Észak-Magyarország, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-12 / 240. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1980, október 12„ vasárnap Bóbiskolva ült az öregasszony a karosszékben. Amikor öléből a könyv a földre esett, akkor riadt fel. A félhomályban odabotorkált az éjjeliszekrényhez, ahol az óra állt. Fér négy. Ez a tél átka, ez a korai sötétség. Villanyt pedig, még nem altart gyújtani. A múlt hónapban is nagyon sok volt a villanyszámla: ötvennégy forint. Kinyitotta a felső ablakot. Ezt a nyavalyás távfűtést is most kellett beszerelni! Ez is százharminc havonta. Az ezerkétszáz nyugdíjból mindenre nem telik. Már egy hete, hogy a férje nincs itthon. Szúrt a szíve, orvoshoz ment. azonnal kórházba utalták. Lehet. hogy ki sem jön többé. Ö nem kísérte el. Mindig irtózott a kórházszagtól. Fiatalabb korukban sokat beszéltek arról,, hogy egyszer majd eljön az idő, amikor valamelyikük egyedül marad. De akkor még viccesen fogták fel: ..Papa,' én nem halhatok meg előbb, mert azt még halálomban sem élném . túl, ha újra megnősülnél...” „Te pedig nagyon jól el tudod ■ képzelni magad, mint vígözvegy.” „Tudod,' mit, papa?! Haljunk meg együtt!” fezen akkoriban jókat nevettek. De most már igazában is szembe kell nézni a ténynyel. hogy valamelyikük ... A gyerekeik sem állnak mellettük, hogy átsegítsék őket a nehezén. Az egyik lányuk vidéken, jómódban él. Évek óta feléjük sem néz.- A másik, a fiatalabb, korán özvegyen maradt két gyerekkel,. ő szokta olykor meglátogatni őket. Amióta egyedül van, nem is igen vásárolt. Ami itthon van, azt éli fel. Bab, krumpli, tészta. Ma látogatási nap van. mehet a kórházba. Az öreg mindig kitalál valamit. Hogy vegven neki pizsamát. Miből? Azt az egyet szépen megfoltozta, ne kelljen szégyenkeznie. Most másikat is- akar. Ilyen egy vénember! "Lehet, hogy ki sem jön többé! Arról i.s beszél, hogy majd az orvosnak kellene adni valamit. Nem arról van szó. ő szívesen adná. de mi van. ha ... Akkor hiánvozni fog a temetési pénzből: "Sok koplalás árán évekig kuporgottá össze azt a háromezer forintot. amit a szekrény mélyén őriz. ha egyszer- majd szükség lesz rá. A iánva persze ezt nem érti. 1E! lesznek temetve anya, koporsóra ne spóroljon ...” Az öreg mára vária a ni- zsamát. A lánya is mondta, kérjen a kórházban, ott is adnak. De hajthatatlan az öreg: ..Itt mindenkinek saját pizsamája van!” Ilyen önfejű volt mindig. Kicsoszogott a konyhába. Felkattintotta a villanyt, arra a rövid időre, amíg keres magának ennivalót. Hideget kellene enni. ne fogyjon a gáz. Száraz kalácsot talált a kredencben, &zt aprította egy bögre tejbe. Visszament a szobába, az ablak mellé ült, mégse vaktában kanalazzon. Nézte az utca forgalmát, autók suhantak el a ház előtt, behallatszott a szemközti térről a gyerekek ricsaja. Soha nem tudta megszokni a lármát, a zajt. Néha panaszkodott a férjének erről. Ha csak a liftajtót erősebben becsapták, összerezzent. Az öreg ilyenkor nyomban rámordult. Nem is mordult, inkább keserűen mondta: „Te akartál Pestre . jönni! Te nem akartál parasztasz- szony maradni. A pénzünk is több volna. Meglehetne az asztalosműhelyünk. És a csend, ami után áhítozol. Hiába ámítod magad, sose tudtál beilleszkedni ebbe a kőrengetégbe.” „Papóka, csitt!” — feleli ő ilyenkor ingerülten. Hiszen tudja nagyon jól, hogy az ő nagyravágyása miatt hagyták ott a falut, a műhelyt negyven évvel ezelőtt, mert ő mindenáron városi asszony akart lenni. Az öreg pedig ragaszkodott a földhöz, a szülőföldhöz, a megszokotthoz. Ő viszont, összepakolta lányait és felutazott Pestre. Mit! tehetett a férje? Felszámolt mindent, és utánuk jött., így a pesti élethez a kezdő tőkéjük meg is lett volna, de nemsokára kitört a háború, s ami pénzük volt. mindet felélték. Aztán soha többé nem tudták összeszedni, magukat. Ő soha nem volt hajlandó dolgozni-; Most már Ugyan bánja. Legalább neki is lenne nyugdíja. Isten ne adja. az öreggel történik valami, hogyan fog 5 megélni az özvegyi nyugdíjból? Most már hetvenen felül nem tud elhelyezkedni. Erőteljes kopogás riasztotta fel gondolataiból. A lánya jött. Mindjárt öt óra. Öltözködni kezdett. A tükörből figyelte 'a lányát. „Alig vagyok őszebb, mint ő.” A szekrényből parfümöt vett élő. A füle mögött jól bedörzsölte. ..Hilda mindig sajnálta ilyesmire, a pénzt.” — Viszünk valamit apá-. nak? — kérdezte fakó hangon a lánya. • Az öregasszony már a . kendőjét kötötte fel. Utolsó műveletként párosítót is rakott az arcára. Mikor elkészült, akkor válaszolt csak. • — Nem kell annak semmi. A kórházban mindene megvan. Már a kapuban voltak, amikor megkérdezte: — Taxival megyünk? A lánya ingerülten válaszolt. — Nem tudok fizetni, anya. nincsen pénzem. Az öregasszony visszament a lakásba. A konyhakredencből, egy pohárból kivett húsz forintot, kis náj- lonzacskóba tette, és a zsebébe csúsztatta. Az István Kórházig huszonöt forint volt a taxi. — Toldd meg öt forinttal, lányom. A belgyógyászat a kaputól a negyedik épület volt, emelkedőn kellett felmenni. Az öregasszony a lányába kapaszkodott. „így megyünk majd a temetésen is, a halottaskocsi után” —gondolta. Még jó, hogy a saját nevére íratta a lakást. Mert hiába mondják, hogy az özvegy haszonélvező, nem bízik ebben. Jobb ez így. Egyszer már földönfutókká lettek a lányuk miatt. Amikor Hilda özvegy maradt, száműzte őket a lakásból. Arra hivatkozott, a két gyerekét kell eltartania, az öregek gondját nem tudja felvállalni. És különben is: jobb. ha mindenki a saját életét éli. Tudták ezt az öreggel, hogy erről van szó, hiszen Hilda élég hamar kimondta, ........az élet m egy tovább, és a gyerekeknek apa kell!” Gonosz mosollyal a lányára sandított: „Hiába a nagy erőfeszítés. mégis pártában maradtál, fiam!” Nem akart hinni a szemének, az öregember a folyosón várta őket. A meglepetéstől szóhoz sem tudott jutni. — Megfázol, papa! — mondta, amikor végre magához tért.— Csókolom, papóka — üdvözölte a lánya. Az öregember gyengéden megcsókolta mindkettőjüket. Bementek a kórterembe. Az öreg lefeküdt. A lánya az ágy szélére. Ült, felesége «pedig mereven az ágy lábánál állt meg. — Én jól vagyok, papa, nincs semmi baj otthon — mondta. —r Örülök, kedves... — szólt az öreg; és .könnyes lett a szeme.' , A lánya félrefordult, és sírva.fakadt. , — Tudjátok-e, hogy nincs semmi bajom? — nevetett az öreg. — Hogy-hogy nincs? — kérdezte az öregasszony szigorúan. — Akkor nem lennél itt. — Hidd el. anyukám, nincs. Minden vizsgálat eredménye negatív ... Holnap gyomorröntgenre megyek. Gipszet iszom, kedves, tujlod-e — mondta az öreg és jóízűen nevetett. — Ha az is negatív, egy-két nap múlva mehetek haza! — Csitt! — dobbantott mérgesen • az öregasszony. — Maradj csak nyugodtan. Folyton nyugtalankodsz. Jó dolgod van itt... Mi pedig itt vagyunk minden látogatáson. Szélesre tárult a kórterem ajtaja. A vacsorát hozták. Az öregasszony a tányérra nézett. Vajas zsömle, sonka, egy pohár tej. Az éjjeliszekrényen egy szelet torta. Az ebédből maradhatott meg. Ügy nézte az ennivalót, látszott rajta, ebben a pillanatban sajnálja, hogy nem ő a beteg. — Nincs fogad, papa. Hogyan eszed meg a felvágottat? — Vidd haza. majd megeszed — mondta a férje kedvesen. — Biztos, hogy neked nem kell ? — kérdezte az asszony, de már csomagolta is szalvétába. — Tudod, mennyit híztam, mióta itt vagyok? Húsz dekát. Olyan erősnek érzem magam, talán még gyalulni is bírnék! Az öregasszony kifejezéstelen arccal hallgatta férjét. Tekintete a paplanon heverő két vézna, inas karra tapadt. Majd a lányára pillantott. Az szedelőzködni kezdett. — Mi már megyünk;:! Az öreg kikísérte őket. A lány az apjához bújt. — Vigyázzon magára, papóka ! — szólt könnyes szemmel. — Az unokáim jól vannak? — Jól. persze. Ha apa kijön a kórházból, majd eljön hozzánk. A gyerekek is örülni fognak. Az öreg a lépcső tetejéről integetett, amíg látogatói el nem tűntek a kijáraton. A folyosón leült egy padra. Rágyújtott. Még több, mint egy óra van a látogatás végéig. Nem akart még bemenni a kórterem- ze. Hét után jön majd a nővérke, hogy „köszönjük a látogatást”. Veszekedni kell, 1 hogy a látogatók elmenjenek. öt meg magára hagyják. Mint mindig. A főorvos mondta,' hogy az egész kórteremben ő a legegészségesebb. Az ő betegsége a nyolcvanhat év. Kiment a fürdőszobába. Kimosta a pizsamáját. Reggelig talán megszárad a fűtőtesten. Majd a köntösében alszik. A nővér még lámoaoltás előtt bejött hozzá. Egy ! üveg meggy kom pótot hozott. — Egye meg, Miklós bácsi, jobb mint a cigaretta. A magokat meg kicsuzlizza az ablakon — mondta, és nevetve kacsintott az öregre. Végre sötét van. Párna- ;; jába fúrta fejét, sírt. Sokáig. Amíg el nem aludt. Álmában, régi otthonában, a kis kertes falusi házban diófából gyönyörű bútorokat faragott. Két kislány a hulladékból babaházat épített. Felesége baboskendőben etette a csirkéket. —W—WWli ■ Békegalamb Riez Béla festménye Vendégváró Ujhelv Évente több tízezren keresik fel a Zempléni- hegység lábainál húzódó legészakibb magyar várost, Sátoraljaújhelyt. A Hegyköz kapuja mindig is kedvelt idegenforgalmi cél volt a hazai és külföldi turisták között, ám csak az utóbbi években jutott addig a város, hogy az ide érkezők ne csak egy napot töltsenek itt el, hanem többre is letelepedjenek. A krónikus szálláshiány, ami pár éve még általános volt ezen a környéken, ma már megszűnt. Turistaházak, a fize- tővendég-szolgálat szobái, s az ezelőtt két évvel átadott Zemplén-szálló ma már éjszakai szállással vár minden ide érkezőt. ☆ Nem tudom, készültek-e felmérések arra vonatkozóan, hogy a város lakosságához képest a nyári és téli li hónapokban milyen az I itt-tartózkodó idegenek aránya. Nem valószínű, s az a szám is valószínűleg irreális, amit Fleskó László, tanácselnök-helyettes említ. A ma kevéssel több, mint 18 ezer lakosú Üjhelyt az idén augusztusig csaknem félmillióan keresték fel. Többen, mint az elmúlt évben összesen. Ennek a forgalomnak a fele egy (!) hónapra, augusztusra jutott. Nem volt ritka az olyan hétvége, amikor a városban háromszor annyi idegen — { elsősorban szlovák és lengyel — tartózkodott, mint I ahányan itt élnek, fez természetesen a helyi kereskedelmi és vendéglátóhálózatot is próbára telte, de nem voltaic ellátási zavarok. — A számok csak számok, a dömping nem jelez semmit — mondja Fleskó László, aki az Észak-ma- ; gyarországi Intéző Bizottságon belül 1979-ben megalakult Városi és Járási Idegenforgalmi Albizottság titkára. — A hosszú és folyamatos vendégvárásra kell felkészülnünk, s az ide látogatók többsége nem j vásárolni jön ... ; Az albizottság megalakulása. a tévedéseket elkerülendő. nem eggyel több idegenforgalmi adminisztráló szerv. Gyakorlati, nagyon is mindennapi munkát végez- ! nek. koordinálják a feladatokat. mint a város vezetése, mint az ÉIB között. Felmérik — s nem csak papíron — mi a teendő az idegenforgalom fejlesztése >! terén, mozgósítják az érde- ! kelteket a tennivalók meg- S valósítására. Egyszóval ma- 5 gáért az idegenforgalomért tevékenykednek — hathatósan. a város és a járás te- ' rületén egyaránt érzékelhetően. Ténykedésüknek eredményei — bármily prózaiak is azok — mérhetőek. Megépült például a tolcsvai útnál levő benzinkút és bisztró, jelenleg folyik egy autóspihenő kialakítása a Kos- suth-túrislaház környékén, korszerű alapos munkával készült egy, a város történetét, műemlékeit stb. bemutató kiadványuk, tavaly adták át a határátkelőhelyen levő ajándékárudát és büfét. Kis dolgok ezek? Igen, de valahol itt kezdi felmérni az idegen, hová érkezett... Fleskó László szerint az albizottság hosz- szabb távú feladatlerve is előre mutat. — A sokáig gazdátlan széphalmi Kazinczy-emlék- kertet már a városi tanács kezeli. Karbantartja, gondozza. ahogy kell. Ugyancsak nagy feladatot jelent az új, a Hollóháza felé vezető úton levő határátkelő- hely kialakítása is, hiszen a mostani már elavult, zsúfolt. Magáról a városról: szeretnék elérni, hogy a helyi Kazinczy-levéltárat (nagyon sokan szeretnék megtekinteni!) az idegenek is látogathassák, hiszen az itt felhalmozott anyag szinte páratlan értékű. Hogy ez mikor valósulhat meg, csakis a megyei levéltártól függ. Ugyancsak szeretnék, ha a pálosrendi kolostor mellett levő templom berendezési tárgyai visszakerülnének az immár tíz esztendeje tartó felújításukból, hiszen a templom most ásítozik az ürességtől. És épül a régi. elkorhadt létesítmény helyén, a Sátor-hegyen az új kilátó is. amit jövőre adunk át a közönségnek. Ehhez csak annyit, hogy az ÉIB és a tanács anyagi hozzájárulásával készül a háromszintes új kilátó. ☆ Mit hoz a iövő a Hegyköz kapujának, s a Hegyköznek az idegenforgalmában? A felsorolt fejlesztések, a gyakorlati intézkedések jeleznek valamit. Azt. hogy a EemWiZn 07 V„7ok-nvi«r'.'irországi Intéző Bizottság távlati programjában is kiemelt helyet foglal el. A helyi albizottság tevékenysége pedig az egyre növekvő idegenforgalomhoz szabta tennivalóit, s nem elsősorban gazdasági érdekből. Ahogy az albizottság titkára mondta, szeretnék, ha Sátoraljaújhely úgy várná az ide érkező idegent, ahogy az a város múltjához illile.' Pusztafalun Tivadar
