Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-19 / 92. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG W ,1981, április 19., vasárnap A közvilágítás hibáiról, a bejelentésekről pon­tos naplót vezet a „hibabejelentő”, Simkó Ilona. A vezérlőpult mellett nyugalomra, jó idegekre van szükség. Kobzos Sándor több mint nyolc éve üzemirányító. Belépés: olvasóinkkal i s t? a f Miskolc, Szabó Lajos utca 2. Csengetnünk kell, a vörös- 'téglás, háromemeletes épület ajtaja csak a kötelező ellen­őrzés után nyílik ki. Ez a szabály, s a szigorúság ért­hető, mert az ÉMÁSZ mis­kolci, központi transzformá­torházában kapott helyet a középfeszültségű hálózat el­lenőrző és zavarelhárító köz­pontja, ahogy itt nevezik: az „idegközpont” is. * A lerem egyik falaként ha­talmas tábla szolgál, rajta a középfeszültségű hálózat sé­mája. a különböző kapcsolási lehetőségek rajzaival. Szem­ben a vezérlőpult, amely mö­gött most Kobzos Sándor üzemirányító foglal helyet. Mellette az embernyi magas magnetofonkészülék — a szolgálati beszélgetések min­den pillanatát rögzítik — ke­ze ügyében „mini” telefon- központ két vállalati, posta­szolgálat!, valamint, a városi telefonvonalakkal. Éterzaj hallatszik, azután halk recs- csenés és megszólal az URH hullámsávban dolgozó rádió adó-vevő: — Hatszázegyes. halszáz- egyes jelentkezzen ... A beszélgetés talán har­minc másodperc alatt lezaj­lik. Az információ vétele után az üzemirányító gyors, rövid utasításai hangzanak el, s annak nyugtázása. Ka­tonás a fegyelem. — Az utasítások, a „pa­rancsok” betartására — ma­gyarázza Kobzos Sándor — nálunk nagy szükség van. A hálózatot teljes egészében csak mi tudjuk áttekinteni. Itt derül ki elsőként az eset­leges hiba forrása, s mi tud­juk azt is, miként lehet a leggyórsabban elhárítani. Nagy a felelősségünk: egy- egy döntéssel emberek éleiét és értékeket kockáztatha­tunk. menthetünk meg. Száz­milliós értékekről van szó. Ha pedig a középfeszültségű hálózat egyetlen vezetéke is felmondja a szolgálatot, sok száz miskolci marad áram nélkül, ez pedig ma, min­denki tudja, mit jelent... — Hogyan 'történik a hi­bák kijavítása? — Szaknyelven szólva: ha old a vezeték — tehál meg­szűnik az áramszolgáltatás —, akkor azt a lávjelzőkön, a telefonon, vagy a rádión keresztül én tudom meg el­sőként. Riasztom az elhárító szolgálat vezetőjét; aki gép­kocsival azonnal összegyűjti az embereit, s indul az álta­lam megjelölt helyre. Több hibaforrás is létezhet, ezért van úgy, hogy több csoport­ban indulnak: Ka megtalál­ták a baj okát, jelentik, és továbbra is az én utasítá­saim alapján dolgoznak. Ta­lán nem szerénytelenség, ha elmondom: a mi hálózatunk-, nál legtöbbnyire harminc perc alatt; megtaláljuk és el­hárítjuk a hibát. — Mire kel) ügyelnie leg­jobban? — A mi munkánkban leg­fontosabb talán a helyisme­ret, a műszerek és a készü­lékek pontos ismerete. Nem mellékes az sem, hogy az utasításokat, pontosan, érthe­tően fogalmazzam meg. s nem hiányozhat a nyugalom sem, mert itt a kapkodás, a fejetlenség ki tudja, milyen következményekkel járhat­na... Simkó Ilona hangját sok miskolci ismerheti. Ö a „hi­babejelentő”, azaz ő jelent­kezik, ha Valamilyen közvi­lágítási. vagy áramellátási probléma miatt hívják az ÉMÁSZ ügyeletét. — Ma csendes napunk van. a hívások száma eddig alig haladja meg a harmin­cai. Amikor nagyobb szélvi­har, zivatar, vagy éppen hó­esés van — 150—20(T-szor is megcsörren a telefon. Mint. az üzemirányító, én is azon­nal intézkedem. Hibaelhárí­tási szempontból három rész­re osztották a várost, s én mindig a megfelelő csopor­tot hívom — rádión. A mun­ka elvégzését ők ugyancsak rádión igazolják vissza. Két műszakban dolgoznak, reggel 6-tól este lü-ig. Ezalatt, a hi­bákat legtöbbnyire két órán belül kijavítjuk. A hívások­ról természetesen naplót ve­zetünk, amelyben feltüntet­jük a meghibásodott vezeték, vagy oszlop helyéi, a beje­lentő nevét. — Előfordult .már, hogy nem létező hiba miatt, „tál­ból" hívták? — Szerencsére nem. pedig már több mint nyolc éve ke­zelem a hibajelenlőt. Ebből a szempontból rendesek a miskolciak ... Viszont van, amikor nagyon nehezen ér­tik meg, hogy nekünk is csak „két kezünk” van, s ha rossz az idő, nem tudunk minden­hová azonnal eljutni. De ha a bejelentő rögtön a • magas „cén” kezdi, nekem akkor is nyugodtan keli válaszolnom. TJdvardy József ff R m epíi m ss »a 3 a £3 űmWMfi Megyénk ősi települési tá­ján, a Bodrogközben mind gyakoribb a panasz az utób­bi években az árvíz- és bel­vízveszély miatt. A múlt század második felében épí­tett belvízvédelmi csatorna- hálózat ugyanis korszerűt­lenné vált. s hasonlóképpen elavullak a gőzüzemű, kis teljesítményű szivattyútele­pek is. Ez a magyarázata, hogy az egyébként is kotus a 1 talajú vidéken évről évre nő a művelésből kieső, nád­dal, sással s más vízinövé­nyekkel benőtt területek nagysága. Különösen számottevően hozzájárult a lapos, ingová­nyos területek „gyarapításá­hoz” a múlt évi csapadékos időjárás, ami a tél fagyának felengedése után főképp most tavasszal mutatkozik meg. Bármerre járunk is a Bodrogközben mostanában, itt is. ott is kisebb-nagyobb tócsák, tavak csillannak meg. olyan helyeken is. amelyeket a korábbi években a szántó­földként lehetett használni, így ezen a tavaszon nem könnyű az állami és szövet­kezeti gazdaságok dolga, hi­szen a felgyülemlett belvíz ugyancsak hátráltatja őket a munka végzésében. Hogy mennyire megnőtt a belvizes területek nagysága, az állandósult tavak száma, mi sem érzékelteti jobban, mint az, hogy már a sirá­lyok is megjelentek a Bod­rogközben. Ügyannyira lányát vertek a nagyobb tavak kör­nyékén, hogy csapatostul szálldosnak fölöttük, le-le- csapva zsákmányukra. „Fel­mérhették” a lehetőségeket, s úgy látszik, megtalálják „számításukat” a Bodrogköz vízivilágában. Akárcsak a múlt század első felében volt. a vízszabá­lyozást megelőző időkben. Akkor is szálldostak sirályok a Bodrogközben, s erről a szemtanú hitelességével ma­ga Petőfi tájékoztat a barát­jához. Kerényi Frigyeshez írt XI. útilevelében. Ugyanis 1847. július 10—11-én Zemp­lénben járva, Sárospatak, Sá­toraljaújhely és Széphalom meglátogatása után barátjá­val, Kazinczy Gáborral be­járta a Bodrogközt is. „Széphalomról becsavarod­tam a Bodrogközbe” — írja. „Nyugat felől, túl a Bod­rogon látszanak a hamisít­hatatlan 'szépségű Sátor-he­gyek Űjhely mellett; innen a Bodrogon erdős rónaság... virító zöld mezők, rajtok egy- egy kis tó, szélén sós, tisztá­ján pedig fehér vízi liliomok, s fölötte jajgató sirályok lengetik hosszú szárnyaikat... apró, barátságos alakú faluk, a házak között sugár jege­nyefák, s a házak előtt vi­dám, ép legénység és szép., takaros leányok...” <h. j.) Vendégcsalogató Április 1-től Lenirtváros- ban, a Tiszai Vegyikombinát által üzemeltetett Hotel Ole­finben ismét 20 százalékkal csökkentették az éttermi ára­kat. A miértről Lakács Ti­bor, a közelmúltban kineve­zett új üzletigazgató a kö­vetkezőket mondotta: — Ismereles. hogy 1979-töi új haszonkulccsal dolgoznak a vendéglátóipari egységek, s bizony sok helyütt elmarad­tak a vendégek. Mint sokan mások, mi is kísérletezünk. Ez a mostani már a második ilyen jellegű árcsökkenté­sünk. Azt szeretnénk, ha nemcsak a szállóvendégek, hanem az átutazók és Lenin­város lakói is minél nagyobb számban igénybe vennék ét­termünk szolgáltatásait. Ezért igyekszünk elfogadható, ked­vező árakat kialakítani, az ételválasztékot bővíteni. Ami a választékot illeti': naponta 110 ételfajta szere­pel az étlapon, csupán borjú­húsból hétféle (!) a választék. Az üzletigazgató azt is el­mondotta, hogy április 12-től megnyitották a kerthelyisé­get. A kezelésükben levő já­vorkút! üdülőben — amely ugyancsak a TVK tulajdona — szintén megnyitották a kerlhelyiséget, ahol nemcsak a vállalat beutalt dolgozóit szolgálják ki, hanem a ki­rándulókat, turistákat is. . A sírástól maszatos arcú kislányt aggodalmas bosszú­sággal vizsgálgatta édesany­ja, amikor nagy nehezen si­kerüli kiszednie őt a jókora tüskékkel rendelkező bokor­sövény közül. Aggodalommal, mert a tüskék nyoma meg­lehetősen riasztó nyomot ha­gyott a két-három év körüli gyermek arcocskáján, karján És bosszúsággal, mert nem ez az első ilyen eset, és mert mindez .néhány idős ember sajátos ötletének következ­ménye. A történet színhelye a Ta­nácsköztársaság lakótelep Vándor Sándor utca mögötti játszótex'e. Nem tévedés, ját­szótérről van szó. Amelyet az egészen apró gyermekek­től kezdve a tizenévesek ked­véért építettek meg, hogy kedvükre homokozhassanak, szaladgálhassanak, bicajoz- hassanak és sorolhatnánk még tovább a játékok leg­különbözőbb fajtáit. A fel­sorolás pedig nem véletlenül wan feltételes módban. Ugyanis a gyerekeket egyre inkább korlátok közé szorít­ják. Hol egyszerűen csak fi­gyelmeztetéssel. hogy csende­sebben; hol kiabálva, hogy máshol ugráljanak, focizza­nak és ricsajozzanak, hol meg élősövény-kerítéssel te­szik lehetetlenné számukra egyszerűen a jelenlétüket is. Mondván, hogy a földszin­ten és első emeleten lakó idős emberek' nyugalmát za­varja a gyermeklárma. Ezért aztán gondoltak egy nagysze­rűt, és közös elhatározással — merthogy egységben az erű — szúrós, tüskés, többek szer rint mérgesbogyó-lcrmésű bokrokkal ültették be sűrűn, az ablak előtti játszótér egy részét, ötletnek nem rossz!... Más kérdés, hogyan Is fo­gadták ezt a gyerekek és a szülők. Merthogy egy rosszul sikerült zuhanás komoly bal­esetet okozhat, esetleg életre szóló, maradandó nyomot is hagyhat a mosolygós arcocs­kákon. M. M. r Fiatalító, illatos víz Erzsélst királyné vízi „Én, Erzsébet, a magyarok király­néja, midőn 72 éves koromban kínos köszvényben íetrengenék és ezzel az alább megírt orvossággal esztendőkig éldegélnék, melyre engem egy remete barát tanított volt. .., csak hamarjá­ban jobbulásomal éreztem úgy, hogy minden tetemeimben megvidultan, s mintegy egészen megifjodtam, ábrá- zatomban megszépültem, olyannyira, hogy még a lengyel király is megké­retett: engem feleségének, midőn mindketten özvegységben élénk..." Ezt az örvendező szöveget Károly Róbert (1288—1342) magyar király felesége, Erzsébet vetette papírra a XIV. században, mégpedig abból az alkalomból, hogy attól a bizonyos „alább megírt” orvosságtól tényleg újrafiatalodott, több történetíró sze­rint annyira, hogy az ugrós ma- zurkát meg a palotást még 80 éves korában is szaporán ropta. Hogy valójában mi is volt ez a .csodaszer”, amelyet aztán róla Aqua veginae Hungariae-nak, azaz „a ma­gyar királyné vizé”-nek, a németek - Ungarisches Wassernek neveztek, és amelyet a franciák még ma is úgy említenek, hogy Eau de la Réine D’Hongrie? Válaszért dr. Hegedűs Lajoshoz, az ismert gyógyszerész-történészhez for­dultunk, aki nemcsak a szét össze­tételét tanulmányozta, hanem felku­tatta azt a kanyargós utat is, amelyen Erzsébet királyné vize eljutott a vi­lághírhez. — Az Aqua reginue Hungáriáé vol­taképpen nem egyéb, mint a rozma­ring virágának és levelének szesszel történő kivonatolása, majd lepárlása Hogy elsőként ki ismerte fel gyógyító hatását, azt nem tudni, ám azt igen hogy Plinius római konzul időszánh tásunk első századában mar a „po­dagra” leghatásosabb orvosságának mondta. Onnan, Itáliából jutott el aztán a kivonatolás és a lepárlás receptje többek között az idézetben említett remete barát útján Erzsébethez, aki a rozmaringlé lelkes piopagátora lett Azt. hogy a nyugati országokban «• nagy sebesen népszerűvé vált. a híres francia patikáriusnak és alkimistá­nak, Arnoldus de Villanovanusnak r föl jegyzéseiből tudjuk. (Ezek színtér a XIV, századból maradtak fenn.) Egyébiránt ott, francia földön f j tóttá be a legnagyobb karriert á „ma­gyar királyné vize”. Mondhatni, szinte minden betegség ellen ezt javallot­tak! XIV. Lajos, a Napkirály is ezzel gyógyíttatta reumás vállát, karját, az emlékezések szerint sikerrel. — De hogyan lett ebből a fájó vég­tagokat megfrissítő folyadékból szín­ién rendkívül népszerű illatszer? — Természetesen a kellemes „sza­ga” miatt! Már Duguesne márki, XIV. Lajos hős tengernagya is inkább le- hérneműjének és parókájának locso­lására használta, s később — főként a napóleoni időktől — szinte kizáró­lag illatosítottak a vízzel. Vándoráru­sok hozták, vitték. Köztük azok a „vengerszki doklor”-nak nevezett ku- ruzslók. akik díszes huszáregyenruhá- ban kínálgatták Erzsébet királyné vizét. Első szakszerű leírása is e korból — a XV1I1. századból — származik. A Thesaurus Medicamentorum 1756- ban azt közli róla. hogy a rozmaring mellé zsályát, gyömbért és levendulát is célszerű keverni, s így lepárolva még kellemesebb lesz a folyadék illata. — S miképpen lehet az, hogy ott nem ismerik e szert, ahonnan vég­tére is a nevét kapta: tehát magyar1 földön ? — Erre aligha van magyaráz»;! Tény viszont, hogy sem népi gyógyá­szati emlékeink, sem az ide vonat­kozó feljegyzések nem őrizték meg még a nevét sem, nemhogy az össze­tételére vonatkozó tudnivalókat. A franciák viszont váltig gyártják! A napokban is kaptam egv díszes formájú üveget benne a nevezetes „magyar víz”-zel... (A.( L.) i > i i i i ■ ■ ■ > i i i ■ i i i i «

Next

/
Oldalképek
Tartalom