Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-04 / 80. szám

1981. áprffis 4., siombaf ESZAK-MAOYARORSZAG 7 „Ezért, de csak ezért... UHR A róla szóló, szinte legen­dának tűnő történetek, után magam előtt láttam. Fiata­lon, amikor a Miskolc vá­rosi kórház sebészetén mű­tő tt, amikor kezdő orvos­ként a kiterjedt diósgyőri körzet betegeit vizsgálta. El­képzeltem, ahogy a sebesült katonákat kötözi, amint iz­gatottan, sietős léptekkel közeledik a hatajtós gyaii házak egyikében vajúdó asszony segítségére, és azt is elképzeltem, ahogy sítalpon ingázik a bükki Háromhu­ták között, kezében és fejé­ben a gyógyulás reményét vivő tudományát. Sok min­dent tudtam róla, csak la­kásának címét nem. Még­sem okozott nehézséget, hogy megtaláljam. — Hogyne ismerném Feri bácsit — mondja hangjában némi sértődéssel, a harminc év körüli fiatalasszony, a diósgyőri volt tanácsháza előtti lángossütödében, ami­kor dr. Saád Ferenc címe után érdeklődtem. — Nap mint nap látom a kisöregeL Neki köszönhetem az élete­met. Ö segített világra és gyógyított is meg. Ott lakik a szürke házak egyikében. — Persze hogy ismerem. Ott, a második emeleten van a lakása — mondja az idős ember. — Magunk kö­zött sokszor a szegények or­vosának is hívtuk. Gyakran vett gyógyszert a maga pén­zén a betegeknek. Éjjel- nappal liívták, és mire meg­köszönni igyekeztek a segít­séget, már régen a követke­ző beteget vizsgálta valahol. Háromszori csengetésre sem jött felelet az ajtó mö­gül. Bár engedély nélkül il­letlen dolog egy otthon la­kóit zavarni, mégis a köny- nyedén nyíló ajtó azt su­gallta, itt nem félnek rossz szándékkal érkezőktől, bár­kinek bejárása van. A mo­dem lakás szobájából a régi világ hangulatát őrző búto­rok, a falon éi-tékes képek, trófeák, muflon csiga, vad­disznó agyara, a sarokban levő vitrinben emlékeket őrző tárgyak. Közöttük für­ge otthonosággal mozog a parányi, piciny bajszú, sok- dioplriás szemüveges öreg­ember: Feri bácsi. Arcának vonásai viszont elárulják: — A szivem ... Egész dél­előtt vacakolt. Hiába, 82 éves. Ezért is vagyok most itthon, különben az erdőt járnám. A harmincas években pél­dául Bellileai gróf gyógyító­ja volt Feri bácsi. A gróf gyakran töltötte idejét Já- vorkúton. Autó jött akkori­ban a fiatal orvosért, meri a gróf belázasodott. Orvosra volt szüksége. — Még le is krisztusoz- tam. — Mondja nevetve az öreg. — Megmondtam neki, most én vagyok a kapitány, maga a gyalogos. Azt teszi, amit mondok. Nekem egy­forma beteg volt a gróf és a szegény. Ha kellett, ke­mény hangon beszéltem ve­lük. Mégsem volt soha sem­mi bántódásom. Az embe­rek szeretetét mindig élvez­hettem, érezhettem. Ma sem tudok úgy utazni villamo­son vagy autóbuszon, hogy ne lenne egy-két régi isme­rős, aki odajön hozzám meg­kérdezni, hogy megy a so­rom. Pedig jó néhány éve már nyugdíjban vagyok. Negyvenöt évig szolgáltam egyhuzamban. Az orvosi hi­vatást azonban nem lehet csak úgy abbahagyni. Most is gyógyítok, ha megkeres­nek. És gyógyított akkor is, amikor a legnagyobb belö- vések, frontharcok ideje volt. A diósgyőri főutca egyik oldalán a németek, a másikon az oroszok. Az ut­cán páncélosok cirkáltak. Feri bácsi sohasem törődött a veszéllyel. Egy dolog ve­zérelte. Menteni és segíteni a rászorultakat Bunkerben bujtatta az embereket, mi­közben elmaradhatatlan táskájával járta a tűzharcok színtereit, kötözve a kato­nákat, cipelte őket bizton­ságos helyre. „Vadászé Ionén yek és kop­jafák.” Ez a címe a több száaoldaJas életmű egy ré­szének, amelyből egy pél­dány a soproni Erdészeti Múzeum, másik pedig a gyöngyösi Mátra Múzeum tulajdonában van. Hogy ne­künk, borsodiaknak miért: nincs?... Arra Feri bácsi titokzatos mosollyal ennyi választ ad: — Majd egyszer. Egyszer lesz. Sok minden mással együtt.. . Mint ahogy sok mással együtt, jól megfér a szobá­ban a munkát, természet­szeretetet, hobbit elismerő kitüntetések sora is. A vit­rinben levő nippek, porce­lánok és kristályok mögött szerényen húzódik meg a Köztársasági Érdemérem, amelyet még a Ratkő-kor- szakban kapott, az érdemes orvosoknak járó kitüntetés, az aranydiploma és a Sem­melweis Szolgálati Erem arany fokozata. Vadásztró­feáit ezüstserleggel díjazták 1942-ben. Az 1971-es vadá­szati világkiállításról pedig két aranyérmet is elhozott trófeáival. Meleg hangú le­velek, életeket köszönő­hálás sorok őrződ a dobo­zok is. Mint mondja: Ezt .viszem magammal. 24 Az elismerést és az embe­rek szeretetét, a természet adta örömöket. És ahogyan mondja, könyvét is ezekkel a gondolatokkal fejezi be: Többször megkérdezték tő­lem, elégedett ember va­gyok-e? ... Mindig azt vá­laszoltam. Soha nem cserél­tem volna él a recsegő, szalmazsákos priccset a ha- bos-paplanos ágyért. Min­dig élvezettel hallgattam a dobkályhák duruzsolását, szerettem a barátokkal hangtalanul bámulni a tűz­be. Szerettem velük hasznos gondolatokat vallani, akik­től mindenkor és minden körülmények között a vi- szontszeretetet kaptam. Egész életemben hű marad­tam elveimhez- Ezért, de csak ezért vállalnám az új- raszületést!. — Honos Márt» Restaurátorok veszik gon­dozásba Horezm csodála­tos műemlékeit, köztük a központi mecset hatvan méteres minaretjét Munká­juk megkezdése előtt türk- mén és üzbég szakemberek gondosan tanulmányozták a felújítandó épületek fala­zásának módját, tégláinak és borítóanyagainak ösz- szeté telét. Felkeltette fi­gyelmüket egy érdekes sajá­tosság: annak idején az égetett, teí'ákat nádalapra helyezték. Kiderült, hogy ez megóvja az épületeket a ta­lajban levő só káros hatá­sától és a falasat tmnlado- aásától. Vetette magát, hogy kimentse. Az égő falak beomlottak, s nxaguk alá temették mindkettőjüket. Mindenkiben ki­használatlan emberségtartalékok lappanganak. A törté­nelmet emberek csinálják. Az egykori gárda.szá/.adósból elemi iskolai tanító lett, és egyidejűleg beiratkozott a pedagógiai főiskola levelező tagozatára. Ä tantervek ilyesmiket írlak elő: a tanulóknak ismer­nie kell a nagy írók életrajzát, legjobb műveiket, világ­nézetüket, képesnek kell lennie arra, hogy a megadott szempontok szerint meghatározza az egyes irodalmi ala­kok kilétét: ez népies, az reakciós, amaz úgynevezett „felesleges ember”... Tudnia kell, hogy kire ki hatott, ki kiről hogyan vélekedett, ki a romantika képviselője, ki a kritikai realizmusé... Egyet hagytak csupán figyel­men kívül ezek a lanlervek: hogy az irodalom emberi viszonyokat mutat be, ahol a jóság megütközik az aljas­sággal. a becsület a hazugsággal, a nagylelkűség az alat­tomossággal, az erkölcs az erkölcstelenséggel. Az irodalom az emberi együttélés megválogatott és megőrzött lapasz- talatkincse! Felháborodsz a gazdasszonyon, akire Vanyka Zsukov így panaszkodik a nagyapóhoz írott levelében: „Fogta a halat, fejjel a számba tömte”. De nem különös, hogy egy cseppet se háborodsz fel azon, ha egy ismerős felső- osztályos csak úgy mellesleg, pusztán passzióból lekever egyet egy arra szaladó kis srácnak? Egy erős a szemed láttára megüt egy gyengébbet, csupán azért, mert ő erős. Miféle ember vagy, ha ez közömbösen hagy? Olvastátok Tolsztoj Feltámadás című regényét. Eresz- szűk szabadjára a képzeletünket: mi lett volna, ha Nyebljudov belső gyávaságból vagy szégyenből elfordul Katya Masziovától? Hogyan élt volna tovább? Megnő­sül? Családot alapít? Nyugodtan élne?... Az irodalom révén Arkagyij Kirillovicsnak sikerült sa­játos bonyolult erkölcsi versengést kezdeményeznie: aki erősnek érezte magát, kereste az alkalmat, hogy a gyen­gébb segítségére siessen: a gyenge büszke volt rá, ha az erősebb szemébe mondhatta a kemény igazságot, az ártatlan zokszó nélkül viselte a mások vétkéért járó büntetést, de jaj volt annak, aki gyávaságból hagyta, hogy vétkéért más bűnhődjön. Mindebben sok volt a játék és sok volt a kérkedés. De lehet-e kételkedni abban, hogy a kérkedésből gyakorolt erény idővel szokássá, a játék Pedig életté változik? Az utóbbi időben még a szakfel­ügyelők is azt hangoztatták, hogy a százhúszas számú Iskola tanulói egész magatartásukkal irigylésre méTixjan különböznek a többi iskola tanulóitól. Arkagyij Kirillovics meg volt győződve róla, hogy a keze alól lelkiekben szép emberek lépnek ki a nagybetűs életbe, akik nem bántják a gyengét, és nem békülnek azokkal, akik ezt megteszik, nem tűrik az aljasságot és hazugságot, s tisztában vannak erkölcsi felsőbbrendűsé­gükkel. Azok pedig, akikkel összeütközésbe kerülnek, ön­kéntelenül is szembe kell hogy nézzenek önmagukkal. Minden emberben hatalmas emberségtartalékok lappan­ganak. Arkagyij Kirillovics egyetlen percre sem felejtette el az egykori ellenségek összevegyült tömegét, ott az égő katonakórház előtt, a tömeget, amelyet közös szen­vedés hatott át. És nem felejtette el az ismeretlen ka­tonát sem, aki berontott a tűzbe, hogy megmentse azt, aki ' nemrég az ellensége volt. Meg volt győződve róla, minden tanítványa egy-egy gyutacs lesz, mely felrob­bantja maga körül a rosszakarat és a közöny jégéi, és felszabadítja a másokban rejlő pozitív erkölcsi erőket. A történelmet emberek csinálják. Ö, Arkagyij Kirillovics Pamjatnov, pedagógus, a maga szerény módján hozzá­járul a történelem előrelendítéséhez... Hitt ebben, és másokat is rávett, hogy higgyenek ben­ne. Egyre többen fordultak hozzá, szavára felfigyeltek, nemcsak a tanítványai, hanem a szüleik is kikérték ta­nácsát. Szonya Potyehina is, lám, kétségbeesésében nem másnak, hanem éppen neki telefonált az éjszaka kö­zepén. Arkagyij Kirillovics olt ült a konyhában, öklére tá­masztva nehéz fejét. A falon túl, alig néhány lépésnyire ott feküdt-az a puskalövéstől szétzúzott fejű nagydarab férfi. Az ő tanítványa megölte az apját! Az ő tanítvá­nya ... Egyike azoknak, akik büszke hitet ébresztettek benne. Mi ez? A sors véletlen fintora, vagy egy hibáért járó kegyet­len büntetés? Ha van egyáltalán, aki képes hozzásegítem a válasz­hoz, az csakis Kolja Korjakin lehet, senki más. Ha ugyan képes rá ... Körös-körül csend. Arkagyij KiriMovics már neki- • 0 készült, hogy feláll és lemegy, amikor hirtelen lopakodó lépteket hallott. Összerezzeni, fölegyenese­dett, és ... a konyhaajtóban Vaszilij Potyehint pillan­totta meg, homlokába húzott sapkában, prémgalléros bundában. Mihail Kuzmjfi gárdahad­nagy, az egészségügyi szá­zad parancsnoka életének egyik legnagyobb eseménye Biatorbágyon játszódott le. Karp Szviridov hadtestpa­rancsnok, a Szovjetunió Hő­se ott adta át neld a Len in­rendet, amelyet azért ka­pott meg, mert az arcvonaJ- ból több mint 250 sebesültet hozott ki, fegyvereikkel együtt. Biatorbágy azonban nem­csak ezért vált száméra em­lékezetessé, hanem a barát­ságos emberek végett is. — A falu szélén volt a kö- tözőhelyünk. a Gruber-ház- bam. A család, Gruber és felesége, két lányuk: Mária és Erzsébet, a vejük — Jó­zsef. szívesen fogadott ben­nünket, segített, amit csak tudott- Vizet adtak a sebe­sülteknek, főztele rájuk, ta­karítottak. Amikor a szov­jet katonák felszabadították Budapestet, Gruberékkal együtt ünnepeltük meg. A családfő elővett egy kis hor­dó féltve őrzött bort és együtt koccintottunk a győ­zelemre. Jóbarátokként bú­csúztunk az egész falutól, amikor a magyarországi harcok után tovább indul­tunk a hadak útján. Csehszlovákia területén Kuzmin súlyosan megsebe­sült, amikor ellenséges per­gőtűzben kimentette a meg­sérült katonaorvost. Ö ma­ga elvesztette a bal karját A háború kegyetlen front­jait megjárt katona azon­ban nem adta meg magát. Mihail Kuzmin ma Moszk­vában dolgozik, az orvostu­dományok doktora, profesz- szor, az orvostörténeti tan­szék vezetője, 150 munkát, köztük 6 nagy monográfiát publikált. ’ Gyakran vesz részt nemzetközi kongresz- szusokon. A háború vete­ránja megkapta az MSZBT aranykoszorús jelvényét. Magyarországon járt az or­szág felszabadulásának 25. és 30. évfordulóján, nemrég a Hazafias Népfront Komá­rom megyei Bizottságának meghívására járt ismét Ma- l gyarországon. .. 1 — Felkerestem az egykori { harcok színhelyét és mély- fi ségesen meghatott, hogyan; ápolják azoknak a szovjet •; katonáknak az emléket, í akik a magyar nép életéért { és boldogságáért áldozták \ életüket. Megismerkedtem a Duna- I almáson élő Miklós Ferenc | doktorral, aki sokat tett azért, hogy megörökítse a 2. nyikolajevi—budapesti gé­pesített gárda, hadtest itt hősi halált halt katonáinak f emlékét. Miklós doktorral j azóta állandóan levelezünk, 5 . elküldjük egymásnak mun- I káinkat. Természetesen fel- j: kerestem Biatorbágyot is. I- Ügy fogadtak, mint aid a [' családhoz tartozik. A falu nagyon megnövekedett, de tévedés nélkül nyitottam be a Gruber-ház ajtaján, mely­ben 1945-ben a kötözőhe­lyünk volt. Meleg szeretet­tel fogadott Gruber bácsi,' aki Erzsiké lányának csa­ládjával él ma is a régi ház­ban. Ugyanolyan hordó bor került elő, mint akkor régen, s azzal ünnepeltük meg ta­lálkozásunkat. Örömmel láttam, hogy Erzsiké két fia szorgalmasan tanul oroszul. Régi barátaim jó egészség­ben élnek. Magyarországon több elő­adást tartottam bányászok­nak a Szovjetunióról, kollé­gáimnak pedig a szovjet or­vosok eredményeiről beszél­tem. Módom volt közvetlen tapasztalatokat szerezni a magyar orvostudomány vív­mányairól. Különösen ér­dekesek a magyar gyógy­szerkutatók eredményei. Esztergomban jártam az or­vosi műszergyárban, ahol a világ legjobb encefalográf- jait készítik. Láttam egy sor kitűnő kórházat, klini­kát, rendelőt, szülőotthont, jártam a jól felszerelt üzem­orvosi rendelőkben, és em­lékezetes marad számomra a Semmelweis-múzeum is. Valcntyin bzkusmor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom