Észak-Magyarország, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-12 / 240. szám
ESZAK-MAGYARORSZÁG 5 1980. október 12., vasárnap A Vízi-kapu alatti csatornát nézegetjük. Jól megépített csatorna, keskeny és mély. Azt a célt szolgálja, mint minden rn'ás csatorna is: a víz elvezetését. Valójában hál nem sok látnivaló van rajta, de akár akarjuk, akár nem. enyhe, megilletődöttség- gel nézzük. Ezt a csatornát ugyanis az 1600-as években építették meg — még ma is ugyanúgy vezeti, viszi a vizet, miként akkor —, néhány hónappal ezelőtiig senki nem tudta, hogy olt: van. csak amikor ásni, feltárni kezdték a területet. Akkor bukkant elő a csatorna. Az évszázadokkal korábban lerakott íe- dőrész megbontásával, leszedésével. Évszázadok óta nem érte ezt a mélyedést fény. Azt a pénzt is hiába keresgélte akkor valaki, egy harcos. egy várszolga, egy fegyvermíves, egy csiszár, egy kapuőr, egy révész, vagy bárki, aki bejelentette volt, mert az.t a pénzt i.s éppen most, pár hónapja találták meg. Bizonyságául is egyben a mélységes időknek, miben a csatorna már létezett. Meg egyebeket i.s megtaláltak. Például az ötszögű bástyát, mit ugyancsak a XVII. században építettek, mármint n falak ebből az időből valók, meg más időkből való falrétegeket is megtaláltak, feltártak. Kibontakozik lassan. szépen a több méter vastagságú várfal, töréseivel, ' köveivel és mindazzal, mi eddig nem volt látható, megtekinthető, de valaha nagyon is az volt, kibontakozik majd a sárospataki vár egésze olyanná, amilyennek annak idején megteremtették. Hatalmasnak, nagynak, miben a mai pataki vár csupán amolyan — elnézést az enyhe deli eorizálasérl — sarokbástya szerepét töltötte be. Most itt vagyunk tehát Patakon. a várnak a Bodrog felé eső részén. Azon a részen, melyről az utóbbi időkben sok kérdés hangzott el különböző fórumokon: miért olyan ez a rész, amilyen? Miért nem lehet megmutatni azt, ami ott valóban lélezik? Meddig csúfítják a Bodrog- partot a vár alatti putrik, a bozótos, a szeméttelep, ahelyett, hogy az ide érkező sokaságok megnézhetnék az igazi várat? Meg sok ilyen kérdés hangzott, hangzik még ma is el. Valójában már fölösleges elhangozniuk ezeknek a kérdéseknek. A munka megkezdődött. Az idei nyáron kezdődött meg. a helyi tanács és az Országos Műemléki Felügyelőség együttműködésével, pontos tervekkel, sok-sok pénzigénnyel. Ha annak idején a csatorna azért dugul el, mert sok zsák aranyat' tömtek bele, nem biztos, hogy elég lenne a mai, illetve a jövőbeni munkákhoz. Lehet, hogy ez túlzás, lehet, hogy nem, Tóth .József, a városi tanács elnöke arról beszél, hogy a szóban forgó területről családok sokaságát kellett, illetve kell elköltöztetni, más lakáshoz juttatni. Eddig már 14 család költözött el. néhánynak még meg kell oldani a lakásproblémáját. Az eddig elköltözőitek egy részének a tanács biztosított új lakást, mások saját erőből építkeztek, megint mások — már csak kevesebben — még nem tettek semmit. Tehát mindenekelőtt szanálásról van szó a terület felszabadításáról, márpedig ez minden városban sok pénzbe kerül. Ahhoz viszont. hogy a vár eredeti állapotában feltáruljon, el kell bqntani a vár hajdani falaira települt viskókat, házakat, ki kell tisztítani a bozótost, majd el kel] kezdeni a régészeti munkát, a szakszerű feltárást, végül pedig űgv „berendezni”, rétidbe tenni az egész környéket, hogy az megnézhető, látogatható legyen. Hogy ez mikor lesz? Mindenesetre a munka elkezdődött. Kiss József, a tanács műszaki osztályvezetője jókora térképet terít szét. Láthatók rajta a falak, az árkok, a meglevő — és megmentendő — fák, 'a telepítendő fák, a pihenésre, nézelődésre alkalmas létesítmények, a sétányok, a parkok. Kicsit a jövő ez a térkép, talán nem is minden úgy van még rajta, miként lesz, de mindenesetre. szép, biztató, kellemes látvány. Egy-egy részi illetően, nyilván lesznek még viták a hogyanról, a mikéntről — cirka 24 ezer négyzet- méternyi terület feltárásáról. rendezéséről van szó, ma még azt sem tudva pontosan, hogy itt-ott mit. rejt a föld mélye! — ezek a viták azonban mindenképpen Patak érdekében valók, és az ide látogató sokadalmak érdekében, akik Sárospatakot nem csupán egyik városként tekintik, hanem zarándok- helyként. Hová illő mindenkinek eljutni. Dankó Katalin régész lelkesedése a legérthetőbb. Nagy- munkát, szép munkát kapott, ö szól a csatornáról, a bástyáról, a különböző korok falairól, a hogyan kellene, miként kellene változatairól. De ezekben a változatokban természetesen ott szerepel az is, mit a városi tanács szakembered szeretnének: minél szebben, minél teljesebben megmutatni ezt a gyönyörű értéket! ' Feltárni mindent, mit lehetséges, jelezni, közzétenni az ide látogatóknak: most éppen ezt és ezt nézegetik. Lesz itt egyébként más tennivaló is, itt a várnegyedben. Mert a vár, mint mondottuk, jóval nagyobb, a jelenleg láthatónál. Ismeretes, hogy ehhez tartozik a gyönyörű, gótikus templomerőd is. meg a közelében levő plébánia is. Ez utóbbi épület talán a várnegyed legidősebb háza. Vagy esetleg egész Pataké. Nincs valami jó állapotban már. de a remény’ megvan a felújítására, esetleg „megkutatására”. A tervek szerint, a jövő évben elkezdik a rendbehozatalát. A Kádár Kata utcában található egyik, ugyancsak régi épületet is rendbehozzák, mely alatt tisztes labirintus található. Ugyancsak az egykori várnegyedben. Ezt a házat labirintusaival együtt amolyan vendéglátó egységgé formálnák, megőrizve mindazt. mit szükséges .megőrizni. A terv készen van, remélhetőleg erre sem kell már sokáig y’árni. Kuriózummal bővíthetné Patak meglehetősen szűkös vendéglátó egységeinek számát. Pénz kell persze mindehhez, igen sok pénz. Beszélgetés közben szemérmesen hallgatunk az összegekről, nem is tudna senki pontosat mondani, de tény, hogy itt. ahol nézelődünk, a híd és a vár közötti területen, mit most éppen szanálnak, irgalmatlan tömegű földet mozgatnak meg —• már az eddig elvégzett munka is millió forintokban mérhető. De: ez a Bodorog-part Sárospatak legszebb része lehel! Pénzben nem mérhető, történelmi értékek feltárásával, megmutatásával, ezek beillesztésével a város képébe. Priska Tibor Éíeünédkuiatások Otthon étkezik a családok zöme. Főleg a többgyermekesek főznek rendszeresen. Többnyire azok a háziasz- szonyok is készítenek meleg vacsorát, akiknek családjai üzemi. iskolai étkezdében ebédel. Vállalják a bevásárlás fáradságát, a konyhai munka gondját, mert az otthon készíteti étel olcsóbb es jobb, mint az étkezdéi. A nő- tanács családpolitikai bizottsága életmódkutatásokat folytat, így a többi között Borsod megyében is. És több száz családnál tájékozódott a főzési, vásárlási szokásokról. A közgazdaságtudományi egyetem piackutató tanszékének vizsgálata szerint a családok 40 százaléka otthon. .44 százaléka a munkahelyen, a napköziben, az óvodában ebédel. Átlagban száz háztartás közül hatvannégyben naponta, huszonegyben hetente kétszer-háromszor, tízben csak a hét végén, ötben alkalmanként főznek. A fizikai munkakörben dolgozó nők közül minden második, az értelmiségiek közül minden ötödik fogyaszt ebédre otthon készített ételt. A nőtanács arra is felfigyelt, hogy szinte minden család naponta többször vásárol élelmiszert. Ennek oka. hogy nincs hely az élelmiszerek tárolására és az üzletekbe is nem egyformán érkezik a friss áru. A tapasztalatokat összegezve megállapították, hogy kevés családban gazdálkodnak ésszerűen a pénzzel, idővel. és kevesen veszik igénybe a házimunkát könnyítő szolgáltatásokat. Ám az is igaz, hogy nem olcsó dolog a félkész étel. Arra a megállapításra is jutottak, hogy könnyíteni kell a házimunka terhén, ezért javasolják maid az üzemi és iskolai étkeztetés fejlesztését, a jobb. olcsóbb étkezdéi ellátás megvalósítását. Vetélkedő Az Északmagyarországi Vegyiművekben a X. KISZ- kongresszus előkészítésének jegyében a NIM ifjúsági brigádjai, a Vegyipari Dolgozók. Szakszervezete és a Magyar Kémikusok Egyesülete áltál meghirdetett országos vegyipari szakmai és politikai vetélkedő vállalati döntőjét október 15-én és 16-án délután tartják meg Sajóbá- bonyban, az Északmagvaror- szagi Vegyiművekben. A vetélkedőn 15 csapat méri ösz- sze tudását szakmai, elméleti és gyakorlati ismeretekben. Ügy tűnik, mostanában a rádióban, televízióban es az újságokban a legdivatosabb témák egyike a környezetvédelem. a lakóterületek tisztasága. illetve elhanyagoltsága. E téma gyakori szereplésének azonban nem a divat az oka. sokkal inkább illenék rá a „pusztába kiáltott szó" vagy a „falra hányt borsó” és más hasonló szólás-mondás. Jólie-' hét. akad néhány pozitív példa is környezetünk védelmére, többnyire viszont nem ez a jellemző. Szidjuk városunk i isziáta lanságát, miközben ügyesen, hogy senki ne vegye észre, elejtjük a használt villamos- es buszjegyeket, apró papirgu'.acsinokat; szidjuk a kertészeti vállalat dolgozóit hanyagságukért, miközben gyermekeink oly ügyesen rúgják a labdát a pázsiton, az egyébként néhány méterrel odébb kiépített „grund” helyett, és sorolhatnánk még tovább, mi mindent szidunk. A rombolásnak, pusztításnak, közös értékeink nem kímélésének számos példájával találkozhatunk. így például Miskolcon, a Vologda városrészen is, ahol körsétánk során egv-két, valóban megdöbbentő látványt meg is örökítettük. Az úgynevezett kettes tömbbe, amely a Szabó Lajos, a Szepesi, a Dajka Gábor és a Vologda utcákkal határolt területet jelenti, a Miskolci Kertészeti Vállalat dolgozói mintegy két és fél millió forint értékben végeztek parkosítást, építettek játszótereket, és ültettek fákat, a 18 ezer négyzetméternyi területen. A tervezők, az útépítők; a posta és az ÉMÁSZ közötti koordináció a z A mázsás súlyú sakkasztalok kiváló lehetőséget nyújtottak ar „erömíivészek" gyakorlataihoz Eredetileg a kicsinyek szórakoztatására, örömére készült a hinta és az elkerített foci-grund. A látottak azt bizonyítják, a nagyobbak vették birtokukba a létesítményt. Az ö szórakozásuk azonban a rombolás volt, amelynek nyomai képünkön is jól láthatók. hiányosságait mutatja, hogy ezek nagy része kárba veszett. Az északi tehermentesítő út építése miatt egész fasorokat kellett kivágni. A felvonulási épületeket, hatalmas gépeket a már előzőleg parkosított részen találjuk. Az itt tönkretett terület csinosítására. kiépítésére egyébként a kertészeti vállalat vezetősége több, mint hatszázezer forintot biztosított annak idején. Nem kevés gondot jelent a parkosításban a facsemeték elültetése sem. Egy-egy fagylabdával ellátott fa értéke meghaladja a kétezer forintot. Érthető bosszúságot okoz tehát az itteni, 1-es számú parkfenntartás vezetőinek, hogy a kettes tömbbe elültetett, közel kétszáz fa fele elpusztult. Részben azért, mert ültetésük után nem sokkal később megjelentek a posta és az ÉMÁSZ szakemberei, hogy lefektessék a szükséges kábeleket. Arra viszont már nem ügyeltek, hogy e munkálat során megkíméljék a facsemeték gyökereit. Ha pedig néhol sikerült is megfelelő távolságban lefektetni a vezetéket, az sem jelentette a facsemete életben maradását. Erről viszont már a lakók „gondoskodtak”. Szomorú látványt nyújtanak a kiszáradt fák, az össze- visszaturkált kertecskék. Azt mondják, a legeredményesebb nevelés a személyes példamutatás. Nyilván ezért találkozhattunk olyan siralmas képpel, amely a házak között létesített játszóterek láttán tárult szemünk elé. Az apró focipályákat szegélyező kerítést kivétel nélkül szétszaggatták, a hintákon a betonba öntött oszlopokon már csak a vastag lánc jelzi, hogy valaha milyen rendel telest szolgáit eme építmény. Az erősebbek meg a hatalmas műkőből készült sakkasztalok és ülőkék segítségével mérhették össze tudósukat. Az asztal súlya közel egy mázsa, értéke háromezer forint. Volt... Ugyanis egyetlen sakkasztalt nem találtunk épen, eredeti állapotában. Amikor egy arrajáró kisfiútól megkérdeztük, hol szokott játszani, szomorú csendességgel felelt. — Itt nem nagyon lehet, mert a nagyobbak tönkretettek mindent. Inkább fent a lakásban, meg a suliban. Igaz. néha lejövök bicajoz- ni ... Bicajozni még valóban ley hét. A járda ugyanis viszonylag épségben van. Nyilván csak addig, míg — a kisfiú szavait használva — a nagyobbak azt is tönkre nem teszik. Szöveg: Monos Márts Kép: Szabados György Kívül-beíül megújult a sárospataki kollégium Az idei múzeumi hónap a műemlékvédelem és a műtárgyak ápolása jegyében zajlik országszerte. Ez az alapgondolata megyei rendezvényeinknek is, hiszen nem sok tája dicsekedhetik hazánknak olyan nagyszámú, értékes műemlékekkel, mint Borsod-Abaúj-Zemplén megye. Sárospatak például összefüggő müemlékegyüttese révén. az Országos Műemléki Felügyelőség minősítése alapján, egyike az ország 16 műemléki városának. Több mint két évtizede, tervszerűen folyik itt a műemléképületek, elsősorban a Rákóczi-vár restaurálása. és ezzel egyidejűleg régészeti feltárásokat is végeznék. A másik nagyarányú ilyen jellegű munka az egykori református kollégium és mai jogutóda, a Rákóczi Gimnázium épületeinek teljes felújítása. Tíz év után végre a kollégium főépületének homlokzatán az utolsó ecsetvonásokat húzzák a festők, s tetőzetén az utolsó műemléki palákat szegezik az ácsok. Így megfiatalodva, új köntösben készül az 1981-ben tartandó nagy ünnepre, alapításának 450. évfordulójára. Ugyanis a kollégiumot 1531-ben fun- dálta a vár akkori ura, Petényi Péter koronaőr. De 1531 csak a református intézet alapításának évét jelentő, mert az előd. szerzetesi iskoláját figyelembe véve, énnél sokkal régibb múltra tekinthet vissza a pataki skóla. A szerzetesi iskolában tanult például az 1480- as években Szalkay László esztergomi érsek, akinek pataki diákköri -jegyzeteit az esztergomi székesegyház könyvtárában őrzik, s Szalkay-ko- dex névén ismeri a pedagógiatörténeti irodalom. A református kollégium első két tanára: Kopácsi István és Sztárai Mihály is ferences szerzetesekből lettek protestáns prédikátor-tanítókká. Az ősi skóla az eltelt ötöd- . fél száz esztendő alatt mind a mai napig ugyanazon a telken működik. Egyes épületrészei különböző időkben épültek patrónusok adományából. Az első épületsornak Fazekas—Trója—Huta volt a neve, s ezek nem a mostani főutcára, hanem az ezzel át- ellenben levő Kossuth utcára néztek. A később emelt épületek: Katona-sor. Beleznay- sor. Cigány-sor, Paradicsomsor, Csengettyű-sor. Több mint 300 évig állták az idők és a történelem viharait, mígnem a XIX. század második felére „megértek” a lebontásra. Egyedül a Barna-sor maradt meg. ez volt ugyanis a ..legfiatalabb” a régi épületek közül: 1772-ben emelték Bern város protestáns lakosainak adományából. Innen a latin „series Berna”. azaz Berna-sor elnevezés. Termeiben jelenleg az iskolatörténeli múzeum anyaga kapott otthont. A kétemeletes Nagykollégium korai klasszicista stílusban épült. Főhomlokzatából a manzárdtetős középrész kissé kiugrik. Építését 1806-ban kezdték, s 1814-ben fejezték be. Költségeit már nem fejedelmi pártfogók, nem is földesül- oatrónusok adományozták, hanem a kálvinista hívek közadakozásából gyűlt össze. Ezért időnként lelassult az építése, olyannyira, hogy például a Pollach Mihály tervei alapján létesített Nagykönyvtár belső kiképzése csak 183-1- ben készült el. A mostani gimnáziumi szárny eredetileg kétszintes volt, 1875— 1877 között emelték, majd a kollégium alapításának 400. évfordulója alkalmából. 1929 nyarán, harmadik szinttel bővítették. vízvezetékkel, központi fűtőberendezéssel látták el. A mostani nagv jubileumra készülve, a kollégium valamennyi épületét felújították. Ilyen nagyszabású re- •noválást még sohasem végeztek az ősi iskolán. A gombásodás miatt, minden régi faalkatrészt ki kellett cserélni. Teljesen új bútorzatot kapott a/ iskola, s a régi kísérleti eszközök helyett, a legkorszerűbb felszerelésekkel látták el a fizikai, kémiai. biológiai szertárakat, előadótermeket. Hasonlóképpen gazdagabb lett az iskola könyvtára és technikai ellátottsága is. Meghaladja a harmincmillió forintot, amit az állam a sárospataki kollégium felújítására fordított. így kí- vül-belül megújulva méltóképpen ünnepli alapításának 450. évfordulóját Sárospatak ősi iskolája. Hegyi József
