Észak-Magyarország, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-15 / 242. szám

eSZAK-MAGVASORSZAG 4 1980. október T5., szerda Megyénk egészségügyi helyzete ^ (-Folytatás az 1. oldalnál) ' El kell érni, hogy az or­vosok, egészségügyi dolgozók ne tanúsítsanak olyan maga­tartást, amelyből az állam­polgárok arra következtet- I nek, hogy megfelelő ellátás­ban csak azok részesülnek. ■ akik különjuttatást nyújta- ! nak.” I Le kell szögeznünk — ! hangsúlyozta —, hogy hála- ! pénzellenesek vagyunk. A hálapénz csak megtűrt jelen­ség és idegen a szocialista jövedelmi és elosztási rend­szertől. Elfogadása árt az * egészségügyi dolgozók tekin­télyének és egészségtelenül megosztja az orvosokat és az 1 egészségügyi dolgozókat is. ; Célkitűzés, hogy az orvosok i átlagkeresete fejezze ki a 1 társadalmi munkamegosztás- ! ban betöltött szerepük jeleri- ) tőségét. Az egészségügyi dol- ! gozók anyagi és erkölcsi ' megbecsülésével párhuzamo­san biztosítani kell az ellá- 1 tás tényleges ingyenességé- ! nek társadalmi feltételeit. Gondjaink ellenére úgy lát— ! luk. hogy megyénkben fo- 1 kozatosan javul az etikai ' helyzet: az egészségügyi dol- f gozók többsége becsületesen 1 helytáll és az elvárásoknak ' megfelelően végzi mindenna­pi felelősségteljes munkáját. 1 Ennek ellenére azonban az ' etikai programot nem vehet- ' jük le a napirendről, figyel- 1 műnk és cselekvésünk kö- \ aépppntjában kell tartani. 1 A vitaindító előadás to- r vábbi részében a pártszer- 1 vezetek munkájával foglal- 1 kozott:. Többek között meg- [ állapította, hogy az egész- r ségügy területén működő 1 pártszervek és -szervezetek 1 összességében eredményesen. ' fokozatosan javuló színvona- | Ion látják el feladatukat. Te­vékenységük nyomán erősö­dött az egészségügyben dol- ' gozó kommunisták eszmei, politikai és cselekvési egysé- ' ge. Mindezek eredményeként az egészségiigvi dolgozók reá­lisabban, tudatosabban rea­gálnak a társadalmi jelensé­gekre, bátrabban nyilváníta­nak véleményt, s önigénnyé vált számukra a politikai tá­jékozottság. Jelentősen nőtt a pártszervek és szervezetek befolyása az egészségügy ' minden területén, javult a szakmai munka színvonala. Az egészségügyben dolgozó ! pártszervezeteknek )s jelen­tős a szerepe abban, hogy az egészségügyi dolgozók több­sége — helyenként nehéz kö­rülmények között — helyt­állt és jó munkával járult hozzá, hogy ? párt egészség- és szociálpolitikája, valamint az egészségügy; törvényben foglaltak mindjobban meg­valósuljanak. További fel­adataikról szólva, kiemelte, hogy meggyőzően képvisel­jék a jövőben is pártunk egészségpolitikájának alapel­veit. A szakszervezeti szer­vekkel együtt javítsák a munkahelyi légkört, segítsék a munkahelyi demokrácia fejlesztését. Segítsék elő az etikus orvos-egészségügyi magatartás fejlesztését, az etikai tanácsok programjá­nak végrehajtását. Az egészségügyi hálózat fejlesztéséről szólva kiemel­te. hogy az anyagi lehető­ségeinket mindenkor az or­szág gazdasági helyzete, a nemzeti jövedelem alakulása határozza meg. A rendelke­zésre álló anyagi eszközök racionális és hatékony fel- használása azonban szüksé­gessé teszi az eddiginél ma­gasabb szintű irányító és szervező munkát, az igények és szükségletek sorolását. A VI. ötéves tervelőirányzat a legnagyobb feszültségeket oldja meg és a szükségletek tömegéből a társadalmilag legfontosabbak megoldását biztosítja. Ennek megfelelő­en dolgoztuk ki a megye egészségügyi ágazatának tervkoncepcióját, amely a korábbi ötéves tervnél lé­nyegesen magasabb összeget irányoz elő. Megvalósítása azonban nemcsak a népgaz­daság teherbíró képességének alakulásától függ, hanem va­lamennyiünknek nagyobb gonddal kell előkészíteni a beruházásokat és meg kell akadályozni a túlzott igényű, erőn felüli tervezést. Végezetül arról szólt, hogy megyénk egészségügyi ellátá­sában. beleértve a gyógy­szertár vállalatot is, 13 800- an dolgoznak, ebből 1440 or­vos, 266 a gyógyszerész, 45 egyéb egyetemi végzettségű diplomás és 7257 szakdolgo­zó. A társadalom valameny- nyiüktől magas szintű mun­kafegyelmet, fokozott felelős­ségvállalást igényel ahhoz, hogy az előttünk álló felada­tokat és célkitűzéseket ered­ményesen valósíthassuk meg. A felszólalások r Dr. Tóth István, encsi kör­zeti orvos elsősorban az en­csi járás sajátos helyzetéről, az aprófalvak gondjairól, a szétszórt, kis lélekszámú te­lepülésekből adódó tenniva­lókról szólt. Elmondotta, hogy ezekben a kisközségek­ben, melyeknek mintegy a felében 60 éven felüli az át­lagéletkor, 1977-től kezdődő­en sikerült megteremteni a folyamatos ügyeleti szolgála­tot. Szólt a védőnők áldoza­tos, lelkiismeretes munkájá­ról — a gyermekhalálozási arány itt kisebb a megyei átlagnál —, a védőnők meg­becsülésének nagyobb szük­ségességéről, a gyermekek testnevelésének az eddiginél fok ozottabb kitérj esztéséröl. Dr. Argay István szülész főorvos a koraszülések rend­kívül széles problémaköréről beszélt. Elmondotta, hogy nem szükségszerűség a kora- szülések számának fokozódá­sa, ellenben ezeknek a szá­moknak az alakulásához az egész társadalomnak, tehát valójában mindannyiunknak köze van. Ezzel kapcsolato­san bizonyos szemléleti vál­tozásokra is szükség van. Szólt róla. hogy rendeleteink jók, de a végrehajtásukhoz szükséges személyi, tárgyi. íeitetelek még nem teljesen biztosítottak. Hangsúlyozta, hogy különösen az első ter­hesség megszakításának rend­kívül súlyos következményei lehetnek. Mindent meg kell tennünk, hogy ne öregedjen el társadalmunk, ebben fő­ként a megelőzésnek lehet Stagy szerepe. Dr. Bánfalvi Sarolta gyer­mekfogász ugyancsak nagy hangsúllyal szólt a preven­cióról, hiszen ha a megelőzés szükséges valahol, akkor a fogak esetében különösen az. Gyermekkorban kell meg­kezdeni a védelmet, a fogak gondozását. Miskolcon azon­ban a 16 iskolai gyermekfo­gász állásból csupán hat be­töltött, így sok ezer gyerek jut egy orvosra, de a megyé­ben is csak két főfoglalko­zású fogász végzi ezt a mun­kát. Több felnőtt fogorvost kellene bekapcsolni ebbe az igen nehéz — gyermekekről van szó! — tevékenységbe. Dr. Ditrói' Sándor igazgató főorvos a magas táppénzes állomány csökkentésének mi­kéntjéről, majd a műszere­zettségről, a magyar műsze­rekről szólt. Ez utóbbi témá­val kapcsolatban elmondotta, hogy az orvos—mérnök kap­csolat sok, jó eredményt ho­zott mór, de több orvos csu­pán a nyugati műszereket tartja jónak, holott a hazaia­kat nem is ismeri. Végül a szolgálati orvosi lakások meg­építését, a vasgyári, új sebé­szeti pavilon megépítését sürgette. Dr. Jánvári Anna igazgató főorvos felszólalásának első részében az integrációról be­szélt, elmondva, hogy már eddig is jobb eredmények születtek volna e tekintet­ben, ha az előkészítésre, a személyes meggyőzési-e több gondot fordítunk. A későb­biekben a vezetők felelössé- géről, a személyes példamu- " tatás erejéről szólt, hangsú­lyozva a szigorúbb megíté­lés szükségességét, helyénva­lóságát. Dr. Berkő Péter, az egészé ségügyi pártbizottság tagja a káder- és személyzeti munka magasabb színvonalra emelé­sének és az emberi tényezők­nek a fontosságát hangsú­lyozta. Az egészségügyi ellá- ’ tás színvonalát nemcsak drá­ga műszerekkel, új beruhá­zásokkal lehet emelni, hanem, a dolgozók szakmai és politi­kai műveltségének emelésé­vel is. Az egészségügyi párt­értekezlet feltárta a gondo­kat, meghatározta a tenni­valókat; úgy érzik, jó úton vannak a feladatok végre­hajtásában. Dr. Pócsi Győző szülész­nőgyógyász főorvos elmon­dotta, hogy milyen erőfeszí­téseket tesznek a szülészeti ellátás javítása és a nőgyó­gyászati megbetegedések megelőzése érdekében. Elem­ző és felvilágosító tevékeny­séget fejtenek ki a szükség­telen művi abortuszok és a sikertelen terhességek meg­előzéséért. Kiss Miklós elektromérnök a műszaki szakemberek és az orvosok, egészségügyi dol­gozók együttműködésének kérdéseit elemezte. Hangsú­lyozta, hogy az elmúlt évek­ben az elektronikai műszer­ipar jelentős eredményeket ért el az orvostechnikai mű­szerek kutatásában, tovább­fejlesztésében. Dr. Velkey László igazga­tó főorvos hozzászólásában a csecsemő-, a gyermek- és az anyavédeLem fontosságát hangsúlyozta: nemcsak az el­múlt évek párt- és kormány- határozatai, hanem az ille­tékes megyei szervek intéz­kedései is ezt a felelős törő­dést tükrözik. A gyermek- rendelés és a gyermekorvosi hálózat fejlesztésében jelen­tős eredményeket értünk el az elmúlt években, de nem lehetünk elégedettek, mivel sok olyan család és szülő van még, akik nem teljesítik kötelességüket gyermekeikkel szemben. Szorosabb együtt­működést sürgetett a párt-, állami és társadalmi szervek, valamint a pedagógusok, az iskolák között. Juhász Péter, a Mezőkö­vesdi városi-járási Pártbi­zottság első titkára arról szólt, hogy területükön a párt- és állami szervek rend­szeresen értékelik az egész­ségügyi munka helyzetét és meghatározzák a feLadatokat. A mezőkövesdi városi és já­rási párt- és állami szervek összevonását követően az egészségügyi irányítás is egy­séges lett, és. az eltelt idő­szak tapasztalatai bizonyítot­ták: helyesen cselekedtek. Az egységes ' szakmai irányítás megszüntette az addig elő­forduló átfedéseket és párhu­zamosságokat, megoldották a szombat-vasárnapi és mun­kaszüneti napokon az ügye­leti szolgálatot. Végezetül azokról az erőfeszítésekről szólt, amelyeket a Zsóri-für- dő gyógyfürdővé nyilvánítása érdekében tesznek az illeté­kes helyi szervek. Dr. Prónai Gábor, a mis­kolci akadémiai bizottság egészségügyi szakbizottságá- • nak elnöke a bizottság eddi­gi munkájáról, a jövőt illető terveiről szólt. Arról a hasz­nos munkáról, melyet már eddig is végeztek, és mely a jövőben nyilván még jobban kiteljesedik. Különböző mun- kacsoDortok alakultak, a bi­zottság a régión kívül, már felvette a kapcsolatot lensve- lekkel. szlovákokkal is. Vé­gezetül az egészségügyi fel- világosító munkával kaocso- ] a fosán elmondotta, hoev az eddiginél nagyobb., ha+áso- sabb m’mkára ran szükség. Dr. Ceitler György, ózdi igazgató főorvos az integrá­cióról szólva elmondotta, hogy Ózdon ez a tevékenység már gyakorlatilag 1967-ben meg­kezdődött. most a bart/almi munka javítása a cél. Beru­házások nélkül, csunán a belső munka szervezésével sikerült például a párhuza­mos vizsgálatokat csökken­teni, ily módon is meggyor­sítani a gyógyító munkát. Tennivaló persze bőven van, meg kell szüntetni például a „minden szinten szinte min­den” elv alkalmazását. El­mondotta. még, hogy a kör­zeti orvosi állásban jövőre csupán egy marad üresen, üzemorvosi helyet illetően pedig egy sem. Dr. Sugár Agnes, miskolci járási főorvos az öregek gon­dozásának témaköréről be­szélt. Elmondotta, hogy nincs szükség különösebb beruhá­zásra, szükség van ellenben lelkiismeretes munkára. A későbbiekben etikai kérdé­sekről szólva elmondotta, hogy nem szükséges ragasz­kodni azokhoz az egészség­ügyi dolgozókhoz, akik ilyen, vagy olyan okok miatt nem alkalmasak feladatuk ellátá­sára. Végezetül a miskolci járás egészségügyi helyzetét ismertette. Dr. Medve László felszóla­lásában elmondotta, hogy ezekben az időkben az ország valamennyi részében sor ke­rül hasonló rendezvényekre, miként itt, Miskolcon is, a megyei pártbizottság székha­zában. Az általános kép már ismert. Nem a feladatok mi­benlétéről folyik a vita, ha­nem ezeknek a már meglevő, helyénvaló feladatoknak a megoldásáról, a megoldások mikéntjéről, hogyanjáról. A már eddig elhangzottak alap­ján úgy látja, hogy itt, Bor­sod -A ba új - Ze mplén ben nem csupán a feladatokat sikerült kimunkálni, 'hanem adott az az erő is, mely a megvaló­sításért eredménnyel tud te­vékenykedni. Komplett, nagy feladatterv áll előttünk, en­nek valóra váltásához szük­ség is van minden erőre. En­nek a feladatnak megvalósí­tásához kérte valamennyi résztvevő segítségét. Dr. Hercegh László sebész főorvos az egészségügyi szak- szervezet nevében a szak­szervezeti munka hatékony­ságáról, ennek a hatékony­ságnak növeléséről szólt. A munkahelyi demokráciát il­letően elmondotta, hogy na­gyobb mértékben van szük­ség a dolgozók informálásá­ra, éppen nagy céljaink meg­értése érdekében. A szak­szervezetek sajátos eszköze­ikkel, éppen a munka, a gyógyító munka hatékonysá­gát képesek növelni, és en­nek a hatékonyságnak a fo­kozására szükség van. Vége­zetül a sebészet fejlesztésé­nek szükségességéről szólt. Hrabur Sándor, a MEDICOR Művek Miskolci Gyárának 1 igazgatója azokról az erőfe­szítésekről szólt, amelyeket a tőkés export mellett, a hazai igények kielégítése érdeké­ben tesznek az orvosi műsze­rekkel való ellátásban. Gyá­ruk az orvostechnikai ipar hazai élvonalában a diag­nosztikai táska és más ter­mékcsaládok továbbfejleszté­sével igyekszik hozzájárulni egészségügyi ellátásunk ma­gasabb színvonalra emelésé­hez. Krasznai Gáborné, a Vö­röskereszt megyei titkára el­mondotta, hogy megyénk vö­röskeresztes aktívái önzetlen munkájukkal hogyan segítik a XII. pártkongresszus és a Vöröskereszt V. kongresszusa határozatai alapján az egész­ségügyi munkát, mit tesznek az egészséges életmód elter­jesztésében. Dr. Mezőfi Miklós ózdi or­vos a fiatal egészségügyi dolgozók helyzetével, a pá­lyakezdés problémáival, va­lamint a munkahelyi és szo­ciális körülményeikkel fog­lalkozott. Szólt a szakmai és tudományos tevékenység gondjairól; arról, hogy egyes helyeken nincs elég presztí­zse az alapellátásban dolgo­zó orvosoknak. Az egészség- ügyi KlSZ-szervezetek sok­féle módon: tudományos ülések, tapasztalatcserék szer­vezésével igyekeznek elősegí­teni a fiatal orvosok szakmai és noli ti kai feilődését. Dr. Vidovszky Kálmán fel­szólalásának bevezetőjében utalt azokra a nagy célokra, melyeket Borsod-Abaúj- Zemplén meave az egészség­ügy fejlesztésében tűzött ki. maid azokról a módozatokról szólt, melvek ezeknek a cé­loknak elérését lehetővé te­szik. tehetik. Elmondotta, hogy egészség­ügyünk egész állapota, fei- lesztésének kérdése évekkel ezelőtt központi kérdéssé vált. 1977-ben a Mjni.szlena- nács foglalkozott vele, ké­sőbb a SZOT, majd a párt Politikai Bizottsága és ugyan­csak foglalkozott ezzel a té­mával a XII. kongresszus. A Politikai Bizottság a párt- deklarációk között először minősítette politikai tényező­nek a lakosság egészségügyi ellátását. Nem azért, mintha ezt megelőzően nem kapott volna kellő súlyt ez a téma. A politikai tényezővé minő­sítés viszont mindenképpen azt jelezte, hogy a lakosság egészségügyi ellátásával ki­emelten kell foglalkozni. A XII. kongresszus ezt az el­határozást tovább vitte, meg­erősítette. A gazdasági kér­dések súlyának hangsúlyozá­sával együtt, mintegy egy- másmellettiségben jelölve meg a feladatokat. A későbbiekben elmondot­ta, hogy az egészségügyi el­látást illetően különösen két kérdéscsoportra kell ügyel­nünk. Egyrészt arra, hogy a rendelkezésre bocsátott esz­közöket mennyire tudjuk ha­tékonyan hasznosítani. Más­részt: ismeretes, hogy élet- színvonalunkban az elkövet­kező években a szintén tar­tásra törekszünk. Különösen fontos tehát, hogy mindazok­nak az ágazatoknak a dolgo­zói, melyek munkájukkal hatni tudnak az emberek közérzetére, hangulatára, fe­lelősséggel dolgozzanak. Az egészségügy . is ilyen ágazat. Elmondotta: új vonásként jelentkezik az egészségügy* ben a gazdaságosság. Utalt rá, hogy a gazdaságosság ku­tatása, módszereinek alkal­mazása a vitában elhangzot­tak szerint sincs ellentétben a gyógyító munkával, sőt, elősegíti azt. például a pár­huzamosságok kiküszöbölésé­vel, a szükségtelenül sok gyógyszer felhasználásának csökkentésével. Végezetül arról beszélt, hogy az egészségügyben is közösen munkáltuk ki nagy céljainkat. Kérte az aktíva résztvevőit, hogy ezeknek a szép. nagy céloknak a végre­hajtásáért kezdődjék meg minden területen a munka. Grósz Károly vitazárója Grósz Károly a tanácsko­zás vitáját összefoglalva el­mondotta, hogy az elhangzott észrevételeket, gondolatokat mérlegelni fogják, és a hasz­nosítható javaslatokat figye­lembe veszik az elkövetke­zendő időszak politikai és gazdasági terveinek készíté­sénél. A vitaindító előadás kollektív munkával készült, a benne foglalt célkitűzések is csak közös munkával va­lósíthatók meg. Kérte az egészségügy dolgozóit, vállal­janak nagyobb részt a ter­vek megvalósításában. A dol­gozók politikai közérzetét, közhangulatát jelentős mér­tékben befolyásolja az egész­ségügyi ellátás színvonala, hatékonysága, s hogy ez meg­felelő legyen, ehhez egyaránt szükséges a társadalom sok­irányú segítsége, és az, hogy az egészségügyi dolgozók megfelelő szakmai és politi­kai elkötelezettséggel végez­zék munkájukat. Az illetékes párt- és állami szervek, köz­véleményünk nagyra értékeli az egészségügyi dolgozók munkáját. Vannak ugyan ne­gatív vélemények i kivételek, amelyek nem alaptalanok, de társadalmunk tartós érték­ítéletét a valós tényeken ala­puló áldozatos munka alap­ján fogalmazza meg. Ezek után a vitában meg­fogalmazódott igényekről és szükségletekről szólott, hang­súlyozva, hogy ezek termé­szetes és érthető törekvések, ha megmaradnak a realitás talaján. A megyei szervek eddig is sokat tettek az egészségügyi ellátás színvo­nalának emeléséért, a jövő­ben feladatuk, hogy megvizs­gálják, elbírálják az elhang­zott kérések, beruházások tel­jesítésének, megvalósításának lehetőségét. Az elmúlt idő­szak intézkedései is bizonyí­tották, hogy az illetékesek mindent megtettek az orvo­sok megfelelő munkakörül­ményének biztosítására. Az egészségügyi munka színvonalát nagymértékben befolyásolja a korszerű mű­szerekkel való ellátás minő­sége, de néhol tapasztalható ,az a negatív szemlélet, amely idegenkedik a hazai ipari ter­mékektől, és előnyben része­síti a nyugati piacról impor­tált, drága műszereket, be­rendezéseket. Hangsúlyozta, hogy ebben a kérdésben je­lentős szemléletváltozásra van szükség, igaz, a hazai műszerek sem olcsóak, de amit lehet, mindenképpen helyesebb a belső piacról be­szerezni. Javítani kell az egészségügy irányításának színvonalát, a demokratizmus fejlesztését, és ahol szüksé­ges. ott gondot kell fordítani a centralizmus erősítésére is. A kádermunkáról szólva hangsúlyozna, hogy a politi­kai és a szakmai alkalmas­ság napjainkban már termé­szetes követelmény. Viszont a harmadik lényeges követel­ménynek, a vezetői készség­nek nincs megfelelő rangja. Kérte a pártszervezeteket, hogy a különböző vezetői ki­nevezéseknél. minősítések ké­szítésénél éljenek jogaikkal, vállaljanak politikai felelős­séget. Az egészségügyi dolgozók közéletiségével kapcsolatban szólt arról, hogy fel kell lép­ni az ellen az esetenként Je­lentkező szemlélet ellen, amély szerint a politikailag aktív, közéleti és társadalmi tisztségeket vállaló orvosokat, egészségügyi dolgozókat egye­sek karrieristának tartják. Az eredményesebb munka érde­kében tovább kell erősíteni az együtt dolgozó kollektívá­kat, továbbfejleszteni az em­beri kapcsolatokat. Az egész­ségügyi pártszervek munká­jában is sok tartalék van még, viszont a pártszerveze­tek befolyását nemcsak a kommunisták száma határoz­za meg. Erejük - az egység­ben, környezetükre való po­zitív hatásukban, a célok és a feladatok egységes értel­mezésében és a végrehajtás­ra irányuló törekvésekben nyilvánuljon meg. A szak- szervezetek éljenek bátran törvényes jogaikkal, a kitű­zött célok elérése érdekében — ha elkerülhetetlen — vál­lalják a konfliktusokat. A (KlSZ-szervezetek erősítsék tevékenységüket a KISZ- tagok és a szervezeten kívüli fiatalok között egyaránt, se­gítsék elő az ifjúság egészsé­ges életmódra nevelését. Vé­gezetül a megyei pártbizott­ság nevében köszönetét fe­jezte ki a megye egészség- ügyi dolgozóinak az elmúlt időszakban végzett áldozatos munkájukért és kérte, a jö­vőben is végezzenek az eddi­giekhez hasonló, színvonalas megelőző, gyógyító munkát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom