Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-30 / 100. szám

Szilógyi Tibor (Rigó) és Koncz Gábor (Dongó) KOSA FERENC új filmjé­ről, A mérkőzésről ezt olvas­hatjuk egy reklámkiadvány­ban.: .. 1956 nyaran játszó­dik a cselekménye. Efjy vidéki lalydarúgócsapat mérkőzésé áll a közép pontban, de való­jában — kitalálhatjuk — mi'iulez csak ürügy a társada­lomkép S ölvázolusára.” Az említett időpont, 1956 nyara legújabb kori történelmünk egyik legkritikusabb időszaka, 'leginkább emberpróbáló né­hány hónapja. S ha Kosa Fe­renc új játékfilmjét ebbe az időszakba helyek, úgy erről a korról akar beszélni. Ez pedig- nem egyszerű feladat, hiszen annak ellenére, hogy az or­szág Legilletékesebb választott vezető testületéi ennek a kor­nak politikai és történelmi elemzését már elvégezték, mint folyamatot lezártnak te­kintjük, a köztudatban még élnek téves hitek, néze­tek, a fiatalabb generációk a sommás ítélkezések, a nagy­vonalú, sok lényeget megke­rülő történelemtanítás és is­kolán kívüli történelmi isme­retterjesztés eredményeként igen keveset tudnak e korról, s az ő tudásuk is igen gyak­ran tudatosan elferdített té­nyeken alapszik. Mintha úgy nyolc észténdönyi idő kiesne a történelmi tudatból és elég lenne az 1948-tól az ellenfor­radalmat követő konszolidá­cióig tartó időszakot csupa pejoratív jelzőlckel illetett, teljes egészében szégyenletes valaminek tudni. Olyan ez a korszak, mint a repülőgépek fekete doboza, mondta róla két éve művészeti életünk egy kimagasló egyénisége, amikor arról szólt, hogy e kor tisztá­zása, mind jobb megismerte­tése a művészeteknek, a film­nek is, feladata. A MÉRKŐZÉS cím több­szörös jelentésű. S legkevésbé sem arra a futballmérkőzés­re vonatkozik, ami a film elején látható. Sokkal inkább azoknak az erőknek a mér­kőzésére, amelyek 1956 nya­rán egymással szemben ál­lottak; amelyek az SZKPXX. kongresszusa után kialakult helyzetben hazánk sorsát a szocializmus alapján állva megújítani akarták és más­részt, amelyek a szocializmus lejáratására törekedtek. A film meglehetős konkrétság­gal jelzi a .történés kezdetét is:-a filmbeli futballmeccs a bajnokság utolsó mérkőzése, tehát 1956 júniusa. Ekkor kez­dődik a látható cselekmény, ekkor veti úgy meg a helyi rendőrkapitány-helyettes (és Dózsa sportköri elnök) az ár­tatlan futballbírót, hogy az sérüléseibe belehal, ekkor kezdődik a megyei lap, az ese­tet megírni akaró újságíró és családja kálváriája, amely végül is oda vezet, hogy a deus ex machinaként ér­kező megyei főkapitány megkésett békítő intézkedése' már nem akadályozhatja meg a meghurcolt újságíró su- hanckorú fiának tettél: fegy­vert, tőrt ragad, leszúrja a vélt ellenséget. Amit a hata­lom nem tudott megtenni, tette maga, kezébe vette sor­sának intézését. Amíg a meg nem jelölt megyeszékhelyen ezek játszódtak, a valóságban pedig nem kisebb dolog tör­tént, minthogy a párt leszűrte a korábbi évek tanulságait, felmentette Rákosi Mátyást, megindult egy tisztulási folya­mat. Ugyanakkor különböző indíttatású körökben mind nyíltabban szervezkedett már az októberre nyílt ellenlorra- dalomba váltó sokféle erő. Tagadhatatlan, hogy a meg­újulást jó szándékkal szorgal­mazók nem mindig találták meg azok kezét, akik a párton belül keresték a megújulás útjait és lehetőségeit, amely éppen a sokféle külső erő nö­vekedése miatt egyre nehe­zebbé vált. A film nem vesz tudomást az országban aikkor folyt nagyarányú megtisztulásról. Egy suta-buta utalást látunk: arról sopánkodik a világ leg­ostobábbnak és leggonoszabb­nak ábrázolt rendőrtisztje, Rigó, hogy „micsoda blamázs a cégnek” a Rajk-ügy kitudó- dása. Ez így hazug beállítás. Kosa filmje mindvégig az el­lenforradalom előtti kort egé­szében elmarasztaló képet fest. Rendkívül didaktikusán mutatja be és teszi általános érvényűvé mindazokat a je­lenségeket, amelyeket a Rá­kosi-korszak törvénysértő tendenciáinak legjellegzete­sebb vonásaiként szoktak emlegetni, szinte kéjelegve je­leníti meg a belügyi önkényt. a buta hatalojjlőrületet,1 a be­súgórendszert és egyebeket, meg azt, hogy ezzel szemben mennyire tehetetlen volt a tisztességes emberi szándék. Nagy igényű filmet készített Kosa: 1956 tragédiájának megítéléséhez akart új voná­sokat adni, azt kívánta felmu­tatni. hogy ebben az időszak­ban már feltartóztathatatlan volt a tragédia. De ezt nem lehet ennyire egyoldalúan áb­rázolni. Az eltelt huszonöt esztendő elegendő történelmi távlatot ad már, hogy á fel- hevült indulatokat a történei- ,mi mérlegelés is átszője, hogy a ma közönsége már ne elé­gedhessék meg az egyoldalú történelemszemlélettel. és meglepődjék azon, ha olyan elismert filmalkotó, mint Ká­sa Ferenc a kiszínezett tör­ténelmi-politikai vádak fel­mutatásával nem kívánja szembeszegezni a már tisztá­zott tényeket, hanem meg­elégszik egy Falstaff-szerű figura, afféle falusi bíróként igazságot osztó rendőrfőkapi­tány kései előrángatásával, s annak már elkésett intézkedé­sével mutatja fel: ekkor már nem volt mit lenni, csak az jöhetett, amit az ifjú tett, azaz fegyver kellett a rendte­remtéshez. (A fiú talán az anyját is féltette a Dongó ne­vű, futballistából besúgóvá átminősített legénytől, de nem ez a döntő.) A már említett fekete do­bozt’ azért kell nyitogatni, hogy megismerjük a belsejét, mind többet tudjunk meg az ötvenes évekről. De ha csak azt tudjuk meg belőle, amit már eddig is tudtunk, ha csak sebek felszaggatása, vá­dak felemlegetése következik belőle, úgy megkérdezhető, mi szükség az újabb felnyi­tásra. Ám, ha fel tudjuk mu­tatni, hogy minden hiba mel­lett akkor is a szocializmus épült, mai életünk szilárd alapja akkor betonozódott, úgy nem kell akkori hibáin­kat .sem tagadnunk. De az ak­kori eredmények teljes taga­dása mellett csak meakulpáz- ni napjainkban ugyan mi­re való? Kosánál ez a mér­leg felborulni látszik és ezért kell A mérkőzéssel vitáznunk. Kósa mesterségbeli-^tudása vitathatatlan. E film is mind­végig tanúsítja a mester szin­tű rendező avatott kezét, ami a kivitelt illeti, Sára Sándor fényképezése most is magas fokú. A nagyszámú szereplő- gárdából Koncz Gábort kell elsősorban kiemelni, a rá- kényszerített és nem is egé­szen értett besúgó mögött ön­magával vívódó embert ő ér­zékeltette meg legmarkánsab­ban. A többi szereplő is kitű­nően fedte Kósa elképzeléseit. A filmet csak felnőtteknek szánják. Hozzáteendő: érett gondolkodású felnőtteknek való. Benedek Miklós így kezdődött: tegnap, a déli harangszó után fél órával befutott Sárospatakra a diáknapi különvonat. így folytatódott: „hatalomátvétel” a Rákóczi-vár udvarán... Tóth József, városi tanácselnök átadta a város kulcsát Megyeri Gábor­nak, a diáktanács elnökének ... Április 39., szerda. Dél mólt fél órával. Ebben az időpont­ban a menetrend szerint egy­általán nem kellett volna vo­natnak érkeznie a sárospataki vasútállomásra. Ám, az em­berek, akik ott voltak ez idő tájt, a legkevésbé sem rökö- nyödtek meg, amikor* Miskolc . felől befutott a kék szerel­vény; tudta mindenki, hogy e napon minden, a hétközna­pi történésektől elütő ese­ménynek jó oka van. A jó ok: tegnap megkezdő­dött — immár tizenegyedik al­kalommal — az országos diák­napok sárospataki rendez­vénysorozata. A vasútállomá­son a rendező bizottság és a diáktanács tagjai — no meg a helybéli érdeklődők —- vár­ták a már emlegetett kü­lönvonat érkezését. Ezzel fu­tottak be azok a diákok, akik Heves, Szabolcs-Szatmár, Bu­dapest három kerületének és Borsod- Abaúj-Zemplén kö­zépfokú oktatási intézményei­nek leghivatottabb képviselői­ként kiérdemelték a részvételt a pataiki diáknapokon. Az érkezés, a régi ismerősök felfedezésének izgalmát a pontban 12 óra 40 perckor felharsanó diáknapi szignál „oldotta fel”, majd Megye­ri Gábor, az ózdi József Atti­la Gimnázium tanulója, a sá­rospataki diáknapok diákta­nácsának elnöke üdvözölte a mintegy ezerfős „küldöttsé­get”, s kívánt mindenkinek jó hangulatú együttlétet az ősi' ‘ iskolavárosban. Ezután — rö­vid kikapcsolódásként — szál­lásfoglalás következett, majd délután háromnegyed kettő­kor elindult a menet az isko­lákért elől a Rákóczi-vár ud­varára. Itt rendezték meg az ünnepélyes megnyitót,.amely­re eljöttek a megye és, Sá­rospatak város párt-, ál­lami és társadalmi szerveinek képviselői is. A diákok nagy ovációja mellett „vonult ki” a várból a diáktanács 13 tag­ja. És jött a városi tanács el­nöke, Tóth József, hogy kö­szöntse a várat ■ „megszálló’' diáksereget, a fesztivál, részt­vevőit, az egybesereglett fia­talokat. Köszöntőjében a városi ta­nács elnöke utalt rá. hogy először 1962-ben rendeztek Sárospatakon diáknapokat, s az ideinek külöhösen jó hát­teret ad az ősi sárospataki kollégium megalapításának 450. évfordulója, A továbbiak­ban szólt Patak iskolavárosi tradícióiról, a hagyományok őrzéséről, a város jelenéről, majd e szavakkal fejezte be köszöntőjét: — Sárospatak város kulcsát a fesztivál idejére a diákta­nácsra átruházom. Azzal a reménnyel teszem ezt, hogy a diáknapok résztvevői átér­zik e jelképes hatalomátadás jelentőségét, s a maguk hasz­nára, meg a város lakosságá­nak örömére élnek a követ­kező napokban a rendezvény- sorozat nyújtotta lehetőségek­kel. E pillanattól kézdve áz ősi diákváros, Sárospatak :— a diákoké .. . Hatalmas taps köszöntötte a bejelentést, s azt, hogy a „legfőbb hatalmi szerv”, a di- áktanács elnöke átvette a kulcsot. Megyeri Gábor ,,vá­lás zbeszédében” ígéretet tett arra, hogy a bizalomnak meg­felelően élnek majd jogaik­kal és kötelességeikkel, majd hivatalosan is. megnyitottnak nyilvánította a XI. sárospata­ki diáknapokat ... száz színes léggömb szállt fel ekkor a vár udva­ráról. hogy az égtájaknak hí­rül vigye: megkezdődött.. . Megkezdődtek a diákok be­mutatói, dalosok, táncosok, versmondók és színjátszók léptek pódiumokra (a bemu­tatók színhelyei: a tanítóképző főiskola díszterme és gyakor­lóiskolája, a vár lovagterme és a gimnázium díszterme); délután 4 órakor rajtoltak a „maratoni” biciklitúra részt­vevői, megteltek élettel a di­áknapi klubok, gitárok szó­laltak meg, csak úgy — prog­ramon kívül.. . Az este az ismerkedésé, a táncos szóra­kozásé volt.. Az éjfélhez közel eső „ka­puzárás” — az utazási fárad­ságokat is, . beszámítva — ugyancsak hasznos „program­nak” bizonyult. Annál is in­kább. mert ma reggel 7 óra­kor ébresztő van, majd az immár hagyományos reggeli kocogással, gimnasztika! ,,ál- mosságüzéssel’" megkezdődik az első igazán hosszú és gazdag programot ígérő nap . .. (ténágy—fojlán) Japán művészek a Miskolci Galériában Minamizuka Naoko festő­művésznő és Mitsui Sen szob­rászművész kiállítása nyílt meg tegnap, április 29-én délután a Miskolci Galériá­ban. A május 24-ig megtekint­hető tárlatot Bánszky Pál művészettörténész, a kecske­méti Katona József Múzeum igazgatója ajánlotta az érdek­lődő nagyközönség figyelmé­be. A Miskolci Galériában a közelmúltban rendezték meg a Távol-keleti festészet cí­mű kiállítást. Európai festé­szethez szokott szemünknek igazán kuriózum volt az a tár­lat. Hasonlónak most, ezen a tegnap nyílt kiállításon hiá­ba keresnénk nyomát. Mina­mizuka Naoko leheletfinom pasztellképei, a tökéletes ki­dolgozás alighanem ott rejti magyarázatát a távol-keleti festészet tökéletes technikai felkészültségében, de a képi ábrázolás már nem kötődik országhatárokhoz, földré­szekhez. Sokkal inkább az egyetemlegesen emberihez, pontosítva: a gyermekihez. Mintha a gyermekvilág, ’a mesék világa elevenedne meg képein. De a művésznő szán­déka is az, hogy a szeretet „költészetét” adja tovább. Mitsui Sem szobrász. Egy nemes kődarab erezetéből bontja ki a maga világát. Csi­gavonalak, merészen ívelő, tömör formák kőből és fém­ből — a végtelenség érzetét keltik. (cs. a.) Balogh Andrea festménye ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. április 30., csütörtök Filmíevél A mérkőzés Sárospatak, ODN ’81 Diákoké az iskolaváros VÁLLALATOK! SZÖVETKEZETEK! KERESKEDELMI VÁLLALATOK! hőszigetelt üvegek gyártására, kis és nagy szériában garanciális feltételek biztosításával, valamint épületasztalos nyílászáró szerkezetek gyártására egyedi és típusméretben. Ügyintéző; LÉVAI BÉLA üzemvezető Telefon; 17-611 Telex: 62282 Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat Miskolc, József Attila u. 57. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom