Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-21 / 68. szám
(■Maasess-ga» ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. március 21., szombat Tokaji művelődés, 1381 A szálak összefutnak r Azt mondta Ónodi Csilla, a tokaji nagyközségi könyvtár vezetője: akármilyen kis helyre is zsúfolódnak össze, arra azért nagyon büszkék, hogy munkájuk nem merül ki csak kölcsönzésben. Szó ami szó, bizony be kell zárniuk az ajtót, ha valamelyik iskola egy napközis csoport- 1 ja átjön ^gyermekíoglalkozás- 1 ra, de azt az egy órát jobban el lehet, viselni, mint a tudatot, hogy megalkudtak a szű- : kos körülményekkel — a gye- ' rekek rovására. Tény: Tokaj-Hegyalja fel- i légvárát nemigen kényeztették el a művelődési intéz- ! menyekkel. Igaz, a- könyv- j tárnak van két letéti állo- : S mánya — fiókrészlege —, j j úgyhogy idestova már második éve, hogy a nagyköz- s I ség 'egyetlen lakosának sem j j kell kilométereket gyalogol- i nia, hogy kölcsönözzön. De ] . az egyébként hangulatos, , ' boltíves helyiségben — „Idén > | nyáron festeni fogják, mert :'i 1 már nagyon ráült a por, a ó piszok” — bizony minden összeszorul.' Kell tehát a könyvtáros leleményessége és buzgalma! így azután, amikor betoppannak a gyerekek | meg megjönnek a szakmunkástanulók, megkezdődik a nagy „átrendezés”. S ha szék nincs elég, birtokba veszik a gyerekek a szőnyeget — nem 1 I is olyan rossz onnan nézni, hallgatni a mesét... Készítjük a számadást: r működik könyvbarát szak- \ kör általános Iskolásoknak, í | zenei klub gimnazistáknak, j havonta kétszer gyermekfoglalkoztatás van napközisék- í nek, tartanak könyvtári órákat („A gimnáziumban szép nagy iskolakönyvtár van, de I az általános iskolákban nin- J csenek. Dolgunk hát, hogy I besegítsünk a pedagógusok- í nak ...”) és újabban vendé- ! gúl látják a mezőgazdasági : ! szakmunkásképző intézet ér- ) deklődő tanulóit is. •| ' Egyébként két csoport is : látogatja a könyvtárat a szak. | j munkásképzöből. Kellett | hozzá egy lelkes pedagógus j j — Nagy Béla. —• és egy lel- | I kés könyvtáros. Egy-egy no- j I vállát, egy-egy verset „be- j szélnek” meg együttlétük I alatt. De amikor Móricz Hét | krajcárját szedték ízekre, s ! rakták össze megint egésszé, ) novelláskötetek egész sorát ■ vitték magukkal a gyerekek. ) S az sem utolsó Öolog, mond- I ta a fiatal könyvtárvezető, I hogy megtanultak eligazod- : ni a könyvek között... Több- i nyíre olyan ,kis falvakból I jöttek, aliol a könyvtárban . ismeretlen fogalom a kata- lógus ... Mert szükségte- j len ... Valamikor ezt is meg kell tanulni, hogy később, betoppanva egy nagyobb könyv- . tárba, ne riadjanak vissza a I sorjázó könyvespolcoktól... 1 Tavaly ezer beiratkozott olvasójuk volt. Most hatszáz körül tartanak. Fiatalok, idősebbek fordulnak meg náluk. Inkább könyvért jönnek — újságot kevesen vesznek kezükbe Pedig van vagy 44- féle. De ahogy kiderült egy felmérésből — a közelmúltban a könyvtár és a mű- I velődési ház is széles körű felmérést végzett a tokajiak közt, s arra kereslek választ, mivel elégedettek, mit szeretnének az itt lakók — az igazi folyóirat- és újságolvasók inkább otthon -böngésznek. Mégis volt értelme a felmérésnek — s ezt később Várhelyi Gyula, a művelődési ház vezetője is' megerősítette. Igaz, a harminc-negyven ■ forintos operettestekre rierfi nagyon számítanak — annak a vendéglátóipari létesítményekben jobb körülményeket is tudnak biztosítani —, de a kis közössegek iránt nő az érdeklődés. Az ilyen közösségek munkájában meg össze is tudnak dolgozni. A könyvtár és a ház. Volt. már rá példa gyermek - rajx-ki,állításban, író—olvasó találkozóban. A szálak össze, futnak... Persze, úgy is, hogy a közösségek is összedolgoznak. A gyerekek honismereti szakköre például gyűjti a Tokajról megjelenő írásokat... A felnőtt kör már fel is dolgozza. S a díszítőművészeti szakkör asz- szonyai legalább olyan lelkesedéssel rendezik saját kiállításukat, mint ahogy részt vesznek a honismeretiek bemutatóin vagy a Zilahy György művészetbarát kör rendezvényein. A tokajiak lokálpatrióták. Ez egyébként abból is kiderült, hogy szíves örömest dolgoznának egy szebb művelődési házért — ha egyszer sor kerül rá, hogy épüljön Tokajban. A kérdőívre válaszolók között egy se akadt, aki ótthon maradna, ha szükség lenne két keze munkájára. — Ez egyébként kell, hogy minket is elgondolkoztasson — mondta Várhelyi Gyula. Ha időt, s pénzt is áldoznának, ez azt jelenti, hogy nem vagyunk közömbösek számukra. S nekünk sem lehelnek közömbösek ... Hát, többek között ezért sem szeretünk panaszkodni, hogy kevés a hely, hogy a művelődési ház nem igazán művelődési ház. Mert lehet, hogy az ifjúsági klub csak az irodában tud működni, de az a fő, hogy működjön... Sorolni kezdte a közösségeket: a múzeumbarátokat, a rajzszakkörösöket, . a gyerektáncosokat, a két irodalmi kört, meg hogy hozzájuk járnak a bélyeggyűjtők és a kertbarátok is ... Már a korábban említetteken kívül. Próbálkoznak most nyelvtan- folyammal, és gondolkodnak azon, hogy mivel tudnák pótolni a tokaji zenei nyár rendezvényét. Arról nem is szólva, hogy kevés nagyközség dicsekedhet olyan rendszeres kiállítássorozattal, mint éppen ők. „Ide kell az energia, nem a panaszra” — mondta. S még hozzátette: „Hiába l^nne egyszer szép művelődési házunk, ha az emberek leszoknának arról, hogy járjanak a körökbe, a rendezvényekre, a kiállításokra. A művelődési háznak elsősorban mégis érdeklődő emberekre van szüksége .. A szálak így is összetartoznak. Csutorás Annamária „A tűzlátó kötelessége “ Gergely Mihály: Röpirat az öngyilkosságról Kilenc évvel ezelőtt, 1972- ben adta közre a Medicina Könyvkiadó Gergely Mihály Röpirat. az öngyilkosságról című kötetét, amely most második kiadásban jelent meg, jelentős bővítéssel. Túlmenőkig azon, hogy az eredeti kiadásnak több mint felével hosszabb a mű, nem egyszerűen pótlólagosan bővítette azt a szerző, hanem Tíz év múlva címmel visszatekint a korábbi munkájára, felidézi akkori vizsgálódásait, és egybeveti az l!)7S>-es állapotokkal, igen sokat támaszkodva nemcsak a hivatalos statisztikára, hanem azokra a tapasztalatokra is, amelyeket további vizsgálódásai, valamint az öngyilkosjelöltekkel, illetve megmenekült, életben maradt öngyilkosokkal kiépített kapcsolata során szerzett. Gergely Mihály nem orvos, nem pszichológus, hanem író, társadalmunk életének rezdülései iránt fogékony ember, aki nem a szakma tágabb, vagy szőkébb területe szakemberének ismereteivel közelített ehhez a témához, hanem mint a bevezetőben maga írja, „a tűzlátó ember kötelességével”,, azaz azzal a közösségi tudattal, kával a szákirodalom, a statisztika, a szakorvosok segítségének igénybevételével, felmérhetetlenül sok személyes tájékozódással, a budapesti Korányi Kórház ügyeletéin végzett megfigyelésekkel — a miskolci Szentpéteri kapui Kórház érdekelt. osztálya, mint az országban egyetlen ilyen jellegű vidéki intézmény munkájának felmérésevei és bemutatásával — gyűjtötte össze azt az ismeretanyagot, amelyet a társadalomért felelős köziró módján csoportosít és elemez. s amelyből következtetéseket levon. Felelősségét aláhúzza a már említett visszatérés'és az eredeti megjelenést követő idők tapasztalatainak újabb összegezésé. Az öngyilkosság hazai grafikonja az utóbbi évtizedekben szinie törés nélkül meredeken megy fölfelé. Az óvatos hallgatás, tétlenkedés mellett sok örvendetes kezdeményezés is történt, de ha a „sikeresek” és a túlélők komor számadatait látjuk, újból feltolakszik a kérdés: megleszünk-e minden tőlünk telhetőt, minden ma már megtehetőt csődbe Három éve kezdték el Mezőkövesden a Matyó Szövetkezetben a tányérok festését. A kis műhelyben tizenkettőn foglalkoznak ezzel a „mesterséggel”. Ebben az évben 60 000 darab matyó motívumokkal díszített tányér értékesítését tervezik a szövetkezetben. A Jey”-ek frangverseiyéB hogyha valaki tüzet észlel, azt azonnal jelenti, arra felhívja a mások figyelmét. Ugyanúgy nyúl ahhoz a társadalmi témához, amelyről nem Szívesen beszélünk, de sajnálatosan össztársadalmi jelentőségű, hiszen évenként mintegy 30 ezer magyar állampolgárt érint és közülük négy és fél ezer halálát is leli az öngyilkosságban. Tudomásul kell venni, hogy az öngyilkosság nem niagánügy, hanem társadalmi jelenség és csakis a társadalom ösz- szefogása, közös munkája szállhat vele szembe a siker reményében — összegezi zárszóként mondandóját. E könyvről nagyon nehéz lenne a nem szakembernek elemzést írni. Gergely Mihály sok-sok esztendei munjutott embertársaink megmentéséért, gyógyításáért? — olvasható a kötet zárszavában. Szükségtelen talán itt idézni Gergely könyvéből az öngyilkosok eseteit, példáit. Az író sem azért teszi, hogy valamiféle borzongató olvasmányt nyújtson, hanem hogy e társadalmon kívülre, a végső kétségbeesésbe sodródott emberek eseteivel még markánsabban jelezze, mennyire nem egyetlen emberre tartozó személyes tragédia az öngyilkosság, hanem kisebb- nagyobb közösségeket, össz- társadalmat érintő dolog. A megismételt és jelentősen kibővített Röpirat az öngyilkosságról alapvetően erre hívja fel a figyelmet, teljesítve, vagy részben teljesítve „a tűzlátó ember kötelességét”. (benedek) Minden elfogultság nélkül megállapíthatjuk, hogy az a koncert, melyet március 16- án adott a Miskolci Szimfonikus Zenekar, több szempontból is á „leg”-ek hangversenyének bizonyult. Először is nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy az idén ez volt a legszínvonalasabb zenekari est, most szólt a zenekar a leglegyelniezettebben, de ennek ellenére szinte önfeledt muzikalitással. Az ilyen alkalmak joggal kelthetik a közönségben azt az érzést, hogy talán a vidék legjobb zenekarát hallja, legalábbis minden adottnak tűnt . hozzá: szinte kifogástalan vonóskar, remek fúvósok, pontos ütősök és természetesen a hárfáról se feledkezzünk meg. Ludovic Bács, a magyar nemzetiségű román karmester dirigálta az együttest igen dinamikusan; határo. Emberkereskedők © A „halászok” utcája Reggel nyolc óra. Úton vagyunk a gyerekekkel abba a kis irodába, ahol K,. dolgozik. Ott kipihenhetik magukat. A taxiban Thong Dum nagy szemmel rácsodálkozik arra, amit még soha nem látott: a nagyvárosi forgalomra, a kirakatokra, az embertömegre. A kíváncsiság most erősebb, mint a félelem. K. egyszobás irodája a Rongmuong utcában, a főpályaudvar mellett, üres. Az ajtó az utcára ’nyílik. Colás- dobozok hevernek mindenfelé, a levegő fojtó — a.környér ken rtiég 20 „üzlet” van, amelyben a munkaközvetítők tevékenykednek. Majdnem mindegyik gyermekrabszolgák közvetítésével keresi a pénzét. K. azt mondja, a rendőrség tud erről. Itt azonban senkinek nem okoznak gondot a „razziákkal”. Néha egy kereskedőnek 45 márka büntetést kell fizetnie, néha egyiket három napra becsukják, de azután visszajön, s ott folytatja, ahol abbahagyta. K. hosszú ideig dolgozott taxisofőrként, míg egy napon a barátai el nem mesélték neki, hogy mennyivel gyorsabban juthat pénzhez a rabszolga-kereskedők utcájában. K. egy kínai munka- közvetítőnél kezdte a karrierjét, mint ' „halász”, mint „gyerekhalász”. Az első hónapokban reggel négy és öt óra között a pályaudvaron figyelte a 1 szegény északkeleti tartományokból érkező vonatokat. K. megszólította a gyerekeket, akik gyakran a szüleikkel, néha kíséret nélkül érkeztek Bangkokba, ahol munkát kerestek. Szakmát: ígért nekik, aztán elvitte őket a főnökéhez, aki továbbadta őket a gyártulajdonosoknak. K. tíz százalék jutalékot kapott. Hamarosan elhatározta, hogy vidéken fog „halászni”. A szárazság idején, november és • március között, amikor vidéken legnagyobb az éhínség, elment a falvakba és sokgyerekes családokat keresett fel. Elmesélte a kétségbeesett szülőknek, tudna munkát keresni a gyerekeiknek a fővárosban, csak néhány hónapra, talán egy évre, azután visszajönnek a ki. esik. A későbbi keresmény egy részét élőre ki tudná fizetni. K. valószínűleg meggyőzően beszélt. Vagy a pénze. „A halász” ritkán jött vissza kevesebbel, mint öt gyerekkel. Az utóbbi három évben, mondja, 3000 gyereket „fogott”. a legtöbb még nem volt 15 éves, ez a törvényes korhatár ahhoz, hogy a thai hatóságok külön engedélye nélkül lehessen munkát vállalni. K. úgy véli, Bangkokban legalább 200 kollégája megy hasonlóan vidékre „patkányfogóként”. (Következik: IV: Ha nem én, akkor más!...) zolt kézzel- és határozott; elképzeléssel formálta meg Enescu I. - rapszódiáját, Brahms I. szimfóniáját, valamint készségesen vállalta a megbízható- közvetítő szerepét zenekar és szólista között Dvorak h-moll gordonkaversenyének előadásakor. Pontosan érződött, hogy minden- , ki szívesen igazodik irányításához, az interpretációkban az együttessel közösen kimunkált és közösen értelmezett zenei koncepció valósult meg. Így tudhattuk meg — már nem is először —, hogy milyen csodálatos produkcióidra képes ez a társulat, így történhetett meg az, hogy az előadás az első hangtól az utolsóig magával ragadta a Nemzeti Színház közönségét. Perényi Miklós, aki ma a világ egyik legeredetibb, legőszintébb csellistája, a műsor első felében — az Enescu- rapszódia után — lépett pódiumra, hogy a Dvorak-mű szólójával (s a ráadásként adott Bach-szvit részletével) elbűvölje közönségét. Ez olyannyira sikerült, hogy a hallgatóság egy része még szünet után is vastapssal és állva „követelte” Herényit, aki hangszer nélkül bár, de megjelent a színpadon, s bejelentette. hogy ájírilis (í-án, a gordonkatanárok 1. országos találkozóján ismét városunkban koncertezik, ahol szívesen játszik minden érdeklődőnek. A néhány perces, műsoron kívüli intermezzo nemcsak arról tanúskodik, hogy a közönség ezen az estén voit a legelragadtatottabb. hanem arra is példa, miszerint az ilyen forró és lelkes koncerthangulat a legendák világából óhatatlanul átkerül napjaink valóságába, ha ehhez méltó alkalom kínálkozik. E rövid írás. talán kicsit Jelkendezőnek tűnő hangvétele természetesen nem kíván semmiféle ..versenylistát” felállítani az elmúlt néhány hónap miskolci zenei- életéről, csupán annak a kellemes élménynek kíván — lehetőleg hű — krónikája lenni. melyet a Miskolci Szimfonikus Zenekar, Percnyi Miklós és Ludovic Bács gondos munkája, sokáig emlékezetes, közös muzsikálása okozott D. Szabó Ede i sIli ísz Miskolc, Avas-dé! Engels u. 16. (EJusz-végáiiomás meliett.) Tiszalux, Pavolin, Duro!, Orkán, Alkyd alapozó, Asia zománcfestékek és festési segédanyagok 20-50% engedménnyel, amíg a készlet tart.
