Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-22 / 69. szám
1981. március 22., wisárnop ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 atríetizmus S zolgáltatásokkal kapcsolatos tanácskozáson vettem részt a minap és e sokakat érintő téma kapcsán arra gondoltam, hogy a mindennapi életben akkor is vizsgáznunk kell. amikor nem is gondolunk rá. Vizsgázik az eladó és a vevő, csakúgy, mint a televíziót javító szerelő és a tanácsi hivatal ügyintézője. Mégis, néha hajlamosak vagyunk ra — talán éppen rossz értelemben vett önbizalomból —, hogy saját tennivalónkat felértékeljük, mások feladatait pedig alábecsüljük. Ez a kétféle mérlegelés, az értékítélet ilyenfajta formálása, esetenként már a valós helyzet deformálásához vezet, eltorzítva jogokat és kötelezettségeket. Mindezt egyetlen gondolatkör, a lokálpatriotizmus kapcsán említem meg. Nem a röghözkötöttség kis- szerűsége mondatja velem azt, hogy a szülőföld szcre- tete valahol találkozik az önbecsüléssel, hanem pontosan azok a példák, amelyek a közömbösséget szülik, a szőkébb és tágabb környezet valós értékeinek devalválását táplálják. Arra gondolok. hogy manapság is divat saját környezetünk becsmérlése, mely kezdődik az üzemben, folytatódik a lakótelepén, majd a városban — és befejeződik valahol az ország határain túl, amikor alaptalan összehasonlításokat teszünk saját értékeink terhére. Engedtessék meg. hogy továbbra is a lokálpatriotizmusnál időzve, néhány apróságnak tűnő, de közérzetet és közgondolkodást befolyásoló témáról szóljak. Már- már szokássá vált emlegetni, hogy Miskolc nem éppen az ország legtisztább városa. Mondjuk ezt mi is, akik itt élünk és akiknek szintén részük van benned hogy emeleti lakások ablakaiból kidobott fenyőket görget a szél új év első napjaiban a havas parkokban és az üresen tátongó szernetestartályok mellett, néha már több a hulladék, mint az edényekben. Aki a hajnali órákban végigmegy városaink főutcáján, alig akarja elhinni azt a minőségi változást, amit >ugyancsak ezeknek az utcáknak a tisztasági állapota mutat, mondjuk a késő délutáni órákban. Ilyenkor érzi az ember kilátástalan „ -versengésnek a Köztisztasági Vállalat munkáját és az utca emberének magatartását. Ezekben a napokban frissen ültetett virágok kerülnek a lakótelepeket övező parkokba és az útmenli ágyasokba. Holnapi városképet szépítő csemetel'ák és díszcserjék kerülnek a frissen hordott termőföldbe, hogy kellemesebb legyen a környezet és barátságosabb a város. A virág azonban jószerével szirmot sem bonthat, mert eltiporja a nemtörődömség. vagy az alkoholos kivagyiság, a rügyező husángot pedig kettőbetöri a gyermeki pa.ikosság. És miközben mindez megismétlődve történik, szemünk láttára. hosszan elvitatkozunk keményen csattanó jelzőket használva a város tisztaságáról, a parkok állapotáról és az itt élő emberek magatartásáról. Félreértés ne essék, vitatkozzunk a városról, de ne a város ellenében, hanem a városért. Következésképpen nem feltétlenül az a helyes, ha holmi bizonyítványma- gyarázással érvelünk, hanem az, ha\ cselekvésre ösztönző módon élünk és hasonlóan nyilatkozunk közös dolgainkról. A város ugyanis nem a virágos Miskolcért mozgalom meghirdetésétől lesz szép, hanem a kiültetett és megóvott virágoktól. Mini ahogy a főút sem attól lesz tiszta, hogy kiírjuk táblákra, ne szemeteljünk, hanem attól, hogy nem szemetelünk, hogy becsüljük mások fáradozásait. jelen esetben a kertészek és úttisztítók tevékenységét, csakúgy mint saját munkánkat. És itt ismét visszakanyarodnék az önbecsülésen keresztül a lokálpatriotizmushoz. Ott, ahol élünk, annak a településnek a szeretete, voltaképpen saját örömeink és gondjaink rendhagyó értékítélete. Mert ami van. az nagyjából a mi munkánk terméke és ami lesz, az még- inkább. És ez nem is egészen anyagi kérdés, hiszen példák vannak rá, miként lehet értelmes összefogással, fegyelmezett munkával és magatartással megtöbbszörözni szűkre szabott pénzügyi fedezeteket, éppen a város- szépítés javára, környezetünk óvására és gazdagítása- j ra. V égül egyetlen dolog: | hajlamosak vagyunk rá, hogy költők, irodalmárok. neves személyek szavait idézzük, a szülőföld szereíetére utaló módon. Való igaz, hogy történelmünk nagyjai csakúgy, mint aziro-’ dalom kiválóságai, csodálatos szép szavakkal illették a szülői házat, a gyermekkor faluját, a felnőtté válás városát, egyszóval azt a vidéket, ahol éltek. Miért kellene hát éppen nekünk szakítani ezzel a kedves hagyománnyal, hiszen az a város, amelyben élünk, a szó igaz értelmében egy része annak, amit úgy szoktunk nevezni: haza. És a hazának ez a sze- letnyi része ad hajlékol nekünk. akkor is ha szidjuk, és akkor is, ha szeretőn becsüljük. Paulovits Ágoston 0 ‘ Kevés a habtúró Bővítik a gyártóit Néhány év alatt „leléptük" mi, fogyasztók a Borsod megyei Tejipari Vállalat miskolci üzemének remek termékét, a Gervais habtúrót. Napi 65 ezer doboz túró gyártására képes a 30 ezer forint értékű gyártósor, ám mint az utóbbi hetekben kiderült, kevés ez a mennyiség. A délutáni vásárlók Miskolc legexponáltabb, legjobban ellátott boltjaiban sem jutnak hozzá, s hiányzik a vidéki városok hűtőpultjaiból is. A hiány okait kutatva tudtuk meg, hogy a vállalat éppen ezekben a hetekben bővíti a Gervais gyártósorát, a beruházás újabb 8 millió forintba kerül. A hónap végére befejezik a munkálatokat, s így lehetővé válik, hogy az eddigi 65 ezer helyett 100 ezer dobozzal gyártsanak naponta. Tokajban lesz a gyártóbázis? Évtizedek óta gyártanak kompokat Tokajban. A megyében 27 komp üzemel, ezek mindegyike itt. a vas- és fémipart szövetkezetben készült, de gyártottak négy evvel ezelőtt egy 40 tonnásat, amely a Paksi Atomerőmű építkezését szolgálja a Dunán. A szövetkezet dolgozói közül minden harmadik embernek van jártassága a kompgyártásban. Szükség is van erre a szaktudásra, hiszen a borsodi folyókon közlekedő kompok többsége öreg már, és gyakori javításra szorulnak. Egy-egy nagyjavítás pedig nem sokban különbözik a gyártástól, ízekre jkell szedni a monstrum szerkezeteket. kicserélni az elkopott alkatrészeket. Nincs könnyű helyzetben a szövetkezet, mintegy 500 kilométeres folyószakaszon tevékenykedik, a Tiszán, a Bodrogon, a Sajón . . . Hordozható hegesztőgéppel, oxigén felszereléssel utazgatnak nagy távolságokra, aztán több nap alatt elvégzik a jaés kompjavitó bázist, amely ellátja majd mindhárom megyét. Tavaly kidolgozták a terveket is: melyik megye mennyi pénzt ad a szövetkezet kompgyártásához, menynyit ad továbbá az Országos Tervhivatal és a KPiVl. A tervek elkészültek és a hély- kijelölésen is túl vannak, a Tokaji Vas- és Fémipari Szövetkezetnél nem találtak alkalmasabb helyet, mert hely is van itt a Tisza-parton az új üzemnek, es van gyakorlat, rutin is. A szövetkezetiek örülnek a fejlesztésnek, szívesen vennék. ha felépülne a bázis. Biztosítaná ugyanis a szövetkezet fejlődésének dinamizmusát, a hirt-rangot is emelné ... Sajnos, a VI. ötéves terv — úgy látszik — mostoha a kompügyhöz, egy időre jégre tették a tokaji kompbázis aktáit. A Borsod-Abaúj- Zemplén megyei Tanács Kiállítás és vásár Az autósoknak akar segítsége) nyújtani a Centrum Aruház, amikor több gyártó és forgalmazó vállalattal karöltve megrendezte a hagyományos autóápolási kiállítást és vásárt. Az autótulajdonosokat érdeklő kiállítást pénteken nyitották meg az áruház melletti kiáilitóteremben, ahol szombaton nagy volt a forgalom, sokan vásároltak. Az érdeklődőket hasznos tanácsokkal is ellátták az eladók és a szakemberek. A kiállítást március 27-ig tekinthetik meg az érdeklődök. NME, men vitásokat. Nem sokkal jobb ennél a szövetkezeti központi javítóbázis sem: nincs műhely, a szabad ég alatt dolgoznak, nincsenek megfelelő gépek és nincsenek meg azok a . speciális berendezések, amelyek a kompgyártáshoz és -javításhoz szükségesek. Mindezek ellenére sok éve nem volt panasz, a „TOVA- FEM" munkájára, a megye kompjai biztonságosán üzemelnek — meglett koruk ellenére. is. Nemcsak nálunk, hanem a szomszéd megyékben is öregszenek a kompok, ott is gondot okoz a javításuk, felújításuk ... És újakat is kellene építeni a legöregebbek helyett. Néhány évvel ezelőtt ösz- szeültek a borsodi, szabolcsi és Szolnok megyei közlekedési szakemberek, aztán a megyei tanácsok elé vitték a témát. Végül is, megegyeztek abban, hogy Tokajban kell létrehozni azt a kotnpépitő irányzott ugyan elő erre a célra megfelelő összeget, ám a többiek hallgatnak egyelőre. Nem kis összegről van szó, tízmillió forint az alapvető beruházásokhoz sem elég. Nem is az a cél, hogy hevenyészett kompépitö alkalmatosságot hozzanak létre, hanem az, hogy Tokajban már korszerű, motoros kompok gyártására is teremtődjék lehetőség. A köteles kompok ideje lassan lejár, mert zavarja a hajózást. Emellett a nagy teherbírásúaké a jövő, meri a jövő kompjainak már nem lovas szekereket, hanem traktorokat, tehergépkocsikat, vagy akár kamionokat kell szállítaniuk. A Tokaji Vas- és Fémipari Szövetkezet várja a döntést, ugyanis náluk éppen ezekben az években zajlanak a nagy termékváltások, mostanság próbálkoznak — sikerrel — az exporttal is. Szeretnék hát tudni, hogyan tervezzék a következő éveket... — lévay — Benin. Benin ... hol is van ez az ország? — tűnődtem a délelőtti napsütésben a paraván előtt. Nyilván Afrikában, hiszen a képeslapok, fotók. dísztárgyak ezt a számomra egzotikus világot idézték. Kissé elbizonytalanodtam, mikor a vászonra fölvarrt állatfigurákat, jeleket, írásokat és évszámokat akartam kiböngészni, megfejteni értelmüket. A hangszóróból csodalatos zene szólt. — Már hogyne volna Benin! En csak tudom, onnan jöttem — mosolyodik el a néger fiatalember. Kérésemre noteszomba írja nevét: Agboca Jean-Marie. Miskolcon tanul, elsőéves bányász- hallgató, s már kitűnően beszél magyarul. Rajta kívül még 20 hazájabéli tanul nálunk. Benin Nigéria mellett van. 112 ezer négyzetkilométer területű, 6 millió iakosú ország. Korábban Dahomey neveti ismert királyság volt, ma Benin Köztársaság. — összesen 12 királyunk volt, ezek itt az ő jellemzőik — magyarázza Jean-Marie a vászonábrák értelmét. Azért jött Magyarországra tanulni, mert a miskolci egyetemnek nagyon jó híre van, s náluk fejlesztik az olajbányászatot, mérnök szeretne lenni. Országában három egyetem működik, egy orvosi, s két komplex egyetem. Bár ott is vannak diákrendezvények. de ilyenen, mint a miskolci egyetemi napok, még nem vett részt. Sokan gyönyörködtek tegnap délelőtt a nemzetiségi pavilonokban, amelyeket az egyetem főépülete előtt állítottak föl. A Miskolcon tanuló külföldi hallgatók különböző módon idézték hazájukat; összesen 11 országot: zenével, dísztárgyakkal, fotókkal, s természetesen előszóban. Mindén érdeklődő kérdésre szívesen választ adlak. Kissé szegényesre sikerült ugyan a kiállítás, hiszen ezek a hallgatók nem hoznak magukkal műkincseket. azonban a lényeg: a baráti találkozás, ismerkedés volt. Kom m un ista műszakok A szokásostól eltérően a sz.ombali napon a Borsodi Szénbányák Vállalat hivatalházának dolgozói nem tél nyolckor és nem a munkahelyükön kezdték meg a műszakot, Reggel hét órakor megérkeztek az autóbuszok, hogy kiszállítsák őket a termelőüzemekhez, ahol a bányákban már megkezdődött a munka. A kommunista műszakban a vállalat összes dolgozója részt vett. Az adminisztratív állományban levők az üzem- térrendezési munkák vállalása mellett több bányászlakótelepre is ellátogattak. így a Bükkaljai Bányaüzemhez es az alberttelepi bányásztelepülésre is. ahol a környék parkosítási, fásítási munkálatait. végezték él. és besegítetlek az építkezésekbe. A Borsodi Szénbányák Vállalatánál ebben az esztendőben ez az első kommunista műszak. amely egy hétköznapi termelésnek, mintegy tizennyolcezer tonna szén felszínre hozásának felel meg. * A munkarendtől függően teljesíti a tavaszi kommunista műszakra tett vállalásait a December 4 Drólművek 1600 dolgozója. Tegnap tartották a központi tavaszi kommunista műszakot. Az elkövetkezendő szombattal zárul le a teljesítés, amelynek a munkabérből adódó összege várhatóan 200—240 ezer forint lesz. Ezt Miskolc város gyermeki ntéz-iuen veinek támogatására ajánlják fel. A szereidében, munkásruhát viselő fejkendős lányok, asszonyok teszik a dolgukat. A szalagon különböző alkatrészek sorakoznak. amelyeket gyakorlott mozdulattal, fürge kezek illesztenek egymáshoz. S mire a szerelőszalag megteszi a maga útját, kész mágneskapcsoló kerül le a munkapadról. Erre a pillanatra vártunk az AUTO- VI DL mezőkövesdi gyáregységében, ahol Papp Ma- tyásué. betanított munkást, a Tyereskova szocialista brigád tagjai szólítottuk meg. — Fárasztó, amit csinál? — kérdeztük a látogatástól kissé megilletödött asszonytól. — Nap. mint nap ezt tesszük, s egy idő után meg- sz.okja az ember. Nem ör- döngös a mi munkánk, bárki megtanulhatja, gyakorlat kérdése az egész. — Kétségtelen, bizonyos gyakorlat nélkülözhetetlen a szereléshez — kapcsolódik a beszélgetésbe Murányi József üzemmérnök, a szereidé művezetője. — Kell azonban minimális műszaki érzék is, ami! viszont mással aligha lehet pótolni. — Régóta dolgozik ebben a gyárban? — tudakoljuk Pappnétól. — Tizennégy esztendeje, azt megelőzően tíz éven át fonónő voltam Miskolcon, amit nagyon szerettem. Ha valaki akkoriban azt mondta volna nekem, hogy vasas lesz belőlem, biztosan kinevettem volna. — Később mégis munkahelyet változtatott. — A család érdeke előbbre való volt mindennél, két gyereket ingázással, váltott műszakban nem lehet, tisztességesen felnevelni. — Megbánta, hogy hazajött dolgozni? — Eleinte nehéz volt. hiszen a hatvanas évek végén még lapátokat gyártottunk kezdetleges módszerekkel. igen nehéz fizikai munkával. Ma már sokkal könnyebb, tíz éve szalagon, lényegesen jobb körülmények között dolgozok, nem kell cipekedni sem, s ráadásul többet is keresek. — Mint megtudtuk, egyike azoknak a nődolgozóknak. akik nemrégiben speciális szakmai képzésben részesültek, mert egy sokkal korszerűbb szerelőszalagnál kell majd helytállniuk. — A múlt évben az AU- TÓVILL megvásárolt egy Bosch-lieene alapján a Bakony Művekben gyártott szerelőszalagot a hozzá tartozó technikával együtt. Ennek működtetése érthetően nagyobb szaktudást igényel. s társaimmal együtt én is vállalkoztam a nagyobb feladatra. — Milyen érzés az új technikával bánni? — Lényegesen magasabb színvonalú a hagyományosnál. Félautomata gépek segítenek bennünket, sokkal termelékenyebb így a munka, s jobb minőséget lehet eléírni. De idő kell ahhoz, hogy megfeleljünk a nagyobb követelményeknek. Véleményem szerint a legnagyobb különbség abban van a hagyományos és az új szerelőszalag között, hogy a magasabb színvonalú technika a munkafolyamatok rendkívül precíz megszervezésével párosul. A Bosch—Bakony szerelő- szalag esetében ugyanis tudományos módszerekkel határozták meg a különben szigorúan egyénekre szabott munkafolyamatokat műveleteket, kiiktatva minden felesleges mozdulatot. Eddig a beszélgetés, hiszen a szalag várja a munkáskezeket. Pappné és munkatársai minden nappal közelebb kerülnek a jobb, a korszerűbb terméket adó technikához, amit azonban végül is magának az embernek. a hozzáértő munkásoknak kell irányítaniuk. L. L.
