Észak-Magyarország, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-21 / 299. szám
1980. december 21., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Nemzetközi elismerés Az elmúlt napokban több nemzetközi elismerésben részesültek magyar ifjúsági és gyermekkönyvek. Szabó Magda Abigél című müvéért —. amely német nyelven u Corvina Kiadónál jelent meg — megkapta a Padovai Egyelem és a íren lói tartomány által a legjelesebb ifjúsági irodalmi .alkotások elismerésére alapított európai ifjúsági irodalmi dicsérő oklevelet. Dániel Anna Karambol címéi regénye Gorkij-dijat kapná*. ( agyban, fagyban A hazak — mint ltotlós körül a csibék — guggolnak a dombtetőn épült templom körül. Fotó: Loczó József Nem mondom, szép évszak a tél is. megvannak a maga örömei, s különösen ilyentájt, a karácsony- válás küszöbén az ünnep egyedisége még vonzóbbá is teszi. Én mégis úgy vagyok vele. ha választani kellene, léli szépség ide. téli szépség oda, a nyárra esküdnék. Ügy gondolom. mindez azért. van. mert az ember a természettől is a melegséget várja. Mindez nem mond ellent a imák a ténynek, hogy itt. Gagyban, a tél is szép, sót mondhatnám azt is. bájos. Nekem egyébként is úgy tűnik, a tél falun mindenhol szebb, mint városon. A ivét településforma esetében legfeljebb a mínuszok azonosságát tekintve lehet hasonlóságról beszélni, minden más jellemző eltér egymástól. Ebből adódik az a megállapítás is. miszerint a télnek a falun bája, városon ára van. No, de mi maradjunk a gagyi télnél. Hogy el ne felejtsem. Felsögagyról van szó. mert tudomásom szerint. még négy település viseli a környéken nevében így vagy úgy a Gagy szócskát. Ahogy Alsógagy felől a falu határába érünk, azonnal feltűnik a hasonlóság, pontosabban, hogy a házak úgy guggolnak a környék talán legszebb fekvésű, legszebb ki emelkedésű temploma körül, mint a kotlós körül a kiscsibék. A majd' csaknem egyetlen egy utca két oldalára települt község a szokottnál is kihaltabb. Így mondom, a szokottnál is. bár olyan túlságosan nagy nyüzsgés itt soha nincs. Most azonban még az átlagnál is kevesebb embert látni házon kívül. Az egy-két valahová igyekvő felnőttet és néhány csüszkálgató gyereket leszámítva, üres a főút. Ütött gázpalack árválkodik a kapu előtt (úgy látszik, ma kell érkeznie a palackokat szállító gépkocsinak). Az egyik háznál a hóban, a/ árok mellett öt, zsák lei. meny. Az imént hozhatták, illetve rakhatták le. nyilván előbb-utóbb ez is bekerül a kerítés mögé, házba, biztos helyre. Egyébként a kerítések mögött, bent a portákon is kevés a mozgás. Látszik, aki csak teheti, odabent tesz-vesz a meleg konyhában, szobában, a füstölgő kémények ugyanis erre engednek következtetni. ,A házak üstökén, a tetőn az első hópaplant, már kirojtoz- ták a korábbi enyhébb-napok, mégpedig olyan szépre, hogy akár a csipkeverők, mintáinak is hihetnénk a tetőn maradt hómaradékot. Csendes, alig eseménye«, téli napjai egyikét éli Gagy. Marczin Elekék portáján is — ahová' apósával, régi ismerősömmel. Czingul Pista bácsival szétnézni bemegyünk — minden békés, nyugodt. Még a házőrző kutyának sincs nagy kedve ugatni, főleg nem, amikor látja, ismerőssel jövünk. Odabent, a meleg párát gőzölő istállóban csendben pihennek a lakók. A négy fejőstehén mindegyike ké- ródzive, lustán fekszik stö almon, latszik rajtuk, nincsenek szűkében az ennivalónak. A kél anyakecske is elégedetten- mekkent egvet-kettöt. talán, hogy felhívják magukra a figyelmet. bar mi inkább a takaros Hereford borjúcskát guszlál juk elegedet len. Odakint a beszéd, meg a lábbelink zöreje felrebbent egy tucat .galambot a galambpalota — mert nem dúc ez kérem! — tetejéről, keringenek vagy kettőt, s közben mondja Pista bácsi : ezekből is van vagy száz darab. Takaros kis gazdaság a vejéé, meg kell hagyni! Marczin Elek egyébként a helybeli tsz traktorosa, miként Czingul István is itt keresi a kenyerét. mint a gyümölcsös atyamestere. A 71 esztendős özvegy Takács Miklósáét, szó. ami szó, elég kormos állapotban leplük meg. Szabadkozik is erősen, amiért, most kor- molja a masinát — így nevezi —. de hát itt az ünnep a nyakán, bár már egyedül él. mégsem ünnep az ünnep sütés-főzés nélkül. Mini megtudjuk lóle, él testvére Pesten, Miskolcon. Szlovákiában, hívják is nagyon magukhoz, de ó"-----------------) v alahogy nem tud elsza- r kadni ettől a vidéktől. — 111 nagyon sokat kell dolgozni, hogy teremjen a föld. Nekem mégis itt a j jo A magyarázat? Szülő- tö o la'. Noéi is, cs annak a i bb száz in élőnek — javakorabeli, vagy idős emberre t —. akik Annus nénihez hasonlóan gondol- ko- a Ezt a kötődést emlegeti a község harminc év körüli plébánosa Mute. Aadtu- is. — Ili születtek, itt nőnek tel, itt élték le életük nagy részel, nem csoda, ha szivükhöz nőtt a ház. a táj. Ez a generáció már itt marad. minden ide köti. itt is akar meghalni. — Es a fiatalok? — Ez a nehezebb kérdés. Azt hiszem, amíg a . szülői ház vérségi köteléke es anyagi függősége fennáll. vissza-v issza jönnek, esetleg van, aki marad is, tie ha ezek megszűnnek, a fiatalok végleg elmennek. A plébános, aki maga is városi fiatal é.s mindössze egy eve cl a Szárazvölgy e kis községében, érdekes megállapítást tesz a falusi életről, az itteniek életéről: — Talán szegényebben élnék ill az. emberek, mint városon, - ez az élet mégis boldogabb ... Emberi kapcsolatok kerülnek szoba. Csak városi tudja lemérni, hogy ez. a kapcsolat itt egészen más. Jut idó emberi szóra, hogy milyen gyógyszert irt az 1 orvos, hogy mennyi tejet ad a tehén ... szóval itt nem jellemző az a válasz: nem érek rá. Emberi szóra mindig marad idő. Ilyesféléket vesz észre a Gagyban. fagyban megforduló idegen, ilyesmik kerülnek szóba a véletlen és tervezett találkozások alkalmával. Mikor Mata Andrásnál jóféle mádi borral búcsút koccintunk, egyben már a közelgő új esztendőre is gondolunk. Én kicsit a jövő évi zöldbe öltözött gagyi nyárra is. Mi ez, ha nem visszavágyakozás? llajdu Imre A városból vannak az elvtársak, láthatod. velem vannak. A téesz vendégei. — Keze hátával barátságosan félre tolta a fegyver csövét, s közelebb lépve halkan hozzátette: — Fontos vendégek, Simon. Téesz-érdek, hogy jól érezzék magukat köztünk. A vadőr leeresztette a puskát, ám a tenyere még mindig a fegyver agyán feszült. — No, szóval megegyeztünk — veregette meg a vállát Svegál. — Felejtsd el ezt is, Simon. Nem láttál semmit, nem hallottál semmit. Mi ez a kis lövöldözés? Voltunk mi már nagyobb kutyaszorítóban is. A fronton. Mi. egykomnm? Ne félj, a demizson bor meglesz, ami a vadőrnek ilyenkor kijár. A sebesült suta telnyöszörgölt. Simon haragosan kifakadt. — Nem kell a borod, Anti! A törvény az törvény! — Ugyan. Simon! — legyintett türelmetlenül Svegál. — Mit tudsz te a törvényhez? A vadonban élsz, magadnak. Elszoktál te már az emberektől. — Az emberektől? — szegezte rá szűkre húzott szemét a vadőr. — A te nevedben. a te parancsodra kapom el őket. ha tilosban járnak. — Elég az akadékoskodásból, ostoba! — Svegid a vállára rántotta a puskaszíjat. — A vezetőség dolga megítélni, mi helyes, mi nem... Reggel jelentkezel az irodában! — Hátat fordított, és a sötétben várakozó vendégekhez lépett. — Sose sajnálják. Ez csak egy silány suta. Van itt különb pecsenye is. Egy koronás gim, a vadállomány dísze. Simon füle zúgott, a tompa zsibbadságon át még hallotta a távolodók beszélgetését. — Biztos, hogy hallgatni fog. Svegál elvtárs? Nagyon kellemetlen lenne. — Tessék rám bízni. Majd reggel beszélek a fejével. Találunk még olyat, aki engedelmeskedik. Simon fáradt, öreges mozdulattal a nyakába akasztotta a fegyvert, és a bokorhoz ment. Üjra megvizsgálta az őz sebét. A golyó a tomporába fúródott, az ilyen lövést az állat kiheverheti. Otthon majd fertőtleníti a sebet. Nyögve, szuszogva tölnyulábolta az áléit állatot, s megindult terhével a csúszós ösvényen lefelé. Egy íarakásnál kifulladt a letelte, és maga is mellé rogyott. Fürge, lopakodó léptekkel két suhane bukkant elő a rönkprizmák közül. — Na. né, Simon bátyám — habogott vigyori pofával a magasabbik, amikor meglátta, és a hála mögé rejtette a nyulat. A másik meg csak tátogott, hangtalanul nagyokat nyelt. 1 Simon elgondolkozva nézte a kis vadorzókat. Ezeknek sose lesz vadászpuskájuk, legföljebb csak hurokcsapdával nyúlászliat- nak a tilosban. A legrosszabbkor jött ez a tettenérés. A lehető legrosszabbkor. — Hová azzal a nyállal? — mordult rájuk bosszúsan. — Hát, hát csak itt találtuk. Simon bátyám. Ö... ő... beszorult szegényke a farakásba. — Hm. Szóval beszórult. — 1-igenis. beszorult. Akárcsak itt ez a suta — lelte hozzá sunyi képpel a nyúl- tolvaj. — Az is csak beszorult. — Ez a suta? Mit tudsz te ahhoz! — Hallottuk ám a lövést! — Eh. mit tudjátok, ki lőtt! — Simon mély szusszanlással legyintett — Na. lóduljatok innét. A nyútiolvajok elinaltak, meglepetésükben a köszönetről is megfeledkeztek. Simon az elcsendesült özsutához lépett, de ahogy lehajolt hogy újra a nyakaba emelje, nem hallotta a lélegzését. Kiszenvedett. Tüzes lobbanás csapott a szemébe, szinte megvakította a harag. — Megálljaink! — rázta az öklét fölfelé. — Megáll jatok Ezt még megkeserít - lilék! Koronás vadra fűlik a fogatok? Koronásra?... Fújtatva törtetett a sűrű mélyébe. Tudta. merre tanyázik a gun.- minden jeles állatról tudta. Eiőbb megleli, mint Svegál Anti a fontos vendégeivel. Később lassított, lopakodva közelítette meg a helyet. Még idejében fölfogta a fölriadó vad neszezését Simon hallása az állatokéval vetekedett a hosszú erdei elzártságban. Hol talál ilyet Svegál Anti? Vagy neki az mindegy? Csak hajlongom tudjon. A birtokának tekinti az erdőt. Pedig nem volt mindig ilyen. Megrázta a fejét.. Nem kell a borod. Anti — mondta magában. — Lesz. ami lesz. Egy dupla törzsű fa mögé húzódva várta a gím i’ölbukkanását, vállhoz emelt puskával. Először az agancsait pillantotta meg, az ágairól fölismerte a pompás állatot. Tétovázás nélkül célzott és lőtt. Az erdő furcsán megbillent, a fák megdőltek körülötte, ahogy ott állt. leeresztett fegyverrel a hörgő test fölött. A súlyos fejet föltámasztotta a terebélyes agancsKorona. Elferdült nyakkal rángatód- zott az avaron a királyi gím. — Nem, nem. nem! — hajtogatta tönn- hangon Simon a bosszú szavait, s remegő • kézzel födte be gallyakkal a tetemet. Előlük. Svegalék elő! rejtette el. — Holtában se jut a kezetekre... Holtában se. Sávos nyál szivárgott a szájpadlásán, a gyomra émelygett Kivánszorgolt a horhos széléhez. Megtörölte a kezet, cigarettát sodort a kopottas dózniból. A szürkületben lassan oszladozott a cigarettafüst. Nézte a kékesszürke gomolya- got. rálujt. és a tűst plnvúlt. szét foszlott. Kis vadorzók — tűnődött ei. Mért hagyta futni a kis vadorzókat? Mái csak . fölöttük van hatalma egy vadőrnek... Még egy utolsót szippantott íztán ■ cigarettavéget tócsába dobta. Sisteregve aludt ki a parazsa. A parányi víztükröt nézte.. A papír elázott. szétterült, dohányszálak úszkáltak a pocsolyában. Elerőllenedve tért rá a hazaleié vezető ösvényre. Már jócskán maga mögött hagyta u horhost. amikor megbotlott és i földié zuhant. Megpróbált töltápászkódni. de a tuba minduntalan visszarántotta. Ekkor vette észre, hogy húrokba szorult. Furcsa .döbbenettel meredt a drótra. Újabb alattomos, orozó csapda, amiről eddig nem tudott. Ez most öt fogta meg. Hát mennyi van még belőle egy ilyen erdőben?
