Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-26 / 97. szám
eSZAK-MAGYARORSZÁG 6 1981. április 26., vasárnap Gyermekkor Péczeli Zsuzsa textilképe Lett tudósoknak sikerüli megtalálniuk és vegyi úton előállítaniuk azokat a különleges, erős illatú • anyagokat, melyek hatására a szúfélék felhívják egymás figyelmét. A Lett Erdőgazdálkodási Kutató Intézetben végzett kísérletek azt mutatták, hogy a szintetikus úton készült anyag hatékonyan alkalmazható a kártevők megsemmisítésére. A mesterségesen előállított illatanyagokkal tömegesen ös-zegyűjthetíik, a bogarak az égetésre előkészített farönkökben. s így lehetővé válik fnegsemmisítésük. a Tengni a iangvraiflemi Az aggteleki tájvédelmi körzet népszerű kiránduló- és pihenőhelye Jósvafő. A csend, a jó levegő mellett tiszta vizével úszkáló halaival. egyik vonzereje volt a tájnak a Tengerszem-tó, amely a rendszeresen visz- szalátogató vendégek szójátéka szerint immár „Ten- gerszenny”-tóvá változott. A beleömlő szennyvíztől és iszaptól, hínár és sás nőtt ki benne. Hogy idáig jutott a tó környéke, ennek legfőbb oka, hogy sokáig gazdája sem volt a területnek. 1980 nyarán vette gondozásba az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Észak-magyarországi Felügyelősége. Jó gazda módjára kezdtek hozzá a táj méltó, nemcsak a régit idéző. de számos vonatkozásban azt felül is múló rendbetételéhez. Gavallér István, a felügyelőség vezetője: — Szeretnénk, ha ez a valóban elhanyagolt táj ismét turistacsalogató lenne. Ezért már megkezdtük a tó kotrását és helyreállítjuk a gátat is. Sétálóuta- kat építünk ki, valamint elhelyezünk több, a természetvédelmet és a környék értékeit dokumentáló táblákat is, szóval egy mini Szalajka-völgyet szeretnénk varázsolni ide. Igaz, a Tengerszem-tó környékét rendbe tudjuk hozni, de az aggteleki szennyvíznek a Jósva-patakba és így a barlangba, valamint a tóba való beömlését sajnos nem tudjuk megakadályozni. A környék vízrendszerének szennyezése tény, hiszen a megyei tanács vizsgálata megállapította, hogy Aggteleken az 1961-ben megépített csapadékvíz-elvezető csatornába (sőt, néhány kútba is) több tulajdonos bekötötte a szennyvizet. (Ezek ellen már szabálysértési eljárást indítottak és megszüntették a szennyvíznek ilyen úton történő eltávolítását.) Növeli a víz szennyezettségét a környező terület műveléséből keletkező iszap és vegyszerek alkalmazása, amelyek a tölcsér alakú víznyelőkön bejutnak az aggteleid Baradla-barlang- ba. Az iszap például úgy feltöltötte az egyes járatokat, ho’gy az elmúlt évben emiatt a hosszú túrákat is le kellett állítani. Ács Sándor, a Borsod megyei idegenforgalmi Hivatal vezetője ezzel kapcsolatban jó híreket tudott mondani: — A több mint 1500 jeöbméter iszap kihordására már korábban is gondoltunk, de egyrészt anyagi lehetőségeink, másrészt ki- vilelezőkapacilás hiányában nem tudtuk megoldani. Most a megyei tanács biztosította a több mint kétmillió forintot, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat pedig megkezdte az iszap kiszállítását. Üjabb iszapnak a befolyását iszapfogó gátak megépítésével akadályozzuk meg. Az iszap képződését, valamint a kemikáliák káros hatását csökkenti majd, hogy a környező területeket fokozatosan, kivonják a mezőgazdasági művelés alól, megszüntetik az állattartást és az intenzív földművelés helyett gyep- és erdőgazdálkodást vezetnek be. (G. Tóth) Ügy éjféltájban elnyúlok a székben az íróasztalom mellett. Hirtelen rámtör a fáradtság. Minden porci- kám fáj, a szívem markolja valami í otromba kéz. a légzésem nehéz, a derekam leszakad, végtagjaim ólomból vannak. A szám ize megfogalmazhatatlan, a mai szabádszájú világban sem keresek rá hasonlatot. Mehetnék már haza, de kell tíz perc. egy negyedóra, míg annyi erőt összeszedek, hogy felöltözzem, kimenjek a buszhoz. A gyomromban egy kemény csomó, mintha a vacsorám betontömbbé állt volna össze benne. De hát kész van a holnapi lap. talán nem is lesz olyan ronda, mint először gondoltuk. Persze tudom, reggel már megint nem fog tetszeni, ahogy ránézek majd, rögtön látom, amit most nem, hogy mit, hogyan kellett volna másképp csinálni. A szívem egyre jobban fáj, már mintha szédülnék is. Rá kéne gyújtani. Kell a fenének! Nézem a dobozt, a fele hiányzik. A másodiknak. Fiát csoda, ha fáj a szívem? Legyintek és persze rágyújtok a harminc- egyedikre is. Utálatos, rossz íze van. Végiggondolom a napöt és úgy érzem, hogy. mérhetetlenül utálom a kollégáimat. Csak azért vannak, hogy bosszantsák, feltartsák az embert. Semmi használható ötletük sincs, míg kész nem vagyok a munkámmal. Akkor aztán: ezt így kellene, azt úgy, ezt ide, azt oda, ide egy másik cím kellene, az jobb lenne egy másik oldalon. Na, kezdjük újra. Na meg is mondtam a magamét... kinek is, mit is? Hát igen, azt hiszem megint elszaladt velem a ló. Tulajdonképpen nem mp^rnppdt^m, hanem megsértettem. De mi a • fenének szol belei Lehet, hogy most ő is dör- zsölgeti otthon a szívét? Áh, . nincs annak semmi baja. Másnap reggel indítom e gyerekeket iskolába. Csoda hogy felébredtem időben A kedvem még mindij olyan, mint az éjjel. A fiúk. kérdeznek ezt-azt csak morgók, hát bekér hagynak. Egyedül maradok pihenhetek délig, majd akkor meglátjuk mit hoz e mai nap. De úgy érzem.* í szívem most se jó, ez i szorítás nem akar múlni A fantáziám belelendül Nyilván az infarktus leselkedik rám kajánul. Ezt < gondolatot elhessegetem, de délben egy jó húszperce! rosszullét elkerget az orvoshoz. Vizsgál, hallgatózik. Kávé? Cigaretta? Sokat iszik' Fel vagyok háborodva Egyáltalán nem iszom, legfeljebb hét végén. Mit' Bort, sört? Az asszisztens- nő mosolyog. Nem hiszi Hogy" mer mosolyogni' Tegnap se... hogy is, kér fröccs? Az semmi. Ja, há a végén egy üveg sör. Cigaretta? Ügy átlagbar 25.,-. izé. 30 is,... néha . v Látom, hogy nem hisznel nekem. Rettenetesen dühös vagyok az orvosra is. Miért kell rögtön azt kérdezni, hogy mennyit iszom dohányzom? Mi köze hozzá?/ Ezt már persze magamnak mondom. Tudom •igaza van, de mégis ... Megnyugtat, nincs baj. kicsit a vérnyomás... de különben ... Gyógyszert ad mehetek, csinálhatjuk a holnapi lapot. Délután eszembe jut egy vasgyári meiós. Ö in- gyenélönek tart. Mi csak lógunk, szórakozunk, a munka az, amit ő csinál. No persze tudom én jól, hogy megy egy üzemben. Néha megfogják, néha elengedik. Nyílván én se vagyok különb, mint ő. Én is a magam munkáját ta/tom a legnehezebbnek. Pedig (<i tüd'jar.'HudHätja azt valaki, hogy kinek, hol és mikor vannak szívpanaszai ? Na, gyerünk csak, mit is kellene tenni a holnapi első oldalra...? Szatmári Lajos Zötyög velünk a vicinális. (Erről a szóról is megfeledkezünk lassan,) az országhatártól az ország felé. Szárnyvonal, a kocsikat kályhák fűtik, ízes jó na- pottal köszön, aki felszáll, míg jegyet kezel, szoléi e állapotát* mondja a kalauz. A vonat minden állomáson és megállóhelyen - megáll, iramodásaival egyre közelebb a végállomás. Vasutasok a tudói, hogy a vasárnapi vonatoknak sajátos közönsége van. A hétköznapi bérletes, a péntek-hétfői munkásjegyeket ilyenkor kiszorítják a nyugdíjas féláru, az egész áru. jegyek, a, retúrok. Hétköznapokon hímnemű, vasárnapokon nőnemű a vonat. Jobbára nagymamák utaznak. Ülök -és hallgatom őket. Egy átszállás után majd’ száz kilométernyire a város. Fonott kosarak, íona- los korsók, illatos jonatán, töltött káposzta, sült húsok szaga érzik. Táj a városnak, életforma, életformának, nemzedék nemzedéknek ízeket üzen. Egyszer érdemes lenne a szociológusoknak feltérképezni ezeket a vasárnapi vonatokat. Versiró • embernek érdemes lenne megmérni a kosarak súlyál, költőknek • képzeletben összeadni az izeket, kóstolót kapván így a hétfőkhöz, keddekhez, a * hétköznapokhoz. Még alig vagyunk a kocsiban, amikor már elkezdődik a beszélgetés: — Éjfél elmúlt, mi,re Kisütöttem a tésztát. A vejem is kérte, hogy ilyet-süssek. Tudja, hogyan van: azok nem sijtnek maguknak. Megveszik a presszóban ... — Olyan is az. Én egész szombaton* a hús után szaladgáltam ... — Az ennyimek hívnak,, hogy menjek hozzájuk, de hát, nem tudják, hogy milyen lenne akkor. Nem lenne hízott kacsa, tyúk... — Az „enyím” hosszú „í”-jében érzik a Nyírség, de üzen a beregi táj is, tiszta hangzókkal, - képes beszéddél. • — Az enyimek tavaly szüretkor voltak otthon. Mondtam, a gyereket hozzák • le legalább, de kicsi még, féltik. így aztán én megyek, két hete voltam. Nem is akartam nekiindulni, de hát ott vagyok magam ... — Mérnök a fiam. A konzervgyárban. Hoz az ezt-azt, de csak nem olyan az... — Nekem a lányom ék most kaptak lakást. Azoknak minden arra kellett... Nekem mi kell már otthon ? Egy kicsit történelem itt minden mondat. Nyugdíjas termelőszövetkezeti tagok, törődött idős emberek utaznak a* kortynyi örömért. Fiút, lányt, unokát látni, ölhetett kézzel elüldögélni a csupa fehér konyhákban, és szélesen mosolyogni, ha ízlik nekik a hazai íz. Talán még hajnalban is kiszaladtak az udvarra, megfogni azt a vasárnap tyúkot, aminek gondolatban megkegyelmeztek. A tyúkok most élve utaznak főtt és sült társaikkal. Szép a vasárnap. Utazik az örömet adni akaró szándék. És hús, gyümölcs, végtelen tájak, füstös nyári konyhák, sövénykerítéses udvarok hangulata van . á vonatnak. — Az én kislányomat hívták, hogy jönne haza a szövetkezetbe, de hát nem adja már az a várost. Nem is akarják elengedni, az igaz... — Nekem egy kislányom van még otthon, Jövőre érettségizik, de annak is helye van mái', ott, ahol a fiam dolgozik... Vágyakat hord a vonat. Istent emleget a reménység, de tervezni a távoli város segít.. Váltókon csattog a vonatkerék. Valaki meséli, hogy régebben mindig fürdött egy nagyot a fiánál, de amióta van vízvezeték otthon, azóta jön vissza az első vonattal. Más azt meséli. hogy ugyan nem akarta elengedni a gyereket, de ha így fordult, akkor már örül neki. — Azt a kertet, amim van, elbabrálom, amíg mozogná tudok... Igen, elkelne most itt egy szociológus, hogy mérje: hány televízió- és rádióműsor, hány napilap, folyóirat. hány jó könyv munkája érződik a változó véleményekben. Hány fajta új igény él abban a töltött káposztát hozó nagymamában, aki otthon a szeny- nyest a lányától kapott mosógépen mossa, de mert jobban esik neki így, hazaviszi kimosni a lányáék nagyobb szennyesét, és hozza a vasaitat? Örömet hord a vasárnapi vonat. Átszállnak, utazunk még egy nagyobb, gyorsabb vonaton, beszélgetünk még, de a növö kényelem elveszi a meghittség felét. Az állomáson a „gyerekek” várnak. Ki saját kocsival, ki taxival, ki autóbuszon indul tovább, de a buszon már a gyerek szájába kerül az első sütemény, otthoni üzenetként a nagymamák által már felfede- 4 zeit, lassan érteni kezdett másik világnak. Ma már hétfő van. Este sok családban még „hazai” lesz a vacsora, aztán kedd lesz. megszokott napi gondokkal, aztán szerda, és sok-sok faluban már készülődni kezdenek a vasárnapi utazók. Nincs szakádéit: a két világ között, ami van, annak vonat a hid'a. Az otthont, kenyeret adó városok pedig az esti vonatok után fényekkel küldenek üzenetet az itt boldoguló életekről.
