Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-26 / 97. szám

1931. április 26., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 3 A MEZŐGÉP Feísőzsoicai Gyáregysége a kollektíva elsősorban ön­magának könyvelheti el; ki­tartó, szorgalmas munkával sikerült elkerülnie a mély­pontról. — Meggyőződésem, hogy a Diósgyőri Gépgyár a jövőben is megfelel a vele szemben támasztott követel1- ményeknek — mondotta Grósz Károly. Végezetül arra kérte a vállalat dolgozóit, kövessenek el mindent a to­vábbi eredményes munkáért, amelyhez a párt- és állami v vezetés is minden támogatást • mesad. Az ünnepségen nyolcán Ki­váló Munkáért miniszteri ki­tüntetésben részesültek; négy gazdasági egység Kiváló Gyáregység, négy főosztály pedig Kiváló Főosztály címet kapott. A DIGÉP 236 dol­gozója a Vállalat Kiváló Dol­gozója kitüntetést érdemelte ki. A gépgyárban megrendezett ünnepség az Oprendek Sán­dor munkásőr-zászlóalj férfi­kórusának műsorával ért vé­get. Dr. Énekes Sándor (jobbról) átveszi a kitüntetés elnyerését tanúsító oklevelet (Folytatás az 1. oldalról) A DIGÉP kollektíváját a kitüntetés • átadása alkalmá­ból, Borsod párt-, állami és társadalmi szerveinek nevé­ben Grósz Károly, a megyei pártbizottság első titkára kö­szöntötte. Mint mondotta; a megye vezetése jelentős si­kernek tartja, hogy a DIGÉP túljutott a megpróbáltatáso­kon, hogy a mai nehéz gaz­dasági körülmények ellenére mindinkább magára talál ez a nagy múltú gyár. A sikert Az elmúlt évben is kiemel­kedő eredményeket ért el a Miskolci Mezőgazdasági Gép­gyártó- és Szolgáltató Válla­lat Feísőzsoicai Gyáregysége, s fennállása óta nyolcadszor érdemelte ki a Kiváló Gyár­egység kitüntető címet. A teg­nap megtartott átadási ün­nepségen Orosz László, a pártvezelőség titkára köszön­tötte a gyáregység jelenlevő dolgozóit, vezetőit, a vállalat és a társ gyáregységek képvi­selőit, a meghívott vendége­ket. Ünnepi beszédében Bialis József, a járási pártbizottság első titkára megemlékezett a közelgő május elsejéről, a munkásosztály nemzetközi ünnepéről. Majd arról szólt, hogy derekasan kiveszi részét a munkából a feísőzsoicai kollektíva, amely alkalmaz­kodik a megváltozott gazda­sági körülményekhez.. Ezután Bartus Ágoston, a vállalat igazgatója átadta a Kiváló Gyáregység elnyerését igazoló oklevelet Szűcs Ist­vánnak,, a gyáregység igazga­tójának, majd méltatta a ki­tüntetett termelőegység el­múlt évi munkáját. Mint mondotta: a közösség minden szempontból jobb eredményt ért el a vállalati átlagnál. Az‘ előző évhez képest 1980-ban közel 17 százalékkal növeke­dett Felsőzsolcán a termelés. A gyáregységben tavaly 2,6 millió forinttal csökkentették a költségeket anyag- és ener­giatakarékossággal, hozzájá­rulva a nagyobb nyereséghez. Ezt követően Kerekes György, a MEZŐGÉP Tröszt kereskedelmi vezetője átnyúj­totta Köteles József öntő szak­munkásnak a Kiváló Kohász kitüntetést, valamint az Áp­rilis 4. szocialista brigád ve­zetőjének a MEZŐGÉP Tröszt Kiváló Brigádja címet doku­mentáló oklevelet. A kiváló gyáregység elnyerése alkal­mából, huszonegyen kaptak Kiváló Dolgozó jelvényt. Az Április 4. szocialista brigád vezetője arany fokozatot vett át, négy kollektíva ezüst, ti­zenegy bronz fokozatot ka­pott. Sátoraljaújhelyi Városgazdálkodási Vállalat Kilenc esztendő alatt meg­tízszerezte termelését a Sá­toraljaújhelyi Városgazdálko­dási Vállalat, tavaly például az összes termelési érték el­érte az 52 millió forintot. A nagyarányú termelésnöveke­déssel egy időben nagy gon­dot fordítottak a termelé­kenység, a hatékonyság javí­tására, a szolgáltatás színvo­nalának emelésére. A rájuk háruló feladatokat maradék­talanul teljesítette a 350 dol­gozót foglalkoztató kollektíva, s ennek alapján elnyerte a Kiváló Vállalat megtisztelő címet. Ebből az alkalomból teg­nap, a városi pártbizottság székházában ünnepséget tar­tottak a vállalat dolgozói. A megjelenteket Erdösi József, a vállalat pártalapszervezeté- nek titkára köszöntötte. Ezt követően dr. Soltész László, az ÉVM főosztályveze­tője köszöntötte az ünnepség résztvevőit Mint mondotta: a fegyelmezetlen és felelősség­gel végzett munka nagymér­tékben elősegítette a város gyarapodását, fejlődését, szé­pítését. A főosztályvezető gratulált az elért eredményekhez, majd átadta a kiváló címet tanú­sító oklevelet Mák Mihály­nak, a vállalat igazgatójának, aki a kollektíva nevében megköszönte az elismerő sza­vakat, és a kitüntetést. Ezt követően kitüntetések átadására került sor. Négy kollektíva kapta meg a Válla­lat Kiváló Brigádja címet, 18 közösség nyerte el a brigád­érem arany, ezüst, illetve bronz fokozatát, 12-en része­sültek Kiváló Dolgozó kitün­tetésben. A Horváth Géza ve­zetésével tevékenykedő Kos­suth Lajos*asztalos szocialista brigád elnyerte a Magyar Népköztársaság Kiváló Bri­gádja címet. A kitüntetést Molnár János, a HVDSZ me­gyei titkára adta át a kollek­tíva vezetőjének. Kiváló cím a Centrum Áruháznak Tegnap a miskolci Centrum Áruház dolgozói is ünnepel­tek. Az áruház kollektívája, az 1980. évi eredményes mun­ka elismeréséül elnyerte a Kiváló Áruház kitüntetést. A Centrum Áruház az el­múlt évben ünnepelte átadá­sának 10 éves évfordulóját. Ez idő alatt, három alkalom­mal nyerték el a ldváló cí­met, négyszer részesültek di­csérő oklevélben és három­szor kapták meg a KISZ KB által adományozott dicsérő oklevelet. - Az áruház 1980-ban 783 millió forintos forgalmat bonyolított le. A 10 év előtti forgalmuk ma már a duplájára emelkedett A tegnapi ünnepségen büszkén vehették át a dolgo­zók a Kiváló Áruház kitünte­tést, amelyet Kaszás Kálmán, a Centrum Áruházak vezér- igazgatója adott út Veres Já­nosnak, a miskolci Centrum Áruház . igazgatójának. Ezt követően, elmúlt évi verseny­vállalásuk jutalmaként két brigádot aranykoszorús, egy brigádot ezüst, két brigádot pedig bronz fokozatú jelvény­nyel jutalmaztak meg. Kiváló Dolgozó kitüntetésben 20-an részesültek, a törzsgárdajel- vény különböző fokozatát pe­dig 25-en vehették át. Töb­ben kaptak pénzjutalmat, az első negyedévi célfeladat teli jesitéséért. ' Postások kitüntetése Bensőséges hangulatú ün- nepw-J <«ali szombaton dél­után a. Miskolci Postaigazga­tóság kultúrtermében is, ahol ismét a kitüntető Élüzem címet kapta meg elmúlt évi munkája alapján a Borsod megyei Távközlési Üzem. A Borsod megyei Távköz­lési Üzem mintegy 300 fős kollektívája elsősorban kar­bantartási, üzemviteli, építé­si és hibaelhárítási feladatot lát el. Tavalyi munkájuk ér­téke több mint 14,5 millió fo­rint volt. Munkájuk színvo­nalára mi sem jellemzőbb, mint hogy az V. ötéves terv­időszak során az itt dolgozó kollektívák feladataik szín­vonalas teljesítéséért már négyszer kapták meg az Él- Üzem címet. A szombat délutáni Élüzem- avató ünnepségen kollektí­vák jutalmazására is sor ke­lőit. A postás pártbizottság által alapított kongresszusi oklevelet az encsi körzetmes­terség Ságvári Endre szocia­lista brigádja vehette át Ez a brigád egyébként itt kap­ta meg az aranykoszorús cí­met is. A kazincbarcikai köz­pontos üzemegység- Lenin brigádja ugyancsak aranyko­szorús, míg a nyékládházi Május 1. szocialista brigád a bronzkoszorús kitüntetést nyerte el. Ezenkívül tízen Kiváló Dolgozó, hárman a Szakma Ifjú Mestere címet nyerték el. Tíz dolgozó az if­júsági versenymozgalomban kifejtett eredményes szerep­léséért részesült jutalomban. * Immár 'ötödik alkalommal érte el az Élüzem címet a ka­zincbarcikai I-es számú Pos­tahivatal kollektívája. A teg­nap megtartott ünnepségen, Kiss Józsefné szb-titkár kö­szöntötte a meg j eleji lek et, köztük dr. Vékony Ernőt, a Kazincbarcikai városi Párt- bizottság első titkárát, Kiss Józsefet, a postásszakszer­vezet területi bizottságának titkárát. A megnyitó után Makovnik Emil, a hivatal ve­zetője adott számót az elmúlt évi munkáról. Ezután Dudás Elemér, a Miskolci Postaigaz­gatóság igazgatóhelyettese köszöntötte a kimagasló ered­ményt elért kollektívát, és átadta az Élüzem címet ta­núsító oklevelet. Dr. Eszter­gályos László, a Miskolci Postaigazgatóság pártbizott­ságának titkára adta át a fel­vételi csoport Ady Endre szo­cialista brigádjának a posta­igazgatóság pártbizottsága és a postásszakszervezet területi bizottsága által adományozott kongresszusi oklevelet. Ezt követően ki tüntetésele, jutal­mak átadására került sor. Bajusz István, a KISZ-alapszervezet titkára: Bálint István szakmunkás: „...hogy mit szeretek „...az nem lelt volna olyan, mint a vasút, és és mit nem, az nem fontos. Az a fontos, hogy itt olyan műhely, mint ez itt, nincs sehol az ország- lehetek a régiekkel", ban”. Vasutasok maradtak Targoncák a fütőházban Több évig mindennapos be­szédtéma volt a Bodrogköz­ben, a Hegyközben a kisvasút ügye. Sok fórumon, sok érv hangzott el a megszüntetés mellett, és persze, ellene is, amíg pont került az ügy vé1- géré és végérvényesen lezár­ták az aktát. ’A „tiszteletkört” 1980. november 30-án futotta a kisvasút, s akkor az éppen szolgálatos személyzet illen­dő módon elbúcsúzott a kö­zönségtől. Nem volt könnyű az útjuk sem a vasutasoknak, sem pedig a közönségnek, mert a vasutat a Hegyköz­ben igencsak szerették. A vasút mindenesetre meg­szűnt, a régi síneket bontani kezdték Üjhelyben is, Sá­rospatakon is. A pataki fűtőház képe is megvál­tozott az esztendő eleje óta. A fordítót, a javító.aknákat befedték, átalakították a nagy műhelycsarnokot, ahol ’ mos­tanában már nem mozdonyo­kat, vasúti kocsikat javíta­nak, hanem targoncákat. S akik a targoncákat javítják, azok korábban is itt dolgoz­tak, s most nagyon örülnek annak, hogy a megszokott műhelyben végezhetik mun­kájukat, hogy vasutasok ma­radhattak. Mert egyáltalán nem voltak biztosak abban, hogy a megszűnés után to­vábbra is megtartja majd őket a vasút. Amíg a huza­vona tartott, nem érezte ma­gát biztonságban senki sem. S ez a bizonytalanság akko­riban bizony nem tett jót a fegyelemnek, a munkamorál­nak. A kisvasút megszűnése ugyanis több mint kétszáz embert érintett. , — Rendkívül rossz volt a hangulat a sárospataki javí­tóműhelyben is — mondja Bodó István, a Miskolci Jár­műjavító üzem sárospataki üzemegységének vezetője, aki több mint húsz évet töltött a kisvasút szolgálatában, mint mozdony-reszortos. — Jól is­merem az elmúlt évek bi­zonytalanságát A legnehe­zebb az utolsó négy hónap volt. Aztán egy újabb döntést követően egyesapásra meg­változott a hangulat a pataki fűtőházban. A döntést a Köz­lekedési és Postaügyi Minisz­térium gépészeti szakosztálya hozta, amely arról szólt, hogy a fűtőház épületeit géppark­ját át kell-alakítani, hogy al­kalmassá váljanak elektro­mos targoncák javítására. Ez a határozat 36 fűtőházi jár­műjavító szakmunkást érin­tett, s ottjártunkkor is ta­pasztalhattuk, igencsak ked­vezően. — Amikor megbízást kap­tam az új járműjavító üzem­egység vezetésére, őszintén szólva, féltem a feladattól, hi­szen ismertem az akkori mun­kamorált. A Miskolci Jármű­javító Üzem vezetői azonban sok tekintetben segítettek. Nagy erkölcsi és természete­sen anyagi segítséget is kap­tunk. Éz utóbbiról csak any- nyit: az esztendő első két hó­napjában az üzem dolgozói több béremelést kaptak, mint a kisvasúinál három év alatt. S elégedett, tevékeny embe­rekkel a korábbinál merőben új feladatokkal is könnyeb­ben megbirkózunk. A feladatok pedig valóban újak. Most Sárospatakon mű­ködik a MÁV kötelékén be­lül az ország egyetlen targon­cajavító műhelye. Munka pe­dig van bőséggel, hiszen szer­te az országból hozzák ide a targoncákat felújítani, javí­tani. És a hajdani mozdony- és kocsijavítók ezt a munkát is megtanulták. És nem is akárhogyan. Az első hónap­ban 25 százalékra, a második hónapban 70 és márciusban már 91 százalékra teljesítet­ték tervüket, ami azt jelenti, hogy csaknem elérték a Mis­kolci Járműjavító termelési szintjét. A nyugodt munka­helyi légkör természetesen nemcsak Bodó István számá­ra nagy öröm, hanem vala­mennyi járműjavító dolgozó­nak is. Az üzemvezető Mol- dovától idéz. A vasutasról, az emberről beszél, akit megcsa­pott a mozdony füstje. Mert a hegyközi vasút, ha kicsi volt is, de mégiscsak vasút volt És akik itt dolgoztak, vasutasok voltak és vasuta­sok maradtak; akik erős szá­lakkal kötődtek és kötődnek a nagy családhoz. Bálint István mindössze húszesztendős. De itt, ebben a műhelyben szerzett szak­munkás-bizonyítványt és semmiképpen nem akart el­szakadni a vasúttól. — A mozdony, a vasúti ko­csi az más, mint a targonca. A targoncát nem szeretem. Mindig is személy- és teher­kocsikat javítottam. De hogy mit szeretek és mit nem, az nem fontos. Az a fontos, hogy itt lehetek a régiekkel. Együtt jöttünk vissza Didics Jancsi­val targoncákat javítani. Űj munka ez, és lehet, hogy egyszer majd megszeretem. Reggelenként megnézegetem a még itt levő régi kocsikat Aztán meg számon tartom, melyik, hová kerül. Egy ré­szét Nyíregyházára, Debre­cenbe vitték. Sok kocsi került Szobra, a kőbányába., Ezek­kel a kocsikkal itt a Hegyköz­ben valaha perlitet szállítót-' tak. Bajusz István is itt szer­zett szakmunkás-bizonyít­ványt Most ő az üzemegység KISZ-alapszervezetének tit­kára. Valamivel több mint 20 éves. ^ — Sok itt a fiatal — mond­ja. — Tele voltunk félelem­mel. Hová megyünk, ha meg­szűnik a kisvasút? Ezt kér­dezték mindig a srácok. Per­sze, munkát azt bárhol kap­hattunk volna, de és ezt nem­csak én mondom, hanem a többiek is, az nem olyan lett volna, mint a vasút, és olyan műhely, mint ez itt nincs se­hol az országban. Nekünk na­gyon fontos, hogy itt tudtunk maradni. hogy megtartott minket a vasút... Szarvas Dezső Fotó; Lmm Juucf J A szerelőaknákat befedték. A rég! mühelvben most targoncákat javítanak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom