Észak-Magyarország, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-21 / 299. szám

-82M>MAGVAiR0R&2&G 6

T980. cfecemEer 21., vasárnap

WÄ Breifthoíst:

BK i

, iw .so» rJsf-/ ' i

0 íf fl

Valahányszor Marianne bridzspartml megy a barátnőiéhez, vagy meglátogatja valamelyik imádott nagynéniét, rendszerint kis cédulát hagy a konyhaasztalon; ráírja, hol van, mikor jön haza, mit főzött vacsorára. Bevallom, ritkán szoktam elolvasni ezeket az üzeneteket, mert mindig ugyanaz van bennük, s az ennivalót úgyis mindig megtalálom a sütőben, vagy a hűtőszekrényben.

Tegnap is, amikor’ hazaértem , azonnal észrevettem a cédulát, de rá se hederítettem, hanem a vacsorát kezdtem keresgélni. A kedvenc bablevesem volt sertéshússal, s ezért teljesen megfeledkeztem a levélkéről. Ez bizony helytelen volt részemről, mert ez alkalommal nem holmi kiruccanásról volt szó. A papírlapon ugyanis ez állt:

„Örökre elmegyek. Dél-' Amerikába utazom a legjobb barátoddal. Ég veled, Marianne.”

Olykor váratlan drámák törnek be életünkbe, de mi még arra is lusták vagyunk, hogy figyelemre méltassuk. Bizony, nem vesszük észre, s én ezért jó három adag levest kikanalaztam, egyetlen pillantást sem vetettem az irományra, hanem felálltam, hogy kávét főzzek. Kedvem szottyant, hogy egy kupica

konyakot öntsek a kávéba. Bizonyos vagyok benne, hogy önök sem utasítanának vissza egy kis italt, ha a feleségük a legjobb barátjukkal Dél-Amerikába szökik. Bár én — ismétlem

— minderről nem tudtam, csak ösztönösen nyúltam na. üveg után.

Éppen kihúztam a dugót, amikor odakint csengettek. Larssenné volt, a szomszédunk.

— A felesége nincs itthon, ugye? — kérdezte.

Ha tudom az igazságot, azt válaszoltam volna, hogy ebben a pillanatban az én Mariannám Dél-Amerika felé tart a legjobb barátommal — és Larssenné- nak bezzeg lenne miről pletykálnia a barátnőinek, meg a szomszédainak. De nem tudtam az igazságot, s így ezt feleltem:

— Biztosan fodrászhoz ment vagy az egyik nagynénikéjéhez.

— Nem fontos, csak a ruhaszárító. kötelet hoztam vissza. Köszönöm. — Kezembe nyomta a kötelet és elment.

Ekkor megszólalt a telefon. Felvettem a kagylót.

— Itt Tomas beszél —1 csendült egy vidám hang.

— Erna megengedte, hogy holnap vádászni menjek, s azt gondoltam, hogy téged is hívlak, eljössz? Holnap kezdődik a nyúlvadászat,

viszek sört meg pálinkát is, úgyhogy majd kedélyesen

elvadászgatunk.

Ez aztán a meghívás! Végképp le kellene mondanom a szabadságról, és beletörődnöm , a papucsférj szerepébe, ha nem fogadok el ilyen remek ajánlatot!

Megköszöntem barátomnak a meghívást, és megígértem, hogy elmegyek.

— No persze, ha Marianne elenged — tettem hozzá minden eshetőségre.

— Elenged — mondta kissé bizonytalanul Tomas. — De nehogy otthon felejtsd a puskát, ahogyan tavaly. Emlékszel ? Egész láda sört hoztál, de a puskáról bezzeg megfeledkeztél ...

Bizony, ez olyan ballépés volt. amelyet egész évben az orrom aló dörgöltek.

— Rögtön megyek, és előszedem a puskát — mondtam.

Bementem a . szobába, hogy elővegyem a puskámat. de ekkor hirtelen gázszag ütötte meg az orromat. No persze, ebben a kapkodásban elfelejtettem meggyújtani a gázt!

Éppen elindultam a konyha felé, amikor kinyílt a külső ajtó. Egyik kezemben a szárítókötéllel, másikban a puskával indultam az előszobába.

Marianne jött meg. Amint megpillantotta a fegyvert, éktelenül visítani kezdett. Azután a nyakamba ugrott, és görcsösen belém csimpaszkodott.

.— Csak tréfa volt! — kiabálta. — Azért csináltam, mert kíváncsi voltam, hogy egyáltalán elolvasod-e az asztalon, hagyott céduláimat. Álmomban sem gondoltam, hogy bánatodban öngyilkos akarsz lenni <

Ekkor észrevette a kötelei:.

— Szent isten! Erre is elszántad magad! — még szorosabban magához ölelt, és ekkor megérezte a gáz- szagot. — Nem, nem! Ez nem lehet igaz! Drágám! Mindenem!

Ez a história annyira felkavart, hogy másnap, amikor vadászni mentem Torn as-szál, véletlenül a horgászbotomat vittem magammal .. „

Csáti napok

Azt már megszokhattuk az utóbbi években, hogy a különböző jellegű kulturális rendezvénysorozatok, programok hírül adására a sajtó nyilvánosságát is „igénybe veszik” a szervezők, a rendezők. Nem ilyen gyakoriságú még a példa arra. hogy az értékelő' munkamegbeszélésekre is címezödjenek meghívók.

Örömmel sorolhatjuk ezért is a jó példák sorába a mezőcsótiaknak. azt a buzgalmát, mely a közelmúltban befejeződött csati napok rendezvénysorozata a mindennapi munkában hasznosítható tapasz- ■ tuiutainak összegzésére biztatott bennünket. A közel másfél hónapos rendezvény- sorozat ünnepélyes lezárását. követően, a járási párt- bizottság kezdeményezésére munkamegbeszélésen össze- geszték a felmérhető eredményeket, mert: „így illik ez: a munka zárásakor számvetést kell tenni, mérleget kell készítenünk. Ezért szembesítjük rendezvénysorozatunk célját,

szándékát az elént eredményekkel”. — hangzott el a mezőcsáti munkaértekezlet bevezetőjében. A cél pedig az volt, hogy az év arra legalkalmasabbnak tekinthető időszakában széles skálájú, sokoldalú lehetőséget nyújtsanak a járás területén éjő lakosság művelődéséhez.

A program ismeretében elmondható, hogy az valójában a különböző igények, korosztályok, rétegek figyelembe vételével próbált személyes közelségbe kerülni; a diákokkal éppúgy, mint a termelőszövetkezetek és vállalatok dolgozóival. vagy éppen az értelmiségiekkel. Ám ezzel nem csupán a feltételezhető igények, óhajok egyszerű kiszolgálásáról volt. szó. célul tűzték maguk elé azoknak a formálását, fejlesztését is. A közéleti témájú fórumok és találkozók; az irodalmi műsorok; a kiállítások; író-olvasó találkozók; gyermekműsorok: a hivatásos és amatőr együttesek szereplései nagy látogatottságnak örvendtek. Lehetne ezt bizonyítani számokkal is, a csati tanácskozás megállapításai azonban inkább azt a pozitívumot. hangsúlyozták/ 'ami a rendezvények iránti személyes „kérdezősködé- sekben”, a rendezvényeket követő dicsérő. elismerő megnyilatkozásokban volt, tetten érhető.

A csati napokat követő munkaértékelésen megállapították: ....... lakosságunk

i

gennel, elíogadóan szavazott a csati napok közművelődési programja mellett”. És ehhez azt telték még hozzá, hogy éppen ezért a menet, közben adódott problémák tanúságait is a „jóra fordítás” igényével kell felhasználni. Már a következő alkalommal —. s addig is, a „hétköznapok” gyakorlatában.

(t. n, j.)

Nincs szomorúbb a szereld normaként való megfogalmazásánál. S meddőbb dolog sincs ennél. Hiszen segíteni, ölni. dolgozni lehet parancsra, de szeretni nem.

Bergman egyik fő tétele, hogy azért nem találjuk Istent, mert nem tudunk szeretni. Azaz nem találjuk önmagunkat. Bergman azért is tapint rá a lényegre, mert az önként vállalt szeretet együtt születeti a • kereszténységgel. Megbomlott — a római társadalom válságaként — az emberi összetartozás természetessége. Olyan hi- á ny h eiy zet k el et kezett,

amelyben megnövekedett a vallás iránt való szükséglet. Az Üjtestamentum is a hiány pátoszát viseli, s jobban átgondolva ez nem más, mint a szeretet, mitológiája.

A szeretet nem norma, de azért feltételei vannak. Igen kegyetlen feltételei.

A polgári világban a racionalitás vált egyeduralkodóvá. Így a szeretet nem más — ilyen feltételek mellett —, mint „energiapo- csékolás”. Lázadás a racionalitás rémuralmával szemben. Ezért korunkban egyre veszedelmesebb és vakmerőbb vállalkozás szeretni, hiszen a racionalitás rendszerén belül nem térülnek meg azok az áldozatok. ami szükséges a szereléshez.

Érdekes, hogy a szeretet kockázatát azok vállalják elsősorban, akik túlontúl gyöngék ahhoz, hogy elviseljék a következményeit.

Mert a civilizáció kialakította a védekezési me- eh arí izmusokat a szeretet eiien. Azt a helyzetet, hogy minél kisebb legyen a vészéivé a megszerelésnek. Ez látszik az érintkezési viszonyokban is — sok emberi ismerünk, de felszínesen. S ha az emberek találkoznak. nem beszélgetnek. hanem társalognak. Szándékolt felszínesség ez. meri minden ember azzal fenyegeti önmagát, hogy végül is megismer valakit és' megszeret.

S hányszor találkozunk kellemes társalgókkal, akik semmit sem mondanak. Talán éppen ezért jó hallgatni őket. Mert. végsősoron a hallgatás egyetlen módja a fecsegés.

Védekezési mechanizmus az. is, hogy nem szabad tudni az emberekről. Mert, akik a létezés terhét hordják, kellemetlenné válnak. Hiszen illemszabályt sért, aki a felszínesség ellen vét. Nem jó tudni a sorscsapásokról sem, hogy ne kelljen megismerni a könyö- rületet. Esetleg a statisztikákat érdemes megismerni, mert a számok mögött nincs ott az „egyetlen ember”. Tudunk az öngyilkosságokról, az alkoholizmusról, de arról már nem. hogy milyen motívumok miatt lett- valajvi öngyilkos vagy alkoholista.

Egy hétig járt be a kórházba haldokló édesanyjához. egy ismerősöm, aki fáradtan, vörös szemmel ment iskolába. A felháborodott tanár mesélte, hogy ez a fiú teljesen elzüllik, az egyik órán el is aludt. De nem vette a fáradságot, hogy megtudja: mi játszódik le ismerősömben. Szinte kötelezővé vált az ilyen sorscsapások eltitkolása is. vagy nem törődnek vele. vagy kellemetlenné válik ez a törődés.

Persze a bűnökről nyilvántartást vezetünk. Ezt sokkal könnyebb tudni, hiszen ''bennünk lehet a in ég- bocsátás öröme. Érdekes az is. hogy a szokatlanul pozitív emberi magatartásokul a visszájára fordítjuk. Ha valaki többet tartózkodik a munkahelyén, mert alkot, akkor könnyen ráfogható: stréber. Vagy keresünk neki olyan tulajdonságot, ameiy ellensúlyozza ezt a szokatlan jót

— például azi. hogy nem jön ki a feleségével, azért tartózkodik annyit, máshol. De ha valaki, a kocsmában tölti az idejét, ez-senkinek sem jut eszébe.

Nem merünk szeretni, mert félünk a következményektől. Félünk a veresé- . gektől, félünk attól, hogy az önként vállalt, fenntartás nélküli szerelés ellenünk fordul. S ez nem az emberi lény szel eteire való képtelenségét jelenti, hanem a gyávaságot.

A halál tudása nélkül nincs szeretet, s a halált csak természetben lehel elhinni igazán. Amerikában1 ma már olyan temetéseket rendeznek., ahol a gyászolók zárt • teremben búcsúznak szeretteiktől. Ultramodern berendezések között olyan a. gyászszertartás, mint egy koktélparti. Tehát a racionalitás tagadja a halált, mert ha ezt néni tenné, a szeretetet sem tagadná. Természetesen a halálról sem illik beszélni, legfeljebb • emle- gelni szabad.

A szerelet tehát fenyegetés is. Félelmetes indulatokat szabadíthat fel az emberben, amivel nem tud mit kezdeni. De ’ ennek az ellenkezője is igaz. A magányba . már igen sokan beletörődtek. inert a magányosságon ' túljutni csak szeretettel lehet. De az egyedüllétet — ami nem azonos a magányossággal

— már sokkal, nehezebb elviselni. Ilyenkor szoktuk mondani: kibírhatatlan,

hogy engem senki sem szeret. V. .T.

— Ma éjjel póruljár valaki — morogta, ahogy fázósan összébb húzta magán a viharkabátot.

Egész nap szitált az eső, csak késő éjszaka állt el. Szél támadt, rázta az öreg tölgyek elsárgult lombját. A vadőr lába körül zörögtek az elszáradt levelű bokrok. Ez a sáv már az őzjárás szélső határa az országút felől.

— Hm. Szóval nyúlhúsra fűlik a tolvaj foga! Nyúlhúsra.

Tegnap fedezte föl az orozó csapdát a vízmosás bokrai között, de nem bántotta, hogy fülöncsíphesse a tolvajt. Ma éjjel megtudja, akad-e nyúl a hurokban, és ki az. aki a pecsenyéért jön.

Bicegő, furcsa léptekkel baktatott. A csípőjében csúszkáló puskagolyó iormátla- nította el a járását. Talán kijön majd egyszer valahol — gondolta. A harangozó is kapott egyet emlékbe a Donnál, majd húsz| évig hordta a golyót a farában, aztán csak előbukkant a bőre alatt. Egy kis- fröccsért bárki megfoghatta.

— Maholnap a kezeden jársz már. Simon. A kezeden. Csak a barátság tart léged az állásban. A baráti kegyelem. — Kedélyes hangon mondta, de épp eleget értett belőle. Így vágott vissza Svegál Anti tavaly ilyentájt, mert szóvá merte tenni, hogy ö maga szegte meg a vadászati tilalmat. Maga a főember... Szorongató bizonytalanság fogta ei még most is. Hogy már csak kegyelemből tartaná?

Simon megrázkóclott. Lövés dördült a kövesút felől. A nárás erdő háromszoros visszhanggal válaszolt a durranásra.

Meglapulva hallgatódzott. Uramfia. ki lehet ez? A titokban nyulászók aligha jönnek puskalármával. Az ő fegyverük a hangtalan hurok.

Meggyorsította a lépteit. A hold lejjebb csúszott, le a felhőíoszlányok alá Még jó óra és szürkül. Szokás bejelenteni a vadászatot. Meg ilyenkor tilalom van már.

Ágropogás, kiabálás jött válaszképpen a töprengésére, a bokrok között zseblámpák kutató fénye pásztázott. Valahol a köves- útón autó berregett.

Az ösvénytől balra, sűrű, csalitos részen nesz hallatszott. Előre dőlve fülelt, hogy megkülönböztesse az új zajt. a csör- letők lármájától. Kapálódzó dobbanások, kínlódó lélegzet. —• A meglőtt állat!

Dékány Kaimén:

Benyomult a sűrűbe. Közeledtére erősödött a hörgő íújtatás. és egy karcsú test lendült el a bokortól. Öz! Az állat utolsó erejével menekült. Elérte az ösvényt, s olt összerogyott.

Simon megtapogatta. Fölkaltintotta bülz- ni-öngyújtóját. A lény beleszúrt az öz rémült szemébe: fölkapta a fejét, de a teste nem engedelmeskedett.

— Uram teremtőm 1 r— kiáltott fői Simon. Az őzsuta feküdt előtte, akit a tenyeréből efelett. A tavaszon, őrjárat Közben talált rá a magatehetetlen zsenge jószágra.

— Bitangok! — egyenesedett föl a vadőr, lekanyarintotta válláról a kétcsövű puskát. Az egyik csövében sós lőpor volt. — Ezért most megfizettek!

Reccsenve tört az ag. fény csapódott a nyöszörgő állatra.

— Ide, ide, hé! Megtaláltam n pecsenyét! — rikoltozott egy rekedt férfihang. Simon érezte a szilvapálinka szagát a levegőben.

— Meg ám, az anyád keservül

A zseblámpás ember ijedjen hátrahőkölt.

— Igazolja magát! Kik maguk' Hogy merészelik?

A bőrkabátos idegesen kotorászott a zsebében, és hátrafelé, közelgő társaira te- kintgetett.

— Hagyja csak. Nikolics — szólalt meg a sötétből előlépő, báránybőr kucsmás, bajuszos alak. — A mi emberünk ez.

A vadőr rögtön fölismerte az idegenek kísérőjében Svegál Antalt, a téesz elnökét.

— Simon, te — szólt nevetgélve. — Te, te, na. Ne bolondozz azzal a puskával.

/