Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-22 / 69. szám
ESZM'MAGYARORSZÁG 4 1981. március 22., vasárnap — Anyanyelvűnk ügye mindannyiunké, akik azon fáradozunk, hogy népünk a társadalmi fejlettség magasabb szintjére emelkedjék — mondotta a minap Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a magyar nyelv hetét megnyitó ünnepi beszédében. E megállapítás nem igényel kommentárt, evidenciának tűnik, mégis el kell gondolkodnunk, vajon csakugyan mindannyiunk ügye-e anyanyelvűn]? tisztasága, ápolása, az érthető magyar beszéd, amelynek alkalmazásával gondolatokat közlünk másokkal, segítjük társadalmunk fejlődését. Ez tízért is elgondolkodtató, mert lép- ten-nyoníon találkozunk a magyar beszédben olyan jelenségekkel, vonósokkal, amelyek arra engednek következtetni, hogy a beszélő csak arra törekszik: nagyjából értsék, mit akar mondani, fogalmazásának tisztaságára, pontosságára, szövegének érthetőségére nem fordít gondot. Különösen bántó ennek a jelenségnek gyakorisága az ' '1, akiknek a'magyar nyew a „munkaeszközük’’, például a színészeknél, vagy egyéb módon tömegekkel „társalgóknál”. A közelmúlt napokban egy borsodi faluban vetették a szemére egyik film rendezőjének a helybeli nézők, hogy nem lehet érteni a játékban szereplő amatőr „hős” mondanivalóját, mert eleve beszédhibás ember — ami magánügy addig, amíg nem vállalkozik olyan szerepre, ahol a tiszta beszéd követelmény —, ráadásul szerepe szerint is folyton motyog, szinte rébusz-szerűen kell összerakni a nézőnek a szó- töredékekből, a kihallható divatszavakból és a gesztusokból, miről is lehet szó. A rendező sajátosan azzal érvelt, hogy az emberek nagy hányada nem beszél tisztán, szerinte a mű így hitelesebb, életszerűbb, valóságosabb. A nézők többsége nem fogadta el ezt az érvelést. Igazuk volt. Bár a filmben a mondandó kifejezésére jelen van a kép, a látvány, a gesztus is, a tiszta, érthető beszéd, különösen, ha azzal még jellemezni is kívánja a rendező hősét, nem mellőzhető. Előfordulhat, hogy a játékban kellenek bizonyos „vakszövegek”, azaz olyan beszédfoszlányok, amelyek kizárólag hangulati festést adnak valamely történés mögött, de a mű alapvető közlendőjét nem lehet motyogó rejtvény formájában közölni — még azzal a megokolással sem, hogy mások is rosszul beszélnek, nemcsak a filmhős. A fenti példa kapcsán persze mondhatnánk, hogy mindez az amatőrök filmbeli alkalmazásának negatív velejárója. Ez így nem igaz, legalábbis nem a teljes igazság. Mert láttunk filmen kiy tűnőén beszélő amatőröket is, bár tagadhatatlan, hogy az ő körükben adódik a legtöbb motyogó, rossz, hibás hangsúlyokkal teli, vagy éppen leckefelmondás-szerűen deklamáló szövegmondás, de nem ritka az olyan nagy gyakorlattal rendelkező, sok évtizedes művészi múltra támaszkodó színész sem. akinek szövegértéséhez gyalcor- 'lott fül szükségeltetik, vagy a mű olyan ismerete, amely kiegészíti a töredékesen hallott szövegrészeket. Filmen, színpadon, televízióban egyaránt sorjáznak a negatív példák annak igazolására, hogy anyanyelvűnk védelme, ápolása, sajnos nem közügy. A riportok, dokumentumfilmek nem hivatásos szövegmondóinak sokszor ijesztő beszédét most figyelmen kívül hagyva, végeláthatatlan sorban lehetne idézni a nagy tömegekre ható nyelvrongálást azok részéről, akiknek éppen a magyar nyelv a munkaeszközük, akiknek a társadalom kulturáltságának emelése a fő feladatuk. Ide kell sorolnunk nemcsak a hibás, érthetetlen beszédet, a hadarást, a motyogást, egyes színészek „egyéni stílusnak” feltüntetett és szövegérthetetlenséget okozó modorosságát, hanem a — különösen ifjúsági műsorokban burjánzó — „jópo- íáskodó'’ szóalkotásokat, divatszavak polgárjogává avató gyakori alkalmazását, oktalan becézgetéseket, idegen eredetű argó-szavak honosítását. A színpadról, filmről, képernyőről elhangzó szó ragadós példa, a rossz beszéd tömegek nyelvét rontja. A minap egyik egészen kis falunkban hallottam helybeli legénykék — s nem tinédzser srácok! — beszélgetésében, hogy „milyen banzáj lett volna itt a Ricse-bulin”, azaz mennyien gyűltek volna össze a Beatrice-együttes koncertjére, s módom volt egyszer a szolnoki pályaudvar reggeli forgalmában, a környező falukból megérkező bejáró munkások, nagykunsági ifjak üdvözlését hallani: — Szia! — Csao! — Minden oké? — Ja! — Akkor semmi ciki... — És utána elmentek „melózni” o nagykunsági magyar parasztfiúk. „...ha anyanyelvűnkről beszélünk, többről van szó, mint egyszerű tudományos ügyről vagy kulturális tettről, az anyanyelvű műveltség fejlesztésén munkálkodva a társadalom egész fejlődését, a szocialista nemzeti egység erősödését segítjük elő” — mondta Övári Miklós, majd az iskolának e téren jelentkező feladatait emelte ki. Tegyü-k hozzá, hogy ázgalapozó iskola mellett a tömegkomnfunikáció, a művészetek is nagymértékben hatnak a nyelvre, ezért nem lehet Közömbös számunkra, hogy a tömegekhez szóló ilyen megnyilatkozásokban milyen példát lát és hall maga előtt egy színházi előadás pár száz, vagy pár ezer, egy film jó esetben 400—500 ezer, vagy egy tévéadás négymilliónyi nézőserege. A tömegkommunikáció lehet a legjobb anyanyelvápoló és egyben a leghatékonyabb károsító is. Ezért nagy e szervek szerepe és felelőssége. Benedek Miklós A könyvtárban Böngészés a kazincbarcikai Egressy Béni Művelődési Központ könyvtárában Művelődési mintavétel Ház a BVlC-hoz... Jó negyedszázada már, hogy Miskolcon utoljára próbálkoztak helyi kabaréval — nem számítva az egyetemi Silány Kínpad érdemes munkásságát, valamint a színház egy-két „átültetett” kabaré- előadását —, s most négy miskolci szerző — Bérezés József, Karosi Imre, Kiss József, Szabados Gábor — üsz- szefogott, hogy ezt, a valamikor nagyon kedvelt szó- rakoztató-gondolkodta!ó m ű- fajt újrateremtse. A Miskolc városi Művelődési Központ és a Tokaj vendéglátóház karolta fel ismét a kezdeményezést, s napjainkban már Szűcs János színházi rendező irányításával serényen folynak a próbák, születőben van az új miskolci kabaré. Mint a rendező mondja: a színészek „lopott időben”, de teljes erőbedobás- sál dolgoznak az új produkcióért. A műsor alapvetően miskolci témákat kínál, jelenetekben, magánszámokban, kuplészerü dalokban, itt-ott frivolabb pontokkal. Nem keményen politizáló műsor, de erős társadalmi töltése van. K. szalmakalapjában, napszemüvegével, virágos ingében olyan, mint egy maffiózó karikatúrája. Azt mondja: „Nem tudok azzal törődni, hogy az új tulajdonosok mit csinálnak a gyerekkel. Ha nem csinálom ezt, megteszi valaki más.” K. akkor akarja abbahagyni, ha olyan foglalkozást talál, amelyik jobban jövedelmez, mint a mostani — több, mint ötszáz dollárt havonta: jó kereset Bangkokban. Tizenkét óra. Felszállnak a buszra, amely a gyerekek szüleihez, Hin, Lad faluba indul, Biraram tartományba, a kambodzsai határ közelébe. Alig tíz percig döcög a busz, amikor a három gyerek egymásnak dőlve, mély álomba merül. Bíznak a riporterekben — pontosan úgy, mint korábban a rabszolga-kereskedőben. Boonlai sötét, hátrafésült hajával, mélyen ülő szemével, vézna karjaival nagyon emlékeztetett arra a kislányra, akit pár iiappal korábban sok-sok napi aktualitással. Maga az elóadas színhelye, a Tokaj vendégiátóház beleépül a műsorba. A rendező szeretne a mai francia cafe sanzonokéra hasonlító előadást teremteni. Ez a fajta kabaré nálunk még nem honosodott meg, de hisszük, megkedveli a közönség. A zenét Selmeczi György komponálja, a színház tagjai közül Horváth Zsuzsa, Eger- szegi Judit, Űjlaky Danes, M. Szilágyi Lajos és Tardy Balázs szerepe] a műsorban, és fellépnek a Tokaj vendéglátóház dolgozói. Az elképzelés szerint semmiképpen sem a régi orfeum-műsorokat kívánják felidézni, hanem a már említett francia mintára olyan kabaréelőadást, amelyen rendkívül közvetlen a kapcsolat a dobogó és a néző között, s ahol szereplő, környezet, vendéglői személyzet s a néző egyaránt részese a produkciónak. Érdeklődéssel várjuk a bemutatót. Március 30-ra tervezik. S az már elég közel van... láttak a bangkoki Phaya Thai árvaházban. Rámpái Chumpaknak hívják, tizenkét éves és azok- közé tartozik, akik a rabszolgamunka lidércálmát a saját testükön érzik. _ Anyja két barátnőjével együtt vonaton Bangkokba küldte, ahol egy „halász” megfogta. Egy cérnagyárba került, mindennap reggel hat órától este kilenc óráig kellett dolgoznia egy szövőgépen. Fél hatkor volt a reggeli, tizenkettőkor az ebéd, este még egy étkezés — soha nem több, mint egy csésze rizs, bab, vagy valami szárított hal. Rámpái és barátnői soha nem hagyhatták el a gyárat. „Tulajdonosuk” az ajtó kémlelőnyílásán ellenőrizte őket, nem tartanak-e szünetet a munkában. Ha a főnök beszélgetésen kapta őket, jött a verés. Rámpái bőrkiütést kapott, amit a főnöknője szappanlúggal dörzsölt be. A seb még csúnyább lett, de Rámpái félt a veréstől, és ezért Helyzetelemzés. Néhány kiragadott sor a kazincbarcikai Radnóti Miklós Művelődési Ház ez évi munkatér- véből: ..A Borsodi Vegyikombinát hazánk egyik legnagyobb, legkorszerűbb technológiával üzemelő vegyipari vállalata. Termelési értéke 1980-ban 8,4 milliárd Ft. Munkajogi létszáma 1980. dec. 31-én 7505 fő. A teljes létszám 79,8 százaléka fizikai, 30,2 százaléka nem fizikai állományú. A várost körülvevő 80 településről 2703 fő jár naponta be munkahelyére... A képzettségi szint megfelel a műszaki-technológiai színvonal szabta követelményeknek ... Az elemzett adatok megfelelő támpontot nyújtanak a művelődési ház tervezőmunkájához: a sajátos profil kialakításához ...” Vajon mit jelent a sajátos profil? Hogyan találja meg sajátos tennivalóját egy vállalati művelődési -ház Kazincbarcikán, ott, ahol városi művelődési központ is működik? A Radnóti Művelődési Ház igazgatója, Hagy Imre így látja: — Az, hogy ez a művelődési ház a gyáré, nem csupán formális kapcsolódást jelent, hanem nagyon is szoros és az érdekek által determinált kötődést; ez a mi munkánkat tartalmilag és módszertanilag is meghatározza. Elsősorban a felnőttnevelésben, felnőttképzésben vannak feladataink, olyanok, amik szintén speciális tevékenységet ' kívánnak tőlünk.. — Hallhatnánk példát? — Vállalatunk abban a különös helyzetben van, hogy negyvenöt országgal áll kereskedelmi kapcsolatban; az idegen nyelvi műveltségnek tehát nagyon nagy a szerepe. Ezért szerveztünk az elmúlt évben angol, német és orosz nyelvklubot, aminek az a lényege, hogy a már megszerzett ismereteket „életben tartsa”, a beszédkészséget fejlessze, s az önálló megnyilatkozási készséget kialakítsa. Köny- nyen belátható, hogy mindnem szólt semmit A megígért 45 centes napi bérből — a törvényes minimum hatszor több — soha nem látott semmit. Ez azonban nem jelentett neki semmit: „A verés volt az, amit már nem bírtam” — mondta. Egy szeptemberi vasárnap kimászott a toalettablakon, elfutott, mindig egyenesen előre, ameddig csak bírt. Amikor már eléggé biztonságban érezte magát, megszólított egy rendőrt. Az elT vitte a kislányt a jóléti halósághoz, amely egy otthonba irányította. Később Rámpái vezette el a rendőrséget a gyárba; a tulajdonost elfogták. Rámpái további sorsa bizonytalan; A hatóságok nem tudtál? megtalálni a szüleit, akik időközben elköltöztek. Rámpáinak egyelőre az árvaházban kell maradnia. Boonlai és kél; társa megmenekült ettől a sorstól. A busz este érkezett meg a tartományi fővárosba, éjszakára egy szállodában aludtak. Másnap reggel bérelt dzsipen elhagyták Biraramot. (Következik: 5. Az ördögi kör) erre gyakorlati szüksége van a vállalat dolgozóinak, azoknak is, akik egyébként munkakörükben nem kereskedelemmel foglalkoznak. A nyelvklubokkal talán sikerült érzékeltetnem a tartalmi tevékenység gyárhoz kötődését ... ugyanígy említhetem még, mint sajátos feladatot, a mozgalmi élethez (mindenekelőtt a szakszervezetre gondolok) kötődésünk megnyilvánulásait. Jelenleg is folyik például a bizalmiak képzése, ebben nekünk módszertani teendőink vannak ... Az igazgató többes számban beszélt mindvégig a munkáról, holott a művelődési házban egyedüli népművelő. A többes szám használata mégis jogos: hiszen van szakszervezeti könyvtáruk, s a munkásszálláson is szerveződik az élet. A köz- művelődés ügye a BVK-ban nem egy kinevezett ember felelőssége, a vállalat vezetői a „pénzátutalással” nem tekintik kipipálhatónak az intézendők sorából a művelődést ... — Alapvetően nálunk is a szocialista brigádmozgalom közösségszervező erejére lehet számítani. A vállalati művelődési bizottság minden évben részletes ajánlást készít, ezt a szocialista brigádok megkapják; ennek az ajánlásnak a lényege: indíttatást kapjanak a vállalat dolgozói a művelődéshez. A mi dolgunk: igyekezzünk feltárni minél szélesebb körben, hogy hol és hogyan lehet megtalálni a művelődési lehetőségeket. — Milyen a kapcsolatuk a város más közművelődési intézményeivel ? — Én jónak találom együttműködésünket, mindenekelőtt az Egressy Béni Művelődési Központtal, nincs szembenállás, egymás ellen szervezés. Propagandaanyagainkat is közösen adjuk ki... A BVK művelődési házának két kezdeményezéséről kell még itt megemlékeznünk. Az egyik az, a sajóbábonyi- akkal közösen szervezett és folyamatos művelődésre inspiráló kulturális mozgalom, amit a „Mindenséggel mérd magad” címmel illetnek. Végső formájában vetélkedő ez, de mint Nagy Imre hangsúlyozta: „maga a vetélkedő, » verseny csak pont egy hosz- szú mondat végén”... A másik, naár kifejezetten BVK-s kezdeményezés az a nyári olvasótábor, amit Billatárón tartanak; ennek a komplex nevelésprogramja ugyan a gyermekeket „célozza”, de ismét csak a művelődési ház igazgatójának szavaival; „az eredmény a szülőket, a családot, a vállalat dolgozóinak családjait is érinti...” Úgy ugyanis, hogy a táborozás vegén a szülőkkel is találkoznak és részletesen megbeszélik a gyerekek munkájával és magatartásával kapcsolalus tapasztalatokat... A művelődési ház igazgatója jelenleg szakdolgozatán munkálkodik, témája természetesen a vállalati élethez kötődik; a vizsgálat azt próbálja kideríteni, hogy milyen hatással van a tudományostechnikai forradalom a dolgozók általános és a szakmai műveltségére... A végeredmény természetesen újabt» impulzusokat ad majd: a munkához... (lénagy) i (bm) Emberkereskedők ff Ha nem én, akkor más!. ■ X 6 H Jü. jjL __ I _ — korai saláta Kertbarátok A felsőzsolcai Lenin Mgtsz zöldségkertészetében — paprika — paradicsom-IPhdjgsk p I — a 7-es autóbusz végállomásánál — tápkockás palánta kapható. ia 1: elit vetőmagból származó Egyéb palánta is megrendelhető.
