Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-21 / 68. szám
1981, március 21., szombat EbZAK-MACiYAROKi^AO ü Százezer forintos iicitek! Eáfmbbak előnyben Versenytárgyalás az Otthon étteremben Kilenc óra előtt néhány perccel már zsúfolásig megtelt a miskolci Otthon étterem mindkét presszóhelyisége. Érthetően nagy volt az érdeklődés, hiszen a Miskolci Ven- déglátóipari Vállalat a napokban első ízben tartott nyilvános versenytárgyalást, amelyen hét egység üzemeltetésére kötöttek szerződést a vállalkozókkal. A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat — a szabályoknak megfelelően — ,ió ideje közzététetté az újságokban és meghirdette a vállalaton belül a hét egység szerződéses üzemeltetését és annak feltételeit. Közülük négyre, a .127-es számú Sport vendéglőre, a 146-os számú Vár étteremre, a 207-es számú Vasút presszóra és az 542-es számú 'Törpe sörözőre mindössze egy-egy jelentkező volt. így hát a versenytárgyalás arra a három egységre vonatkozott, amelynek üzemeltetésére többen is jelentkeztek. Az 502-es számú Rét borozóra, a 235-ös számú Csaba vendéglőre és a 264-es számú Mignon presz- szóra tehették meg ajánlataikat a jelentkezők. Elcsendesedett a terem, amikor dr. Kövy Zoltán, a vállalat ellenőrzési és jogi főosztályvezetője, a versenytárgyalás levezető elnöke ismertette az állami közjegyző jelenlétében a versengés feltételeit, majd meghirdette az első egységet. — Az 502-es számú Rét borozónak 1 288 000 forint a meghirdetési átalánya. Megkérem a négy jelentkezőt, Vojtkó Jánosnét, Vilmányi Kis Sándort, Godó Zoltánnál és Horváth Józsefet, foglalják el helyüket a versenyzők asztalánál. Miközben a versenyzők tanácsadóikkal. üzlettársaikkal eleget tesznek a felszólításnak, a háttérben ülő, népes „szurkolótáborból” többen papírt és tollat vesznek elő, hogy számításaikkal alaposabban figyelemmel kísérjék az adásvételre vonatkozó, villámgyorsan emelkedő licitek alakulását. — Egymillió-háromszázezer forint! — hangzik az első árajánlat. — Vojtkóné tartja, Vilmányi tartja, Godóné tartja. Horváth tartja. Egymillióháromszázötvenezer forint. — és ismét tartják, mígnem a licit felmegy egészen egymillió- ötszázöt ven ezer forintig, amikor Godó Zoltánná visszalép. Most már csak hárman versenyeznek. t • — Egymillió-hatszázezer forint! — A versenyzők tartják. — Egymillió-hatsxá zö t ven - ezer forint! — Vilmányi Kis Sándor feláll a versenyzői asztaltól. Száméra már magas az összeg. Marad két vállalkozó. Mindketten megajánlották az egymillió-hatszáz- ötvenezer forintot. Most a f orgóeszközö k megvásárlásé - ra licitálnak. Aki több pénzt tesz az asztalra, azé az üzlet. — Húsz százalékot ajánlok — mondja Horváth József. — Ötven százalék — licitál Vojtkóné. — Hetven!... — már-már úgy tűnt, ez az utolsó ajánlat, amikor Vojtkóné hosszas tanakodás után kimondta a végső szót: — Száz -százalék! — b a verseny eldőlt. Az 502-es számút Rét borozó üzemeltetésére Vo.itkó Jánosnéval kötik meg a szerződést. A verseny utáni rövid szünetben alkalmunk volt a győztessel néhány szót váltani, akitől megtudtuk: — Nővéremmel ketten vezetjük majd az üzletet. Jól ismerem, hiszen tíz évig dolgoztam ott. Természetesen vannak új elképzeléseink, a melyeivel mielőbb meg kell valósítani, hogy a tervezett havi 250—260 ezer forintos forgalom meglegyen. Mindenekelőtt szeretnénk egy órával meghosszabbítani a nyitvatartási, bővíteni az ital- választékot, és még néhány újdonságot bevezetni, amely legyen inkább meglepetés. — Hogy mit éreztem a verseny alatt?... Meglehetősen összesszorult a gyónn om, amikor elértük az egymillió-hat- százötvemezer forintot. Ez már ugyanis túlhaladta azt. az ösz- szeget, amelyet' végső határnak jelöltünk meg a nővéremmel, de hát ragaszkodtunk az üzlethez. Sikerült. Remélem, a szerencse a későbbiek folyamán sem hagy el bennünket... Szünet után. a 235-os számú Csaba vendéglő üzem el tété.si jogáért folytatódott a versengés. Vojtkó Jánosné, Godó Zoltánné és Ostorházi Imre volt a vállalkozó. A szabályok értelmében viszont Vojtkóné — az előző versenytárgyalás győztese — már ebben nem vehetett, részt. A versenyzők számának csökkenése azonban korántsem jelentette a verseny izgalmának mérséklődését. Sőt, nagyon is szoros versengésnek lehettünk szem- és fültanúi, amelyből Godó Zoltánné került ki győztesen. A Csaba vendéglő kétmillió-hétszázöt- vanezer forintos átalánydíjért került új gazdához. A 264-es számú Mi »non presszó, az eredetileg meghirdetett összegnek — egymillió- egyszázezer forintnak — közel duplájáért kelt el. A három vállalkozó, Molnár Ta- másné, Horváth József és Né- methy Zsigmondné közül a legbátrabbnak Horváth József bizonyult, aki egymillió-ki- lencszázezer forintért vásárolta meg a presszót. A Miskolci Vendéglátóipari Vállalat e]ső versenytárgyalása eredményesnek bizonyult. Nem’ úgy a Borsodi Vendéglátó Vállalaté, akik a napokban Ózdon rendeztek, versenytárgyalást. Azaz csak. rendeztek- volna, hiszen egyetlen vállalkozó sem akadt a meghirdetett egységek üzemeltetésére. S hogy ezen új kezdeményezéseknek milyen haszna lesz. azt a jövő dönti el. A jövedelmezőség elsősorban a vállalkozók adottságán, rátermettségén múlik! Monos Márta A Magánlakásépítők Magazinjának idei első számában dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettes tájékoztat a , lakásépítés pénzügyi feltételeinek módosításáról. Olvashatunk a félkészház-akció újabb lehetőségeiről: hogyan lehet 7000—7600 forintból (négyzetméterenként) családi hazat építeni. A TÜZÉP kereskedelmi igazgatója arról nyilatkozik, hogy az anyagbiztosítási szerződés biztonságot nyújt, de nem jelent vásárlási kötelezettséget; új vevőszolgálat nyílik. Választ kaphatnak az érdeklődők arra, hogy ki jogosult magántervezésre, milyen legyen a családi ház kertje, mit kell tudni a korszerű fűtésről. Ez a rész valóban bontásra méltó . Előkerülnek a középkori várfalak „Ja, azok a lyukak?! Nahiszen!” — hangzik a -lakosság körében általánosnak mondható vélemény. Eközben függőkertről álmodik a tanácselnök. A régész reális. Szakember. Tudja, hogy legalább 10—15 év telik el. mire. befejeződik a feltárás. Aprólékos munka, csak lassan lehet haladni, s jelenleg még a házak is"' útban vannak... Sárospatak, Retel utca. Eddig 14 lakást toll el helyéről a buldózer. Eltüntetik az „ősdzsungelt”, avagy „egy spanyol horgászfalut”, ahogyan régi pata ki diákok nevezik a Bodrog partjának ezen szakaszát. Az ásatásoknak az a célja, hogy kiszabadítsák a várfalat, a földdel eltömött bástyavonulatokat, falmaradványokat. Ehhez azonban elsőként az ott levő házakat káli elbontani. A tanácselnök szerint — ki tudja mikor? — bizonyos, bogy engedély nélkül épültek ezek a házak, s az évek során a Retel utca Sárospatak egyik szégyenévé vált. Azzal mindenki egyetértett, hogy a kertek alatt el- burjánzó „vályogfalut” fölszámolták. Ez valóban egyik szégyene volt Sárospataknak. Ám a Retel utca megítélése nem lehet ilyen egyértelmű. Csak a híd közelében éltek cigánycsaládok, a várfal alatti szakaszon azonban többnyire az iparosré- teghéz tartozók laktak. Vonatkozik ez azokra is, akiket most elköltöztetlek. Űgv gondolom tehát, hogy a ..szégyen” ez esetben nem a legalkalmasabb minősítés. Helyesebb arról beszélni, hogy az ásatások követelik meg a Retel utca megszüntetését. Az ilyen intézkedések, döntések sokfele indulatot hozhatnak felszínre. A volt lakók mondják, gondosabb előkészítéssel talán jobban elviselték volna a költözködést. Kissé meglepődtem. Az „ősdzsungel” fölszámolása Fiigpkerttel álmodni: ásatás mikor arra kérték, nevüket ne írjam ki, mert Télnek a retorzióktól. Emlékeimben ugyanis másféle közérzetű város él... meglehet, a mostani hangulat már a modernizálás következménye! Egyikük meséli, hogy bement a tanácsra, s megkérdezte: mikor bontják a házát? Biztosították, csak tavasszal, előbb nem, nyugodtan vegye meg a téli tüzelőt. Nyugdíjas lévén, nincs kidobható pénze! Az ígéret ellenére december ten megkapta a felszólítást: 15 napon belül távozzon! Már jóval előtte megigényelte a szépmívü ablakokat, ajtókat, díszeket, ám szó sem lehetett róla. Aztán jött a tarolás. Átgázoltak a rózsatöveken. kitörték a diófákat, egyszóval alapos munkát végeztek. Szépelgés ide, szé- pelgés oda, bizonyára lehet ezt másként is csinálni, például kellő előkészítéssel, gondossággal. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ez a ház a műemlékvédelemé volt. Egy éjszaka azután — bizonyos szorgos kezek — mindent széthordták. Később valaki a szépmívű ablakokat egy alkalmazott villájában vélte fölfedezni... Szélsőséges vélemények csapnak össze. Sárospatakot, nagyon sokan féltik. Bár mindenre van magyarázat, főleg koncepciózusán, ám a magyarázatok: mit miért tesznek Patakon, sok város A régész: Dankó Katalin a távolba mutat. Ott volt valamikor egy bástya! Fotó: 1. J. szeretőt nem elégít ki. Régi pataki diákok elkeseredetten nyilatkoznak: már nem is érdemes hazamenni, mert a mostani zűrzavaros modernség megöli a lelket. Hol van már a város ölelő, szeretettel fogadó hangulata? Múlt és jelen. Dicséretes vállalkozásnak tűnik, hogy ki akarják szabadítani Sárospatak középkori magját, miként tették ezt más történelmi városokban. A tanácselnök függőkertről álmodik, sétányról, szabadtéri színpadokról. Szép álom Bárcsak megvalósulna valamikor! A jelen azonban gyanút kelt az emberekben. Egyesek siratják a régi kis utcákat, házakat, mások helyeslik a modernizálást, mondván, az idő nem állhat meg. S vannak olyanok is, akik a megújhodás mikéntjét kifogásolják. Azt mondják, nagyon sok Sárospatak-szakértő él szerte az országban, sőt az országhatárokon túl is. Szerintem ez annyit jelent, hogy valóban nagyon sokan szeretik és féltik ezt a várost. Emlékeit, jelenét és jövőjét féltik. Ügy gondolom, egy a lényeg: mindig „haza” lehessen menni, mindazoknak, akik hazaindulnak, Sárospatakra! S a látogatók, a vendégek is gyönyörűséggel telítődjenek Sárospatak láttán. Ka. I. A sajtókonferencián kérdezték A sajtókonferencia alkalmából feltett — Miskolcra vonatkozó — kérdésekre ezúttal a helyszíneken, illetve azok megtekintése után kaptuk meg a választ. * Csiba György. Miskolc, Kuruc u. 81. szám alatti lakos: — A DIGÉP felé vezető bekötő utat társadalmi munkában készítették el a vállalat dolgozói. Az uszodát építő vállalat, tönkretette ezt az utat. Ennek egy részét kijavították. a másik részéi úgy hagyták. A dolgozóknak továbbra is sárban kell megközelíteni a vállalatot. Mikor történik intézkedés? A DVTK sporttelepe mellett vezető, úgynevezett „strek” utat, amely tulajdonképpen egy széles gyalogjárda, Kreisz Jánossal, a Miskolc városi Tanács közlekedési csoportjának útfelügyelőjével néztük meg. A válasz: — A tanács rövidesen, már a közeljövőben intézkedik. Megkeresi az utat felbontó vállalatot, s kötelezi a gyalogút helyreállítására, illetve annak teljes megtisztítására. * Kovács Lajosné. Ömassa 53. szám alatti lakos azt kérdezte, hogy mi lesz a Vadászvölgy út sorsa? A válaszra, illetve az intézkedésre 45 család. tagjai várnak, akik térdig érő sárban kénytelenek megközelíteni. a 15-ös autóbusz végállomását. A helyszínen meggyőződtünk arról, hogy míg az autóbusz vonalán Garadnától az egysávos aszfaltút kitűnő állapotban van. addig a 15-ös végállomásától Bánkút irányába vezető út egyes részei alig járhatók. — A"z út felújítása nem szerepelt terveinkben — mondta Árpái Károly, a városi tanács közlekedési csoportjánál': vezetője. — A panasz és a kérés jogos, viszont pénzügyi lehetőségeink is korlátozottak. Ezért azt javasoljuk a mas- saiaknak, hogy tanácstagjuk segítségével oldják meg az út járhatóvá tételét. Amennyiben sikerül megszervezni a társadalmi munkát, úgy mi a szükséges anyagot, és annak ideszállítását ingyenesen biztosítjuk. * A 14-506-os telefonszámról kérdezte Kovács Miklósnc: — A Gizella utcát fogják-e szanálni, és ha igen, mikor?, Dombi Sándor, a városi taJ nács városrendezési csoport^ vezetője: — A kérdező minden bizonnyal hallott, illetve olvasott már valamit a Gizella utca közelében megépítendő,' úgynevezett „Y” hídról. A híd tanulmánytervei valóban elkészültek, ám építését a je-, lenlegi tervek szerint a VI.' ötéves tervben nem kezdik meg. Az építkezés egyébként is csalt néhány házat érintene a Gizella utca elején, de a tervidőszakban — tehát 1985- ig — még ezeket sem szanál-'
