Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

1981. március 15., vasárnap Lenkeit Zoltán rajza 1 Népi ellenőrzési bizott­ságaink a vizsgálati téma­körök kiválasztásánál ma­gától értetődően a közér­deklődésre számot tartó kérdések megvizsgálásá­nak biztosítanak elsődle­gességet. Jelenleg két te­rület felmérésén is dolgoz­nak és mindkettő megér­demli a széles tömegek és természetesen, a területe­kért felelős szervek figyel­mét. Nemrégiben kezdték meg a gyermeknevelést szolgáló társadalmi j utta- tások hatékonyságának vizsgálatát. Ismeretes, hogy hazánkban a gyer­mekes családok, ezen be­lül is a nagy családok kü­lönböző pénzbeni, vagy ■természetbeni juttatások­ban Részesülnek. A vizs­gálat célja annak megál­lapítása, hogy ezek a jut­tatások miként, hogyan biztosítják a gyermekneve­lés feltételeit, az ezzel kapcsolatos terhek arányo­sabb viselését. \ összetett, sokrétű prob­léma ez, éppen ezért a népi ellenőrök sok helyre bekopogtatnak. Tanácsok­hoz, gyermekintézmények­hez, ipari, kereskedelmi váll álatokhoz, állami gaz­daságokhoz, tsz-ekhez, kü­lönböző településeken gyermekes, vagy éppen sokgyermekes családokhoz. Vizsgálják a tanácsok csa­ládpolitikai tevékenységét, a munkahelyi szociális juttatásokat, a gyermek- ellátási cikkek, gyártását, forgalmazását és számos más, a témával összefüggő kérdést. Egy másik, ugyancsak nagy érdeklődésre számot tartó vizsgálat úgy nevezet! indító értekezletét pént.e­ks a ken tartották meg Miskol­con. Ez a téma a lakossá­gi szolgáltatásokkal kap­csolatos. Megvizsgálják, hogy az elmúlt évek fej­lesztései milyen változást eredményeztek a szolgálta­tásokban és milyen intéz­kedések szükségesek az el­látás fokozása érdekében. Ez ügyben az ellenőrök állami és tanácsi vállala­tokat, szövetkezeteket, ma­gánkisiparosokat keresnek fel. A vizsgálat gyakorla­tilag megyénk egész terü­letére kiterjed és felölel minden lényeges szolgál­tatási formát. Várható, hogy főként ez utóbbi témakörben sok ja­vítanivalóval .találkoznak majd a népi ellenőrök. Gyakran szó esett róla, legutóbb például a megyei pártbizottság székházában megtartott kereskedelmi, szolgáltatóipari aktívaér­tekezleten. hogy erőfeszí­téseink, kétségtelen ered­ményeink ellenére me­gyénkben a lakossági szol­gáltatás mélyen alatta ma­rad a kívánalmaknak. E tekintetben a megyék sor­rendjében az utolsók kö­zött vagyunk. Sok a ten­nivaló, nagyok a felada­tok. Éppen ez ügyben kí­vánnak tenni a népi ellen­őrök is a vizsgálattal. Mondani is fölösleges: mindannyiunk érdekében, a köz érdekében. Ha be­kopogtatnak valahová, most is fogadják őket szí­vesen, segítőkészséggel. Jó szándékkal, mivel ők is így érkeznek. (pi) II r m Kulturális és sajtótörté­neti újdonság a Gondolat Kiadónál megjelenő könyv, a Magyar Hírmondó, amely válogatást ad az el­ső magyar nyelvű újság 9 évfólyamából. Rát Mátyás, 1780-ban megjelent Ma­gyar Hírmondójának 200 évvel ezelőtt írt cikkei a XVIII. század 80-as évei­nek életét tükrözi. A lap 1788. októberéig jelent meg Pozsonyban. Ezután Pes­ten adták ki Magyar Mer- curius címen. A kötetben közük a szerkesztői prog­ramcikkeket. az újság éle­tére vonatkozó közlemé­nyeket, tudósításokat, a külföld híreit, az iroda­lommal, a tudománnyal foglalkozó írásokat és vé­gül hirdetéseket. éaészeti l&l&t Honfoglalás kori lovassírt tártak fel Nógrádsápon, a falu határában emelkedő Tatárkadombon. Emberi csontokon és a gazdájával eltemetett ló csontmarad- wanyain kívül aranyozott, ezüst övveretek, vascsatt, feltűnő épségben megőr­ződött bőrövdarabok, nyfl- HeSJ'tegea liaeakás- töredé­kek kerültek napvilágra. A régészek megállapítottak, hogy a halomsír a honfog­laló magyarok első gene­rációjához tartozó, a IX. század végén vagy a X. század elején meghalt, ma­gas rangú, gazdag vezető­ember földi maradványait őrizte meg tizenegy évszá­zadon kérésztől. A kis helyiség tél­ül jesen zsúfolt volt, füstkígyók úsztak benne. A piciny asztalnál ülők fölött piros-narancs­sárga, szakadt pergamen - búrák légyszaros villany- körtéket takartak. A zsú­foltság, a halk zsongás meleget,, az áporodott sör­szag, feketekávé-illat, sa­vanyú emberszag, vala­hogy mégis hideget lehelt. Lihegve állt az ajtóban egy darabig, de aztán ész­revette Ági kezét, ahogy kalimpált a levegőben, tö­rékeny csuklója olyan volt a mocskos barna fényű füstben, mint ígéret, tiszta tavirózsa füst-mocsár fö­lött. Halk morgással átto­lakodott az emberek kö­zölt, nem volt fogas sehol, a kabátot maga mellé kel­lett gyűrnie. Nem is -vette észre, hogyan termett ott a pincérnő. A fehér húsú, tésztaképű, bóbitás fiatal lánynak is csak át kelleti valahogy préselödnie a vendégek között. — Tetszik? . Megnézte az asztalt,, kis­tányéron fényes tortapapír némi maradvánnyal, ká­véspohár és egy kis ko­nyak még tele. — Konyak, kávé. A pincérnő beleprésefő- dött a környezetbe, de az asztal alatt akkor már Ági fogta a kezét. Meleg te­nyere rásimult a csukló­jára, mintha mérte vcána lüktető áramköreit, vér- ri5*omá«át. ■1 r „„„ ...a mi ha henna.. B arta Léka Lajosné kéziratos hagyatéka Csermely hol ír lan a kántáluk, b.elleheme­Arról a kerek világról vallott Barta Lajosné, Etel néni, amit 75 éven keresz­tül magába fogadott, s amire kisugárzott mély em­bersége. Amikor közelinek érezte távozásának napját, nem késlekedett; tollat ra­gadott és reszkető kézzel, de tiszta értelmet tükröző tudattal tárta fel önmagá­ból mindazt, amit fontos­nak tartott. Hat éven át ír­ta visszaemlékezéseit, míg­nem megtelt a három vas­tag füzet, és betegsége vé­get vetett a paraszti száj- hagyomány írásba fogla­lásának. * A négyszáz oldalnyi kéz­iratból az önéletrajzot és a prózai emlékeket magába foglaló rész kétszáz oldal terjedelmű. Ennek a törté­nész számára vannak fel­használható adalékai. A helytörténet forrásá­nak tekinthető, hogy a pa­raszti önéletrajz írója a török dúlás idejére is em­lít adalékot, a csernelyi Pincelyukhoz fűződő emlé­kek felidézésével. Szól az 1910. évi dédesá képviselő- választásról, majd a híres csevize, a gyógyforrás tör­ténetéről, és a víz elapadá­sáról. A Király dézsmá ja dűlőben is elkalauzol ben­nünket, s megtudjuk, hogy a csernelyiek miért ünne­pelték a böjti szombatot fogadott napként 1944-ig. A szerző a legújabb kor krónikása is, hiszen a tsz- ről is ír: „Mi álltunk be először a tsz-be; 16 család, azért voltunk mi a legbü- nösebbek, mért nálunk gyü­lekeztek össze az emberek megbeszélni a dolgokat. Volt ellenségünk is; kivá­lasztották a Csernely patak partján azt a fát, amire az uramat akarták felakaszta­ni, ha megfordul a hely­zet”. Az életmóddal kapcsola­tos emlékekben összefonód­nak a tárgyi és szellemi kultúrára utaló fejezetek. Riportszerű leírást ad a palócház építéséről, a „bol­doganya” funkciójáról, az állattartás gondjairól, ered­ményeiről. A palóc család­szervezetről, amelyben ré­gen „az öregek voltak a gazdák”. A népviselet megörökíté­sére különösen nagy gon­dot fordít. Pontos leírást ad a „lapos kontyú csernelyi- ekről, ,buk’ fel szoknyás dédesi”-ekről, a bányászok számára készítendő nagV vászonsurc ról. Ösztönösen megsejti, hogy az anyagi kultúrához elszakíthatatla- nul hozzátartozik a szelle­mi hagyomány, s a fonó- ház munkája mellett leírja a csernelyi fiatalok játék­kultúráját, a pacsirkázást, tetszik-elést, virrasztást. Idézi . a fiatalság örömteli éveit, s intő szóval taná­csolja: „Lányok, ne siesse­tek a férjhezmenésael!” A prózai hagyományok külön fejezetét képezik a Vidróczki-történetek, ame­lyekben felidézi a nagy be­tyár szerelmi kalandjait, s közli, hogy a betyárok min­den lopás előtt letérdeltek, és elmondták a Miatyánk­at. Gazdag az anekdotakin­cse Mátyás királyról, Jókai Mórról, a helyi földesúrról: Sturmann Mátyásról, az ózdi szolgabíróról. Vas Lenéiről, és a papokról. Móra Ferenc két kereszt­fiának vetélkedését is leír­ja, akik arról vitáztak, hogy a falu vagy a várqs ér többet. A proletárte­hénről írt történet átvezet a boszorkányhit hiedelmei­hez, amelyekből megtudjuk, hogy „a bányászt küldték a padlásra, hogy megnézze, ott van-e boszorkány”, vagy azt, hogy többnyire a „boszorkányok azokat az asszonyokat nyomták meg, akiknek a férje Ameriká­ban volt”. A folklórkutató számára is közvetítette a hagyományt Etel néni. Beszámolójából következtethetünk a falusi zenei élet alkalmaira. Meg­tudtuk, hogy taktusra tán­coltak, énekeltek köpülós közben, nótaszóra húzog- ták a csepűt fonás idején; szinte minden kollektív munkát dal kísért. Felvil­zök, farsangolok régenvolt világa, s ott vagyunk a lé- nárddaróci templomban a pásztorokx miséjén, a kará­csonyesti nótázáson vagy vasárnap délutánonként a Dobos-hídnál. Arról is tu­dósít, hogy milyen dalokat húzott a cigánybanda eg.y- egy temetésnél', mert azt végrendeletben meghagyták. Petőfi, Dankó, Fráter, Szabolcsija nótáinak szöve­ge maradt fenn a leírt 380 népies dalban, műdalban, utalva a csernelyi nép re­pertoárjának forrásaira. Akad néhány irredenta dal is az „ősi magyar földről”, a „kanyargó Tisza partjá­ról”, ahol szebb a szenve­dés is. De van 252 népdalszöveg is, köztük Csernelyre vo­natkozó eredeti szövegek. S, hogy teljes legyen a leltár, örököltünk még 2 történeti ■ éneket, 3 vallásos éneket, 5 operettdalt 6 ponyvabal­ladát, 1 himnuszt, 1 falu- .csúfolót, 48 sírverset, em­lékverset. * Lehetne vitatkozni a né­pi kéziratok forrásértékén; akadhatnak olyanok, akik nem tulajdonítanak ezek­nek sem tudományos, sem irodalmi értéket. Engem a feltárt kéziratok az. ellen­kezőjéről győztek meg. S szeretném Barta Lajosné krónikáját letenni minden csernelyi család asztalára egy szerény kivitelű, de gazdag tartalmú helytörté­neti olvasókönyv formájá­ban. A település vezetői támo­gathatnák ezt a tervet; az üzemek mecénásai lehetné­nek a kiadványnak. Sok falu büszke lenne arra, ha volna egy Etel nénije, és áthagyományozná a múlt emlékeit, hogy lássuk, honnan indultunk, merre tartunk. A túlélőknek is meg kell tenni a magukét, „hogy kerek legyen a vi­lág!” Nemesik Pál Szalontay Mihály: :— Örülök, hogy eljöttél, — Nehezen tudtam. Tu­dod ... — Tudod, tudom. Fő, hogy itt vagy. — Beláthatod ... — Nincs semmi szemre­hányás bennem. Emlékszel a megállapodásunkra. Ha tudsz jönni, jössz, ha nem, nem; én várok... Én mindig várok. — Ági. . — Jó, jó. Ne rontsuk el ezt az estét. Ha már any- nyit elrontottunk. Az asztal alatt kényte­len-kelletlen összeért a lérdük. A -nő másik kezé­vel is* lenyúlt, végigsimí­totta a férfi combját. A férfi zavarban volt, rosz- szui érezte magát ettől a tapadástól, a .többiek je­lenlététől, az idegen testek közelségétől. A hátának szinte nekifeszült egy nagydarab, kontyos, húsos nő. Ha beszélt, belebe­szélt egy pilises vörösbaj- szú pasas kiváncsi, érdek­lődő szemébe, akinek a kezét éppúgy, mint az övét. az asztal alatt egy Ági korú nő fogta, de ők hallgattak. — Mondtad, hogy vala­mi sürgős. Történt vala­mi? — A, nem, dehogy, csak látni akartalak. És tudom, eg ha nem találok ki valami rendkívülit, - akkor nem jössz. Csak kifogásokat ta­lálsz. — És akkor most miért nem adod elő a mesédet? — Mert nincs mesém. Mert az a mesém, hogy veled akarok lenni, s mert te mondtad mindig, hogy nem szereted, ha hazudo- zok. — Uramisten, mennyit hazudtál. — Ne, könyörgök. ne marjuk egymást. Ma ne. Nem vagyok olyan álla­potban. — Szóval valami mégis történt. A tésztaképű pincérnő letette eléje a kávét meg a konyakot. A férfi kisza­badította a kezét az asz­tal alól. megfogta a forró kávét, egy pici, egészen pici konyakot beleönlött. és a többit a nő elé tolta. Koccintottak, ő a kávéval. Ági a konyakkal. Aztán kérdően nézett a nőre. percekig nézték egymást. Annák mintha elpáráso- dott volna a szeme, és so­ká szólalt meg. — Van egy lehetőségem. *— Már sok lehetőséged wk — De ez most.!; — Férfi? — Á, dehogy. Állás. — Anyád? — Igen. — És hova kellene men­ned? — Valamelyik dél-ame­rikai országba. — És lehet oda egyedül menni ? — Igen. anya elintézte. — Mennyi időre? — Kát öt év. — Követség? — Kirendeltség; — Még nem biztos? — Ha igent mondok, az. Te mit tanácsolsz? A férfi tűnődve nézte, közben a másik megint megkaparintotta a kézét az asztal alatt. — Most azt várod tő­lem. hogy azt mondjam, nem. — Nem várok tőled semmit. — Nem, nem is tudom, hogy mit mondjak, öt év, egyedül nem is tudom, hogy engedhetik meg? — Kell nekik az ember, én tudok' spanyolul, por­tugálul, angolul. Textil- mérnök vagyok, minden összejön. — Igen, minden össze­vág. És anyád? — (5 is jön. Ahova me­gyünk. ott ő lesz a követ*

Next

/
Oldalképek
Tartalom