Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-01 / 51. szám
ÉSZAK-MAG YARORSZÄG 6 1981. március 1., vasárnap ' X, : Á KONDÁS A Tisza felől metsző hidegen suhant rá a falura a szél. A reggel még nem szakadt fel teljesen, amikor a recsegő trombitahang belevágott a tiszabábolnai csendbe. — Mindig innen, az alvégről indulok, magyarázta Szikszai Bemát. — összeszedem a disznókat itt, aztán a felvégen, s megyünk le, amoda a kis erdőbe. Ott puhább az idő .... Rándítással mutatta az irányt, s mozdult, meg maradt is volna a lába. — Nincs,, hideg? — s mutatjuk a kigombolt pufaj- kakabátot. — Aláöltözök én — , s mutatja is, egy-kettő-négyöt rétegben a ruha... — Meg aztán ... — Aztán mi? — Akad egy kis lélekmelegítő is. Óvónők gyakorlati államvizsgája Egy sikeres kísérlet Borsodban három városban gyakoroltak , Négy héttel ezelőtt harminc hajdúböszörményi óvónőjelölt érkezett a megyébe. Tizennyolcán miskolci, .tizenketten leninvá- rosi óvodákban gyakorolták leendő élethivatásukat. Azaz, a dolog korántsem ilyen egyszerű. Ugyanis nemcsak a szokásos „vidéki” gyakorlatról volt szó esetükben: a négy hét végén, az utolsó csoportfoglalkozáson vizsgáztak is. Méghozzá a gyakorlati államvizsga-bizottság előtt. Hároméves múltra tekint vissza a Hajdúböszörményi Óvónőképző Intézet kísérlete, amelyben Hajdú-Bi- har és Szabolcs-Szatmár megyék . mellett Borsod , is részt vett. Miskolc mellett korábban Kazincbarcikán gyakorolhattak és államvizsgázhattak az óvónőképző intézel hallgatói, s természetesen elsősorban a megyéből való óvónőjelöltjei. Bafíy Dezső, az óvónőképző intézet tanára elmondta: a’ gyakorlati államvizsga és a vidéki gyakorlat összekapcsolásának lehetősége régóta foglalkoztatta őket. A tapasztalatok* szerint ugyanis, a hallgatók a szakmai gyakorlatokon lényegesen jobban dolgoztak, szebb eredményeket értek el, mint a gyakorlóóvodában, ahol lényegesen rövidebb idő állt rendelkezésükre a csoporttal való együttműködésre. A szakmai gyakorlat alatt viszont többségük jobban meg tudott ismerkedni a reá bízott gyerekekkel, valóban óvónőként dolgoztak, s nem utolsósorban azt is jobban le tudták mérni, hogy mennyire alkalmasak a pályára, milyen kapcsolatokat tudnak kiépíteni a gyerekekkel és a szülőkkel. Csak mellesleg: a szakmai gyakorlat és az államvizsga ilyetén összekapcsolásával a helybeli gyakorló óvodát is tehermentesíteni lehetett: több idő jutott az elsőéves óvónőjelöltek hospitálására és foglalkozására. s végre megteremtődtek • feltételek ahhoz is, hogy az utolsó évesek megismerkedhessenek a nem nevelési, 'hanem az adminiszlrá- ciós feladatokkal. Korábban erre nem volt lehetőség, s a fiatal óvónők, az óvodák-/ ba kikerülve érezték ennek hátrányát. A kísérlet most véget ért,, harmadik évében tehát összességében pozitív a mérleg. S noha ez elsősorban az óvónőjelöltek vizsgája, a borsodi óvodák is jól vizsgáztak. Döntően fiatal, még pályakezdő óvónőket is megbíztak ugyanis a mentori feladatokkal. (Mentor óvónő az, akinek a csoportjában dolgozik a hallgató.) Igen sokan közülük elsőként vettek részt ilyen államvizsgán három évvel ezelőtt. S amint az a Leninvárosban megtartott értékelésen is elhangzott: korszerűen felszerelt óvodákat jelölt ki a megye, s a tárgyi feltételek biztosítása mellett megfelelő figyelmet fordítottak arra is. hogy a jelöltek alaposan megismerkedjenek az óvodai nevelés hétköznapi, mindennapi gondjaival. Jó partner volt Borsod — mondták a böszörményiek. S nem udvariasságból, de Hajdúböszörmény is jó partnere a megyének. Amint azt Ludányi Tiborné, megyei vezető szakfelügyelő, a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának munkatársa elmondotta: nemcsak jól felkészített óvónőket kapunk tőlük. Aktívan bekapcsolódnak a borsodi óvónők továbbképzésébe is. A héten például a szakfelügyelő óvónőknek rendeznek háromnapos tovább- • képzést. A Hajdúböszörményi Óvónőképző Intézet kísérletének eredményeit látva egyébként idén Kecskeméten is megpróbálkoznak vele. Sőt: a sárospatakiak is érdeklődnek, hiszen az anyaintézménynek is érdeke, hogy megkönnyítsék a pályakezdő, fiatal óvónők beilleszkedését, munkába állását. (es. a.) S félrebillentve a kabátot, ránk kacsintott, hogy a kondásnak van ám becsülete, egy-egy üveg sör, kupica pálinka csurran-csep- pen mindennap... Fekete kis kutya csahol eszeveszetten. Nemigen tetszik neki, hogy egy helyben állunk. — Menj, Bogár! S már szalad, mert a disznók nem veszik tudomásul, hogy a kondást föltartották. — Ez az egy van? — Ez. Volt egy másik is, de amilyen szorgalmatos, elég a disznókhoz. — Most hány van? — Most? Mire végére érek, ötvenhatot szedek össze. Nyáron van száz is, meg több... Ezek meg mind hasasok, ezek már nyugodtan ballagnak... Komótosan nekiindultunk mi is. Lejjebb, egy kapuajtóból már meglehetősen szigorúan pillogott felénk egy idős néni. Őrizte a kocát, míg őrzésre át nem adja... — Mióta csinálja? — Ezt? Hatodik éve. Azelőtt meg a csordával jártam. De nehogy azt higyjék, hogy mindig az állatokkal voltam, habár szeretem én őket. Traktoros voltam én. Nem most... Régen .., Ezek a mostani traktorok már mások, nem ráznak annyira. A régiek meg ösz- szeráztak nekem négy ujjnyi gyomor-süllyedést. Nem vagyok én még öreg, csak ötvenkettő... S amióta az állatokkal járok, kettő már visszament. S két ujját egymás mellett kinyújtva mutatja, hogy a süllyedésre érti. — Mire nyugdíjba megyek — s ránevet hangosan saját jövendölésére —, rendbe szedem mag'am. Bogár visszaszalad, meg- bökdösi a csizmát. Búcsúzóul, a fénykép kedvéért még bebizonyítja, az öreg, ütött-kopott trombitához futja még a szufla. — Az ostor meg akkor szólna rendesen, ha a vége is megvolna — röstell- kedik. De azért pattintott vagy tízet, tizenkettőt. A kedvünkért, meg hogy jelezze, indul már ... Csutorás Annamária Fotó: Laczó József E. KOVÁCS KÁLMÁN Tizenöt film gyártás alatt A MAFILM négy játékfilm-stúdiójában jelenleg tizenöt film áll gyártás alatt. Még előkészületi stádiumban van a Budapest, a Dialóg és az Objektív Stúdióban egy-egy; Gothár Péter: Megáll az idő, Fábri Zoltán: Rgkviem és Rózsa János: Kabala című munkája. Forgatás alatt áll a Budapestben Jancsó Miklós A zsarnok szíve és Koltai Gábor A koncert című munkája, az Objektívben pedig Kezdi Kovács Zsolt A remény joga és Sára Sándor a Pergőtűz című filmjét forgatja. Nyolc film viszont már az utómunkálatoknál tart. Ezek: Gábo.r Pál Tékozlók és Bán Róbert Fogadó az örök világossághoz című filmje a Budapestben, Kovács András Ideiglenes paradicsom és Gyöngyössy— Kabay Egy parasztcsalád története című műve a Dialógban, Mészáros Márta Anya és lánya, valamint Szomjas György Kopasz kutya című munkája a Hunniában, végül Sára Sándor Néptanítók és Szabó István Mephisto című alkotása ua Objektívben. A lába négy helyen el- • törött — azért sántít —, a karja három helyen, súlyos fejsérülést szenvedett. Több napig eszméletlen volt. Azt mondják, alig tudták megmenteni az életnek. De megúszta szegény. A harmadik emeletről ugrott. Sokáig nem bírta megemészteni a hallottakat. A köpcös, csendes beszédű, béketűrőnek látszó Gazsó Ferenc öngyilkosságot kísérelt meg? Miért? Mi baja lehet az élettel egy irattárosnak? Ez rejtőzne a mindennapi kedélyeskedés mögött? Mert bármikor bement az irattárba, valamilyen ártatlan megjegyzéssel megcsípte Gazsót. A szivarjával kapcsolatos volt a legenyhébb. Mindig megkérdezte, mikor szokik rá valami finomabbra — mondjuk kubaira — a büdös Csongor helyett. Gazsó csak mosolygott, és kissé zavartabban pöfékelt, majd kikapta a szájából a szi- varcsütkát. ‘ ■ Ez az ember valamikor, egy zaklatott délelőttön felállt az ablakpárkányra és megváltást remélve lépett oda, ahonnan más iszonyodva húzza vissza a lábát. Oda lendült, ahová mást még erővel sem lehet taszítani. Mégis, amikor újra az irattárban akadt dolga, és' az ételfoltos nyakkendős, kék köpenyes, pocakos Gazsó az orra alá fújta a büdös szivarfüstöt, nem állta meg, szó nélkül. De a folyosón váratlanul hányinger fogta el az iszonyattól, mert a párkányra képzelte magát. Aztán a kórházi ágyra, a karjában, az infúziós tűvel, az orrában két csővel, és ahogy a különböző csigák tartják, feszítik a testét, különböző szerkezetek és műszerek jelzik az életműködését. A csendes, mosolygós férfi már "túl volt mindezen. Nem' beszélt róla. Látszólag érdeklődve mosolygott, szívélyes készséggel kereste meg a szükséges dokumentumokat. Kedvvel dolgozott, végezte, amit. rábíztak. Elszégyellte magát. ‘ Puhán tovatűnő napjaira gondolt. A délutáni lankadt hazatérésekre, a frissítő, borzongató krimikre a tévében és az estéli zene melletti elszenderedés- re. Egy pillanatig megfeszítette izmait, valami végletes cselekedet lehetőségét érezte: kimenteni valakit a jeges Dunából, utolérni és elfogni egy elvetemült erőszakoskodó! Aztán csak füttyentett a kutyájának, és kényelmes megfontoltsággal megkezdte esti sé- j táját. — Éjszakák teltek el, és csak néztem a mennyezetet. Nem tudtam aludni. Kész voltam. Ilyenkor be kell mennem a kórházba. Március köszöntése ödvözlégy március, bontakozó tavasz, a tél csigázta föld reménye, tönkrefagyott mező, rét várva várt mentője, gémberedett fák áléit kábulatból ébresztője, a hókavaró február elüldözője, te jégpáncél-megolvasztó, te pajkos, kecelő, zsuzsorékoló erek kilöttyintője, konok árvizektől sújtott falvak keserveinek áldott csillapítója, vacogó fogú, gonosz szél szikéjétől metszve metszett régóta nem melegedők, soha- soha lelkesedők istápolója, nincs hol bújni szerelmeseknek tüzes gyönyört ígérő ágyvetője, közönnyé silányult szép akarások feltámasztója, csig-big, kócipór, fondor tirannusok fenyegetője, a szabadság vérvörös zászlajának •tettekre sarkalló lobogtatója, népem szent harcainak ihletője! üdvözlégy bimbónyitó március, bontakozó, virághívó tavasz: köszöntlek a Bodrog-parti Athén dicső ősöket látott várfokáról. FECSKE CSABA Torokgyulladás Nyelvét nyújtja a harang Torkán akadt ma a hang Torkán akadt mert úgy hált a torony csak mezítláb! I. .. • -r- : •,: l VAMrAaáUC JKÄU«HääVS idlEMirv lU I és művészet 7» Nyolc bányász művészeti csoport fogott össze, hogy a Mákvölgyi Bányaüzem szocialista brigádjainak és azok családtagjainak emlékezetes, művészeti értékű élményt adjon. A bányaüzemhez tartozó egyesített művelődési intézmények szervezte műsorban a rudolítelepi, edelényi és al- berttelepi énekkarok, a ru- dolftelepi furulyazenekar és bábesoport, az alberttelepi citerazenékar, szín- és tánckor, valamint a fúvószenekar lép fel. Az összeállítás címe: „Szívünket és művészetünket adjuk .., Időpontja: március 18. Santa György; © U Mindent kisepernek a fejemből. Utána aludni is tudok, és annál nincs istenibb dolog. — Gazsó angyali ártatlansággal panaszkodott az egyik reggel, anélkül, hogy kérdezte volna. Ö meg közben arra gondolt, milyen lehet, amikor a kimerültség színes víziója kábítja, csalogatja , és bolondítja az embert. Valami gyorsan támadt beteg kíváncsiság az irattárba vonzotta. Gazsó mosolyogva pillantott rá. Széles arca zsírosán fénylett, lapátkeze mozdulatlanul pihent az íróasztalon, ocs- mány szivarja ott bűzlött a foga között. Ö volt az élet élvezője, a szivarozó, kék köpenyes gondtaláb Bacchus. Semmi ideges vékony remegés, semmi vibrálás vagy fájdalmas grimasz. Se nosztalgia, se melankólia, se fohász a megváltásért. Barna kutya- szemében melegség, türelem és készség fénylett. — Fáradt vagyok, nem jól aludtam az éjjel — kezdte panasszal. A tpás bólogatott, mint aki igye szik megérteni, bár mini ez nagyon távoli az ő sz: mára. Ekkor rájött, hot bűnös dolog megkísérteni szerencsétlent. A hivatalban nyilve többek képzeletét fcgla koztatta Gazsó Ferenc esi le. mert váratlanul, de bi ján és gazdagon kitereb< lyesedett a hír, hogy a köt cos notórius önsorsront Kétszer is próbálkozott í öngyilkossággal. A várban sétált a cs< ládjával. A felesége met hitt biztonságérzettel toll a' gyerekkocsit. A déluíá kellemesnek ígérkezst Mindenfelé jól öltözött, ke délyes emberek. Már ők i elfogyasztották a habos síi teményeket, és nem voi más gondjuk, csak néze lődni. beszélgetni. De eze a délutánon baljós árnyé kok suhantak ’aiahol magasban: a söprűn ül boszorkány, a halálfej ar cú denevér, a röhögő ha lálmadár, és a csontváz lovas emberfejeket arati
