Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-08 / 57. szám
1981. március 8., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 5 I inti! utca í i A víz most csendes. Tükrén megcsillan a pillanatra előbújó nap sugara, apró örvények korhadt ágdarabokat forgatnak. „Szögiben”, a Bodrog utca párhuzamosan fut a nevét adó folyóval. Lakói ilyenkor tél végén, tavasz elején a napnak szinte minden percében megkérdezik maguktól : medrében marad-e a víz, vagy ismét kilép, s tengerré változtatja a márciusi ébredésre váró földeket? Aki reménykedik Az első portára Tamás Sán- dorékhoz most (még.?j száraz lábbal bemehetünk, de a házban uralkodó nehéz „illat” arról árulkodik, hogy az ár. nem várt, mégis gyakori vendég itt is. , — Az elmúlt éven, augusztusban öntött el utoljára bennünket a víz —• mondja Ta- másné. — Nem számítottunk rá, s nagyon meglepődtünk, amikor az egyik percről a másikra térdig jött a házba a Bodrog. És — mutatja — a nyoma azóta is itt van. A falról pereg a festék, a beton- ' padozat még mindig foltos, szőnyeget nem lehet rátenni. Tudja, ez vályogház, s ha megszívja magát vízzel, soha nem szárad ki. De nézzen rám, mégsem vagyok elkeseredve ... — Ügy gondolja, hogy az idén nem önt ki a Bodrog? —■ Abban helybéli már nem reménykedik — legyint. — Amióta megépítették Kiskörénél a második duzzasztóművel', azóta minden évben kiönt a folyó, van úgy, hogy . többször is... Mi azt gondoltuk az urammal: nem hadakozunk tovább az árral. Ügy látjuk: sikerül kölcsönt felvennünk, s azon megvásároljuk a Vince ! László-féle házat. Az jó ma- | gasan vám, odáig már nem ér í fel a' víz, s ráadásul egy ki- | mondottam jól kezelt, karban- I tartott lakás. Olt nyugodtan ! festhetek majd, nem, k»ll ál- !' lamdóam a folyót néznem . ! Invitál a másik szobába, ami legjobban egy kiállító- ! teremre hasonlít — a falak i zsúfolva vannak képekkel. | — Amíg él az ember, addig ! remél — mondja. — Most ki j akarom váltani az ipart, s a 11 lii fflíist r 'Az Öacfi Kohászati Üzemek újítói áz elmúlt évben 127 millió forint megtakarítást , eredményezték a vállalatnak | az újításokkal, A nagyszerű | eredmény elérését ez évben is ; célul tűzték, és ennek érdekében a vállalat meghirdette a gyáregységek és a szocialista brigádok részére az újítási versenyt. A vállalatvezetés az eredményes újítómunka érdekében megemelte a jutalmazási összeget is. A gyáregységeiméi a tavalyi 60 eFt-ot 90 eFt-ra, a szocialista brigádoknál pedig a 40 eFt-ot 60 eFt- ra. Az anyagi elismerés növelése és az újítási verseny festésből is jön majd egy kis pénz... Aki vízből él A zsemleszínű, melegbama szemű kutya kíváncsian néz az idegenre, de még csak nem is morog. Gazdája, Klajin József a vállát vonogatja: — A vizsla már csak ilyen. Kiváló a szaglása, nagyon jó vadászkutya, de az embert nem bántja. Nem házőrzőnek való, de itt nem is volna rá szükség. Ki jönne olyan házba, amit már egy híján tízszer öntött el az ár? De nehogy azt higgye, hogy én haragszom a vízre. Mert én éppen a vízből élek. Halász vagyok, az egyetlen a környéken . — Meg lehet még élni ebből a szakmából ? — Aki iparkodik, az rendesen. Az elmúlt hét végén például négyezer, forint értékű halat fogtam ki a Bodrogból. Csukát, dévérkeszegef. busát. Ha árad, zavaros egy kicsit a víz. akkor a legjobb... Aki segítségre vár Néhány házzal feljebb Ga- bura Józsefné szintén a víz nyomait mutatja. — Látja, így pereg a festék. De nem is ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy nem tudunk haladni abban a kis kertben. Tavaly is már éppen termőre fordult minden, aipikor jött az ár. Elvitt mindent, s ígéreten kívül egy fillér nem sok, annyit nem kaptam kézhez. — A biztosítás? — 'Nem fizettek ők sem. Persze én is rosszul csináltam, mert csak a házra fizettem. Most itt állok egyedül, segítségre várva... (Azt, hogy a mindeméves áradást mi okozza, a szakemberek dolga eldönteni. Az viszont mindenesetre bizonyos, hogy a vízzel fenyegetett területekről egyre többen költöznék el. „Szegiben” például ebben az évben megkezdik a Béke szakszövetkezet területének tanácsi kisajátítását, ahol 60 házhelyet alakítanak ki, s a rászorulók az építkezésre kamatmentes, „árvizes” kölcsönt kaphatnak.) (íidvardy) «eltakarítás leridületének'eredménye. hogy az ózdi újítók 1981 első két hónapjában 624 darab újítást adtak be, ebből 330-at fogadtak el, amelyből 324-et be is vezettek, illetve alkalmaztak. A vállalatnál pedig 17 millió forint megtakarítást eredményezett. Az alkotók 516 eFt-ot kaptak kézhez. A beadott újítások közül kiemelhető a csillapított és a csillapíthatatlan acélműi öntecsek gyorsabb beadásának megoldása a durvahengermű műhelykemence csarnokba. Ez az új eljárás egy évben hárommillió forint energiaköltség-megtakarítást eredményez. Illek veiÉéi! koszton r Megyénk városaiban mindinkább kezd népszerűvé válni a gyermekek vendéglői étkeztetése az óvodás kortól 1 kezdve a középiskolásokig. Miskolc és Leninváros taná- ! csa bízta először a diákok el- . látását a vendéglátó vállalatr : ra, s utánuk hasonló módon fogja „vendéglői kosztra” diákjait Sárospatak is. A városi tanács végrehajtó bizottságának egy korábbi határozata alapján került erre sor. Először, a tanév ele- : jén az általános iskolák és a : szakmunkásképző intézet ta- í »ulói próbálták ki a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat kosztját. Most pedig már az óvodások és a középiskolások étkeztetését is ez a vállalat, látja el. Egyelőre még a régi\ konyhákat, így a nagy múltú pataki kollégium hajdani kon- viktusát használja erre a célra a vállalat, de nemsokára elkészül a városban épülő két új vendéglője, s utána a saját modern konyhájáról fogja lebonyolítani több mint kétezer pataki diák étkeztetését a Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat. © Spisák Sándor negyven éve dolgozik a szokmábnn. 1954-ben ö alapította az első falusi cukrászdák egyikét, Verpeléten. Százával készülnek a linzerkarikák. Szitkovics Zoltánná otthon inkább fánkot süt a gyerekeknek. Húsznál több faluba Vákapiott finomságok Friss süteményillat, sürgölődnek a cukrászok, lepe- dönyi tésztából készül a kó- kuszkocka. Egyszerre kilenc tepsivel sül a linzerkarika, zümmög a habverőgép, a tanulófiú csokoládés krémmel tölti a télifagyikat. Teljes a nagyüzem az Unió Áfész nyéki, ádházi cukrászüzemében. — Reggel öt órakor kezdünk, a második műszak este tízre fejezi be a munkát. — Anterterné Paksi Éva vezetőhelyettes nyitotta ezen a napon az üzemet. — Tiz szakmunkás, nyolc kézilány dolgozik, naponta nyolcvanszázféle süteményt készítünk. Ilyenkor, télidőben a tejszínes. • a krémes szeletek, kockák kelendőek, nyáron a fagylalttal közel egymillió forintot termelünk egy hónap alatt. Amióta korszerűsítették bővítették a cukrászüzemet, több mint húsz faluba szállítják innen mindennap a friss árut. A nyékládházi finomságokat néhány miskolci cukrászdában, presszóban is megtaláljuk. Az elmúlt hét végén éppen Felsőzsol- eán, Alsőzsolcán és Ónodon tartottak bemutatót az üzefn készítményeiből. — Hetente három-négyezer tojást használunk fel, egy-egy hétvégére, esküvőre, eljegyzésre 80—100 tortát is sütünk, — mondja Anterterné. — Most éppen egy tsz zárszámadására szállítunk nagyobb mennyiségben pogácsát. — Nyékről — Vannak specialitások is? — Hogyne. Az üzem dolgozói „találták ki” a Flóri- szeletet: két ostyalap között diós. grillás töltelékkel, csokibevonattal. Sütünk megy- gyes, ananászos, vanüiakré- mes süteményeket is. ezek nem hizlalnak annyira. Az ősszel a MÉSZÖV cukrászversenyt rendezett Sárospatakon. Két dolgozónk, Répá- si Ferenc és Suller Béla a harmadik és a negyedik helyet szerezte meg: marcipános ibolyakosarat, gyümölcskosarat készítettek. Ugyancsak erős csuklók kelletlek hozzá* hogy valaki percek alatt telerakja a villanykemencét a hatalmas tepsikkel. Szitkovics Zoltánné égj' délelőtt több száz lin-l zerkarikát készít. — Azt mondják,,, a cuk-J rásznak azért jó, mert meg-; eheti a selejtet. — Dehogy eszi! — tilta-í kozik Spisák Sándor. —'• Negyven éve dolgozom a szakmában, inas koromban az első napokban teleettem magam dióval. tejszínnel! Most meg se tudom monda-; ni, mikor \ ettem utoljára édességet. Meg különben isj nem készülhet selejt, meg-; határozott normával dolgozunk. Az üzemben több korszerű; ügyes gép segíti a munkátj de ahhoz, hogy a torta, a sütemény ne csak finom,' szép is legyen, még ma is nagy kézügyesség kell. A! nyomózsákkal pillanatok alatt varázsolják a tejszínt habos csodákat, szaporodnak tálcaszám a csavart csoki- mignonok. De a gyerekek} kedvence mégis a mesefigu-} rás zsúrtorta ... (mikes — fojtán) , Nyitás után egy hónappal Ald-g több mint egy hónap Forradalmi ifjúsági napok, 19S1 telt el a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat 10-es számú Ifjúsági Áruházának megnyitója óta. A Tanácsköztársaság lakótelepen levő uj létesítmény vezetőjétől, üveges Lajostól megtudtuk, a közelben levő, hasonló árucikkeket forgalmazó boltok egyáltalán nem zavarják az Ifjúsági Áruház forgalmát. Március elejéig már több mint 3 100 000 forintos forgalommal büszkélkedhettek, annak ellenére, hogy jószerivel „délutáni uzlet”-nek számítanak. Délelőtt ugyanis meglehetősen kevesen térnek be a boltba. Ennek valószínűleg az az oka, hegy a vidékről érke zők közül még kevesen tudnak az áruház létezéséről. Az egész nap nyitva tartó üzletben minden héten slágerajánlattal várják a vá- cárlókat. Ottjártunkkor például a lánykaruhák és szoknyák körül volt nagy a sür- | gés-forgás. Megyénk ifjúságának életében évről évre kiemelkedő eseményt jelent a tavaszi történelmi évfordulók megünneplése. a forradalmi ifjúsági nap>ok rendezvénysorozata. Az idei rendezvénysorozatnál» különös jelentőséget ad, hogy KlSZ-fiata.ljfúnk ezekben a 1 lesekben készülnek az ifjúsági, szövetség X. kongresszusára; ebből adódóan az 198L évé FIN aktuális politikai tartalmát a kongresszusra való KISZ-szervezetőink, fiatal-' jaink számot adnak az elmúlt mozgalmi évben végzett munkáról, meghatározzák az elkövetkezendő időszak legfontosabb feladatait. Az elmúlt naplókban megyeszerte .aktív és konstruktív vitái» alakultak ki a KISZ Központi Bizottságának kongresszusi leveléről, ily módon megyénk! KISZ-esei, észrevételeikkel; javaslataikkal részesei az ifjúsági szövetség következő öt-J éves programja kialakításának. A KISZ megyei bizottsága a közelmúltban intézkedési tervet fogadott el a forradalmi ifjúsági napok előkészítés sere és lebonyolítására. Á testület egyik fontos célkitűzése, hogy a fiátalok ily módon is ápolják .történelmi ha-' gyományainkat, forradalmi emlékeinket. A fiatalok méltóképpen megemlékeznek az 1848-as polgári forradalom és szabadságharc hőseiről: március 15-én Miskolcon koszorúzás! ünnepséget rendeznek Petőfi Sándor, Kossuth Lajos és Szemere Bertalan szobránál. A megye városaiban,' községeiben szintén ünnepi megemlékezéseket és koszorúzásokat szerveznek. Március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának 62. évfordulóján a KlSZ-szerveze- tek részt vesznek a tanácsköztársasági emlékművek,' emlékhelyek koszorúzásában; a helyi párt- és állami szervekkel. a tömegszervezetekkel közösen az ünnepi meg* emlékezések szervezésében.' Április 4-ét, felszabadulásunk évfordulóját a kialakult hagyományoknak megfelelően koszorúzások, ünnepségek keu rétében köszöntik. felkészülés jelenti. A népfrontkongresszus küldötte: iváÉ-lursas márné A megkapó egyszerűséggel berendezett szoba egyetlen ablaka az erőmű épületének magasba nyúló, betonszürke falsíkjárn néz, ahová csak a délelőtti, déli nap sugarai tévednek be. Ebben a környezetben jól érzi magát a fiatal mérnöknő, a Borsodi Hőerőmű- osztályvezetője, akit több éves munka köt ide: rengeteg töprengés és fáradság, sikerek. eredmények. Minden napja az üzemben kezdődik, ahol az erőmű sajátosságainak megfelelően 120 kilovolton zizegnek a nagyfeszültségű vezetékek, ahol 500 fokos gőz űzi a turbinákat, ahol száz atmoszféra nyomás alatt állnak tartályok. Ivádi-Borsos Aladárné, a terv- és üzem felügyeleti osztály vezetője, ahogy telér a; erőműből, éppen a munkavédelmi munkájukkal szerzett, friss trófeáknak keres helyet a puritán egyszerűségű szobában. Az ágazaton belül az első helyezésért járó serleget és a velejáró oklevelet egy gondos közösség érdemelte ki. Immár másodszor, mert tavaly is elsők lettek. A Kazincbarcikai városi Népfrontbizottság tagjai sorába a munkahelye ajánlotta Ivádi-Borsosnét, ismerve emberszeretetét, gondosságát, kritikai érzékét. — Nem volt semmiféle közéleti tapasztalatom, de ahogy a feladatok közepébe csöppentem, minden más megvilágításba került előttem. Éreznem kellett a felelősséget, hogy rajtam is múlhat valami, tehetek valamit másokért és akinek ez megadatott. annak tennie is kell! Munka után pedagógusokkal aktivistákkal végezte négy éven át a népfront réteg- politikai munkájából ráháruló feladatokat. Idős, gyámolításra szoruló emberek sorsával törődött, segítségül kérve a nyugdi- jas-pártalapszervezetek felméréseit. Mint szülő is sokat kopogtatott ajtókon annak érdekében, hogy mind több gyerek számára természetes legyen a napközis ellátás. Most, a városi népfrontbizottság alel- ,lökéként még többet vállal. „Mint városi tanácstag együtt láthatom a lakosság igényeit, a város törekvéseit és a lehetőségeinket is. Ügy érzem, mintha adósa lennék a városnak, amely sokat adott nekem, melynek lakói bizalommal várják tőlem és a többi közéletben dolgozóktól, hogy a legtöbbet tegyük értük. Hányszor visszakérdezték már. hogy mit tehet a népfront, amikor mi csak feladatokról, tervekről be- ■ szélünk! Nagyon sokat tehet, ha százakat nyer meg a közös célok megvalósításához, ha eredményes társadalmi munkaakciókat szervez, ha segít az öregeken, ha gyűjti, rendszerezi a lakosság véleményét, ha jól közvetíti mindezeket azokhoz a testületekhez. fórumokhoz, ahol felelősséggel dönthetnek.” Nagy József
