Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-09 / 83. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. ÍSprilis 9., csütörtök A HÉT FILMJEI Egy kocka A bestia című lengyel filmből Életrajzi történet, század- fordulót idéző szerelem és a távoli jövőbe repítő tudomá­nyos-fantasztikus film között válogathatnak, akik a ma kezdődő filmhéten premier­mozikba váltanak jegyet. Vagy esetleg mindhármat megnézhetik. Röviden az alábbiakban -adunk előzetes tájékoztatást az új filmekről: Szárnyalás a címe a Szav- va Kulis rendezte szovjet filmnek, amely a zseniális orosz tudós, Ciolkovszkij életét idézi a mozivászonra. Ciolkovszkij élete nem bő­velkedett nagyszerű pillana­tokban, korának hatalmassá­gai inkább akadályozták, mintsem támogatták volna kutatásait. Elszántan küzdött ennek ellenére munkájáért még annak árán is, hogy csa­ládja is fantasztának tartot­ta, elfordult tőle. Életében döntő változást a szovjet ha­talom megszületése hozott, amikor elismerték a nagy tu­dóst és tanítványok sereg­leltek köréje. A Kaluga ne­vű kis iprosz városkában élő matematika—fizika szakos ta­nár a század első éveiben álmodta meg az ember kitö­rését a világűrbe, s bár a kor egy másik nagy tudósa, Mengyelejev melléje állt, küzdelme mégis magányos harc volt, a róla szóló film pedig ennek az akarásnak, igaz hitnek képekben való költői kifejezése. Érdekessé­ge e filmnek, hogy főszere­pére a rendező Jevgenyij Jevtusenlíót, a világhírű köl­tőt kérte fel, aki remekül helytállt e feladat megoldá­sában. A bestia a címe a Lee Tolsztoj elbeszéléséből ké­szült, Jerzy Domaradzki ren­dezte lengyel filmnek. A századforduló idején játszó­dik, főhőse egy hosszabb kül­földi út után az akkor fel­darabolt Lengyelországba, a birtokára hazatérő férfi, aki nyugati tapasztalatait szeret­né elmaradottabb pátriájá­ban is hasznosítani, birtokát korszerűsíteni, ám részben kisebb-nagyobb kudarcai, részben pedig egy paraszt lány iránti lángoló szerelme mindinkább kihúzzák alóla a talajt és útja tragédiába tor­kollik. E filmet csak felnőt­teknek ajánlják. Harmadik típusú találkozá­sok címmel kétrészes tudo­mányos-fantasztikus film ke­rül az egyik premiermozi vásznára mától. A sci-fi iránti érdeklődés e filmnek kásszasikert ígér. A filmren­dezője Steven Spielberg, az US,4-ban készült és a műfaj kedvelőit abba a későbbi vi­lágba repíti előre, amikor a különböző idegen civilizáci­ókhoz tartozó élőlények nem egymás megsemmisítésére tö­rekszenek, hanem úgy jön létre közöttük kapcsolat, hogy a zenei kommunikáció jelrendszere segítségével esz­mecsere is indulhat a két tár­sadalom között, az emberek és az ufók utasai, a külön­leges lények megértik egy­mást. A műfaj iránt érdek­lődő, jó idegzetű és nem ser- dületlen korú nézők bizonyá­ra jó időtöltést találnak majd a Harmadik típusú találko­zások megtekintésével. Az igazi nyertes a zeneoktatás Gordonkások versenye Miskolcon ' Kedden este a Zenepalota Bartók-termében a díjak ki­osztásával, Porkoláb Albert- nek, a Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyei Tanács elnökhe­lyettesének zárszavával, majd a győztesek gálahangverse­nyével véget ért a zeneisko­lai tanárok X. országos gor­donkaversenye. Az induló tizenhét csellis­ta között voltak olyanok, akik határozott előadói kész­séggel rendelkeztek, pódium­érett műsorszámmal léptek a közönség és a szakmai zsűri elé (a zsűri elnöke egyébként Banda Ede, tagjai Kedves Tamás és Lengyel Endre gor­donkaművészek voltak), so­kan viszont éretlen és tech­nikailag sem túlságosan ma­gas színvonalú produkcióval jöttek Miskolcra. Kétségte­len, hogy egy adott mércén túl, meghatározó lehet a ve­lünk született tehetség kvan­tuma is, de nem hiszem, hogy gordonkatanáraink előadói munkájának . megítélésénél meggyőző érveket találnánk, ha csupán és elsődlegesen a talentumra hagyatkozunk. Sokkal fontosabbak azok a körülmények, amelyek között ezek a muzsikusok előadói ambícióikat kiélhetik, vagy még inkább elfelejthetik. Nem sok alkalmuk van tudniillik a főiskola elvégzése után a színpadon is bizonyítani: egy-két tanári hangverseny a tanév során, vagy jobbik esetben valamilyen kamara- együttesben tevékenykedni. Az a tény, hogy zenetanára­ink elsősorban tanárok és nem előadóművészek — ter­mészetesen vitán felül áll. De az is tagadhatatlan, , hogy minden értéktől inspirált al­kalom, mely a hangszert tu­lajdonosával összeköti, csak előmozdíthatja a zeneoktatás ügyét is. Ezért »rvendetee ennek a gordonkaversenynek a megrendezése, ezért lenne kívánatos tehát ismételt megtartása, mert olyan moz­gatóerőt jelenthetne, ami fo­lyamatosan ambicionálná csellótanárainkat, s ennek jó­tékony hatása rövidesen ér­zékelhetővé válna. A gordonkások idei sereg­szemléjének első helyezettje Agócs Márta Melinda (Abony) lett, a második helyre Szabó Márta (Debrecen) és Belej Ferenc (Budapest), a harma­dikra pedig Schnierer Klára (Budapest), valamint Tóth Nándor (Nyíregyháza) került. Különdíjban részesült ezen­kívül a két második és a két harmadik helyezett játékos, továbbá Nemes Tamás (Le- ninváros), akit játéka alap­ján szívesen láttunk volna a helyezettek között. A verseny részeként, an­nak rangját emelendő céllal került megrendezésre április 6-án, az elődöntőit estéjén egy rendkívül érdekes és nagy sikerű hangverseny: a műsor első felében a Zene­iskolai Tanárképző Intézet miskolci tagozatán oktató ta­nárokból és növendékeikből álló tizenöt tagú gordonka­együttes minden idők egyik legnagyobb csellistájának. Pablo Casalsnak Sardana cí­mű szvitjét adták elő, az együttest Gombás Ferenc ve­zényelte. A ritkán hallható koncertcsemegét (vagy tíz évvel ezelőtt sikerült szín­padra állítani ennyi csellis­tát utoljára!) a közönség nagy tetszéssel fogadta. A közelmúltban már voll alkalmunk kifeiezésre juttat­nunk Perényi Miklós játéka feletti elragadtatásunkat — a hangverseny második felé­ben ő lépett pódiumra —, s most sem írhatunk kevésbé lelkesen. Rendkívül szép tó­nusú hangzás, egyedülállóan tiszta játék, mindehhez az előadott művek logikus ér­telmezése — ez jellemzi Pe­rényi interpretációját. A rá­adásokból adott „külön” kon­certjével a legőszintébb kö­szönetét tolmácsolta azért a lelkesedésért, amellyel a miskolci közönség fogadta. 1». Sárim Ede Tannak olyan napok, ami­kor minden felborul, az egyik kellemetlenség követi a másikat. Azzal kezdődött, hogy fel­hívott a kiadó, s közölte, hogy nem tudja megjelen­tetni szerelmes regényemet, amelyen éjt nappá téve hét éven keresztül dolgoztam. Hozzátette, hogy manapság nem keresik az '’ilyen íráso­kat. Ezután elindult a lavi­na. Amikor munka után be­ültem a kocsiba, természe­tesen rossz helyen való par­kolásért megbüntettek. Mire hazaértem, hangulatom ba­rométerének mutatója a nul­lára esett. — Nos — kérdezte nagy örömmel már a küszöbön Marianna —, felhívott a ki­adó? Mikor fizeti az előle­get? Valamit mormogtam, s kabátomat a szekrénybe dobtam. Majd a szobámba vánszorogtam. Benni fiam nyitott rám. — Itt az ellenőrzőm — mondta, és elém tette a köny­vecskét —, írd alá. légy szi­ves! Gondolom, hogy nem fogsz örülni a jegyeimnek, de a következő héten majd javítok. Mindennek az az „Nézd, a stréber...” ■ i ____________________________________________ ! M iért a kisebbségnek van nagyobb hangereje? Miért jellemző ránk a passzivitás? Kivülállók-e a főiskolások Kazincbarcikán? Stréber-e, aki nemcsak diszkózni akar? A túllelkesedésbe is bele le­het fáradni... Csak mond­juk, csak mondjuk a magun­két, ők csak jegyzetelnek, jegyzetelnek. Ha mindent a „szájunkba adnak”, nincs kedvünk „enni”. Itt-ott tapasztalt, „vénró- kás” kérdésfeltevéseknek, megállapításoknak tűnhetnek a fenti gondolatok; pedig va­lamennyi harmincon inneni- ektől, fiataloktól származik. A kérdésekre persze adhat­nak a szavak választ, a vá­laszok .— ugyanígy — újabb kérdőjeleket állíthatnak. Mindkettőre bőven adott le­hetőséget a kazincbarcikai ifjúsági klubvezetők ötnapos együttléte, melyre ráragaszt-. hatnánk a közművelődési tanfolyam-továbbképzés cím­kéjét. Ha hivatalosak aka­runk lenni. Kazincbarcika azon kevés városaink közé tartozik, ahol komolyan veszik az ifjúsági klubok létének és működésé­nek gondjait, problémáit, s számon tartják az eredmé­nyeket is. A klubvezetők fo­lyamatos képzéséről, az is­meretek „karbantartásáról” eddig sem feledkeztek meg, havonta találkoztak ilyen al­kalmakon. Most először pró­bálkoztak — több napos együttlét biztosítása révén — komplex ismeretközvetítés­sel, készségfejlesztéssel. Mindezek ellenére Barci- kán sem „fenékig tejfel” a klubmozgalom. Talán kisej- lik ez a bevezetőben felidé­zett és a klubvezetők által megfogalmazott mondatokból is. A városi klubmozgalom helyzetének felvázolására He­gedűs Máriát, a városi ta­nács művelődésügyi osztályá­nak felügyelőjét kértük meg: — Az országos kifáradás idején nálunk is tapasztal­ható volt bizonyos megtor­panás. A hetvenes évek kö­zepén még volt négy olyan évünk, amikor évente hat­nyolc ifjúsági klub .alakult, nagyon összeszokott, képzett vezetői gárda dolgozott. A fiatalsággal azonban együtt jár a családalapítás, a moz­gás, helyváltoztatás, s ez nem marad hatástalanul a klubok életére. Nekünk azonban volt egy előnyünk is: megvolt az utánpótlás — a vezetők sze­mélye mindig nagyon jelen­tős —, s a művelődési köz- ■ pont tevékenységrendszeré­ben bekövetkezett változás — a „nyitás” •— is újabb lendületet adott az ifjúsági klubmozgalomnak. Jelenleg a városban 13 klub működik. Amit pozitívumként értékel­hetünk tevékenységükben: törekvés arra, hogy a klub­tagok valamennyi problémá­ja legyen „programja” a klubéletnek; jó a művelődé­si központhoz kötődésük, ott „gyakorolhatják” magukat, hasznos munkát végezhetnek a szakemberek mellett; a klubvezetők számára megte­remtett képzési lehetőségek, a klubfórumok, a pályázati rendszer mind „jó szelet” ad az ifjúsági klubok működé­séhez. A gondokról sem fe­ledkezhetünk meg: a köztu­datban még mindig kétes ér­téke van a klubfogalomnak, gyakran csak egy helyiséget értenek ez alatt, s azt is dü- höngönek hiszik ... Néhány ifjúsági klubban még dívik az a fajta prpgramszervezés, amelyik nem mindig veszi tudomásul a tagok érdeklő­dését, igényeit... És vannak a gazdák között olyanok, akik a tartalmi működésre nem nagy figyelmet fordíta­nak ... Mindezek után nem érdek­telen megszólaltam a klub­vezetőket. Szabó Zsuzsanna a gimnazistákat képviseli, másodikos, a klubvezetőség tagja: — A legtöbb vá'rosban alig van normális szórako­zási lehetősége a mi korosz­tályunknak, ezért is fontos­nak tartom, hogy van klu­bunk. Ez lehetőséget ad ar­ra, hogy ne csak órákon lás­suk egymást, ne csak a fo­lyosókon, meg szünetben ta­lálkozzunk más osztálybeli­ekkel. Persze, vannak, aki­ket mindez nem érdekel; ők vannak kisebbségben, csak érdekes módon, ' nekik na­gyobb a hangerejük. S ha például műsort szervezünk a klubban, hallatják is a sza­vukat; „... nézd már, a stréber, megy műsorra .. És néhányan be is dőlnek ennek a szövegnek, inkább nem jönnek ... Jakubinszkó Margit első­éves, a főiskolán; ő a hall­gatókat képviselő klubtitkár: — Nagyon nagy- szükség van a klubra. Szórakozás miatt is, de mi műszaki be- állitoltságúak vagyunk, s igenis kell, hogy találkozási lehetőségeink legyenek a művészetekkel, a humán ér­tékekkel; azt mondhatnám; regenerálódás! pozíciója van a klubnak. Állandó klubtag­ságunk nem mondható sok­nak, negyvenre tehető azok száma, akik nem csupán szemlélők, de aktívak is. De az a véleményem: tízzel is érdemes kezdeni. Egyébként olyan típusú vagyok, akit nem lehet rövid távon letör­ni ... vallom, hogy nekünk, akik a főiskoláról kikerülve üzemeknél, vállalatoknál ve­zetők leszünk, szükségünk van az emberi közlekedés képességének a megszerzésé­re is; itt keli megszoknunk, hogy ne szemlélői legyünk egymás kínlódásának; ne menjünk el egymás melleit a folyosón, mint vadidege­nek ... Hisz kevesen va­gyunk. Igaz, mi itt a klub­ban sok .dolgot készen ka­punk, s nem biztos, hogy ez mindig jó. Szeretnék azon­ban egy nagyobb gondról szólni: arról, hogy a főisko­lán nem nagyon jó szemmel nézik a mi nyüzsgésünket, ha nem mondják is, érez­hető: mindez csak elveszi a diák idejét a tanulástól. Ter­mészetes, hogy a hangsúly a tanuláson van, de akkor sem értek egyet az olyan tanári véleményekkel, hogy nem szeretik a nyüzsgő embere­ket ... Npm lehet az, hogy most csak tanulok; most csak szórakozok; most csak politizálok .. Több megértést várunk, mert jelenleg sokat kell harcolni azért, hogy megszűnjön a saját kuckóba húzódás... A bareikai klubosok kö­zött „elitnek” ismerik a Gyár- és Gépszerelő Válla­lat ifjúsági klubját. Vezető­jük Tóth Zoltán, aki ve­gyész, s jelenleg raktárveze­tői munkakörben dolgozik: — Eredetileg a szabad idő eltöltésének egy formáját akartuk a klubbal biztosíta­ni ; ma már ott tartunk, hogy klubon belül az érdeklődési körök szerinti csoportok lét­rehozása folyik. Sokan jár­nak hozzánk, mi már sze­lektálhatunk is; a vállalat és a klub kapcsolatát jónak ítéljük... Én úgy vélem, a folyamatos tevékenység .-.z, ami megfogja nálunk az em­bereket. (tenagy) HALMOZÁS írta: Willi oka, hogy túlságosan sokat futballoztam, de most már ennek is vége. Az üzletveze­tő elvette a futball-labdá­mat, mert tegnap berúgtam az üzlete kirakatát, mert túl­ságosan nagyot rúgtam a bal lábammal és ... Itt az új ki­rakat számlája, nagyon vas­tag . az üvege, ezért olyan drága ... Aláírtam az ellenőrzőt, alá­írtam az igazgatónak szóló csekket, s jeleztem Benninek, hogy eltűnhet. Visszautasí­tott kéziratomra meredtem, hét év munkájára, hét év kétségeire és nyugtalanságá­ra, s most mindez íróaszta­lom mélyébe kerül... Dorte lányom állt előttem. — Mit akarsz? — Tudod, az ebédlőben -'lit egy meisseni porcelán szo­bor ... Emlékszel ? Segítet­tem a mamának port töröl - getni. s nem tudom, hogyan történt..., de a szobor le­Breinholst esett a padlóra, de sikerült úgy összeragasztanunk, hogy most alig lehet észrevenni, hogy eltörött... Itt a szám­la, írd alá a csekket, igen ... kicsit drága, de a műhely­ben azt mondták, hogy majd­nem 700 darabot kellett ösz- szeragasztani. így ... Aláírtam a csekket. — Légy szíves, tűnj el — mondtam rekedten, s kive­zettem a lányomat a szobá­ból. Lassan kiment, de megje­lent Marianna. Magánkívül volt, tekintete egy űzött va­déhoz hasonlított. — Mi van veled? — szi­szegtem, közel voltam a ki­töréshez. — Mi történt, ösz- szetörted a kocsit? — Igen ... — Micsoda? — Igen, összetörött, ahogy kihajtottam a garázsból. Túlságosan felsvorsítottam. s egy teherautó egyenesen be­lémszaladt. Nekem semmi bajom sem történt, a laka­tos pedig azt mondta, hogy meg tudja javítani a kocsit, a karosszéria nem sérült meg túlságosan ... Először a vér a fejembe szaladt, skarlátvörös lettem, majd a vér kiszaladt a fe­jemből, s fehér lettem, mint a kréta. Majd a vér egy ré­sze, visszatért, s így egész pöttyös lett a fejem. Majd az ajtóra mutattam. — Kifelé! — kiáltottam. Marianna kiszaladt, én pedig lerogytam egy székre és be­hunytam a szemem. Amikor kinyitottam, Pelle kutyám ült a lábamnál, megsimogattam. Az ember legjobb barátja, egyetlen megnyugvásom, ked­ves. szófián jószág. — Áu, áu — vonított. Csak akkor vettem észre, hogy egy nagy sárga boríté­kot tart a szájában. — Add ide — mondtam, s Pelle kiejtette a borítékot fo­gai közül. Felbontottam, ki­hajtottam a papírt és elol­vastam ,az Írást. Kétszáz koronáról szóló büntetés volt azért, mert a kutya megharapta a postást. A SÁROSPATAKI ÉPÍTŐ- ÉS SZERELŐIPARI SZÖVETKEZET SÁROSPATAK, EÖTVÖS U. 11. SZ. , s . . B épületbádogos felaiánlja SZBbdli kdpscitását munkák végzésére BORSOD-ABAOJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN VÉGZENDŐ Ügyintézőnk; Rohóly Antal Telefon; 104

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom