Észak-Magyarország, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-11 / 9. szám

i

i^bt, joituoí ti;; wettr«ap

KZAK-MAGYARORSZAG 7 T

lilén negyedik alkalommal rendezik meg a Magyar Színházművészeti Szövetség felhívására a:*.' országos előadóművész-feszi i vált, az irodalmi alkotások hivatásos tolmáesolóinak versenyét január 12—14-en, a Radnóti Miklós Színpadon. A nyilvános elődöntők során (il művész lép majd a pódiumra. A közreműködők sorában lesz számos kitűnő színművész és a pódium- művészet több népszerű hazai képviselője. Ezúttal mindannyian a 20. század irodalmából válogatták műsorukat.

!

i

Szőlészeti és borászati

Még idejében láttak hozzá a néprajzosok, muzeológusok Tokaj-Hegyalján a szőlészet és borászat évszázadokon át használt eszközeinek összegyűjtéséhez. A széles sor közű, kordonos nagyüzemi művelés örvendetes fejlődésével .ugyanis a gépek szinte teljesen feleslegessé tették már a történelmi borvidéken a régi szerszámokat, berendezési tárgyakat, s így azok a múlt emlékeiként múzeumba kerüllek.

A pataki kiállítást a vár északi palotaszárnya alatti pinceágban, mintegy az Erdélyi János-teremben levő néprajzi anyag folytatásaként hozták létre. Mindjárt a bejáratnál egy több tonna súlyú, hatalmas kőhúzós bálványsajtó vonja magára a látogatók figyelmét. Az időtől és a használattól feketére „érett” szőlőprés a Rákóczink korából maradt lenn, s a vezérlő fejedelem erdőbényei borházában sajtolták ki ■»ele szüretkor a hegy levét. A bálványsajtó után vörösréz akók, vékák, félvékák, kumpós metszökések emlékeztetnek még a szőlősgazdának is kiváló Rá- kóczi-család korára.

Bent a pinceágban hasznos ismeretekkel párosuló szép élményt szerez magának a látogató az avatott kézzel elrendezett gazdag anyag megtekintésével. Megismerhetjük a Hegyalján honos régi és mai szőlőfajtákat. a vulkáni eredetű talajokat, a hajdani szőlőm ívesség szerszámait, szüretelőedényeit. Katonás rendben sorakoznak a jellegzetes, pántos gönci hordók és „elődeik” — a feleakkora átalagok, népies nevükön az „antalqk”.

De látható itt a különböző korokból 22-lele metszőolló, lapos és kétágú kapa, majd a különleges hegyaljai borosüvegek, poharak, kancsók, korsók, kulacsok, lopok, egész sora, köztük egy úgynevezett „asszonylopó”, amely abban különbözik a „férfitopótól”,

emlékek Tokajhogy a felszívott bor nem folyik vissza a hordóba, hanem egy hozzátartozó edénybe csurog bele. Ezek az edények ugyancsak a Rákócziak tulajdonában volt zempléni üveghutákban, majd később a várat bitorló osztrák urak telkibányai és hollóházi kőedénygyárában készültek. Az egyik kedves, „virág- iratos” kulacson még rigmus is olvasható: „Csak nincs a kulacsnál bölcsebb kalamáris, / A bortól okos lesz gyakran a szamár is . ..”

Költők, művészek, filozófusok, sőt régi közgazdasági szakemberek lelkendező sorai vagy éppen higgadt számviteli megállapításai is olvashatók a pataki pince- múzeum tatain. Egy, a tokajival kapcsolatos „régi leeept" például így szól: ..Amikor a tél megházasodik: a tavs.ssv.aj. amikor a gyermektelen házaspár kezdi feladni a reményt, amikor az öreg férfiak ismét fiataloknak akarják magúyalján

kát érezni, akkor megindul a kereslet a tpkaji iránt...” A pinceág végében — lo- póval a kezében — hasas hordón trónol a pogány boristennek, a görög-római mitológia Bacchusának hegyaljai utóda: a zsinóros, verses lujbiba, csizmába öltöztetett nagy bajuszú Bak- sus, akit az erdőbényei kapástársulatba tömörült hajdani szőlőmunkások tréfás játékok és rigmusolás közben hordoztak végig szüret idején a falu utcáin. Majd vidám mókázásukkal Rókát gyűjtve a közös borozáshoz. imigyen köszöntötték: „Szervusz, Baksus pajtás, / Légy hát most mivé- lünk, / Téged mint borgazdát ! Ekképpen tisztelünk. / Á te hív kulcsárod / A jó Galimézes / Mondja, hogy pincédben / Van jó bor és ed§s. ! .Töltesd kulcsároddal / Teli poharunkat, / Hív szolgálatodra / Ajánljuk magunkat...”

Hegyi József

ték Tasst, négy évig húzkodta a vitorlázógépeket, és akkor kezdett inni. Harmincéves korában leszerelték.

Mire mindezt végiggondolta, az asszony jól kibög- te magát, és Tassnak volt annyi esze, hogy ne szakítsa félbe. Az a legjobb, ha bőgni tud valaki, gondolta. Az asszony elővett egy papirzsebkendőt, gondosan megtörölte a szemét, és megnézte magát a visszapillantó tükörben.

— Az ég szerelmére, mondjon már valamit! — szólalt meg váratlanul.

— Mit mondjak? — kérdezte Tass.

— A nyavalyának ül itt, hogyha nem mond semmit? — kiáltott rá az asszony.

Na tessék, gondolta Tass. De nem gondolt haraggal az asszonyra.

— Menjen fel balra — mondta. A kőkerítésre sandított, amely az utca túlsó

oldalán emelkedett, és amely ugyanolyan volt, mint harminc évvel ezelőtt, amikor átmásztak rajta hátul a kert felöl a srácokkal. Egy gróf lakott a villában. Hátul a kertben márvány íérfiszobor állt. Tass emlékezett rá, milyen éles pittyenéseklcel pattogott le a kavics a szoborról. amikor megdobálták, öt fiatal nö járt a grófhoz. Azt beszélték róla. hogy fotós és aktképeket csinál a nőkről. A fiúk elhatározták, hogy betörnek hozzá, és ellopják az egészet. Egy szuroksötét-este indultak el négyen, Tass ment elöl, ö volt a legbátrabb közöttük. De amikor a kőfalhoz értek, amelyen mozdulatlanul lógtak a vadszölö indái, ő is félni kezdett. Olyan volt az egész, mintha egy kriptába lopózlak volna be. vagy olyan házba, altul csak halottak laknak. A kert szaga is Xurcba volt. Tass azt. mondta a többieknek,

hogy otthon hagyta a zseblámpát. Valamennyien tudták, hogy hazudik, de látszott a fiúkon, mennyire örülitek a dolognak, és továbbra is Tass maradt az, akit a legbátrabbnak tartottak.

— Na, menjen már! — mordult az asszonyra. Az asszony bólintott, és gázt adott. A motor bőgött. Tass ösztönösen elörekapott a jobb kezével, mintha a botkormányt akarta volna elkapni — ugyanakkor hátrapillantott a tükörben, és látta, hogy éppen az ő helyükre áll az a Volkswagen. amely mögöttük állt a kereszteződésben is. Látta a hegyek felett lilára szine- ződölt cumulusokat, és azt is. hogy a baloldali ház ablakán, ahol Perlakiék laktak harminc éve. felhúzza valaki a redőnyt. Tudta, hogy az asszony túl egyenesre vette a kanyart, megfogta hát a kormány- kereket. Még azt is látta, hogy az asszony hátranéz a visszapillantó tükörbe. Olyan erősen fogta a kormányt, hogy Tass nem tudta félrerántani.

— Az istenit! — morogta. és már benne is voltak a kőfalban, 'a kocsi eleje összeroppant, a szélvédő

1 kitört, és Tass érezte az arcán, hogy eltalálja egy szilánk. A motor leállt, és egy pillanatra nagy csend lett. Por szállt a kocsiban, az a rejtélyes. átkozott por, amely ilyenkor előjön valahonnan. Tass az asszony karja felé kapott. Érezte, hogy ott -wvn. érezte, hogy

—

......... ■ m0áímm

m

ilyen vékony a csontja, es valahogy azt is tudta, hogy nem történt baja. Kicsit meghökkent, amint az asszony arcára nézett: átkozottul nyugodtan ült ott a porban. Mielőtt még szólhatott volna, melléjük kanyarodott a Volkswagen, kiugrott belőle a kékszemű fickó, fellépte az ajtót, és kirántotta az asszonyt a kocsiból. Nem kérdezett tőle semmit, csak rángatta jobbra-balra, megnézte elöl-hátul, ahogy a műtárgyakat szokás, de úgylátszik, hogy ő se talált rajta sérülést.

Tass kimászott a kocsiból, és kipróbálta, hajlik-e a térde? A férfi közben beültette az asszonyt a Volkswagenbe.

— Hé! — mondta Tass. — Hová viszi?

— Haza — mondta a kékszemű.

Az asszony az összetört Skodát nézte — csaknem derűs volt az arca. Tass akkor már tudta, hogy soha nem fogja megérteni azt, ami történt. Habár a jegyzőkönyvbe úgyis mást kell írni. gondolta. Nézte a férfit, amint hátratolatott, hogy megforduljon. Szóval a férje, gondolta, és már rémlett neki, mintha látta volna kint; a gyakorlópályán, amint az asszonyra várt egy délután. Idejöhetett volna előbb is, gondolta dühösen.

Vlcigyimii Vitruk egy nemrég vasától! luicul amulettel

XIX. századi huciri mester műve: lőportartó és pénztárca

Vlagyimir Vitruk Ívovi mérnök több mint 30 éve gyűjti a Kárpátok népművészeinek alkotásait. Szabadnapjait és szabadságát rendszeresen a Kárpátokban tölti. Vásárokon, eldugott hegyi falvakban, legelőkön tűnik fel. Útjairól iából készült gyertyalartóvai. diszes kerámiaedénnyel, hímzett térítővel, fémből, bőrből, gyapjúból készült

népművészeti tárgyakkal tér haza.

Múzeumának kiállítási tárgyait történészek, etnográfusok, művészettörténészek használják fel munkájukhoz. Vlagyimir Vitruk több mint 50 tudományos cikket és közleményt írt; házi múzeumának anyagát több alkalommal kiállították Kijevben, Lvovban és a Szovjetunió más városaiban.

Boldog születésnapot, Marilyn címmel január végén kerül a mozikba a MAFILM objektiv stúdiójának új játékfilmje. Szörényi Rezső rendező alkotásának középpontjában egy vidéki színésznő áll. A főhőst, akinek fiatalkori ideálja Marylin Monroe \olt. egy pesti filmforgatás eseményei kényszerítik a felismerésre: az ünnepelt sztárok élete utáni hiábavaló vágyódás helyett saját mindennapjaiban kellett volna harmóniát teremteni, egyéniségét kibontakoztatni. A film főszerepét Észtéi gál.vos Cecília játssza.

Nemrégiben készült, el a stúdió több más produkciója is. A Főidtőlt című film hétköznapi történetet dolgoz fel, hősei egy magyar kisváros fiataljai, akik sorsukkal nem tudnak mit kezdeni. Nádasy László Történetek a magyar filmről címmel jelentős rendező-egyéniségek portréja’ vázolja fel sorozatában, A több részre tervezett pro-j dukció első két darabjtf már elkészült, ezek Fábry Zoltán. Ranody László viel4 művével ismertetik meg J nézőket, a rendezőkkel kél szült interjúk és ti 1 mrészi letek, dokumentumok segít j ségével. Az objektív film! stúdió tavalyi legjelentő sebb feladata Klaus Manr Mephisto című regényénél megfilmesítése volt. Szabi István NSZK—magyar köp indukcióban forgatta a két részes filmet, amely az an ti fasiszta nemet író ismer könyve nyomán egy színész karrierjét követi nyomon s harmadik birodalom ideién A több hónapos forgatás során számos felvételt ké szí tettek az NSZK-ban is N emzetközi szereplőgárdi játszik a filmben a magya rok mellett. Jelenleg a utómunkálatok folynak* é még az idén láthatja a kö : zönség a művet.

'