Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-15 / 63. szám
ÉSZAK ^ÄGißBORSZAG A T981-. márctas TS.,- vasárnap f (Folytatás a 3. oldalról) jenek — méghozzá jó szívvel —. az ezáltal adott lehetőségekkel. I Arra szólítunk mindenkit, hogy demokratikus módon [ éljen, művelődjön, alkosson és viselkedjen. Ez azt is jelenti, hogy olyan légkört teremtünk, amelyben az állampolgár a véleményét nyugodtan elmondhatja, nem keli félnie az elhangzó vélemény esetleges visszaható következményeitől, semmiféle háttérbe szorítástól. H Hazafias Népfront letéteményese a demokrácia érvényesülésének ’ A Hazafias Népfront mintegy a letéteményese a demokrácia széles körű érvényesülésének. Bizottságaink helyesen járnak el akkor, ha ebben a vonatkozásban is fejlesztik a meglevő kapcsolataikat a tanácsokkal és a tanácstagokkal, hiszen a helyi gondok és fejlesztési programok sorsa az ő jó munkájuk eredményességétől függ. A tanácsi munka a demokrácia olyan iskolája, melynek sikere az egész társadalmi élet demokratizálódását segíti. Sarlós István ezt követően a családi élet kiegyensúlyozottságának) belső- demokratizmusának, a kölcsönös megbecsülésnek és tiszteletnek társadalmi jelentőségét hangsúlyozta. Majd így folytatta: — Az életre neveléshez tartozik, hogy a felnövekvő nemzedékek a legkisebb kortól kezdve tapasztalják: minden, ami az élethez szükséges, nagyon sok ember munkájának eredményeként jön létre. Ezért azt kell megtanulniuk, hogy becsüljék minden emberi munka értékét, hogy így alakuljon ki a gyermekekben az a törekvés, hogy dolgozó emberként, ők is más emberek, ügyét, szük-i végletét is szolgáló javak közvetett vagy közvetlen előállí. lói legyenek. Az életben tett első lépéseknél a családnak jelentős — csaknem kizárólagos — szerepe van. A bölcsődébe, óvodába, iskolába kerülő gyermek esetében a társadalom intézményei a tudatos nevélő és oktató tevékenységükkel lépnek be minden gyermek életébe. Ettől kezdve a nevelés felelőssége megoszlik a család és az oktatási intézmény között. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a szülői munkaközösségek teremtsék meg a szülői ház és az iskola, a szülők és a pedagógusok között az őszinte és az egyenrangúságon alapuló kapcsolatot Az együttélő nemzedékek véleményében, magatartásában mindig mutatkoztak és mutatkoznak eltérések. Ez természetes, hiszen a felnövekvő nemzedéknek nem az a dolga, hogy tudomásul vegye azt ami van, s hogy annak a megszokott módon való folytatására vállalkozzék. Az az ifjúság dolga, hogy megértse, miként jött létre az előző nemzedékek fáradságos, sok áldozattal járó munkájával az ami van, adózzon ezért elismeréssel — ugyanakkor gazdagítsa az életet a saját új, gyorsuló fejlődést igénylő elképzeléseivel. Az idősebbek dolga pedig, hogy jóindulattal, megértéssel fogadják a keletkező újat, s abban ne a saját tevékenységük elmarasztalását, hanem annak a kor követelményeihez igazodó folytatását lássák. Amikor a jelenlegi helyzetet vizsgáljuk, akkor azt mondjuk,' hogy a kétségtelenül meglevő gondok ellenére is kiegyensúlyozott, jó a helyzet Magyarországon, Arra kell törekednünk, hogy ennek az igazságnak a megállapítása ne megnyugvást eredményezzen, hanem az ■ előrehaladás új eszközeinek és útjainak 'kimunkálására ösztönözzön. Jó nálunk a helyzet, töl) bek között azért is, mert jó a gazdaságpolitikánk. A további előrehaladást biztosító gazdasági programnak tekintjük hazánk VI. ' ötéves tervét, valamint a munka minőségének javítására, az ágazatok összhangjának erősítésére, a hatékonyságra és a takarékosságra vonatkozó elképzeléseket. Kongresszusunkon is arra kérjük állampolgárainkat, jobb munkával, kezdeményezőkészséggel járuljanak hozzá a terv megvalósításához. A választásokon nemzeti programként fogadtuk el a XII. pártkongresszuson kitűzött célokat, és ezen belül is a gazdasági helyzetünk megjavítására előirányzott' programot. Ezen a fórumon is megerősítjük, hogy e programok és a VI. ötéves terv végrehajtásában részt veszünk. A szocialista . társadalom a munka társadalma, amelyre az jellemző, hogy megbecsül minden jól végzett munkát és tisztelettel kezel minden dolgos embert. Nagyon fontos a sorrend. Első helyen áll az elvégzett munka és ezt ismeri el a munkabér. És mivel az emberek képességeiben, készségében és szorgalmában eltérések vannak, énnek érződnie kell a bérekben is. Túl kell lépni azon az állapoton, amikor a béreket egyenlöségi alapon és nem a végzett munka minősége szerint osztják el. De az emberi munka értékét nemcsak anyagi eszközökkel, hanem erkölcsi elismeréssel is lehet nyugtázni. Gyakran tapasztaljuk, hogy az elismerő jó szót, a dicséretet nehezebben adják, mint az anyagi jutalmat. A társadalom fejlődése átalakította a tulajdonviszonyokat, magasabb erkölcsi, értelmi és politikai színvonalra emelte az embereket. Megváltoztak és állandóan változnak az ember életkörülményei is. Észrevétlenül keletkeznek új igények, s létrehozzák azt a feszültséget, amely a lehetőségek lemaradása miatt keletkezett. Ez a lemaradás csaknem természetes — de csökkenthető a mértéke, ha egyre több ember előtt válik világossá: előbb elő kell állítani a javakat, s csak azután kerülhet sor az elosztásukra. Az igények és a kielégítésük lehetősége közötti összhang valamennyiünk közös, jó munkája révén javulhat. Az utóbbi években gazdaságpolitikai és erkölcsi kérdésként is áilandóan napirenden van nálunk az érdekeltségi viszonyok helyzete. Társadalmunkban a meghatározó közösségi érdek teszi lehetővé, hogy érvényesüljön a törvényeinket és erkölcseinket tiszteletben tartó keretekben á csoportérdek és az egyéni érdek. A társadalomnak nemcsak az a dolga, hogy biztosítsa, hogy a munkával arányosan anyagi eszközökhöz jussanak állampolgáraink, hanem az is, hogy a pénz okos, célszerű felhasználásának a lehetőségeit is megteremtse. Ehhez szükséges a fogyasztási cikkek minőségi színvonalának javítása, a választék bővítése, a beszerzés megkönnyítése. Mindez nem lehet kizárólagosan állami feladat. A mi bizottságaink is tehetnek és tesznek is lépéseket azért, hogy a dolgozók megértsék: mindez a közös munka eredményességének a kérdése is. Sokszor halljuk azt a szót: tehetség. De ezt a kifejezést néha helytelenül, csak a művészeti, esetleg a tudományos területre korlátozva használják, pedig a szó maga arra utal, hogy valaki, valamilyen munkában, valamilyen közösségi cselekvésben többet tud nyújtani, mint az átlag, és többet nyújt, mint amit esetleg az adott körülmények látszólag lehetővé tesznek. Ezért fel kell ismernünk azokat, akik dolgukban kiemelkedőt tudnak teljesíteni, hogy azután segíthessük tehetségük kibontakozását. Támogassuk kezdeményezéseiket, hogy még több örömet leljenek a munkájukban, alkotásnak érezzék azt, amit csinálnak. A magyar nép mindig dolgos, a munkát, az alkotást szerető nép volt. Ma is az. De ez önmagában már nem elég. Ma ahhoz, hogy valaki, aki munkaszerető, jól is dolgozzék, az is szükséges, hogy szakmájában jól képzett, a világ dolgaiban tájékozott és művelt is legyen. Ezért tartjuk fontosnak azokat a programokat, amelyek valamennyi társadalmi réteg, minden korosztály számára megteremtik a művelődés lehetőségét. Támogatunk minden olyan törekvést, amely az emberi tudást az iskolában, és azon kívül is széles körben terjeszti, a műveltség színvonalát emeli és a tudás révén új értelmet ad az emberi életnek. A kultúra közkincs. És hogy valóban az legyen, azért nemcsak a kultúra alkotóinak kell dolgozniuk, nemcsak az államnak kell a megfelelő feltételeket biztosítania, hanem megszerzése érdekében az állampolgárnak is erőfeszítéseket kell tennie. A kultúra termékeit a köz szolgálatában kell megalkotni és a kultúra alkotói akkor tudnak valós értéket létrehozni, ha a közízlést ismerik, ha a közösség igényeit ki akarják elég íteni, és ha felkészültségükkel, készségükkel és tudásukkal az ízlés csiszolódá- sát, az igények növelését segítik elő. Előrehaladásunkkal párhuzamosan egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés:-milyen legyen a szocialista emberek életmódja, milyenek legyenek életkörülményéi? Azl valljuk, hogy ha a szocialista társadalom magasább- reiadű, akkor az ezt megteremtő embernek is ilyennek kell lennie. Ez természetesen követelményeket támaszt mindannyiunkkal szemben. ,Ügy éljünk, hogy- méltóak legyünk a korhoz, mely 1917 után az Októberi Forradalom győzelme hatására létrehozta a nemzetközi életben egyre inkább meghatározó szelepet játszó szocialista világot. Ez pedig olyan életet jelent, melynek teljességéhez a jól végzett munka, az emberekkel való szoros,'segítőkész kapcsolatok erősödése, a nagyobb tudás megszerzésére irányuló törekvés, az élet szépségeinek birtokba vétele és a rossz elutasítása éppúgy hozzátartozik,.mint a hazája iránti hűség és a más népek megbecsülése. A mi dolgunk, hogy feltárjuk az élet kínálta lehetőségeket állampolgáraink előtt, a mi kötelességünk, hogy azokat, akik a helyes úton járnak, támogassuk a közösséget szolgáló tevékenységükben. Ahhoz, hogy ez a törekvésünk sikeres legyen, nekünk is, a Hazafias Népfront tisztségviselőinek és aktivistáinak kell emberségben, munkaszeretetben, közösségi magatartásban példát mutatnunk. Az egyetértés hozott el bennünket erre a kongresz- szusra. Az egyetértés tette lehetővé, hogy eredményes munkáról számoljunk be e tanácskozáson. Az egyetértés jellemző a jelenünkre és reméljük, hogy még inkább ismérve lesz a jövőnknek. Bízunk abban, 'hogy az országos tanács r beszámolója találkozik az önök véleményével. Kérem, hogy a beszámolót, az állásfoglalás-tervezetet, az írásban kiadott jelentéseinket vitassák meg és fogadják el. Sarlós István beszámolója után László Andor, az Országos Pénzügyi Ellenőrző Bizottság elnöke ismertette a bizottság jelentését, majd ezután u vitában felszólalt Pápai Zsolt, a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa, Juhász Ferenc Kossuth-dijas költő, Bóján Fér értené gyári munkás (Szolnok megye), Rácz Sándor tsz-tag (Békés megye). Ezt követően Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának ' első titkára emelkedett szólásra. Kádár János beszéde H iiiiisüfc füles k léipps üsm eje Ttotelt Kongresszus! Kedves Elvt ársafc! Barátaim! A Hazafias Népfront VII. kongresszusának. munkáját meghatározóan befolyásolják azok a viszonyok, amelyek jelenleg hazánkban és a nemzetközi életben uralkodnak. Belpolitikai helyzetünk pontos felméréséhez elég gondolatban felidézni az elmúlt év legfontosabb politikai eseményeit. Néhány nap híján egy esztendeje tartotta XII. kongresszusait a magyar'társadalom vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt. A kongresszus gondosan elemezte az ország helyzetét, és 'kijelölt© a fejlődés további útját. Megállapításait, határozatait helyesléssel fogadta az ország lakossága és magáévá tette a népfromtmozgalom, amiért Itt külön is szeretnék köszönetét mondani. Az egyetértést tükrözte a Hazafias Népfront programja is, amellyel a tavalyi képviselő- és tanácstagválasztásokon az állampolgárok elé állt. Ezt követően az újjáválasztott országgyűlés előtt a kormány felvázolta programját. Az őszi hónapokban lezajlottak a szakmai szakszervezeti tanácskozások, majd decemberben összeült a magyar szakszervezetek kongresszusa. Mind a választásokon, mind a szakszervezeti kongresszuson kifejeződött a párt XII. kongresszusán elfogadott fő irányvonallal való általános egyetértés. Ez millióik támogatását jelenti, mégpedig nemcsak szavakban, hanem tettekben. Bizonyítja ezt az elmúlt esztendőben végzett eredményes építőmunka. Az év végén elkészült a VI. ötéves terv, illetőleg az 1981. évi népgazdasági terv, amelyek a párt XII. kongresszusának határozataival összhangban konkrétan kijelölik a legközelebbi évek gazdasági és egyéb feladatait. Mindezt átgondolva teljes bizonyossággal állapíthatjuk meg, hogy a Magyar Nép- köztársaság politikai helyzete szilárd, társadalmi rendünk szocialista intézményei jól működnek, megkezdődött és folyik a pártkongresszus határozatainak végrehajtása. A belpolitikai feltételei megvannak tehát annak, hogy eredményes, jó: munkát végezzen a Hazafias Népfront VII. kongresszusa, amely nagy eseménye társadalmunknak. A népfrontmozgalom kifejezője a szocialista nemzeti összefogásnak, annak a tömörülésnek, amely előrehaladásunk nélkülözhetetlen feltétele. A kongresszusi dokumentumokkal, az országos tanács jelentésével, Sarlós elvtárs beszámolójával egyetértek, gozókat satuként szorítja az infláció és a munkanélküliség. A szocialista országok viszont az utóbbi években is erősödtek,gyarapodtak. A haladás erői előretörtek, a népék nemzeti szabadságküzdelme sorra számolta fel a gyarmati rendszer maradványait. Az imperializmus vezető tényezői maguk is elismerik, hogy rossz a mérlegük, nehéz, s romlik helyzeAmikor valamelyik nép megrázza bilincseit. hogy megszabaduljon az imperializmustól, a kapitalizmus védőügyvédéi azt állítják, hogy valamiféle ügynökök uszítják őket. Ez nem igaz. 1-la ezeknek a népeknek bárki azt tanácsolná, hogy törődjenek bele a rabságba és úgy éljenek tovább, nem hallgatnának rá. És természetesen nekik van igazuk! A népek azért harcolnak, mert emberi módon; szabadon akarnak élni. A társadalmi fejlődés folyamata megállíthatatlan, • alapvető törvény és nem függ senkinek a szubjektív elhatározásától ! Az előttem szóló költő engem is megihletett, és arra gondolok, hogy az emberi géniusz csodálatos dolgokat alkotott a tudományban, a technikában, a társadalom életében, s még nem fejezte be teremtő munkáját, még nagyszerű távlatok elé néz. De sajnos az emberiség már megteremtette azokat a fegyvereket is, amelyekkel képes megsemmisíteni saját civilizációját, sőt létét is. Ez is .hozzá tartozik a mai világ képéhez erről sem feledkezhetünk meg, és nem is feledkezünk meg. Ha ugyan-, ezeket a tudományos és technikai vívmányokat teljes mértékben a békés élet szolgálatába állítanák, csodálatos étetet lehelne biztosítani Kúdór Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának felszólalását nagy figyelemmel hallgatták a kongresszus résztvevői azok jó alapot adnak az eredményes tanácskozáshoz. A kongresszus valamennyi küldöttjét és résztvevője szívből köszöntőm, megköszönöm a baráti fogadtatás s átadom önöknek a Magya Szocialista Munkáspárt Kör ponti Bizottságának szívbő jövő üdvözletét. A vita keretében először a Aernzeliküzá helyzetről szeretnék szólni. Mivel szocialista rendszerünknek manapság nagyon sok éber figyelője, kritikusa van, talán nem árt, ha szó esik arról is, hogy a gazdaságilag fejlett tőkés országoknak. is megvannak a maguk, _a miénknél bizony nagyobb'gond- jai, A kapitalizmus mély politikai, gazdasági, pénzügyi és szociális válságban van. A tőkés rend saját ellentmondásaival küszködik, a kapitalista országokban élő dolük. Ebből a maguk módján .ieresik a kiutat, amit — úgy tűnik — a fegyverkezési ver- eny fokozásában, a nemzetközi helyzet élezésében vélnek megtalálni. Ez szükségszerűen a világ népeinek, sőt saját országuk lakosságának rovására megy. Alig leplezett céljuk, hogy a fegyverkezési verseny révén katonai erőfölénybe kerüljenek. E törekvéseik következtében az enyhülés megtorpant, a helyzet éleződött. Mély meggyőződésünk, hogy az imperializmus tervei irreálisak és kudarcra vannak ítélve. A népek nem mondanak le elért vívmányaikról, erre őket senki sem kényszerítheti. A niég elnyomott, rabságban' sínylődő nemzetek sem adják fel azt a törvényes, elemi jogukat, hogy küzdjenek szabadsagukért. az emberiségnek a földön. Mi így látjui? a jelenlegi helyzetet és a perspektívát. Ami pedig a népeket illeti, az emberiség nem akar kollektív óngyilkosságot elkövetni a fegyverkezés mögött álló monopoltöke profitja miatt. Mi politikánkat, erre a meggyőződésre alapozzuk, és biztosak vagyunk abban, hogy az emberiség fejlődése nem a vége felé jár, hanem éppen ellenkezőleg. most olyan sorsforduló van, amikor — ahogy a marxizmus halhatatlan megalapítói mondották — átléphet a szükség- szerűség birodalmából a szabadság birodalmába. A közelmúltban a nemzetközi élet kiemelkedő esetné-' nye volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI.1 kongresszusa. A szovjet nép életében történelmi jelentőségű, s külpolitikailag is óriási hatású kongresszus meghallgatta Brezsnyev elvtárs be-' (fFolytatás az 5. oldalon)
