Észak-Magyarország, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-15 / 242. szám
1980. október 15., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Sajószentpéteri propagandisták klubja Jól felEiasznált szellemi erifirrás f A Sajószentpéteri nagy- I községi Pártbizottság székna- i zaüan azon a deieiott ten i ház volt: dr. Tiner Lajos, a , megyei oktatási igazgatóság , tanszekvezetoje tartott elo- í adast a XII. Kongresszus ha- l tarozatairol es a propagan- t aamunKa leladatairol. Aiap- l szervi parttitkarok, gazüasagi l vezetők es természetesen pro- I pagandisták voltak a hall- l gatok, mivel a rendezvény , részé volt a helyi propagan- i distaklub programjának is. i A sajószentpéteriek egy ki- , csit „másképpen” csinálják, i az ittetekes pártszervek en- , gedéiyévei löob dolgot meg- i oldanak helyben — a titká- i rok továbbképzését is —, mi- l vei a teltételek olyanok, ame- i lyeket a megye sok részében i megirigyelnének'. 1 — Több eves előkészítő, I szervező munka előzte meg, i amíg ide eljutottunk — I mondta dr. Zclena János, a I nagyközségi pártbizottság j titkára. Nálunk mindig so- i kan vannak, propagandista- klubunk nem egy zárt intézmény, nyitva áll minden érdeklődő előtt, aki élni akar az itteni lehetőségekkel. Milyenek ezek a lehetőségek? Végigjártuk a pártházat, amelyik egy-két helyiség kivételével a propagandisták klubját is jelenti. Szépen berendezett könyvtár, ahol a marxizmus—leniniz- mus klasszikusai és az alapművek mellett meg talál ha- j i tők az elméleti, politikai iro- j i dalom legfrissebb kiadványai I is. A nagyterem, amely ter- ! mészetesen sok más célra is igénybe vehető, egyben jól felszerelt előadóterem is: írásvetítővel, rhagnóval, rá- í i dióval, mikrofonnal, keskeny- I filmvetítővel: ezeket mind- i járt működésbe is hozza a | i titkár, aki örül minden itl- i levő technikának, de kevés- ! i bé elégedett, mint én. Sorol - j I ja, hogy mire lenne még t szükségük, bár nem lehet : i mindent egyszerre... ; I __ A klub létrehozásában, I I berendezésében sokat segítet- | | tek a helyi üzemeli, szocia- i I lista brigádok és a nagyköz- j i ségi tanács, ők minden év- I ben húszezer forintot utalnak át a klub céljaira. Ügy érezzük, a befektetett anyagi és erkölcsi tőke jól kamatozik, például az itt működő esti egyetemen végzettek előnyt •— nyugodtan mondom, mert sok munkával, tanulással szerzett előnyt — élveznek a szakosítóra, vagy a speciális kollégiumokra való felvételnél — folytatta a pb-titkár. — Elértüli, hogy minden propagandistánknak középfokú politikai végzettsége van, s eredményesen adják tovább itt a kiubDan is „karbantartott”, felújított ismereteiket. Közben a háromórás előadás befejeztével vendégek érkeztek: a Szerencsi járási és a nagyközségi Pártbizottság munkatársai, a szerencsi üzemeli párttitkárai, propagandistái és művelődési szakemberek. Ismerkedni ■ jöttek a klubbal, a kezdet és az elmúlt két év tapasztalataival és hogy a sajószentpéteriek nem irigyek, azt bizonyította a klub anyagaiból rögzített dokumentációs kiállítás és az alapos tájékoztató, amelyet Déri Csaba, a klub titkára tartott a régebbi klubvezető. Gyenge Gyula segítségével, aki az üveggyár pártbizottságának titkára. A klubtitkár részletesen szólt a megvalósítás körülményeiről, arról az alapos és sokrétű szervező munkáról, amely megelőzte a ma már eredményesen dolgozó és még mindig a kevesek közé tartozó klub tevékenységét, hiszen nemcsak a megyében, de az országban sem sok ilyen működik. Van alapítóokmányuk és működési szabályzatuk, legfelsőbb szervük a klubközgyűlés, a kluD- tagok szakcsoportokban; ideológiai és kulturális, gazdaságpolitikai, nemzetközi politikai és munkásmozgalmi szakcsoportokba tömörülnek. Technikai ügyintézőjük és könyvtárosuk — aki egyben a gazdasági dolgokkal is foglalkozik — természetesen társadalmi munkában tevékenykedik. Az ismerkedést és a tapasztalatszerzést szolgáló baráti beszélgetésen nem volt „kényes” kérdés. A szerencsiek nyíltan kérdeztek, a sajószentpéteriek őszintén válaszoltak. Ügy érzik, a klubban megtalálták azt a módszert, amellyel hatékonyabbá tudják tenni a propaganda- munkát. A klub a propagandistáknak segít hasznosan eltölteni szabad idejüket, megoldja továbbképzésüket, kötött és szabadabb formában egyaránt. A szerencsiek is tervezik egy ilyen klub létrehozását, ezért minden olyan részkérdésre kíváncsiak voltak, amelyek régebben rengeteg „apró munkát” jelentetlek a sajószentpéteriek- nek. és ha tervük a megvalósítás útjára kerül, akkor náluk is jelentkezni fog. Egy dolog többször szóba került: a nagyközségi, az üveggyári párttitkár es a klub titkára is többször hangsúlyozta, hogy a klub nem valósulhatott volna meg a helyi üzemek, vállalatok, szocialista brigádok, a tanács segítsége nélkül. Sorra mutatták a legkülönbözőbb dolgokat, berendezési tárgyakat, amelyek emberek, kollektívák keze munkáját dicsérik. Azt sem titkolták, hogy a kétkezi munka melleit az állami szervek, a pártszervek, az üzemek anyagi segítséget is adtak, és ma is adnak, hiszen ennek megvannak a törvényes lehetőségei. A vendégek nagy érdeklődéssel nézték végig a nagyközség életéről szóló kisl'il- met, amely még a vendéglátók szerint is nagyon kezdetleges. de azt is elmondták, — és a szerencsiek is olvashatták a klub idei munkatervében —. még ebben az évben szeretnék befejezni a film vágását és hangosítását Mert, a klub keretében ilyesmivel is foglalkoznak. A szerencsiek nem fogyták ki a kérdésekből, a vendéglátók alig győztek válaszolni, de egyszer csak egy jól ismert hang töltötte be a termet: az oUlevók pillanatokon belül felismerték Kádár Jánosnak, az országgyűlés legutóbbi ülésszakán mondott beszédének egy részletét. — Az elmúlt hetekben, amikor egy-egy propagandistánk már kifogyott az érvekből, akkor mindig bekapcsolta a magnót, természetesen a megfelelő, a tananyaghoz kapcsolódó résznél — nevetett a nagyközségi pártbizottság titkára, aki a kérdés-felelet közben nekünk ezt a meglepetést szerezte. Persze, ez tréfa volt, de a jelenlevők többsége gyakorló propagandistaként mindjárt azt kezdte elemezni, milyen előnyei vannak az effajta „szemléltetésnek”. Egyben megegyeztek: nincsenek csak elavult és csak korszerű módszerek, hanem vannak hatékony módszerek, amelyek bizonyítják; segítették a célok elérését. Az agiláci- ós és propagandamunka célja pedig a meggyőzés, a cselekvésre mozgósítás mellett a marxista—leninista világnézet megalapozása és fejlesztése. Ezt segíti a sajószentpéteri propagandisták klubja és bizonyára így lesz a szerencsiben és remélhetőleg az ezután megszülető többiben is. Petra József Négy tsz üzem9 Ahol a juhkészül Az újhelyi piacon egy alacsony, köpcös emberke. Lábánál egy puli ül, bizalmatlanul néz fel, okos szemével mintha figyelmeztetne: vigyázz, mert ha bajt keversz, .megjárod! A férfi előtt hátizsák gömbölyödik. Előtte óriási, gusztusos gomolya. Régi ízek, illatok elevenednek, valahonnan a gyerekkorból. Akkor láttam ‘ utoljára ilyen gömbölyű gomolyát. A hátizsákos szemrehányóan néz a kutyára, mire az állat restelkedve fordítja el fejét,, mintha észrevenné, rontja az üzletet. — Vegyen, nem adom drágán — kínálja áruját, s válaszra sem várva, szegi meg a juhsajtot, — Csak úgy, kóstolónak — mondja, s nyújtja a leszegett falatot. Kérek még tíz dekát., s a százasból visz- szajáró kilencven forintot zsebembe gyűröm. Ezt a darabka juhsajtot rágcsálom egészen a Rákóczi úti ütött- kopott épületig, ami 1059 óta ad helyei a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Hegyaljai Juhtúróüzemének. * Az üzem vezetője, Szedmák Sándor az irodában ültet le. Hófehér köpenyén megvillan a napfény, amíg egy pár percre feláll, s az egyik dolgozónak ad. utasítást a délutáni szállításokra. Egyébként nem nagy most itt a mozgás, az igazi szezonnak már vége van. — Szakzsargonnal kezdeném: „rotációs juhtenyésztés”. Magyarul azt jelenti, hogy kétévenként háromszori elletcs. Erre álltak rá a juhtenyésztésben, ami elsősorban meghatározza a mi munkánkat is. Ha nincs juhtej, nincs gomolya, s mi sem tudunk elegendő juhtúrót előállítani — mondja Szedmák Sándor. — Az üzemet egyébként most négy termelőszövetkezet, működteti. Az üzem egyben felvevőhely is. A beérkező gomolyát alaposan megtisztítják, egy részét a Miskolci Hűtőházba küldik fagyasztásra, majd feldolgozásra visszahozzák, Űjhelybe. — Ebben az évben 5,5 vagon juhtúrót állítunk elő. A termelőszövetkezeteken kívül magánosoktól is veszünk gomolyát, természetesen csakis feldolgozásra. A legtöbb partnerünk a Hegyközből és a Bodrogközből keres fel bennünket, de sokan hoznak áruf. Szabolcsból is. A kis üzem csendes, összesen tízen vannak, de most a létszám fele sem dolgozik. * Fehér köpenyt borítok magamra. Bent. a műtől is^taságú feldolgozóban mindössze ketten vannak. Csomagolják az ízes, sárgásfehér színű masszát. Tízkilós halmokban áll égy asztalon a délutáni szállításra váró juhtúró. Debrecentől Miskolcig, Kazincbarcikától Ózdig jut ebből a közkedvelt termékből. Jut? Sajnos, még, nem elég. hiszen a kis üzem a valós igényeket messze nem képes kielégíteni. Csak annyi túrót gyárthatnak, amennyi nyersanyaguk van. Pedig, s ennek a jó háziasszonyok a megmondhatói, az igazán jóízű sztrapacskához ez az enyhén csípős, sárgásfehér árnyalatú, fanyar illatú juhtúró a legjobb ... Pusztafalvi Tivadar A több mint 1200 — árvíztől megrongálódott - családi ház újjáépítéséhez nyújtanak segítséget a DÉLÉP, a Hajdú és Borsod megye állami építőipari vállalatok házgyárai. Békésen, Dobozon és Szeghalomban bemutatót tartanak. Hat különböző tipusú családi házat mutatnak be, és egyben tanácsadó szolgálat és OTP- ügyelet tájékoztatja az érdeklődőket a tervekről, a költségvetésről és az irányárakról. Képünkön: elemekből gyorsan felépül a családi ház. ü cipőgyártó nem suszter Borsodban nincs hagyomá-j nya a cipogyáru>szaK>nuK- naK. A közvélemény ieg- araobis meg nem tesz ívu- lonoseget az ipari cipőgyár- luis cíö ü inoóuwiiioiiy igazan nem divatom cipe^z-mestérség kozott. Ezt a Kóveuvézietést lehet ievonni abból a tényből, hogy a Minőségi Cipőgyár üszakeszi üzemegységében bizony meglehetősen, nagy gondosat okoz a szakmunkásképzés hiánya. A gyáregység ötszáz dolgozója közül mindössze tizenöt százalék rendelkezik rzakmával. A többiek betanított munkásként dolgoznak. Fiatal, kész szakmunkásokat ritkán kapnak, hiszen a szakmára telkészítő iskolák távol vannak, a legközelebbi is Martfűn. A gyerekeket nem szívesen engedik el a szülök, noha maga az üzem már csak azért is népszerű a környéken. mert állandó és jó munkalehetőséget biztosít. A gyáregységben így keresik a helyi szakemberképzés lehetőségeit. Korábban, saját dolgozóiknak szerveztek már szakmásító tanfolyamokat, s a helybeli pedagógusok bevonásával a jövőben is szóba jöhet a szakemberutánpótlásnak ez a módja. De ahogyan Lükő Gyula, a gyáregység vezetője elmondta. javítani szeretnék pálya- választási propagandájukat is. A helybeli iskolások részére például szívesen megszervez- nének egy üzemi szakkört. Az itteni munkák után érdeklődő gyerekek szakkör! foglakozásait magában az üzemben tartanák meg. Száz szép ponty egy aranyért a Az országon iX óriáskígyóként tekergő Tisza szabályozás előtti időszaka legendaként él a tiszai nép emlékezetében. A középkor, majd az azt követő évszázadok idején bőségesen adta áldásait ez a halászvidék, a gyakran ismétlődő árvizek rendre kiléptek medrükből, s a megnyílt gátak a halak számára újra és újra hozzáférhetővé tették a régi ártéri ereket és laposokat, termékennyé váltak az ártéri ívó- és ivadéknevelő helyek vízborításai, meglehetős intenzitással gyarapodott a halállomány. A Tisza halbő-sége — ha csak időszakos jelleggel is — még a XVili—XIX. század táján is közismert volt. Az egyik statisztikában ez olvasható: „... a lomha Tisza tudvalevőleg nemcsak Magyarország. hanem egyáltalán Európa leghaldúsabb fölyói közé tartozik, s nem ritka dolog napjainkban sem, hogy a szegedi piucon egy aranyért száz darab szép pontyot adnak . . A folyó szabályozása következtében fokozatosan csökkent az ártéri, majd a hullámtéri „tározótér”, megkezdődött a halasok degradálódást folyamata. Ettől fogva igen változó lett a halászszerencse. Néhány példa erre: míg az 1818-at követő árvizes időszak halban gazdag volt, az 1830-as évek aszálya győri hanyatlást hozott. Ezt a negyvenes évek újabb, szinte mesébe illő halbősége követte. Az 1850-es évek nagyobbik fele ugyancsak árvizes volt. tekintélyes zsákmánnyal, amit az évtized aszályos végének újabb halszűke követett. Az utolsó halban gazdag periódus az 1876—1884. közötti árvizes időszak volt, amikor a gátszakadások ismét nagy árterületeket vonlak be a hal- ivadék szaporításába és nevelésébe, vagyis a hal tenyésztésbe. Korabeli feljegyzések tanúsítják. hogy a gátszakadások megszűnésével, a tiszai haltenyésztés alakulásában, a hullámtér vízborításának mértéke és mikéntje játszotta a fő szerepet. A szabályozás hatására az árvizek tározójának felülete mintegy egy- nyolcadára zsugorodott össze: a korábbi 920 ezer hektár árterületből csak 115 ezer hektárnyi hullámteret borítottak el rendszeresen a vizek. Az összeszorított mederben egyre magasabb szinten. és egyre gyorsabban levonuló árhullámok víztömege pedig nem tudott kellően átmelegedni, s igy ívásra, ivadéknevelésre kedvezőtlenné vált. A kialakult helyzetbe azonban a kor haladó személyiségei nem egykönnyen törődtek bele. A magyar halászat és tógazdálkodás újbóli fejlődése a Kvassav Jenő kezdeményezte újjászervezést, korszerűsítési törekvések keretében indult meg, a Halászati Felügyelőség 1887-beli felállításával, majd két évvel később a Halászati Törvény megalkotásával és életbe léptetésével. Bár a törvény eredményed csak lassan értek be, sőt hatásai is korlátozottak maradtak, két fontos alapelv kimondásával nemzetközi viszonylatban is úttörő volt. Az egyik: a halászat elválaszthatatlan a halászó vizek okszerű művelésétől, másrészt pedig — éppen ennek érdekében — a korábbi rablógazdálkodást meg kell szüntetni. A másik: a közva-^ gyón védelme megkívánja a halászati társulatok megszervezésének kötelezettségét. A Halászati Törvény alapján a Közép-Tisza vidékén és másutt is társulatok alakultak. Ezek tagjai megkezdték a kubikgödrök rendezését. az élővízzel való kapcsolatuk biztosítását. A hullámtéri laposokon rendszeresen lehalásztak a halivadékokat, amit az árvízmentesítő társulatok korábban nem voltak hajlandók vállalni. Az egészséges törekvése,két: a tudomány is pártfogolta, az Akadémia pályázatot tűzött ki a halászat kérdései-' nek korszerű feldolgozására. A Halászati Törvény szellemében fpgant pályaművek közül a döntő fordulatot Herman Ottó. a nagy természettudós-polihisztor halá-' szattörténeti és halászati munkája hozta meg az 1880- as években. Lényegében ennek alapján indult meg a századfordulón — újólag — ha lassan is — a halászat, tó- gazdálkodás fejlődése, regenerálódása a Közép-Tisza vidékén. Számottevő előrehaladásról azonban csak a fel- szabadulás után beszélhetünk. A folyó középső szakaszán — ahol legsűrűbben találhatók tiszai holtágak — jórészt intenzív tógazdáikodást honosítottak meg. Az élő Tisza halgazdálkodása továbbra is meglehetősen szűkös, hiszen a folyó vizének nagymérvű szennyezettsége tartósan korlátozza a halak számára fontos biológiai életíeltételeket. A halásjati szövetkezetek és tógazdasággal rendelkező nagyüzemek által piacra bocsátott halak jórészt zárt viz- területekról kerülnek ki. e. s; |
