Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-26 / 97. szám
1981. áprifís 26., vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Ha a gazda gondos keze nem igazítja I rod al om tanár is m erősöm, mondta — csak úgy mel-' lékesen — a minap; mindig elárad benne valami csendes öröm, ha tanítványai beszélgetéséből kihall valamilyen szép, költői fordulatot. S ugyanezt a csendes örömöt érzi akkor is, ha keresgélvén a szavakat, az agysejt-raklárbó] előbukik a hasonlat, költői tömörítése a gondolatnak, mit "ni csak eldadogni tudunk. Magunk gondolatait persze magunk fogalmazzuk, s ez így van rendjén. Aligha képzelhető el, hogy „bo- gárhátű dinamókról” beszéljen a gyárban a munkás. de talán nem lenne vesztenivaló, ha olykorolykor eszébe jutna, József Attila emelte így költészetté modern létünk prózai valóságát. Mert nem elég, hogy ngy-ahogy megtanultuk anyánk, apánk nyelvét. A ház vakolata is lemállik, ha a gazda gondos keze nem igazítja meg az igazítani valót. Nyelvújító szándékunk is vakvágányra futhat, különösen, ha nyelvújításunkat a kényelmesség diktálja. Klassz — mondja mindenre a gyerek — s persze mi magunk is —, s használja a jó, a nagyszerű, a szép, a remek, a kitűnő, a kiváló (hadd ne soroljam tovább) helyett, periig tudja, ismeri amazokat is. A nyelvi restségre nincs mentség, hiába bástyázzuk körül magunkat előránct- gált magyarázkodásokkal. Mint ahogy nem mentség a durva, trágár beszédre, a már magunk nem észlelte folytonos káromkodásokra, hogy filmben, regényben, színdarabban w polgárjogot nyert egy-egy vaskosabb, szaftos kiszólás. A leegyszerűsítés sem azonos az egyszerűvel, a tiszta, világos fogalmazással. Hevenyészett, félbehagyott, vagy a végtelenségig bonyolított sokszorosan összetett mondataink nemcsak fogalmilag zavarosak, nyelvtanilag helytelenek, többnyire a gondolat felületességét, zavarosságát is tükrözik. Szegénységünket, mely nem váltható, s nem számítható át. sem pénzre,, sem gazdasági eredményekre. És mégis! Szemérmes (vagy balga) időszakot magunk mögött hagyva, egyre inkább nemcsak érezzük. hanem hangosan ki is mondjuk: nemzeti öntudatunknak, nemzeti létünknek, társadalmi fejlődésünknek is tartozunk, azzal, hogy felelősséggel bánunk a szóval. Egyenlőnek lenni az egyenlők között —, amint azt megfogalmazták a magyar nyelv hetének borsodi megnyitóján — nemcsak tetteket,, elvégzett munkát jelent, A szocialista társadalom egyik mozgatóéi eme épp a köz- életiségben rejtik, a közös dolgaink iránt nem lanyhuló figyelemben és érdeklődésben, s a felelősség vállalásában. De épp ez. a társadalom természetéből adódó közéletiség veti fel anyanyelvűnk iránti felelősségünket. Amit egyikünk rém tudhatott, * nem tudhat le annyival, hogy jói- roswzul megtanul tűk a nyelvtani szabályokat. A sraó fegyver, s a történelem megtanított ben mm két arra is. hogy jóra és rosszra egyaránt felhasználták. A magyar irodalom talán sehol máshol ennyire ki nem tapintható öröksége és tiszte, hogy legnagyobbjai a haladás szószólói voltak. A „Nyelvében él a nemzet” gondolata nemcsak egy történelmi kor sorsdöntő igazsága volt. Ma is az. Az anyanyelv iránti felelősségérzetünk persze néni szorítható be semmiféle rendezvénysorozatba. Mégis, jó, hogy az év napjaiból legalább néhányat arra szentelünk, hogy beszéljünk a beszédről. Ügy szóljunk, hogy érteni tudjon belőle az is. akinek tiszte az anyanyelv becsülésére nevelni, s az is. ki csak használja a nyelvet, mert szóra tud nyílni a szája. Sok-e vagy kevés az a nyolcvan előadás, mely ezekben a napokban elhangzik megyénkben az iskolákban, a művelődési házakban, a könyvtárakban és az üzemekben? Nem tudom. De azt tudom, hogy nemcsak annyit ér, amennyi megragad a hallgatóságban egy-egy elhangzott előadásból. Egy megkeresett jelző- egy etharapott. káromkodás, s néhány perces önvizsgálat, hogy a stílusom tényleg én vagyok-e, s egy kézbe vett könyvben felfedezett tantaimassan szép szóösszetétel öröme kimutathatatlan. De megmarad. „Az igazat mondd, m- csak a valódit” költői intelmének nem mond ellent, hogy azt az igazat szépe« is mondjuk. Csutora« Annamária Féltve őrzött kincsek Türelem, tudás és kézügyesség A restaurátorok műhelyében lik, majd különféle oldatokkal tisztítják, lágyítják a lapokat, illetve sebészkéssel óvatosan szétválasztják azokat. A zsugorodott, deformálódott pergameneket üveglapon szárítják, gumihengerrel, paladin papírral sajtolják, majd szárítják. A . reslaurálormühelyben állandóan új anyagokkal, eljárásokkal kísérleteznek, hogy a*régi, niár-már olvashatatlan. betükiesések okozta károsodást szenvedett pergameneket, kódexeket és könyveket megmentsék az utókor számára. A papír kéziratokat ecsettel, kézi porszívóval portalant) iák, elektromos radirozógéppel mentesítik a rárakódott, piszoktól. vagy ha penészfol- tosak, akkor tiszta vízben, vegyszeres 'oldatban enyhe fehérítőszerrel kezelik. A papír megerősítésére, fehérítésére különféle zsírtartalmú, alkoholos oldatokat használnak, fixálják, víztaszító vegyszerrel itatják át, vagy olyan összefüggő filmréteggel vonják be, amely a továbbiakban a kéziratot, könyvet megvédi a külső hatásoktól, hőtől, párától, fénytől. A modern kémia nagyot segített a restaurátorok munkáján, mégis egy-egy mű restaurálása 3—4 hónaljig is eltart. Általános szabály, hogy még nem eléggé ismert, kockázattal iáró módszert nem használhatnak . fel a régiségek restaurálásánál, másrészt feljegyzik az alkalmazott anyagokat, vegyszereket és ez hasznos információt nyújt a jő-' vő restaurátorainak. Képünkön a szépen helyreállított darabokat láthatjuk • A nagy könyvtárak töltve őrzött kincsei a nagy értékű, több száz éves kódexek, a valóim vei fiatalabb, mégis régi könyvritkaságok, pergamenre, papírra írott kéziratok, levelek, ősnyomtatványok stb. Ezek anyagai azonban rendkívül sérülékenyek, még kézbevétel nélkül, állás köziben is rongálódnak, szakadnak. Megőrzésükre, javításukra az utóbbi 15—2fl évben külön szakma alakult ki, amely a könyvkötészet legfiatalabb ága. Hihetetlen türelmet, kézügyességet, anyagismeretet igényel művelőitől. A réstaurá.1éműhelyben a védendő kódexről, ősnyomtatványról dokumentációs fényképfelvételeket készítenék, majd szellőztetik, kondicionálják a ritkaságot, közben elvégzik a szrntar- tóssági próbát, kiválasztják a legcélszerűbb restaurálási eljárást. Először ferlőtleníVásárban 'V — Tessék, tessék, közelebb! Van itt minden, mwtt Pesten! — Válogassanak erafc asszonyoki Melyiket , acfba- tóm, ezt a szép ' ••áózs^sV'-'v kendőt? Illik; az arcáhei,,: vegye csak, vigjte eaafe __ Á íéren hosszá sorban » sátorok, színes pwlöverek ki akasztva, az asztalokon százféle portéka, ki tudja mire való hasznos doílgok. Azt mondják, az áprilisi a legnagyobb vásár Mező- csaton. — így rau-e Tatéban ? — No nem mondhatnám, — az egri papucsos elégedetlen. — Mikor milyen a piac. Most valahogy nem megy. — Érdemes még papucsot készíteni? — Nézze, ebben öregedtünk meg. A férjem az alsót készíti, én meg a felsőt. — Révész Károlyné holnap egy másik vásárban próbál szerencsét. A szomszédos sátorban fiatalember kínálja áruját. A kecskalábú asztalon karalábévágó, ördöglakat, krumplifúró, diódarálóbetét, eperlevél vágó. — Hát ez meg mi a szösz? — Kontycsavaró. Az öregasszonyok még használják, — bizonygatja Pál- fy Gyula háziipari kiskereskedő. — Ma háromkor keltem, hogy ideérjek, tegnap Kisterenyén voltam, akkor kettőre állítottam be a vekkert. Ja, ez a vásárosok élete. A Wartburg mellett kiskocsi. Újdonsült gazdája úgy kötötte a kocsihoz, «únlha csak a jászol mellé... Módosulnak a vásárok is modern bútorokat kínálnak a zöld gyepen, a dohányzógarnitúrák, heve- rők, csíkos rekamiék, kisebbfajta kamionnak beillő járműveken érkeztek a fővárosból Csatra. Szifonból spriccelik az árusok a hűsítő szódáit, kazettás magnóból szól a zene, kemping főzőbői csöpög az illatos kávé. — Ránk fér, hogy egy kicsit felüdüljünk, — kavarja meg Váczi Jánosné kávéját. — Hajnali három előttindultunk Szentendre mellől, Dunabogdányból. Bepakoltunk a kocsiba a pulóvereket, ingeket, mire felállítottuk a sátrat, meg is virradt. — Kelendő az áru? — Csak 'a farmer. . A kézimunka előnyomó kisiparos buzgón helyesel; nem az igazi a tavaszi vásár. Mindenki dolgozik ilyenkor a kertben, vagy a határt járja. Későn nyugszik a nap, jaz emberek kihasználják az időt. A hosz- szú téli esték, az igen! Akkor szezonja van a hímzésnek, varrásnak... Odébb, a sátrak mögött nagy szabad tér. Az állatok vásá®a„ Nincs kétéves a r" ’ rtükö, járatja gazdája, hadd mustrálja ai leendő vevő. Aki nem éri hozzá, annak szép az állat. De a vásárló szeme nem csal. Bizony, a csikó sántít egy kicsit... Végül is, 28 ezerért áll az alku. Bezzeg ez az almásderes! Pece Sándor, a csáti fuvaros egy kicsit sajnálja is, hogy meg kell válni tőle. Negyvenöt- ezernél alább nem is adja. A büszke paripák között egy csacsifogat. A jámbor szamár egész délelőtt itt álldogál, a gazdája is csak csodálja, hogy milyen sokan érdeklődtek már iránta; — Kérték nyolcezerért is. Dehogy adoni! Hűséges segítőtársam. Bábeliem eladó. — Ronga dstyón négy rozzant kocsikereket hozott a vasárra, de az meg senkinek nem kellett. — Gumikerék járja ma már. Sebaj. Hazamegyek a csa-• csival, utána lei a szőlőbe. Amíg én dolgozom, kipányvázom, hadd legeljen kedvére a dudvában. Eljön a dél, pakol a vásár. Csomagol a polgári kötélgyártó, a dunántúli teknőfaragfö a Lada tetejére erősíti- megmaradt sózó- teknőit. Megszámolja pénzét a poroszlói fafaragó, zsákba teszi kismalacait a virágtanyai vásárló. A la- cipecsenyés elégedett: jól ment a bolt, végre ő is ehet e^y falatot... (mikcs) Jegyzet léül Kezében kis kosarával rfattyog be a közértbe a tinik által körülrajongott csillag. Feszül rajta a trikó, igaz, csak vállalnál, mert lejjebb már mintha kissé gömbölyödne a pocak. Megáll a hűtőpultnál, tejet tesz a kosárba, azután céltudatosan megy a másik oldalra kifliért. Aid akarja, most megnézheti, hogy ő sein más, mint ahogyan azt sokan képzelik. Eszik, vásárol, türelmesen áll a sorban, fizet, azután elindul hazafelé. Sokszor lehet őt. itt látni, s természetesen sokan fel ismerik. Két tizenéves bámulja, most. is hitetlenkedve a bálványt: összesúgnak mögötte, majd az egyik bátortalanul egy sziát rebeg el. Ö visszaköszön, ahogy illik, s nézi tovább az előtte levő sort. Siethet, hiszen reggel van, s a gyerek még nem evett... Pár nap múlva a strandon látom. Feleségével, s a gyerekkel keresnek valamilyen csendes helyet. A koncertek jutnak eszembe, ahol ez a kissé pocakos fiatalember kemény ritmusú dalaival tíz és tízezer gyereket hoz lázba, feledtetve velük a mindennapokat, az iskolát, a családot, stb... ... Átöleli felesége vállát. amíg végigmennek a méregzöld füvön. Leterítik a pokrócot, s nieghailás helyett .letelepedik kis családja körébe. Az idillikus hangulatot semmi sem zavarja meg. Csak én veszek észre némi megdöbbenést a töltik nem messze ülő serdülő lányka arcán. Ö így is felismerte a bálványt —• családi körben, fürdőnadrágban. kis pocakkal. Arcán, mintha csalódást látnék.,. — pusztafalvi — Ki az értékesebb? Edgar Wallace, a sok híres detektívregény írója örökbefogadott gyerek volt. Amikor még iskolába járt. egyik osztálytársa, egy nemesi családból származó gyerek így csúfolta:-T „Te nem érsz aannyit mint én, hiszen nincsenek saját szüleid. — Ellenkezőleg — válaszolta Wallance. én többet érek, hiszen engem a szüleim kiválasztottak, míg téged a te szüleid kénytelenek voltak olyannak elfogadni, amilyen lettél!
