Észak-Magyarország, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-12 / 240. szám

CSZÄK-MAGYARORSZÄG iO ", '..T980, októbstf 12,, «isómap Barátság, szerelem? Mozart és Josefina 1787 januárjában érke­zett, először Prágába agak­kor harmincegy éves Wolf­gang Amadeus Mozart, fe­leségével Konstansával. Szeretett vendégként fogad­ták őt, hiszen egész Prága a röviddel azelőtt a Noslic Színházban bemutatott Fi­garo házassága melódiáitól zengett. Amikor Mozart 1787. január 19-én a Gyü­mölcspiac nevű téren épült színházban akadémiai mű­sort mutatott be, amelyen saját műveit játszotta és vezényelte, a közönség arra kényszerítette, hogy üljön le a zongorához és variá­ciókat játsszon a Figaro házassága áriára. Thun gróf a kedves vendégeket a Malá stranán levő palo­tájában szállásolta el, s Mozart Konstanciával ha­marosan ellátogatott bará­taik, a Duselt házaspár Smichov-negyedi Bertram- ka nevű villájába. A Bertramka birtok még Csalt három éve volt a Du­selt házaspáré. Josefina Dusltová ismert énekesnő mái- nyolc éve férjnél volt, amikor a Berlramkát vá­sárolták. Frantisek Duselt- hez, férjéhez inkább hála, mint mély szerelem fűzte. A szép Josefina, akit min­denki La bella Boema né­ven ismert, harmincéves volt, s férjénél huszonhá­rom évvel fiatalabb. Ren­geteg csodálója és tisztelő­je volt. s a fiatal Mozartot is könnyen hatalmába kerí­tette a heves érzelem. Már régen ismerlek egymást. Amikor Josefina, egy prá- gia patikus lánya férjhez ment Frantisek Dusekhez, a fiatal pár Salzburgban járt nászútón, s ott ismerkedtek meg az 'udvari és püspöki karmesterrel, Leopold Mo­zarttal és husZonegy éves fiával, Wolfgang Amarieus- szal. Ez 1777-ben történt. Ettől az időtől kezdve a Dusek házaspár és a Mozart család levelezett egymás­sal. Mozart 1787 őszén kü­lönös feladattal jött Prá­gába, be akarta fejezni Don Giovanni című operáját, amelyet Lorenzo da Pon­te szövegkönyvére kompo­nált, aki abban az időben szintén Prágában tartózko­dott. Mozart a Don Gio­vanni bemutatóját a prá­gai közönségnek ígérte. Szorgalmasan dolgozott, de nemcsak operáján, hanem vendéglátónője iránti cso­dálata, mély érzelmei és forró köszöneté kifejezésé­ül megírta Duskova számá­ra a világhírűvé vált Bel­la mia fiámmá, addio cí­mű áriáját is. A Don Giovanni bemu­tatójával kapcsolatos ked­veit legenda szerint az ün­nepélyes ősbemutató előtti napig még nein készült el a nyitány. Mozart éjfélig remekül szórakozott Duse- kék vendégeivel — mulat­tatta egyre növekvő aggo­dalmuk —, csak azután tért szobájába és fejezte be mesterművét... Ebből az elég valószínű alaphelyzet- böl születtek azután a le­gendák. A legromantiku- sabb szerint Josefina asz- szony kicsalta a kerti pa­vilonba. amelyet minden kényelemmel ellátott, ott rázárta az ajtót, hogy nyu­godtan dolgozhasson. Fog­ságából állítólag Dusekék egy másik vendége — Casa­nova, a világhírű kalandor — szabadította ki. A Josefina és Mozart kö­zötti kapcsolat a híres ze­neszerző rövid élete króni­kájának különösen attrak­tiv fejezete. „Kettőjük kö­zött volt valami, ami több voit barátságnál, de keve­sebb volt, mint szerelmi vi­szony” — irta erről egyik életrajzírója. Mozart 1789-ben látoga­tott harmadszor Prágába. A Malá Sfrana-i Az arany orszarvúhoz címzett szálló­ban lakott. — ugyanabban, ahol később Ludwig van Beethoven is megszállt. In­nen ellátogatott Drezdába és Lipcsébe, s visszafelé jö­vet negyedszer is megállt Prágában. Ötödször és utol­jára 1791 augusztusában járt Prágában, s «ismét a Berlramka-villában lakott. Személyesen vezényelte La clemenza di Tito című ope­rájának prágai bemutató­ját. amelyet a cseh rendek megrendelésére komponált II. Lipót koronázásához. Agya azonban már a befe­jezéshez közeledő Varázs­fuvola melódiáival volt te­je. Ezek voltak Mozart éle­iének utolsó hónapjai. Prá­gából már belegen utazott el, s mintha előre megérez­te volna, hogy szeretett vá­rosát utoljára látja: „Nem volt kedve kihajtani a vá­roskapun, de már fáradt volt a sok hajszától" — írta néhány évvel később egy korabeli cseh költő, s az igazságnak megfelelően még hozzáfűzte: „Prága tele van dallamaival, mint egy friss harmatos korsó”. Sok év múltán a Bert­ram k a -v i 11 á t megny i tóttá k a nagy nyilvánosság előtt. Nyolc szobájában őrzik a híres zeneszerző, » prágai vendéglátói és barátai em­léktárgyait. A kertben Mo­zart mészkőből készült mell­szobra áll. Felújították azt a kőasztalt is. amelynél Mozart elüldögélt és ame­lyen müveit írta. Wolfgang Amadeus Mozart mellszobra Mozart prágai zongorája IZ Miért kapott nemesi levelet Zoltay János 1513-ban? Érdekes dokumentummal gazdagodott az egri Dobó Ist­ván Vármúzeum. Zoltay Já­nos 1513-ban Budán kelte­zett nemesi levelét helyezték el Eger ősi emlékeinek so­rában. A nemesi „kutyabőrt” II. Ulászló király adományoz­ta a törökkel szemben ta­núsított hazafiúi magatartá­sáért Zoltay Jánosnak, aki az adományozás évében Ma­gyarország követe volt Kons-. tantinápolyban. „Illik a ki­rályi felséghez . .. hogy azt. ki országának jót és bölcset cselekszik, méltó módon megajándékozza” — szögezi le a nemesi oklevél, majd . Zoltay János érdemeit mél­tatva megállapítja: „Bete­gen és egészségesen mindik a legteljesebb odaadással szolgáltál Magyarország ha­tárain belül és kívül ..Az oklevéllel adományozott dí­szes címeren a pon tos leírás szerint: „Kék mezőben egy kar kivont kardot tart a ma* gasba. amely a török levá­gott fejének a száját befogja.” Zoltay Jánosról egyebek között tudjuk: követi tevé­kenységének szerepe volt ab­ban, hogy 1511-ben a törö­kök' Magyarországgal öt évre szóló békeszerződést kötöttek, bár akkor már híre kelt. hogy közeli támadásra ké­szülnek hazánk ellen. A ne­mesi rangra emelt család Eger történelméből ismertebb tagja Zoltay István, aki aa 1552-es ostrom idején elévül­hetetlen érdemeket szerzett az egri vár védelmében. Zol­tay Istvánt 1548-ban Dobó István társkapitányként- hoz­ta magával Egerbe. 1552-ben a fiatal Zoltay 40 lovas köz­vetlen parancsnoka volt, a legnagyobb török támadások idején a vár Bolyki-báslyá- ját védelmezte. 1554-ben a tö­rök fogságába esett, majd ki- szabadulása után 1556-ban Komáromban a naszádosok huszártisztje volt, 1558-ban pedig Eger várának főkapi­tánya lett. A férj rossz hangulatban érkezett haza. A felesége megkérdezi tőle, mi történt? — Nem adott a főnök pré­miumot — mondja a férj —, mivel munkaidőben voltam futball meccsen. — Es ki mondta meg ne­ki? — Senki. Mellettem ült. * — Félek, kisasszony, hogy nem sikerül elnyernem a sze­rel mét... — Csak fel a fejjel, fiatal­ember! Eddig még minden­kinek sikerült. * A férj nem hajlandó a fe­leségének új ruhát venni. Az asszony leül a zongorához és pötyögtetni kezd egy dalla­mot. A férj rászól: — Ruzenka, tudod, hogy» erőszakkal semmire nem mégy nálam! * — Ügy gondolom, hogy Vy&nolez vádlott -hirtelen fel­indulásában cselekedett, ami­kor önt hülyének nevezte — mondja a bíró a panaszos- na tv. — Ez nem úgy volt, bíró úr — tiltakozik a panaszos. — Vysnolez úr, mielőtt hü­lyének nevezett volna engem, sokáig nézett rám! * — Maga elavult módsze­rekkel műveli a kentjét. Na­gyon csodálkozni fogok, ha énről a fáitól több mint 10 kiló almát leszed! — mond­ja az agronómus az öreg ker­tésznek. — Én is csodálkozni fogok, mivel ez körtefa — válaszol a kertész. — Már ne haragudj, de ez nem ok a válásra. — Hát az leitet, de el sent tudod képzelni, hogy milyen gyönyörű az a Danuska! * — Mit. csináljak, hogy ne legyek ilyen kövér? — kér­dezi az egyik barátnő a má­sikat. — Én a te helyedben- nem mennék olyan gyakran a bál­ba. Neked nem tesz jót, ha állandóan ülsz... * — Régebben jobban szeret­tél ! — mondja a feleség a férjnek. — Miből gondolod? — Mindig fogtad a ke­zem . . . — Na igen, akkor még meg­volt a zongoránk ... * A gyerekek arról vitatkoz­nak, hogyan születik a gye­rek. Károlyka azt állítja, hogy a gyerekeket a gólya hozza. — És te ezt elhiszed? — kérdezi Palkó. — Miért ne? — válaszol Ká­rolyka —, a mai műszaki és tudományos fejlődés mellett minden elképzelhető! * Az estél yent így szól a há­zigazda a vendégekhez: — A feleségemnek feltett szándéka, hogy nekünk Bee- thoven-szimfóniát játsszon, a zongorán. Kérem, hallgas­suk meg őt, azután marad­junk két percig csendben, hogy kiengeszteljük a hal­hatatlan Beethovent. * Égy feleség mondja a ba­rátnőjének : — Húsz év alatt nem tud­tam megállapítani, hogy a férjem csupaszív ember, vagy teljesen hülye! * A mama korholja a kisfiát: — Miért dobáltad meg azt a fiút kővel? — Először meg akartam verni, de aztán láttam, hogy hí ml ős. és nem mertem hoz­zá közel menni... * — Én az abszurd színházat szeletem a legjobban. És ma­ga? — kérdezi a lány a part­nerétől. — Én a vesepecsenyét imádom knédlivel 1 — vála­szol a fiatalember. * — A holnapi kirándulásra pótkocsis autóbusszal me­gyünk. Névsor szerint fogunk elhelyezkedni. Á-tól L-ig az első kocsiba mentek, M-töl V-ig a pótkocsiba. Az autó­busz reggel hatkor indul — mondja a tanár a gyerekek­nek. — Van valakinek kér­dése? — Azt szeretném kérdezni, tanár úr kérem, hogy mikor indul a pótkocsi? — kérdezi az egyik kisfiú. FIEÉiázszállítí feyjf * Védőbeszéd a bíróság előtt: — Ügyfelem önként elis­merte, hogy ellopta azt a pénzt. Tehát nagyfokú őszin­teségről és rendkívüli becsü­letességről tett bizonyságot. Lehet egy ilyen becsületes ember tolvaj? * — Milyen jó, hogy a szeszt visszaváltható üvegekben árulják — mondja egy alko­holista a barátjának. — Miért jó ez? — Hát miből vennék a csa­ládnak hétfőn kenyeret, ha nem lennének üres üvegek? * — Maga mindenáron arról akarja meggyőzni az embe­reket, hogy olyan szelíd, mint egy bárány, és mégis verd a feleségét! — Kénytelen vagyok, mi­vel mindenkinek panaszko­dik, hogy kínozom . .. * — Az a gyanúm, hogy a feleségem lehetőségei akar nekem arra adni, hogy elvál­jak tőle. Tegnap meghívta hozzánk a barátnőjét, a 18 éves Danuskát, A Zoltay család nemesi le­vele kalandos úton jutott el az idei nyáron Egerbe. A Bel­giumban élő Mester Béláné Dalmadi Eleonóra egyik ma­gyarországi rokona néhány évvel ezelőtt elhunyt. Ezt követően ingóságait össze­csomagolták és Belgiumba szállították az örökösökhöz. A holmik között egy fado­bozra bukkanta í. amelyre először, nem sok ügyet vetet­tek. Amikor később, megle­hetősen nehezen sikerült ki­nyitni. régi iratokat találtak benne. Ezek közül került elő a Zollayak nemesi levele. Mester Béláné a Magyarok Világszövetségének segi tségét kérte ahhoz. .hogy az érté­kes dokumentumot eljuttas- se legméltóbb helyére. Eger­be. Így került az irat az eg­ri Dobó István Vármúzeum­ba. a város történetének töb­bi becses dokumentumai kö aé. A franciaországi St. Na- zaire hajógyárban bocsátot­ták vízre a képen látható földgázszál 1 itó hajót, amely napjainkban Gastor néven szeli a tenger hullámait. A hajó hossza 262 méter, maxi­mális sebessége 19,7 csomó. A francia földgázszállitó tankhajóflottára hárul az a feladat, hogy az algériai lelő­helyekről -a földgázt Francia- országba szállítsa. Hogyan történik ez? Az algériai Ar- zewben a földgázt cseppfo­lyósítják, s a hajó a szállít­mányt cseppfolyós állapot­ban hozza át a Földközi-ten­geren egészen a marseille-i kikötőbe. Itt a cseppfolyós földgázt, visszagázosítják, és ilyen állapotban kerül be a földgáz az elosztó vezeté­kekbe. Franciaország földgázból behozatalra szorul. 1978-ban a Gaz de France vállalat ösz- szesen 2182 milliárd kWó-nak megfelelő mennyiséget for­galmazott az egész országban, ebből 271,6 milliárd kWó ter­mészetes földgáz volt. ame­lyet vezetéken keresztül szál­lítottak a felhasználás szín­helyére. A többit mint pa­lackos gázt. használták fel, elsősorban a háztartások. Algériából ugyanebben az évben 32.7 milliárd kWó-nak megfelelő mennyiségű föld­gáz érkezett a francia háló­zatba. Ez a mennyiség az előző évhez viszonyítva 11 százalékos növekedést muta­tott. 1978-ban az északi-ten­geri Ekofisk-mezőről 23.2 milliárd kWó értékű földgáz érkezett Franciaországba. A franciák jelentős mennyisé­gű földgázt kapnak a holland lelőhelyekről is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom