Észak-Magyarország, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-11 / 9. szám
ESZAK-WAGYARQ85ZÄG 6 T981, január 11», vasárnap Klist keresek • Egyszer rengeteg szabad időm volt, ezért elhatároztam, hogy belépek egy klubba. Az elhatározás után rögtön le is mentem az utcára, hogy a lakásunkhoz legközelebb l'ekvőbe lépjek bele. mert manapság már minden ötödik házban működik valamilyen időtöltő egyesület. És valóban, az ötödik ház szép nagy volt, majdhogynem az égig ért, akár tíz klub is jól megtért benne, s különféle táblákra volt kiírva a bejáratnál magyarul, meg külföldiül, hogy mi minden működik odabent. Na, gondoltam magamban, ez a klub pont jó lesz nekem a szabad időm hasznos eltöltésére, nem tudom lefordítani a táblákra írt neveket magyarról magyarra, de így legalább a klubtagságom is előkelőbb, és nem kell hozzá autóbusz- bérlet. De nemcsak én gondolhattam ezt így, hiszen men- I tek is befelé az emberek vastagon, s én is egy szép nő lába után szorosan, mert jó, ha az ember elöl- ről-háiulról megnézi, hogy ' kinek lesz a klubtársa. A megnézésből a portás zökkentett ki, aki senkitől sem kérte a klubbelépőt, senkinek sem köszönt, mert nem a belépőket, hanem a Sportfogadást nézte. Na, mondtam magamban erre, ez csudára jó klub, ha dobom a szép formájú nőt, akkor ide másformákat is behozhatok észrevétlen. Egyelőre azonban beléptem az esztétikus lábú nő után egy nagy szobába, ahol mindenféle klubtagok ültek mindenféle íróasztalok mellett. Na, töprengtem azért egy picit magamban, ez elég furcsán berendezett klub. .de aztán én is leültem egy üres íróasztal mellé, hogy lesz, ami lesz, jöjjön a vidám klubélet. És nemhiába. Nem szólt hozzám senki, hogy ki fiaborja vagyok, meg mi a hobbim és egyáltalán, mivel mindenki kezdett elmélyedni a szobában a saját hobbijában. A kecses vonalú klubtársam például elővett öt deka párizsit vékonyra szeletelve. s aranyos fogacskái- va, harapdálni kezdte. Na, futott át • bennem, ez egy diétasklub, fogyókúrázóknak és parázna gyomorbetegeknek, csakhogy ekkor ránéztem egy másik klubtársamra, aki az íróasztalára könyökölve órákig bámult maga elé, mint egy kitömött bagoly. Na, ítéltem hirtelen erre, ez egy magányosok klubja megtört sziveknek és gátlásos kezeknek, csakhogy ekkor kivette fiókjából a limonádékellékeit a velem szemben ülő klubtársam, miközben a citromillattól hosszan nyalta a nyála szélét. Na, villant belém erre, ez egy antialkoholista klub a kísértésen túllévőknek, csakhogy ekkor bekapcsolta a rádióját egy távolabb hülyülő klubtársam, majd elkezdte táncoltatni a gondolatait a zenére a semmibe. Na, rohant át rajtam a sejtés erre, ez egy táncklub a két- ballábas bofcfülóeknek, csakhogy ekkor a taktusok vonaglásba vitték az egyik női klubtársamat a saobá- ban, mire a ruháját is megbontotta, én pedig azt gondoltam, hogy ez egy szépségkondicionáló klub a szépségen túllévőknek. Igen ám, de ekkor nem hagyták, hogy én is elővegyem a saját hobbimat, mert ekkor bejött egy morcos klubtársam a szobába, és letett az íróasztalomra egy csomó munkát, mint egy új fiúnak. Néztem is ezért megrökönyödve a csomó munkát, hogy miféle klub ez, ahol ilyet is követelnek a klubtagoktól, amikor egyébként akarja hasznosan eltölteni az idejét. Na, rohantam át erre a saját gondolataimon egyhelyben, én se fizetem itt tovább a klubtagságit, s ezzel a főbejáraton keresztül gyorsan kiléptem, igaz, ez" se tűnt fel senkinek. Azóta keresek magamnak valami olyan nappali klubot, ahol nem zavarják hasonló morcos klubtársak a vidám klubéletet. Állítólag, minden ötödik utcában van már manapság egy ilyen ... Tormái László Forgácsok 1 Az ambiciózus embereknél az a legrosszabb, hogy maguk sem tudják pontosan, mi az, amit akarnak. ☆ Ahhoz, hogy egy ország élhessen, a törvényeknek is élniük kell. Ebéd után mindenki kis- pé konzervatív lesz» Ha megszabadulunk egyes gondoktól — újabbakat csinálunk helyette. Ritkán lehet olyan körhintát látni, amely ellenkező irányba forog. Az álom a saegénjíefe ktnÉj kollégiumok Az elmúlt öt esztendőben számottevően javultak az oktató-nevető munka tárgyi fettételei. Országszerte számos új tanintézetet adtak át, csökkent az iskolák közötti színvonalbeli különbség, a diákotthoni helyek ezrei teremtettek jobb lehetőséget a talun élő fiatalok továbbtanulására. A társadalmi igényekkel összhangban az óvodák, az általános iskolák és a szakmunkásképzés intézményhálózat-fejlesztésére fordították a művelődési beruházásra szánt összegek legnagyobb részét. Ezt nemcsak a pedagógiai munka tartalmi és módszertani korszerűsítése indokolta, hanem az is, hogy az utóbbi években a korábbinál jóval népesebb korosztályok lepték át először az iskola kapuját. Csaknem 40 százalékkal teljesítették túl az óvodai ellátottság javítását célzó előirányzatokat. A tervidőszak során épült új óvodákban 83 ezer kisgyermeket helyezhettek el és egyéb bővítések révén további 43 ezer hely létesült részükre. Jelenleg 6200-zal több általános iskolai osztályteremben folyik a tanítás, mint a tervidőszak elején. A tantermek fele új iskolaépületekben létesült. A középfokú oktatás fejlesztése során több új szakközépiskolában, illetve szakmunkásképző intézetben kezdődhetett meg a tanítás. Modern tanműhelyekkel felszerelt szakközépiskolák épültek, ötmilliárd forintot fordítottak a felsőoktatás intézményhálózatának bővítésére. Üj kollégiumokat vehettek birtokukba az egyetemisták és több pedagógiai főiskola is kapott új kollégiumot, illetve gyakorlóiskolát 1 Szendröi hegedős-estei* A középkorban hazánkban sem számítolt ritkaságnak a várról várra, városról városra vándorló énekmondó, a hegedős Ezek a szegény, könnyelmű, tekergő hegedősök, akiknek a neveltetés lehetett a legtöbb céljuk és tel adatuk, kevésbé voltak szemérmesek. Nemegyszer már-már groteszk szána- lomkeltéssel. vaskos, népies tréfálkozással próbáltak hallgatóságuk érzelmére és főleg zsebére halni. Hazánkban a XVI. századból — az említett gyakoriság ellenére is, mindössze csak — négy ilyen hegedős-ének maradt. fent írásban. Közülük az egyiket Szendröi hegedős-ének néven tartja nyilván az irodalomtörténet. A kézírással megörökített verset a körmendi Baty- thyány levéltár anyagai között találták meg. Első ismertetője Takács Sándor a Rajzok a törökvilágból című mű harmadik kötetében (1917-ben jelent meg) közölt belőle négy versszakot. Később a Régi idők, régi emberek című kötetében is tesz említést róla. Takács azt írja, hogy a vers kéziratát a levéltár missilisei között találta, innen azonban azóta kiemelték. Mivel a kézirat levéltári környezete semmi útbaigazítást nem adott a vers keletkezésével kapcsolatban, jogos a kérdés, honnan tudjuk, hol és mikor keletkezeti, sőt egyáltalán azt, hogy a vers úgynevezett hegedős-ének. A válaszok a versben rejlenek. Stoll Béla is ilt kereste a megoldást, mint az kiderül az Irodalomtörténeti Közleményekben 1953-ban közzé tett rövid tanulmányában. A vers 15-ik versszaka tartalmazza a megoldás egyik kulcsát. Így hangzik: t Egészségűm tudjátok. Hu krónikámul halljátok. / Szendéiről gallyában, / be- bek be re ne hazában.) A vers keletkezésének ne lye Szendörő, vagyis Szend rő. Hogy egyértelműen a Borsod megyei Szendröről van szó. arra Bebek Ferenc neve a bizonyság. Beoek Ferenc a felvidék hatalmas és hírhedt birtokosa, á Borsod megyei Szend ró várának is ura volt, egészen 155ü-ig, akkor ugyanis Izabella királynő lefejeztette. Ez a tény arra is utal, hogy — bár a versben évszám nem szerepel — keletkezését 1558 előtti időre keli tenni. ’ Az irodalomtörténészek véleménye, érvelése szerint a Szendröi hegedősének keletkezése az 1540-es évekre tehető. Hogy mi támasztja'alá ezt a feltevést? Üjra a vershez kell fordulnunk. A 17-ik strófa, amelyben a szerző Bebek Ferencet üdvözli, ekképpen hangzik: / Isten lássa javával, j Az két szép magzatjával, / És il asszon társával, / Vitézlö jámborokkal. / A „két szép magzat” Bebek Ferenc két gyermeke György és Kata. Az utóbbi Perényi Ferenc felesége lett. Pontosan nem tudjuk melyik évben születtek, de 1550-es években már mindketten felnőttek. Kata — mint öl gyermek anyja — löö2-ben hunyt el. György pedig részt vett apja erőszakosságaiban, cselszövéseiben. Ezért logikus a feltevés, hogy az ismeretlen versszerző még akkor írta és énekelte el szerzeményét » nagyúrnak, rrpkor az egész család együtt volt, tehát az 1540-es évek tájáé. Irodalmi barangolásunk egy korábbi fejezetében már foglalkoztam a Szendééi Névtelennel, aki Szilágyi Mihály és 1-Iajmási t-aszio históriáját irta meg. természetes, hogy lelvelu- mk az a kérdés is, a Két müvei nem ugyanazon személy szerezle-e. A válasz nemleges, ugyanis a versek hangja, stílusa homlok- egyenesen ellér egymástól. A Szendröi hegedos-enek- ben az enekmondó saját nyomorúságos sorsát énekli meg, illetve a rajta mulatókra mulatságos átkokat szór, mégpedig pattogó ritmusú jó hangzó strófákban. Íme: / Talpolc silce- lUljenek, / Könyökben vakok legyenek, / Kényérőli has lével legyön, / Italjok piros bozza legyön / ... vagy ... / Mert gain óját mankómnak. / ígértein Szent Farkasnak, / Meglátja. ha találom. I Bízón hozzá hagyiloin, /. A vers tartalmi mozzanatai arra utalnak, hogy a szerző az alacsony rendű énekmondók sorához tartozott. Sőt ezt mutatják a vers formai sajátosságai is. A szerző a XVI. században elég ritka népies jellegű hetes (4-j-3) szótagszámot használja, bár a verssorok egyötöde (14 sor) nyolc, sőt kileneszótagos. Mint Stoll Béla írja, néhol egészen kitűnő ritmust ad, s figyelemre méltó, hogy a versszerző a XVI. század műkőitől gyakorlatában szinte alig előforduló páros rímeket alkalmazza. / Az illőket zengettem, / A nótáját pengettem, / Issza Bebek jó borát, / Törölgeti tarkóját. / összefoglalásképpen elmondható, a Szendröi hegedős-ének a középkorban igen elterjedt nemzetközi műfajnak csak mutatóban megmaradt magyarországi emléke. Értékét leginkább ez a ritkaság adja! Hajdú Imre A Szépvölgyi és a Zöldmáli út kereszteződésénél két perc alatt összetorlódott a forgalom. Egy fehér Skoda állt az út közepén, tetején tanulóvezető tábla. A volánnál szőke asszony ült, mellette Tass, az oktató. A kocsi bal hátsó gumijában lehetett volna egy kicsit több levegő. Négy óra tíz volt. A Skoda mögött olajfoltos Fiat várakozott, ablakában zöld overallos fickó könyökölt. A Fiat mögött kékszemű férfi ült egy Volkswagenben, borostás állát tapogatta és a tanuló- vezetőt nézte. — Akár egy ölommadár — morogta. Az overallos elvigyorodoü, és behúzta a kéziféket. Mindenki a szőkét bámulta, még a bal oldalon épülő társasház tetőfedői is: egyikük törölközőt csavart a fejére a nap ellen. Hátul dudált valaki. Az asszony égy pillanatra az oktatóra nézett. — Csak nyugodtan — mondta Tass. — A sarok után balra fordulunk. Az asszony gázt adott. — De eressze ki a kézifékét — morogta Tass. Az asszony kiengedte, a kocsi gurulni kezdett hátrafelé. — Ez mindjárt elgázol minket — vigyorgott az overallos. Ö is kiengedte a kéziféket, hagyta a kocsit hátra gurulni — a kékszemű ugyanúgy. A harmadik kocsiban szemüveges ta' rtámő ü!t, áld mozdulatlanul figyelte az eseményeket — Csak nyugodtan — mondta Tass. Egy pillantást vetett az asszony fehér sportjára, amely megfeszült Jenekén- aa-eróiködéstől, és látszott alatta az asszony bugyija. Lila, gondolta. Na persze mindegy. Nekem is mindegy, meg ezeknek is ott hátul. Tudta, hogy mindegyik ide képzeli magát most az ő helyébe, és találgatják, mit mond az asszonynak, aki már tizenkét órát vezetett, de nem tudott többet, mint más az első napon. Azért se mondott neki semmit. — Ide figyeljen — kezd- 'te az asszony; gyorsan beszélt, de minden második szó után beszívta az alsó ajkát. Fehér volt a foga, és úgy harapta vele az ajkát, hogy az is elfehéredett. — Nem vinné át a kocsit a kereszteződésen ? — Nem — mondta az oktató. — Maga viszi át. — Elegem van az egészből! Nem akarok levizsgázni ! — Dehogynem akar. A sarok után megállunk. A tetőfedő röhögött odafent. A turbános előre hajolt — közben meglökött egy tucat egymásra rakott palát. A lábujjával fogta meg, amely kilógott a tornacipőjéből: egy pala így is lecsúszott és a járdára pottyant. A kékszemű még mindig az asszonyt nézte. — Fantasztikus! — morogta. Hátul ismét dudáltak. A szőke asszony rángatni kezdte a biztonsági övét, ki akart szállni a kocsiból, de Tass megfogta a karját és visszahúzta. Olyan vékony csontja volt, hogy átérte ujjával a könyöke felett. — Induljon! — parancsolta. Az asszony engedelmeskedett. A kocsi elindult, de három méter után »»át megállt Csörsz István: — Én is elbajlódnék vele — mondta az overallos a kékszemünek. — Imádom a szörnyű feladatokat. Ismertem egy ilyen asszonyt, új Audi.ia volt, ezerhetes. Azt mesélte, hogy a barátja küldte neki Rómából. Nem hittem el egy szavát sem. Soha egy büdös szavát, el tudja képzelni? Másfél évig vele jártam, és azalatt soha egy szavát el nem hittem. A Skoda végre keresztüljutott a kereszteződésen. — Itt megái lliat — mondta Tass. — Iszunk egy kávét, jó? Az bsszony a fejét rázta. — Akkor iszik egy szőlö- lévet. — Ügy kéne beszélni vele, mint egy gyerekkel, gondolta Tass. Amit az isten se fizet meg. Ebéd után 'legurított egy fél barackot, mert úgy érezte, romlanak az idegei. Nézte az asszony kezét. Hosszú, barna ujja volt, a körme holdalakú. Nyaka és a válla nagyon barna. Víz mellett volt a nyáron, gondolta Tass. Biztos, hogy nem dolgozik. Akkor vette csak észre, hogy az asszony sír; behúzta a kéziféket, kikapcsolta a motort, és a volánt marko- lászta, Tass pedig arra gondolt, milyen vidám volt reggel, ruganyosán lépkedett, és vissza-visszanézett a válla felett. Ügy ment a kocsi felé, mint aki vezetni akar. Tass mindjárt észrevette a változást, és egyáltalán nem • örült neki. Nem szerette a váratlan dolgokat, különösen nem a nőknél. Egyébként sem szerette a szőke nőket, már repülős korában ugratták ezert a többiek. Nézte kicsit az asszonyt, várta, hogy leié fordul, vagy mond valamit. Ha megint hisztizni kezd. letolom, gondolta. Ha kétszer egymásután ráhagyom, akkor ezt csinálja egész nap. Lehet, hogy én is az oka vagyok, gondolta. Szombaton, amikor ugyanígy megálltak keresztben a villamossínen Újpesten, és kiszállt a villamosvezető, Tass letekerte az ablakot, és elküldte a fenébe a fickót. Az tovább kiabált, erre Tass kiszállt a kocsiból, és megindult, felé. A villamosvezető vísz- szaugroft a peronra, és volt valami furcsa az arcán. Tass maga sem értette a dolgot. Éppen eléggé utálta ezt a szakmát ahhoz, hogy bárkivel is veszekedjen miatta. Utoljára akkor fordult elő ilyesmi vele, amikor még repült, és megmutatta a szerelőnek azt a rozsdás karabinert. A szerelő visszapofázott, mire Tass felvett egy pajszert » földről, és kihajtotta a fickót a hangárból. Végül is1 ő húzta a rövidebbet, mert a szerelőnek valami kapcsolata volt a parancsnokságon — egy hét múlva# Mfei
