Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

í 1981. mórctos T5., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 5 szik a Hazafias Hé t VII. kongresszusa f (Folytatás a 4. oidalról) «eá mólóját, és széles körű vita után meghozta határozatait, i A Szovjetunió belső helyze- i ihével reálisan számot vetve kidolgozta és elfogadta a bé­kés kommunista építés ha­talmas programját. Miként kongresszusi felszólalásunk­ban is kifejeztük, őszintén, . szívből kívánjuk, hogy a szovjet nép sikerrel valósítsa meg a XXVI. kongresszus ha­tározatait és béliében élvez­hesse munkájának gyümöl- N csét. A kongresszus ismét messze- hamgzóan hirdette a Szovjet­unió békepolitikáját. Óriási horderejű javaslatokat tett a szovjet—amerikai viszony ren­dezésére, az összes vitás nem­zetközi kérdés megoldására, beleértve a Perzsa-öböl prob­lémáját, a Távol-Kelet biz­tonságát és békéjét, Afganisz­tán nemzetközi vonatkozá­sait, a hadászati támadófegy- verek, s a középhatósugarú rakéták ügyét is. A kongresz- szus a fegyverkezési verseny megfékezését, a fegyverzet csökkentését javasolta a vi­lágnak, azon az elvi alapon, hogy az egyenlő biztonság a fegyverzet alacsonyabb szint­jén valósuljon meg. E javaslatok, amelyekkel a Szovjetunió a nemzetközi élet felelős tényezőihez fordult, mély benyomást keltettek az egész világon. Sőt, azt is mondhatjuk, s nem alaptala­nul, hogy az SZKP XXVI. kongresszusának külpolitikai állásfoglalásai bizonyos mér­tékig máris enyhítették a nemzetközi feszültséget. Mi . szívből üdvözöljük, támogat- j juk ezeket a javaslatokat, j amelyek teljesen egybeesnek ; a Magyar Népköztársaság tö- I rekvéseivel, a magyar nép i érdekeivel. A javaslatok to- ) vóbbi sorsát illetően most a ! Nyugaton a sor. Az ottani ! közvélemény, s a szocialista [ világ népei is joggal várják el, hogy érdemi válaszok szü- | lessenek. i A Magyar Népköztársaság külpolitikája — úgy is mond­hatom, hogy a szocialista or­szágok egyeztetett nemzetközi irányvonala — háborúellenes j és sítoraszáll az enyhülésért, I a béke megszilárdításáért, a ; fegyverkezés megfékezéséért, ! az egyenlő biztonságért. Ki- | állunk a különböző társadal­mi rendszerű országok közötti békés egymás mellett élésért, a sokoldalú és kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesz­téséért. E politika megfelel elveinknek, érdekeinknek, él­vezi népünk egységes támo­gatását. Mi ezekért a célokért dolgoztunk eddig is, és ezt tesszük a jövőben is. Megin­gathatatlan hitünk, hogy a béke erői hatalmasaik, külpo­litikai kérdésekben mindenütt diadalra jut a józan ész, győz­ni fognak azok a tényezők, amelyek eddig is a népek ja­vára alakították a nemzetkö­zi helyzetet, s békésebb vilá­got, nyugodtabb nenizetközi légkört teremtenek. Tisztelt Kongresszus! A népfront céljainak eléré­séhez a hazai feltételek ked­vezőek. Népünk — s ezt is vi­lágosan látjuk — olyan évek előtt áll, amelyek nem lesz­nek könnyűek. De dolgozni fogunk, és biztonságban élve előre fogunk haladni a leg­közelebbi esztendőkben is. A belpolitikai feladatokról szólva — részletezés nélkül — szeretnék néhány szót szól­ni a pártról, mert úgy gondo­lom, hogy a Hazaiias Nép­front munkája elválasztha­tatlan az MSZMP tevékeny­ségétől. Nemcsak azért, mert a párt is részese a Hazafias Népfront-mozgalomnak, ha­nem más tekintetben is. Sze­retném ismét hangsúlyozni pártunk XII. kongresszusának azt a megállapítását, hogy a párt, amely az alkotmányban rögzítetten is a társadalom ve­zető ereje, mindig azon dol­gozott, és a jövőben is arra fog törekedni, hogy méltó­képpen töltse be nem kön y- nvű, de felelősségteljes és . megtisztelő funkcióját. Ebben az összefüggésben is szeretném hangsúlyozni, hogy a párt politikájának és mun­kájának vannak eredményei. Ezekről nem szabad megfe­ledkeznünk, hiszen a nép a szocialista építés eredményei­ben látja munkája értelmét. Ugyanakkor azt is hangsúlyo­zom: sikereink nem. jelentik azt, hogy most már megpi­henhetünk. A párt a maga feladatát úgy fogja fel, hogy mindig megfelelő, elvi, reális és gyakorlatilag helyes vá­laszt adjon a ma és a holnap kérdéseire. Ez igy lesz a jö­vőben is. Az MSZMP gyakorlatából mindenki előtt világos, de azért nem árt ismételten és ezen a helyen is hangsúlyoz­ni, hogy eddig a párt minden politikai kérdést politikai esz­más példát ne említsek, a kongresszus mondanivalóját meghatározó irányelveket is országos és nyilvános vitára bocsátotta. Ebben a vitában milliók vettek részt, partta­gok és pártonkívüliek egy­aránt. Csak úgy kitérőleg mon­dom, én már régóta vagyok pártmunkás, többféle ciklus­ban dolgoztam, korszakonként a pártmunka stílusa is válto­zott. Mindig azt hangsúlyoz­tam. hogy a magyarázatot, az agitációt, az érvelést, a meg­győzést megtakarítani nem lehet. Lehet egyszerűen ren­delkezéseket . hozni, közzé­tenni, de akkor utána kell az észrevételeket hallgatni, az embereket meggyőzni, hogy legyenek szívesek elviselni azt az intézkedést. A borsodi küldöttek egy csoportja közökkel oldott meg, és a jö­vőben is erre törekszik. A párt a tömegekkel összeforr­va él és dolgozik, és ezt a gyakorlatot fogja követni ez­után is. Az MSZMP, mint azt a XII. kongresszus is hangsúlyozta, folytatja szövetségi politiká­ját. Ezt haladásunk nagyon fontos tényezőjének és poli­tikánk lényeges elemének tartjuk. Ezt: a politikái kell folytatnunk, mégpedig jól. Szövetségi politikánk osz­tályszövetség, a munkásosz­tály, a szövetkezeti paraszt­ság és az értelmiség szövet­sége. Emellett a párttagok és a pártonkívüliek, a különböző hivatású és foglalkozású, élet­korú és világnézetű emberek politikái szövetsége is. Mi mindig arra töreked­tünk és törekszünk, hogy a párt nevében szólva egyértel­mű fogalmakkal dolgozzunk, álláspontunk világos és tiszta legyen minden kérdésben. Ezen a fórumon is szólni kell a társadalomban fellel­hető visszásságokról, amelyek tagadhatatlanul léteznek és a legkülönbözőbb természetűek. Szólni kell a bürokratizmus­ról, a szocialista erkölccsel összeegyeztethetetlen jelensé­gekről. a helyenként megmu­tatkozó felelőtlenségről, a gazdasági visszásságokról, visszaélésekről. Ezekkel szem­ben megalkuvás nélküli, kér­lelhetetlen harcot kell foly­tatnunk. Mert jogos az em­bereknek az az igénye, hogy szocialista társadalmunkban ne csak az alapvető nagy kér­désekben, hanem minden te­rületen és minden kérdésben, országosan és helyileg érvé­nyesüljön és győzzön az igaz­ság. E cél csak közös erőfe­szítéssel érhető el. Szüntele­nül dolgoznia kell érte a párt­nak, a társadalmi szerveze­teknek, s nem utolsósorban a Hazafias Népfrontnak, a kor­mánynak, ‘gazdasági-kulturó- lis intézményeinknek, egész lakosságunknak. A kongresszus első felszó­lalója a viták szükségességé­ről beszélt. Üdvözlöm ezt a felszólalást és megismét­lem, mindenki tapasztalhatta, hogy a nórt: és a kormány is minden kérdésben széles körű tanácskozásra törekszik, ha lehetséges, még a döntés meg­hozatala előtt. A párt, hogy Ez így nem jó, nem vezet sehová. Sokkal többet kell beszélni és sokkal rosszabb hatásfokkal lehet, érvelni, vi­tatkozni, magyarázni, ha mindezt a döntés meghozata­la után, s nem előtte csinál­juk. Az utólagos megvitatás megfoszt bennünket egy na­gyon értékes dologtól, a leg­jobb hozzáértők véleményé­től is. Ezért a jelenlegi gya­korlatot — az előzetes beható eszmecseréket — erősítjük és fejlesztjük tovább. Mai helyzetünket vizsgál­va azt is számításba kell Vennünk, hogy a vezető im­perialista hatalom szóvivői­nek szájából es aitalaban az imperialisták politikája nyo­mán hideg fuvallatok Jár­jak át a világot. Ezenkívül — úgy is mondhatnánk — családi problémánk is akad: a lengyelországi nehéz hely­zet. Tudatúban vagyunk an­nak is, hogy a szocializmus­nak Magyarországon voltak es elszigetelten ma is van­nak ellenségei nagyon meg­fogyatkozva és nagyon szór­ványosan. Nyíltan fellepni nem tudnak, mert a nép óriási többsége a szocialista rendszert és a szocialista programokat támogatja. Van­nak zavaros fejű emberek és vannak, akik szereplési visz- ketegségben szenvednek, hé- rosztraloszi „hőstettre” pá­lyáznak. Ezek — mert pozití­van nem tudnak hozzájárul­ni a társadalom ügyéhez — legalább valami negatív cse­lekménnyel szeretnének ne­vezetessé válni. Vannak fe­lelőtlen emberek, akik nem gondolnak arra. hogy a köz­ügy mindenekelőtt való. Ezek az emberek az utóbbi idő­ben egy kicsit felélénkültek Mi szép nyugodtan dolgo­zunk tovább. politikánk, programunk világos és tö­megtámogatást élvez. A po­zitív vitáktól nem félünk, azokat szükségesnek tartjuk és igényeljük. De azt is meg kell mondanunk, hogy vív­mányaink destruktív táma­dását sehol seni tűrjük el. A fellépés az ilyen támadások ellen az egész társadalom­nak. így a népfrontnak, is feladata. Mi mindig világo­son szoktunk beszélni, itt is meg szeretném említeni: vívmányainkat megőrizzük, gyarapítjuk, de a nép. az or­szág sorsával játszani senkit nem engedünk, azzal játsza­ni nem szabad. Ügy gondol­juk, hogy ez nálunk társa­dalmi egyezség, amit min­denkinek meg kell tartania. Tisztelt Kongresszus! A népíronfcmozgalom fej­lődése során nagy történel­mi utal tett meg. Más tár­sadalmi viszonyok között, a Horthy-rendszer idején szü­letett, a felszabadulás után is élt a népfront-gondolat, majd elsorvadt, de szeren­csére már jó pár éve újjá­született, napjainkban pe­dig újabb virágzását éli. Erősebb, nagyobb a befolyá­sa, a tömeghatása, mint ko­rábban. Ennek igy is kell lennie, és arra kell töreked­ni. hogy befolyása tovább növekedjék. A Hazafias Nép­front-mozgalom — amely a' párt oldaláról nézve szövet­ségi politikánk megvalósítá­sának kerete — a nemzeti összefogás intézménye, kép­viselője és hordozója' min­denütt. Szocialista rendsze­rünk nélkülözhetetlen alko­tóeleme és az is lesz nagyon- nagyon sokáig! Ez a mozgalom is sokat telt és tesz azért, hogy a szo­cialista nemzeti egység ma erősebb, mint valaha. Nem­zeti összefogás az ország történelmében más-más idő­szakokban is létrejött. Ilyen erős. mint ma. azonban nem lehetett soha, hiszen mai tár­sadalmunkat dolgozó osztá­lyok alkotják, amelyeknek alapvető osztályérdekei egy­beesnek, a nagy osztályösz- szeütközések korszaka befe­jeződött, győzött a szocializ­mus. A Hazafias Népfront-moz­galom a magyarok és a ha­zánkban élő nemzetiségek összes alkotóerejét tömöríti. Hasznos nemzetközi tevé­kenységet is folytat. Jól is. mertek olyan intézményei, mint például az Országos Bé­ketanács, a papi békemozga­lom. Az egyházak a Haza­fias Népfront keretében nem­zetközileg is jó ügyért száll­nak síkra, amikor a fékéért, a népek barátságáért mun­kálkodnak. Folytassák ezt bi­zakodva, még nagyobb len. dületlel. Magyarországon az állam és az egyház viszonya rende­zett. Ezt még azok is tudják, akik rendszerünkkel nem ro. konszenveznek. Ez ténylege­sen rendezett viszony, ami egyfelől azt jelenti, hogy az egyházak képviselői letették az esküt a Magyar Népköz- társaság alkotmányára és azt tiszteletben tartják. Vál­lalják a nép munkájának célját: a szocialista társada­lomnak, a nemzet jobb jö­vőjének építését, s szavakkal, tettekkel segítik azok meg­valósítását. Másfelől az ál­lam tiszteletben tartja a lel­kiismereti szabadságot és az egyházak autonóm működé­sét. Ez igy van most, és így lesz a jövőben is, mert ez is fontos tényezője a szocialista nemzeti egységnek. Célunk, hogy a továbbiakban is szo­rosan összefogjunk mind­azokkal, akik tudatosan vall­ják a szocialista nemzeti egy­séget. és ennek szellemében cselekednek. Bízom abban, hogy ez a kongresszus is to­vább erősíti ezt az egységet és új lendületet ad a Haza­fias Népfront-mozgalom mun­kájának. Mindazok az eredmények, amelyeket a politikában, a gazdasági és kulturális élet­ben. az életszínvonal emelé­sében elértünk, azt hiszem, jelentős mértékben három dolognak köszönhetők. Elő­ször, hogy helyes utat vá­lasztoltunk. a szocializmus útján járunk, s ebbe azt is beleértem, ahogyan nálunk a szocializmus a gyakorlatban megvalósul. Eredményeinket köszönhetjük továbbá népünk fizikai és szellemi alkotó­munkájának. végül egysé­günknek. A jövőben is arra kell ügyelnünk, hogy a vá­lasztott úthoz tartsuk magun­kat, népünk folytassa alkotó­munkáját. és erősítsük egysé­günket. S akkor meg tudunk birkózni nehéz politikai, gaz­dasági, kulturális, hazai vagy nemzetközi feladatokkal is. Bízom abban, hogy a Haza­fias Népfront kongresszusa ezt elősegíti. Tisztelt Kongresszus! A gazdasági helyzet elem­zése alapján a XII. párt- kongresszuson is megfelelő következtetéseket kellett le­vonni. Mérsékelt fejlődési ütemet tudtunk csak javasol­ni a termelésben, és sajnos az életszínvonal, az életkö. rülmények javításában is. Nyíltan meghirdettük, hogy a gazdasági munkában most döntő a népgazdaság egyen­súlyi helyzetének javítása. Mert ha ezt nem tartjuk meg­felelően kézben, akkor tönk­reteszünk mindent, amit az életszínvonal terén, jövőnk megalapozásában eddig elér­tünk. Alapvető feladat, hogy rendkívül nagy felelősséggel kezeljük a gazdasági egyen­súly kérdéseit. Ide tartozik a külkereskedelmi mérleg, a költségvetés, a vásárlóerő és az árukínálat egyensúlya csakúgy, mint az energia- mérleg és más tényezők. Csak e feladatokat megoldva tu­dunk előrehaladni és tudjuk növelni az ország gazdasági erejét. Bár a növekedési ütem most alacsonyabb, megfelelő fejlő­dést kell elérni a VI. ötéves tervidőszakban az iparban, a mezőgazdaságban, a szolgál­tatásokban, a közlekedésben, s az életkörülmények javítá­sában egyaránt. A fejlődés­ről, a technikai haladásról tehát továbbra sem mondha­tunk le, mert akkor lemara­dunk. De a fejlődésnek dif­ferenciáltnak kell lennie. Ez a termelési ágazatok között már egy kissé érzékelhető. A mezőgazdaságra büszkék va­gyunk, mert olyan fórumon is, mint az SZKP XXVI. kongresszusa, elismeréssel szóltak róla, es megszívlelen­dő, jó tapasztalatként emlí­tették. De teendőink ebben az ágazatban is vannak, mert a döntő kérdés az, hogy mi mibe kerül és mekkorák a hozamok. A kulturális életben is sok még a teendő. Most százszo­rosán igaz, hogy a tudomány közvetlen segítségére nagy szükség van a technika fej­lesztésében. új eljárások, újí­tások, szabadalmak kidolgo­zásában és azok minél gyor­sabb hasznosításában. Egy fejlett iparral és me­zőgazdasággal rendelkező or­szág, amilyen hazánk is, mind több és kvalifikáltabb, na­gyobb műveltségű. jobban képzett és kulturáltabb em­bert kíván. Ebben nagy sze­repük van a termelés, a tu­domány, a technika, a kultú­ra és a közoktatás területén dolgozó értelmiségieknek. Kérjük, hogy dolgozzanak nagy lendülettel e feladat megoldásán, s bízunk is ben­ne, hogy segíteni fognak. E téren sokat tehetnek a nép­front aktivistái is. Az életszínvonalat illetően most csak azt tűzhetjük ma­gunk elé. hogy megőrizzük az elért szintet és mihamarabb megteremtsük a további emeli:edés feltételeit. Az egyik tsz-közgyűlésen hangzott el: az életszínvonallal meg va­gyunk elégedve, már meg is szoktuk, ezt meg akarjuk tar­tani . és ha kell, még többet és jobban lógunk dolgozni érte. Ezt a szellemet, nézetet kell terjeszteni, támogatni mindenütt. Tisztelt Kongresszus! Az MSZMP XII. kongresz- s/.usának visszhangja is azt fejezi ki, hogy a párt legfel­sőbb fóruma jó. reális prog­ramot hirdetett meg, amiért érdemes dolgozni. Bizonyos értelemben szigorú ez a prog­ram, mert nagyok a követel­mények. Miyel a beruházási lehetőségek, az anyagi eszkö­zök korlátozottak, az emberi tényezők, a hozzáállás, a szán­dék, a tudás, a fegyelem és a rend jelentősége még nagyobb hangsúlyt kap. Népünk biza­kodva tekinthet a legközeleb­bi évekre is. Természetesen a munkaképes embereknek dol­gozniuk kell. Amikor a népről beszélek, nem szeretem azt a kifejezést használni, hogy többet kell dolgozni. Persze egyeseknek ezt sem árt emlegetni. De a népről szólva inkább azt mondanám. hogy hatéko­nyabban és ésszerűbben kell dolgozni. Itt még nagyon na­gyok a tartalékok. A szocia­lizmus alapjai lerakásának, a szocialista építésnek a kezdeti korszakában, még azzal tö­rődtünk, hogy amire szüksé­günk van, az legyen, senki sem számolta, hogy mi mibe kerül. Ezen a korszakon túl­vagyunk. Továbbra is fontos, hogy ami szükséges, az ren­delkezésünkre álljon, de most már az is számít, hogy mibe kerül, mennyi élőmunka, anyag és energia kell hozzá, s milyen a minőség. Mindent egybevetve tehát: társadalmunk gondoskodni fog mindenkiről, akiről gon­doskodni kell. A munkaképes embereknek azonban dolgoz­niuk kell. és munkából kell megélniük. Aki dolgozni akar, annak lesz munkája, és aki dolgozik, az keresni fog, és aki becsületes bérét meg­kereste, az meg is tudja vá­sárolni azt. amire szüksége van. Ez program és feladat is számunkra, amit meg kell és meg is fogunk oldani. Tár­sadalmunk munkája, megél­hetése. szociális ellátása biz­tosított, népünk biztonság­ban élhet, bizakodással néz­het a jövőbe. A jövőt azon­ban mindnyájan formáljuk. Tisztelt Kongresszus! Ba­rátaim ! Kállai Gyula elvtárs elnöki megnyitójában említette nem­zeti ünnepünket, március ló­ét, a múlt században, a nem­zet születésének korszakában kibontakozott forradalom év­fordulóját. Százharminchá­rom évé annak, hogy a pi- ros-fehér-zöld zászlót a már­ciusi ifjak magasba emelték. Azóta lobogónkat sokfelé meghurcolták, az sok minde­nen átment. Ma együtt van a vörös és a piros-Iehér-zöld lobogó, öt világrészben, a magyar kö­vetségeken. konzulátusokon, más intézményeken jelképe­zi a Magyar Népköztársasá­got a piros-fehér-zöld zászló. Eleink harcaira és mai való­ságunkra gondolva mérhetjük fel, hogy népünk milyen na­gyot lépett előre. A fejlett szocialista társadalmat építi, az élen haladó népek sorá­ban van, becsülettel megold­ja történelmi feladatait. Ezért övezi tisztelet hazánkat kül­földön, a világ minden táján. Van tekintélyünk és becsü­letünk. Olyan a helyzetünk, hogy a magyar embernek, aki külföldön jár, nem keli elhallgatnia, hogy a Duna— Tisza tájáról jött, hogy a Ma­gyar Népköztársaság állam­polgára, ahol sok. nagyon ne­héz feladatot erős akarattal, életrevalóan megoldottak. Né­pünkben él a bizalom és az akarat, hogy terveinket a jö­vőben is végrehajtjuk, tgv hát minden alapunk megvan arra. hogy őrizzük és gya- rapítsuk a szocializmust épí­tő magyar nemzet becsületét. Végezetül a kongresszus­nak jó munkát kívánok. Tiszteletemet fejezem ki a Hazafias Népfront több száz­ezer aktivistájának, és kívá­nom, hog - jó egészségben, si­kerrel dolgozzanak határoza­taik megvalósításán. Biztosíthatom önöket, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt a helyén van, dolgo­zik. A Hazafias Népfront­mozgalom építhet rá. A párt a jövőben is becsülettel be­tölti történelmi hivatását. A kommunisták áldozatkészen, nagy felelősséggel szolgálják népünket mindenütt, így a Hazafias Népfront-mozgalom­ban is. Kádár János beszédét kö­vetően a kongresszus szom­bati munkanapján még tizen­nyolcán szólaltak fel. A kongresszus ma reggel 9 órai kezdettel folytai] a munJ káját

Next

/
Oldalképek
Tartalom