Észak-Magyarország, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-14 / 87. szám
ÉSZAK-M AG YARORSZAG 4 19&1. április VL, kedd A képernyő előtt Szórakozás, emlékezés, vita Régóta töröm a fejem azon, vajon az Önök kérték című kívánságműsorban ilyen, meg olyan egykori műsorokat feleleveníteni kérő nézők miként emlékeznek egy-egy apró kis adásra, mozzanatra, hogy annak megismétlését kérve tollat ragad, ni sem restek. A minapi — vasárnapi — délutáni adás aztán némi magyarázattal is szolgált. Egyrészt elhangzott egy éppen tízesztendős szilveszteri műsorból mintegy félórás részlet, abból a meggondolásból, hogy az abban szereplőket sokan kérték, hát legyen egy kollektiv kívánságteljesítés, ha egyik-másik művésznél csak egy mondattöredék erejéig is, másrészt viszont elhangzott egy olyan nyolcperces magánszám — Csákányi László előadásában —, amely a műsorvezető szerint sona sem szerepelt eddig a Magyar Televízió műsorában, tehát ezt a műsort nem kérhették a nézők. Viszont kérték a szexet, meg kérték Csákányit, hát jött Ágoston György írása, A szexológus délután öt óra körül. Ez a töprengésem nem minősíteni kívánja a kívánságműsorokat, amelyek az utóbbi időszakokban általában jobbak, mint a kezdetekkor, s most is nagyon örültem a Vitray—Gálvölgyi paródia-jelenetnek, Kincses Veronika, Sztankay István, Neményi Lili számainak és a már többször látott, de mindig élvezetes Riadó a Pitypang-szállóban című, mindmáig tanulságos Aifonzó-jelenetnek. Csakúgy, mint hét közben — szerdán — az Alfonshow című Alfonzó-műsornak, amely jórészt ugyancsak ismétlés volt, de az ismert és az először .látott kis jelenetekkel újfent bizonygatta, mennyire helye van a képernyőn az effajta humornak, a verbális humor teljes mellőzésével vaió derűfakasztásnak és elgondolkodta- tásnak. Alfonzót nem hasznosítjuk talán eléggé, pedig páratlan személyiség — immár bizonyítottan a képernyőn is. * Három olyan műsor is volt, amely emlékeztetni akart: ismertebb. hagyományosabb eszközökkel idézte meg Dómján Edit emlékét A színész és a változó világ sorozat új adása, de figyelmünk most inkább a Domján-sorozat felé fordul, hiszen egy-egy eltávozott művészt a művei őriznek meg inkább közöttünk, mintsem túlstilizált fogalmazású emlékező mondatokból szerkesztett, meghatódott 75—80 percek. A másik két műsornak egymáshoz ugyan semmi köze sem volt, mégis akadt közös vonásuk: alkotójuk mondatok, félmondatok töredékes közléseiből kívánta összerakni az emlékképet. Szabó István rendezte az egyiket, a 76. születésnapján József Attilára emlékeztető, „Szeretném, ha vadalmafa lennék” címűt, amely 1978-ban készült (!?) és a költő több mint kéttucatnyi versének töredékeivel — főiskolások és kisiskolások megszólaltatásában —, meg a József Attila életéhez kapcsolódó jellegzetes pesti külterületi városképek háttérként felhasználásával elsősorban a kor levegőjét teremtette meg, amelyben a •versek születtek. A másikat Vitray Tamás rendezte, egy-két hangból ítélve maga volt a riportere is és a két éve elhunyt várkonyi Zoltánra kívánt emlékeztetni, Két emlékmű címmel. Az egyik emlékművet Varga Imre szobrász készítette, a másik bennünk él, ismerőiben, s ezt a nem látható emlékművet kívánta Vitray — a műsorújságbeli tájékoztatója szerint — felmutatni. Tartózkodni kívánt a portréfilmek hagyományosabb módszereitől, el akart térni a konvencióktól, hiszen Várkonyi is más volt, mint a többiek. A részben ismert, részben ismeretlen emlékezők mondataiból, az elhunyt néhány mondatából valóban felvázolódott néhány markánsabb vonás egy Várkonyi-képhez, de — úgy érzem — e műsor elsősorban azokban rezonált megfelelően, akik a művészt jobban ismerték, akiknek kevéske utalás is elég volt, hogy gondolatsorokat elindítson bennük saját emlékeik felidézésével. A szélesebb nézőrétegek talán valamivel több információt igényelhettek. / * Két hónap elteltével tért vissza különkiadásban a Stúdió ’SÍ arra a február eleji adására, amelyben a magyar hanglemez- kiadásról esett volna szó. Illetve esett is, de csak féloldalasán. Az Esti Hírlap bíráló cikkeire reflektált akkor a Hanglemezgyártó Vállalat igazgatója, de nem volt hajlandó együtt kamera elé ülni az érdekelt újságírókkal. Most már keresztnéven tegezödö barátságban ültek együtt, s egy teljes órán át beszéltek arról, ami már két hónapja is tudott volt, de lényegében az ügy alig jutott előbbre. Vajon így megérte-e, hogy egy teljes órát rászánjanak, különösen, ha a vitában érintett nem egy kérdésben, egyes könnyűzenei együttesek társadalmi hatásának értékelésében a döntés joga nem is kizárólag az 8vék. Benedek Miklós Ma estétől: A bűn Ma este 22.00 órakor jelentkezik először a televízió első műsorában A bűn cimü dokumentumfilm-sorozat, amely ez alkalommal a rákospalotai Leányjavitó Intézet három lányának életéről, sorsáról számol be, s megismertet a fiatalokra leselkedő veszélyekkel. Sikeresen szerepeltek a miskolci szakiskolások Az elmúlt héten a fiatalabb generáció vette birtokába a Zenepalota Bartók-ter- mét: április 8-án — mint arról korábbi számiunkban beszámoltunk — ünnepélyes keretele között nyílt meg a zeneművészeti szakközépiskolák országos kamarazenei találkozója. A Bartók Béla születéséinek 100. évfordulójára emlékező seregszemléi a Művelődési Minisztérium, Miskolc megyei város Tanácsának művelődésügyi osztálya, a KISZ Miskolc városi Bizottsága és a városi művelődési központ támogatásával a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola rendezte. A helyi muzsikusokon kívül volt alkalmunk meghallgatni az ország valamennyi zenei középiskolájának képviseletében megjelent ifjú zenészt, így találkoztunk Budapest, Pécs, Debrecen, Szeged, Győr és Szombathely együtteseivel. A nyitó hangverseny vendége Szenthelyi Miklós, hegedűművész és Jandó Jenő zongoraművész volt. Igazán tartalmas, nehéz műsort állítottak össze: Mozart, Brahms, Debussy és Bartók egy-egy szonátáját adták elő kifogástalan összmunkával, de a precíz, végsőkig kidolgozott játék minden szépsége mellett, néhol a márváKorszerűbb pedagógiai szemlélet Sárospatakon befejeződött az országos tudományos diákköri konferencia oktatás- technikai és tantárgypedagógiai szekciójának munkája. Száznyolcvan hallgatói dolgozatot mutattak be a szekcióüléseken — legnagyobb számban a tanárképző főiskolák hallgatói képviseltették magukat, 81 dolgozattál, őket a tanítóképző főiskolák követték 53 dolgozattal — s ebből 39-et nívódíjjal jutalmazott a zsűri. A konferencia színvonalára jellemző adat, hogy további ötven dolgozatot kiemelt dicséretben részesítettek, s ezeket a hallgatói munkákat publikálásra is javasolták. Túl azon a tényen, hogy szőkébb pátriánkban került sor e szekció munkájának megrendezésére, nem véletlenül kísérte .figyelem mindazt, ami itt történt. Hiszen az oktató-nevelő munka korszerűsödése egy korszerűbb pedagógiai szemléletet feltételez, s az erre való ráhangolást valamiképpen be kell építeni a képzési folyamatba. Nos, a korábbi évekhez viszonyítva fokozottabb figyelem érződik ki a tantárgypedagógiai kérdések iránti érzékenységben. Azaz; olyasfajta törekvés tapasztalható, amely az oktatástechnikát megkísérli ötvözni a szakdidaktikával, beleépíti abba. Az országos tudományos diákköri konferencia és általában a tudományos diákköri mozgalom a hivatásra való elmélyültebb felkészülést segíti elő, s egyben lehetőséget is teremt a tudományos igényű kutatásokkal való megismerkedéshez. Ka lehet így fogalmazni: az igényesebb, a megalapozottabb munkát, a később is kamatoztatható önművelési igényt 'támasztja alá. Nos, egybehangzó vélemények szerint, a sárospataki eszmecsere épp abban tűnt ki, hogy a hallgatók alkotó vitafóruma tudott lenni, a pedagógiai képességek kibontakoztatásának lehetőségét teremtette meg. S ebben az elvszerű alkotói vitában — örvendetes módon — a házigazdák, a sárospataki Corhenius Tanítóképző Főiskola diákjai is kivették a részüket. Riz Gábor és Varga Zsolt dolgozatát nívódíjjal. Bíró Tiborét pedig kiemelt dicsérettel honorálta a zsűri. nyok távolságtartó tökéletességére emlékeztetett. A szakközépiskolások április 9-én és 10-ón léptek pódiumra; 28 együttes több minit negyven műsorszámát hallottuk, köztük vonósok, fúvósegyüttesek, ütősök és zongoristák bizonyították tudásukat, muzsikáló kedvüket és a kamanazeaélésben, e sajátos és kizárólagosan kollektív gondolkodást igénylő műfajban való jártasságukat, önkéntelenül felvetődik a kérdés, vajon mit játszanak, milyen darabokat adnak elő szívesen a mai fiatalok, a holnap művészei. Ha némi számvetést végzünk a repertoárra. tűzött műsorszámok között, kiderül, hogy elsősorban századunk alkotásait, a reneszánsz és barokk szerzőket tüntetik ki figyelmükkel, s kevésbé érzik vonzónak — legalábbis a találkozó tanúsága szerint — a bécsi klasz- szifcus, valamint a romantikus zene interpretációját. Még Szabó László, a Művelődési Minisztérium főosztályvezető-helyettese mondotta ünnepi beszédéoen a találkozó megnyitásakor: „... az a fontos, hogy muzsika szól, hogy szép muzsika szól, s a bírálatokat, a zsűri majdani észrevételeit is annak szellemében kell fogadni, hogy még szebb muzsika szóljón.” Nos, a neves szakemberekből álló zsűri eredményt hirdetett. A legmagasabb elismerést, melyet a borsodsziráki Bartók Béi-r Termelőszövetkezet ajánlott fel, a miskolci ütőkvartett nyerte el (felkészítő tanár Vrana József), Banda Ede, a zsűri elnöke világszínvonalu előadásnak minősítette, s javaslatot tett a műsor budapesti bemutatására is. Miskolc megyei város Tanácsa i nak dijai-, a debreceni zongora ötös (Ádám Károly), a miskolci fúvósötös (Bakonyi Tamás), a pécsi rézfúvóhatos (Ntedmayer Károly) és a miskolci kérzongorás produkció (Torma Gabriella) kapta. A miskolci rézfúvóhatos nyerte el a Művelődési Minisztérium díját, díjat kapott továbbá a debreceni Bényi Tibor, Kurtág Györgynek, a találkozó konzultánsának javaslatára. A díjak és jutalmak átadása után a zsűri és a felkészítő tanárok részvételével megtartott szakmai beszélgetéssel ért véget az országos seregszemle. D. Szabó Ede Az italbolt nem alternatíva Ebv nem lélező kinti pulijai Részlet egy levélből: „Községi gyűlésen, amelyen minden liatal részt vett és kérésünket felvetettük, a válaszba olyan ígéretet kaptunk, hogy kérésünket megoldják, de sajnos ez még a mai napig sem teljesült. 1980. szeptemberében bezárták a kluoot olyan vádakkal, amely a tényeknek nem felelt meg. Ha vannak is hibáink, de ennek nem az a megoldása, hogy be keli zárni a klubot és például egy fiatal miatt az összes gibárti okuljon. Mozi is volt, de azt mái' pár évvel ezelőtt bezárták. A fiataloknál-; így nincs hová menni és itt van nemsokára a húsvét is ... A fiúk az italboltba szoktak járni, amit nem vesznek jó néven és a lányok, azok meg ülhetnek otthon, és Gibárton van vagy ötven fiatal...” Tisztelettel: a gibárti fiatalok. Néhány évvel ezelőtt, egy szép májusi napon újságolta az icipici kis település idős, tiszteletdíjas népművelője; a falu végére szorult könyvtárban ifjúsági klub alakult. A májusra jól emlékszem, mert hatalmas csokor orgonát hoztam magammal, gyönyörű, söléüila orgonákat... Akkoriban valami színdarab előadására készülődtek, meg biztosan emlékszem, hogy az első lelkesedésben még a klubberendezés elkészítésére is kaphatók voltak... Kicsit rosszul működő memóriámat igazolta és kiegészítette Olchváry MiKJósné, a 71 éves könyvtáros, egykori tanítónője a falunak, aki hetente két délután, kinyitja a könyvtárat; a könyvtárat, amelynél; függönyét is ő mossa a csekélyke tiszteletdíj ellenében. A hetvenegy esztendő nem látszik rajta, s amikor néhány éve egy szép napon lakására betoppantak a fiatalok, nem kellett sokáig kérlelniük, hogy azt mondja nekik: „Nem bánom, a könyvtárba jöhettek ...” — Oiyan helyesek voltak. Lehozták az asztalokat, a székeket a KISZ-ből. Átrendezték a szobákat. Csináltak csillárt is, mert csak egy puszta lámpa lógott a mennyezetről. Meg fém ham.t.artó- kat... Megtanultuk a Dan- din Györgyöt, volt idő, amikor a pici színpadon színi előadásokat csináltunk ... Látták, hogy dolgozunk, kapott a klub magnót, televíziót, lemezjátszót. Ránk költöttek vagy harmincezer forintot ,.. Mag is néztük. A néhány játék mellett működik a televízió, de a lemezjátszó és a magnó nem használható. Rossz. És a párnázott székekből is alig van már néhány. Az egyik sufniban álmodnak boioogabb múltról — összetörve. Egyik-másik bizony láthatóan nemcsak szétesett, ámbár talán örök időkre kideríthetetlen, azért törték-e össze, mert szétesett, vagy azért eseit szét, mert összetörték. . A íúüp, amelyik egyébként hiva'Uéosan sohasem létezett (Hegedűs Játos, a gibárti tanácstagi csoport vezetője mondta: működés: engedélye sohasem volt a klubnak, ámbár ígérték, hogy elintézik, de valahogy elmaradt, dacára a támogatásnak), most valóban nincs Tavaly szeptemberben be zárták., Kiváltó ok? — A fiúk azt mondták, lefestik az ablakokat. Le is festették, habár úgy haladtat a munkával, hogy talán ? Luca-széke is gyorsabban el készül .. . Valaki — gondolom részegen — lemeheteft és úgy becsapta, hogy kisza kadt az ablákszárny ... A könyvtáros még mutatja a szekrényben ott maradt néhány üveget... A többit már elvitték. Az utóbbi hónapokban egyre többször volt tűi hangos a magnó, s egyre ritkábban ment a fiatalok közé a könyvtáros is. „Olyan tiszteletlenül válaszolgattak, hogy azt mondtam, nem teszem ki magam ennek ...” A tanácstag csoportvezető szerint — Hegedűs János egyébként a tsz párta lapszer vezet titkára is —. a szülők sem néztek jó szemmel. Sőt, volt fiatal, aki azt mondta: már régebben be kellett volna zárni... Hogy ki mondta ? Például Soltész Sándor, • aki a tsz gépműhelyében dolgozik ... És a klubvezetők se bírták hosszú ideig. Mennyire nem? Sehogysem tudtunk megegyezésre jutni, lei volt utoljára a klub vezetője. A könyvtáros szerint Godó Imre, a párttitkár szerint vagy Kecskés Zoltán, vagy Szakács István,... A gibárti ifjúsági klub gondjairól meg ügyeiről alighanem több jutott a szóbeszédnek, mintsem az érdemi foglalkozásnak. Olchváry Miklósné, mikö»- ben kulcsra zárta a könyvtárat (két nyitott polc és egy zárt szekrény könyv, s jobbára az iskolások járnak' ide, nekik foglalkozásokat is tart a tanítónő) azt mondta: ő megérti a fiatalokat, tudja, hogy kellene az a klub, de ő már, ezt értsék meg, nem vállalja őket. A könyvtár is sok már neki, de nincs, aki átvegye tőle. Az aktív tanítónőnek ott a kisdoboA csapat, azokkal szépen dolgozik is, meg az összevont alsó tagozatban a 16 gyerek... — A művelődési házunk tetőszerkezete életveszélyes. Kellene egymillió, hogy rendbe hozzuk! De nincs! Ott semmi se lehet. A párthelyiség? Annyi mindenre használjuk. Nincs hely — mondja Hegedűs János. — Tudjuk, hogy van kötelességünk ... Mi is voltunk fiatalok. De ami igaz, az igaz, nekik is tenni kéne valamit... Persze nem a kocsmában ... Azután, amíg visszafelé igyekszünk az iskolába, mondja, a röplabdahálói jó 'enne már felszerelni, és a játékokat is kitenni a játszótérre. Legalább annyi legyen... Az iskola?... Lehetne megoldás. A két tanteremből tulajdonkeppen egyet használnak. S nem is igen lesz szükség a másodikra ... Talán ide jöhetne a könyvtár. Központibb a hely is, meg úgyis a gyerekek használják. A könyvtárosnak is közelebb lenne ... S akkor lehetne megint klub is ... Mert valami megoldást csak kell találni! Az italbolt nem alternatíva ... Csáörági Imre, a művelődési központ munkatársa mondja; nemrégiben ők is eljártak már klubügyben. Most tervezik, hogy összehívják a fiatalokat. Mondják el, mit szeretnének, s mire futja az erejükből. Hogy a klub, kluu legyen! Meri hétvégére tényleg sokkul hazajönnek. Ä kollégista diákok, a munkásszállásokon élő gibárti fial alól. is. Meg akik estéről estére otthon vannak. S hiába van vagy 120 tévé a faluban, a fiatalok szokása, hogy szeretnek összejönni. Hogy Encsen van ifjúsági klub?! A klub vezetője, vékony fiatal lány véleménye: „ha olyan nagyon akarnak klubozni, oda is eljárhatnának.” Ez sántít egy kicsit. Gibárt és Encs nem két tyúklépés ... S az utolsó ousz fél négykor indul Gi- bártró] és este 6-ra visszaérkezik. Azután a falu pihen — reggelig. Csutorás Annamária MEGNYITJUKl / Április 15-én délelőtt 10 órakor Leértékelt vegyesre Siázati boltunkat Űzd-Bolyok, Újváros téri fapavilon épületében. Bőséges áruválasztékkal várjuk kedves vásárlóinkat! MEGNYITJUK! ÄST