Észak-Magyarország, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-16 / 40. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1981. februór 17., kedd ( A képernyő előtt Vasárnap délelőtt altkor kapcsoltam be a készülékét, amikoi a Zsakbama.cska adás orosz nyelvi vetélkedőjén a népszerű Szergej Kuperov a csinos zsákokba rejtett dijakat adta át a győztes gyerekcsapatoknak, aztán a vidám ^gyerekek eltűntek es Mesejáték nagyobb gyerekeknek” alcímmel megjelent a Maskarák — írta Horgas Béla, rendezte Sándor Pál —, hogy ismert mesék birodalmába kalauzoljon el egy olyan keret- játékkal, amelyben a Táncosnő, meg a Bohóc szelíd erőszak­kal magával viszi a mogorva, csupa pókhálóvilágban élő Ki-, ralyt, hogy hárman valamit változtassanak a mesehősök éle­tén, annak fordulatain. (A felvételek idején Sándor Pál a me­gyénkben, az aggteleki parlangban akarta a filmet forgatni, de végül is — tudomásunk szerint — a film nem itt készült el.) Hófehérke, az Öz bádogembere és madárijesztője, meg más ismerős figurák sorjáznak a mesében, eljutunk a pokolba is, hiszen a meseben semmi sem lehetetlen, s a három tiszta szándékú utas, a Táncosnő, a Bohóc es a Iáirály, ha végérvé­nyesen nem is változtathatja meg a már-már örökéletúnek tartható meséket, az egyes hősök sorsán valami kis „igazítás” mégis törterat, s közben a nagyobb gyerekek — meg "bizonyára a felnőttek közül is nem kevesell — remekül szórakoztak. A délutáni adás is olyan műsorral indult, amelyet gyermek-, vagy ifjúsági műsornak vélhetnénk, bár ezt nem jelezlek: Tamási Áron ördögölő Józsiás című művére épült Boró János játéka, a Sík Ferenc rendezte Lámsza király szivarvány.trszá- ga. A 43 perces műsorból az első húszban igen gyenge folklór- bem utalókat láttunk Tyll Attila és Szerencsi Éva jövés-mene- ,sevel, majd a továbbiakban igen felszínesen kezelt rendezés­ben bomlott ki a népi ihletésű történet. Akár fiataloknak, akar felnőtteknek szánták, több gondosságot, fegyelmet kívánt vol­na, hogy méltó legyen a rendezőhöz és ne tűnjék „nagyvona­lúságával” a nézőt lebecsülő produkciónak. A Vasárnap délutánná változott — korábban Vasárnap dél­előtt — kétórás magazinból most hiányzott a vetélkedő, hi­ányzott a magvasabb műsorszám, mint például régebben a lakáscsere-börze megteremtése volt. Megmaradt a több hely­színes keret, a sokfele szórakoztatásra, szinességre törekvés. így kerülhetett egymás mellé a rnesterszakácsok, a kaszkadő­rök, végzős művészeti főiskolások — Palántapódium —, a 25 éves Nádas Gábor zenei együttes, egy itt tanuló japán egye­temista, a Gellért mixemöje bemutatása, meg Heltai Anaras esevegese amerikai témákról és hét ikerpár vetélkedő játéka —, igencsak hullámzó színvonallal. Nehéz lenne azt állítani, hogy ez a műsor fejlődik, pedig hajdan, Vitray vezetésével délelőtt is a képernyő elé bilincselt. De hol van most benne olyan téma, mint például az Esztramos hegy tájvédelme és kőbányászata körüli vita volt!? Leket, egy kérdéssel több? — kérdezi rendületlenül Egri Já­nos. A műsor — jellegéből adódóan — egyenetlen, a játékosok véletlenszerű kiválasztásától nagyrészt függ a színvonal, de olykor, több műsor számbavétele után nem lenne oktalan a játék mechanizmusán valami kicsit változtatni. A Vasárnapi muzsika szórakoztató műsor. Talán nem ártott volna jellegé­nek, ha utólag elmondják: a karmester, Gyulai Gaál Ferenc a felvétel és az adás között elhunyt. Nem mindenki tudhatta. A Hét változatlanul újszerű minden vasárnap. Az a tény, hogy maga a főszerkesztő vezeti mindig a műsort, több biz­tonságérzetet ad a nézőnek is. Most is jók voltak az arányok a küi- és belpolitikai témák között, s különösen jó volt, hogy a magyar filmgyártás anyagi vonatkozásainak megvilágításá­val kimondatlanul is reflektált egy sor, napjainkban felszínen levő kérdésre és mendemondára. A tenger meggyilkolása című francia tévéfilm a környezetet fenyegető veszedelmet és a maffiával összefonódott tőkés em­bertelenséget mutatta be művészi vádiratban, izgalmasan, ér­dekesen. Méltó, emlékezetes és szép lezárása volt a napnak Bárányt Terene költő« estje. A szülőfaluban, Pilisen tartott író—olvasó találkozó minden erőszakoltságtól mentes keretet biztosított mz oídottságra, otthonosságra, hogy a képernyőről más műso­rokból is jól ismert kitűnő költő legalább nagy vonásokban Beátérulkozaék, és ars poeticájából e formában is meg­válthasson. ' Pól Gyula festménye néni Folytatja a nagy filmmű­vészek életművét bemutató sorozatát a televízió: Korda Sánckor alkotásaival március 1 -tői' vasárnap délutánonként ismerkedhetnek meg az ér­deklődők. A' Túrkevén született mű­vész ’fiatalon, haladó szelle­mű új.vágíróként szerzett ne­vet magának; filmkritikus­ként kezdte pályafutását. Filmrendezőként a tízes évek­ben tűnt fel. A Tanácsköz­társaság idején direktóriumi tag, a filmgyártás művészeti vezetője volt. Emiatt később el kellett hagyma Magyaror­szágot. A húszas évektől Né­metországban, Hollywoodban, Párizsban, majd Londonban dolgozott és számos filmvál­lalat- alapítása, felvirágozta­tása fűződik nevéhez. Sok irodalmi művet vitt filmvá­szonra, többek között Mik­száth Kálmán Szent Péter esernyője, Jókai Mór Az aranyember című regényét. Az angol filmipar markáns alakjaként számon tartott Korda Sándor — mint pro­ducer — nagy gondot fordí­tott filmjei pompázatos ki­állítására, s elsősorban a kosztümös műfajt kedvelte. E filmjei közül elsőként az 1933-ban forgatott VIII. Hen­rik magánélete címűt tűzi műsorára a televízió. Az öt­részes sorozat további adásai­ban képernyőre kerül az 1936-ban készült Rembrandt, az 1941-es „születésű” Lady Hamilton és Az eszményi férj, amely utolsó önálló ren­dezésében, Oscar Wiide szín­művéből 1947-ben készült. Bemutatja a televízió A bag­dadi tolvaj című, Michael Powell rendezte/ filmet is, amelynek a producere volt Korda Sándor. Csend«» frtrrsári estén be­szélgetünk az i parv áros egyik üzemi ifjúsági klubjában. A helyiség hangulatos, a rész­vevők száma elég kevés, de — mint utóbb kiderül — azok sem ismerik mind egy­mást. Nemrégen ért véget egy korábbi, éppen öteszten­dős magyar film vetítése, a kis,-tizenhat milliméteres ve­títőt már leszerelték a bár­pultról. E filmről és ennek kapcsán néhány, a mai ma­gyar filmművészetet érintő kérdésről beszélünk. A fiata­lok ugyanis részt vesznek a KISZ szervezte országos művészeti akcióban, s a be­szélgetés ennek szerves tar­tozéka. Öte választották a filmet és a vendéget. A rövid, mintegy húszperc­nyi bevezető után igen élénk a gondolatcsere. A vélemé­nyek szélsőségesen megosz- lók. Ami a konkrét film megítélését illeti, ez nem baj. S as sem baj, ha egy-egy Esti klubvita után Ilyen alkalommal a vita ve­zető már-már teljesem ma­gára marad korábban kifej­tett véleményével. Jó, ha egy ifjúsági klub vitáján nem tiszteletköröket írnak te a gondosan fésült felszólalások, jó, ha őszinték a beszélgető- partnerek. Az sem baj, ha valami kis kötekedésíéle is felbukkan. Nem baj mindad­dig, amíg a vitatkozó felek közös nyelvet beszélnek, amíg egy azonos alapról fej­tik ki gondolataikat, s nem ürügyül használják fel a gon­dolatcsere lehetőségét a tárgytól idegen témák felve­tésére és a közös alapállást már itt-ott bizony nélkülöző állásfoglalások kifejtésére. Nem jó, iha mind erőseb­ben hangot kapnak és kife­jezésre jutnak — még. a vita kezdetén másképpen véleke­dők újabb megnyilatkozásai­ban is, mintegy egymásra li­citálva — olyan álláspontok, amelyek a szocialista társa­dalomban a pozitív hős lé- tezhetését tagadják, amelyek szerint a mindenek előtt a munkájára figyelő fiatal so­főr nem létező, kitalált figu­ra, az egész didaktikus lan tör­ténet, agitáció stb. Egy eny- nyire hétköznapi munkásfia­tal ügye nem téma, — hang­zott -el többek között, s egyébként is ez a vígjáték nem vígjáték. Több helyeslés mel­lett elhangzott: „engem egy vígjáték ne akarjon meg­győzni, tanítani, ne legyen eszmeisége, mondanivalója, hanem röhögni tudjak raj­ta”, csinálnának inkább fil­met ezzel és azzal, s felso­rol néhány kabarészínészt.. A filmről hát leszedték a szen­teltvizet, s vele együtt a ha­zai újabb, szocialista töltetű filmtörekvésekről is. Ez volt a hosszúra nyúlt beszélge­tés egyik legjellemzőbb mo­tívuma. Késő este zárult gondolat- cserénk. Nem fejeztük be, nem összegeztük, egyszerűen belefáradtunk, abbahagytuk. Ismét feljegyzendő: a filmet, az öt éve játszott és a je­lenvoltak többsége által nem először látott filmet ők vá­lasztották vitatémának. Az úton hazafelé menet gondol­kodva és azóta sem tudtam rájönni: ha ennyire egyértel­műen elítélik ezt a művet, vajon a KISZ akciója kere­tében ajánlott százhat film közül miéit pont ezt válasz­tották? (bm> Szakmunkásképzés Mezőkövesden 0 feltéttk kinÉik, de az akarat, az egy Nefe volt nagy dolog „le­lépni” a mezőkövesdi aszta­losok tanműhelyét. Mindösz- sze hatszor nyolc méter, s ha valaki egy- picit maga­sabbra nőtt, ujjhegyével már eléri a plafont. Varga Má­tyás tizenöt gyei eke — ö a tanműhely vezetője — dobo­zokat készít, ezekkel cserélik majd ki az üzemben a ré­gi egészségügyi ládákat. Űj anyagot vesznek — mondja —, nem szeretné, ha rosszul gyakorolnák be, így azután nem tail velünk. A tanmű­helyben viszont nehéz beszél­getni, minden talpalatnyi hely foglalt. Már nem sokáig, mondja Persze László, a szövetkezet műszaki vezetője... Alapoz­zák már az új tanműhelyt. Hat éve egyfolytában pályáz­ták a szakmunkásképzési ala­pot. utoljára már közösen az építőipari szövetkezetiekkel és a városgazdálkodási vál­lalattal, most végre megkap­ták. Igaz, végül is csak asz­talos szakmára. Az alapozá­son már túl vannak, az új telephelyen építik fel, ahová majd kiköltöznek. Milyen lesz? Huszonháromszor ti­zenöt méter . . . Szabadkézi és gépműhellyel, öltözővel, mos­dóval. A szociális létesítmé­nyek a majdan kiköltöző sajat üzemnek is szolgálnak. Szol­gálhatnak .. . Mert úgy tart­ják, már ez a mostani kis helyiség is több, mint a szét­szórtság, de a korszerű tanu­lóképzéshez többre van szük­ség ... Lépnek hát a feltéte­lekben. és nemcsak magukra gondolnak. OH, az új helyen a környékbeli szövetkezetek, üzemek hasonló gondján is enyhíteni tudnak majd. Mert a szakma utánpótlása gon­dokkal küzd. Az öreg, min­dent tudó asztalosok lassan leteszik a szerszámot. Nekik pedig fiatalokban is mindent tudókra van szükségük.. Hát ezért gyűjtik a régi szer­számokat is ... Szakmunkásképzés ügyében jártunk Mezőkövesden. Az is­kola maga — a miskolci 101 - es kihelyezett iskolája — kicsi. Viszont a városban és a környéken ma már elsősor­ban a szakmunkás-utánpót­lásra' van szükség. Mezőkö­vesd Isik osságának 60' száza­léka az iparból, ipari jellegű termelésből él. Kilencféle szakmát oktatnak. (Nagy sé­relmük — jogosan —, hogy a pályaválasztási tájékoztató füzet mindössze ötöt sorol fel, s ez akkor is megboly­gatja a sorokat, ha egyéb­ként gondosan ápolt iskolai kapcsolataik vannak, s helyi­leg korrigálták a hibát.) S a környéken tíz olyan üzem. vállalat van, amellyel kap­csolatban állnak. A tízből kilencben egyébként van már tanműhely. S ez náluk na­gyon fontos. A gyakorlati képzésnek csak itt van szín­tere. Molnár József iskolaveze­tővel nem véletlenül beszél­gettünk • éppen a tanműhe­lyekről. Egyikbe-niásikba — nyakunkba véve a várost — be is kukkantottunk. Mert az igaz, hogy nem mindegyik tanműhely olyan, mint a Kis­motor- és 'Gépgyáré, ahol — idézem Dorogi István sze­mélyzeti vezetőt —' „még a Csonka János-féle gyárból megvannak a képzés hagyo­mányai.” Színién a szak1- munkásképzési alap segítsé­gével hozták létre évekkel ezelőtt a tanműhelyt, az ejsö üzemi épületben. Most hat­vanegy tanulójuk van. Igaz, memen tóként őriznek egy légi, Csonka-féle piarógépet, de a tanulók mégsem ilye­neken tanulnak. Amikor kezdték — mondta a sze­mélyzeti vezető, és megerő­sítette ezt Kovács Gáspár tanműhelyvezelö is —, a hu­szonhárom gépből majd mindegyik „0”-ra leírt . volt. A mostani géppark „átlag- életkora” viszont 3—4 eszten­dő. Néhány hete szereltek be öt vadonatúj esztergagépet... — Nézze — mondták mind­annyian — szakmunkásokat képezni csak kifogástalan, jó gépeken lehet. A jó szak­munkás azután már köny- nvebben tud dolgozni roez- szabb gépen is. Mert. a gép paramétereit már ellensú­lyozhatja a szakmai képes­ség, a tudás ... Különben nemcsak ők. A* iskola vezetőjével beszélgetve a többiek is sorra kerültek. Ahol már régóta jók a felté­telek, s ahol rövidesen azzá válnak. A mezőkövesdi Ma­tyó Termelőszövetkezetben rövidesen elkészül az űj sze­relőcsarnok — megoldódik az autószerelők alapképzése. Az építőipari szövetkezetben is keresik a megoldást. A Mezőnagymihályi Állami Gazdaságban pedig 82-re ké­szülnek el a tanulóműhellyeJ- Az EMÁSZ-nál a tanműhely berendezését újítják fel. Ez már egy régi műhely. Jó ha- nyományokkal ... Szóval — mondta Molnár József, az is­kola vezetője r—, a partner­üzemek lehetőségei ugyan el­térőek, de a segíteni akarás; az egy. Jól értelmezett saját és helyi érdek is ezt dik­tálja. S ami nem mellékes! aZ anyaiskolától megkapják azt a segítséget, hogy egyre inkább önállóbban dönthet­nek. Csulorás Annamária Irodalmi esték A Mezőkövesdi'városi és já­rási Könyvtár évek óta visz- szatérően megrendezi a téli irodalmi estéket. E sorozat keretében találkoztak tegnap, hétfőn este a szentistváni könyvbarátok a Matyóföid szerkesztőivel, a helyi mű­velődési otthonban. Ma. ked­den este a bogácsi olvasókör tagjai Bajor Nagy Ernő új­ságírót látják vendégül. A találkozókhoz kapcsolódva a könyvtár bemutatja az írók, szerkesztők munkássá­gát — kiállítás keretében —, s a mai bogácsi irodalmi es­ten tombola is lesz az „író- szemmel” című riportkötet példányaiból. A. legközelebbi Irodalmi es- tet. Ivíezőnagymihályban ren­dezik meg február 23-án. A RAFAFÉM Szövetkezet vállalja Ée műszaki aumíalkatré f |f / t a kívánt (hő- és olajálló, saválló stb.) minőségben ' Cím: Rakamaz, Vörös Hadsereg u. 6. Telefon: 19.

Next

/
Oldalképek
Tartalom