hogy találatot kapott, ezért Kispestről Kőbányára költöztünk, mert apám barátai odafogadtak, apám Kőbányáról Csepelre, a Weisz Manfrédba járt dolgozni, anyám szerint gyalog, de ez szerintem képtelenség, szerintem is, mondanám, mert L M. apja és anyja az én szüleim, tudom, hogy kissé bonyolult történet ez, de mi lesz a háborúval? arról nem mesélünk? hol a történet itt? az a bizonyos mondat? legalább egy hősi halott, egy családias, meghitt ellenálló lenne, aki a németek ellen ... az oroszokért . s boldogan mosolygott a tankok mongolarcú, kormos kölykeire, örült a csokoládénak, a fekete kenyérnek, legális történet ez csak így lesz, kedvesem — ugyan, feleli, én a nép fia vagyok, s a néppel ama fölszentelt tavasznapon nem történt semmi, nem vívott csatát, nem ünnepelt, egy födelet ; keresett, igen, a fejem fölé is, babot, meg kr.umplit csereberélt, kását és melaszt evett,

s miként az újszülöttet sem születésekor keresztelik,' így eshetett, hogy több, mint harmincöt év után írtam és mondtam ki először — felnőtt fejjel — ezt a szót - felszabadultunk, és tettem sietve hozzá — Magyarország.

Arkagyij Kírillovics úgy gondolta, hogy a pedagó£ gus a szétrombolt Sztálingrádban született meg benne egy emlékezetes éjszakán. Talán az volt az első csendes éjszaka. Előző nap még aknák robbantarí száraz pukkanással a romok között, hosszú géppuska- és rövid ugató géppisztolysorozatok kúsza szövedéke jelezte a frontvonalat, süvöltöztek a katyusák. tompa dörejekkel árasztva el az agyongyötört földet, az égen rakéták virágai nyíltak, fényükben újra meg újra összezsugorodtak a fantasztikus alakú, tátongó ablakszemű házmaradványok. Előző nap még folyt a háború, de mára véget ért A hold csendben kelt fel a romok, a hóboritotta hamutenger felett. Ki ember el sem tudta hinni, hogy már nem kell félni a csendtől, amely színültig megtölti a sokat'szenvedett várost. Ez nem pillanatnyi szélcsend; itt már beköszöntött a béke, ez itt már a távoli hátország. az ágyúk több száz kilométerrel arrább dörögnek. S bár az utcákon az üszkös romok között hullák hevernek, ezek tegnapiak, újakkal nem szaporodnak.

Ezen az éjszakán, nem messze az egykori tizenegyes számú iskola óvóhelyétől, ahol ezredünk törzse elhelyezkedett, tűz ütött ki. Előző nap még senki se törődött volna vele — folyik a harc, a föld ég —, de most ez a tűz a béke nyugalmát törte meg, és mindenki rohant oda.

A német katonai kórház háromemeletes faépülete égett, amit eddig szerencsésen elkerült a háború. Odabent sebesültek voltak. A vakítóan aranyló, lobogó falak heve messziről is perzselt, és egyre hátrább szorította a tömeget. Az emberek pedig dermedten, megbabonázva, lesúj- tottan figyelték, amint odabent az ablakok mögött, az izzó mélyben időről időre leszakad egy-egy sötét tömb. S ‘valahányszor ez történt, a tömegen egyik végétől a másikig keserű, fojtott sóhaj futott) végig: egy-egy összeégett német sebesült zuhant le ilyenkor ágyastól, olyan, aki nem tudott felkelni és kimenekülni.

Sokuknak sikerült kijutni. Most ott álltak elvegyülve az orosz katonák között, velük együtt figyeltek egyszerre tört fel belőlük a sóhaj.

Arkagyij Kírillovics vállához szorulva is ott állt egy német. Fejét és arcát kötés takarta, csak hegyes orra állt ki belőle, s fél szemében kétségbeesett iszony parázslóit. A félelemtől és a hidegtől egész teste remegett mocsárszínű, szűk vászon egyenruhájában. Remegése akaratlanul is átragadt Arkagyij Kirillovicsra, aki pedig jól beleburkolód/.olt meleg bekecsébe. Elszakította tekintetét a ragyogó tűzözönről. lassan körülnézett — téglavörösre izzott arcok, oroszok és németek vegyesen. iVlindannyi.uk szeme egyformán izzik, éppúgy, mint a szomszédjáé.

Vladimir Tyendrjakov;

— részlet, —

mindannyiuk arcán fájdalom és- tehetetlen beletörődés. A szemük láttára lezajló tragédia egyikük számára sem közömbös.

Arkagyij Kirillovics ezekben a pillanatokban rádöbbent egy egyszerű igazságra: sem a történelem vad kanyarjai, sem a mániákus örültek gyilkos eszméi, sem a téboly járványai, semmi nern képes rá, hogy kiölje az emberekből az emberséget. EHojtani, azt lehet, de m,eg- semmisíteni nem. Mindenkiben lappanganak a jóság érintetlen tartalékai, csak fel kell tárni, hagyni kell. hogy felszínre törjenek. És akkor... A történelem kanyarjai egymást gyilkoló népeket., vérfolyamokat, a föld színéről eltörölt városokat, letiport mezőket jelentenek... Csakhogy a történelmet nem az úristen csinálja, hanem az emberek! Vajon ha szabadjára lehetne engedni az emberekben rejlő emberséget, nem azt jelentené-e az. hogy sikerül megzabolázni a kegyetlen történelmet?

Izzón aranylottak a ház falai, a vörös tűst szikrakévéket sodort a hideg hold leié, s fátylat borított rá. A tömeg erejét vesztetten figyelt. Arkagyij Kirillovics vállához szorulva ott reszketett a bekötözött fejű német, fél szeme előparázslott a kötés alól. Arkagyij Kirillovics a tömeg közepén lehúzta magáról a bekecsét, rávetette a didergő német vállára, és tuszkolni kezdte kifelé a tömegből .

— Schnell! Schnell!

A német csodálkozás nélkül, közömbösen fogadta a gondoskodást. engedelmesen kocogott egész úton a törzs pincéjéig.

Arkagyij Kirillovics nem nézte végig a tragédiát, később megtudta, hogy egv mankós német ordítva előron- loU a tömegből, bele a tűzbe, s egy tatár katona utána-